Az ágyon hasalva bambultam a takaró csücskét, s halk kopogás törte meg a csendet. Először nem is törődtem vele, de egyre sűrűbb s erőszakosabb lett.
-Cica...-szólt Yeol.
-Ha nem nyitod ki az ajtót betöröm!-fenyegetett Dongwoo. Pilláimat megforgatva feltámaszkodtam s újra dörömbölt. Kinyitottam az ajtót, majd vissza dobtam magam az ágyra. Török ülésben piszkáltam a kezem, míg két kéz fonódott rá. A két fiú boci szemekkel pislogott, én pedig ettől kikészülök. Szemeimet összeszorítva dőltem hanyatt s kezem elvéve tőlük egy kispárnát nyomtam az arcomba.
-Azért ne fojtsd meg magad.-morogta Woo s lehúzta a párnát. De én még mindig fogtam így vissza akartam venni, a mocsok bezzeg nem adta. Morcosan fújtam fel az arcom erre elvigyorodtak. Seongyeol egy puszit nyomott felfújt ajkaimra amitől megbizsergett a gerincem és Woora néztem. Erre ő is nyomott egyet. A gyomrom megrándult s a szívem kétfelé kiabált.
-Ne húzzátok az agyam!-mondtam háborogva.
-Figyelj!-fordította magafelé az arcom Yeol-Válassz. Nem sürgetünk.
-Utálom magam. Miattam veszekedtek, elrontok mindent. Talán jobb lenne ha eltűnnék.
-Talán jobb lenne.-mondta Woo halkan.
-Rendben.-suttogtam és kirohantam a házból. A szívem majd szét szakadt, s a könnycsatornáim égtek. Bevágtattam a park eldugott helyére s neki dőltem a fának. Zokogás rázta a vállam s lecsúsztam a fa tövébe. Soyun jött be s szólított meg. Kaptam tőle egy üveg Soju-t s elmondtam neki mindent.-Ez a válasz fájt a legjobban. S talán tényleg fel kéne szívódnom. Ez lenne a legjobb.-szipogtam s szakadatlan folytak a sós cseppek.
-Szerinted Yeol képes lenne elengedni?
-Akit szeretünk, sokszor el kell engednünk.-ittam bele az alkoholba.
-S a fájdalom?-ivott.
-Ő lassan elfelejt. Talál egy másik lányt aki megérdemli őt és boldogok lesznek.-sóhajtottam.
-És te?
-Én? Én világ életemben soha nem fogom elfelejteni! Az üresség és a fájdalom mindig emlékeztetni fog arra hogy a szívem neki adtam. A lelkem romokban lesz, de legalább ő boldog lesz. Ami nekem minden szenvedést megér!-csendesen hallgatta azt amit mondok. Egy újabb korty után egy erős hányinger fogott el. Felálltam s kivezettem Yunt, majd haza rohantam. Elkezdtem pakolni a bőröndömbe s hívtam egy taxit. Írtam egy levelet a fiúknak, s a repülőtérre fuvaroztattam magam. Tele volt a váró, s bementem az egyik patikába valami bogyóért a rosszullét ellen. A szemeim megakadtak a terhességi teszteken.
-Egy tesztet is kérek.
-50won lesz.-kifizettem és lesüllyesztettem a táskámba. A recepcióhoz mentem.
-Egy jegyet a Fülöp-szigetekre.
-Ayumi!-kiabálta valaki a nevemet, én pedig reflexszerűen felkaptam a fejemet. Seongyeol rohant felém, mögötte pedig a többiek. A szívem nagyot dobbant. Nekem vágódott és szorosan ölelt magához.-Nem mehetsz el! Nem hagyhatsz itt! Szeretlek! Soha nem hagylak elmenni!-mondta könnyezve. Az én szemeim is már égtek és hozzá bújtam. A szívem megtelt szerelemmel és tudom hogy már nem tudok elmenni. Ha csak rá gondolok megfájdul a fejem és mintha a testem szét akarna szakadni.
-Én is szeretlek...-motyogtam bőgve, soha nem akarom elengedni!
-Park Ayumi!-emberelte meg magát s lassan térdelt le, először azt hittem fáj valamije ezért aggódóan pislogtam-Te vagy a legcsodálatosabb nő akivel valaha találkoztam. Szeretlek, s a világ legboldogabb férfiává tennél ha hozzám jönnél feleségül!-nyújtotta felém a kis fekete dobozt. A lélegzetem elakadt és makogtam.
-Één?
-Hozzám jössz?-kérdezte újra csillogó szemekkel.
-Mondj már igent!-kiabálta mindenki.
-De, én...-hadartam-Igen!
-Szeretlek!-kapott fel s egy mély csókot nyomott ajkaimra. Dongwoo nem volt itt, láttam mikor a többiek körénk gyülekeztek. Enyhe szomorúság fogott el, de a szerelem nagyobb volt amit Yeol iránt érzek. A bőröndjeimet s engem is vissza vittek az Infinite dormba.
-Örülök hogy vissza jöttél.-mosolygott Sunggyu és megsimogatta a karomat. Seongyeol egy pillanatra sem engedett el.
-Ki megyek hozok még teát.-lehelek puszit a vőlegényem szájára.
-Siess vissza.-biggyesztette le ajkait.
Kint töltöttem magamnak, majd megéreztem Woo illatát. Nem foglalkoztam vele, de még is megkondult a szívem.
-Ayu...-lehelte s átölelt hátulról. Nem mozdultam, nem szóltam, vártam hogy elengedjen.-Azt hittem tényleg elmész.-suttogta mikor elengedett. Maga felé fordított. Üres tekintettel pislogtam rá miközben a teámat hörpintgettem.
-Remélem nem nagy csalódás!-morogtam, s vissza mentem. Az idő telt s jött vissza a hányinger, pluszban még szédelgés.
-Jól vagy?-fogta meg a karom Soyun.
-Azt hiszem... Bocsánat...-rohantam el mellette a fürdőbe s a porcelán kormányt karolgattam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése