 |
| Nana ruhája~ |
 |
| Alexa ruhája~ |
Miután megjött Lexa és kisírtam a szemeimet vissza kísért a nagyihoz. Szokás szerint nem engedte be szegényt a házba, én pedig nem tehettem ellene semmit. Vacsora után felmentem a szobámba és a párnámat a fejemre húzva próbáltam megfojtani magam, és a folyamatos telefon csörgéstől már a falra akartam mászni. De mindig kinyomtam. A napok teltek én pedig egyre jobban lettem és már csak a fél éjszakát bőgtem át hogy hiányzik az egyik fiú. A telefon csörgések lassan apadni kezdtek, Alexa és én éppen a városban mászkáltunk mikor nagy sor cikázott az egyik stadion előtt.
-Vajon ki koncertezik?-bökött oldalba a nővérem.
-Kit érdekel?-nevettem fel-Bemegyünk még ha telt a hely akkor is!
-Kétlem hogy beengednének a biztonságiak.-röhögött ki.
-Morrison vagyok!-utánoztam a nagyi hangját-Én bármit megkaphatok!-totyogtam mint egy pingvin.
-Bolond!-nevetett újra ki. Megfogtam a kezét és odahúztam a jegyváltóhoz. Felhívtam a nagypapit hogy hívja a céget hogy be akarunk menni.
-Köszi papi!-cuppantottam a kagylóba és letettem.-Jó napot!-mosolyogtam a biztonságira.
-Maga Sarah Morrison?-emelte fel a szemöldökét.
-Igen!-nyomtam a kezébe a személyimet.
-Rendben! Bemehetnek!-engedett be minket. Legelőre mentünk és mikor már tömve volt az egész hely, valami nosztalgia fogott el. A nővéremre pislogtam és rajta is látszott hogy mi nem biztos hogy a legjobb helyen vagyunk. Ekkor léptek be a fiúk a színpadra. Lefagyva álltam mint egy idióta, de szerencsére a napszemüveg eltakarta a szemeimet. Alexa is sokkos állapotban pislogott a hat srácra, akik szerencsénkre nem vettek észre minket. Hajamat lófarokba kötöttem fel és meglöktem a szobrot magam mellett. Elkezdődött a koncert mi pedig énekeltük a dalokat. Ekkor akadt meg rajtam Ilhoon szeme, éreztem hogy felismert. Szemüvegem mögé bújva kívántam hogy bárcsak el se indultunk volna a városba. Lassan vége lett a fellépésnek én pedig tolakodni kezdtem a kijárat felé, persze hogy nem engedtek! Mindenki közel akart kerülni hozzájuk, s minket is feléjük toltak.
-Utálom a rajongókat.-morogtam miközben belekaroltam Yun-ba.
-Addig örülj amíg téged nem ismernek fel.
-Vagy téged...-akadt el a szavam és egymásra néztünk.
-O-ooo. -mondtuk egyszerre és egymáshoz bújtunk.
-Kérem Miss Morrison jöjjenek velem.-állt meg előttünk három biztonsági.
-Kifelé kísérjenek!-emeltem fel a mutató ujjamat.
-Nézzétek ott van Nana!!-hallottam egy csaj sikolyát.
-Oké, vigyenek akárhova!-karoltam az őrök egyikébe akik levakarták rólunk a rajongóinkat. Na jó talán Alexa-t nem ismerték fel, de engem igen és ez nekem furcsa volt. Hátra vittek minket a színfalak mögé.
-Francnak vagy híres!-mondta hangosan Lex.
-Tehetek én arról hogy megismert valaki?-háborogtam. Ekkor lépett oda Hoon és elkapta a csuklómat.-Engedj el!-ráncigáltam magam, de a vas marka nem eresztett. Belökött az egyik szertárba és becsukta maga mögött az ajtót. Lassan fordult meg és a szemei izzottak akár a láva. Kissé összehúzva magam, lapultam neki a polcnak.-I...-szakított félbe egy ujjfelmutatással. Lehunyta a pilláit és nekidőlt az ajtónak. Lassú lélegzetvételek után kinyitotta a szemeit.
-Mi a bús francot képzelsz magadról?! Csak úgy lelépsz?! Azt sem tudtuk hol vagy!-kiabált velem.
-Én mit képzelek magamról?! Te voltál az aki mindig egy rohadék voltál velem! Aztán meg egyik pillanatról a másikra meg már tetszem?! És nem vagy te senkim hogy beszámoljak hogy mikor hová megyek!-kiabáltam vissza idegesen.
-Akkora egy beképzelt liba vagy...-húzta a száját, majd kiment az ajtón. Nekem sem kellett több! Kivágódtam és felkentem a falra.
-Én vagyok a beképzelt?! Te vagy aki fenn hordja az orrát! Azt hiszed mert jól nézel ki bármit és bárkit megkaphatsz! Tudd meg hogy nem!-csaptam mellkason-Egy undok gyökér vagy!
-Befejezted?-vonta fel a fél szemöldökét.
-Csesződj meg!-fordultam el tőle és megindultam a kijárathoz. Kivágtam az ajtót és trappolni kezdtem a part felé. Ez az eszement a csuklómnál fogva rántott vissza és nekilökött a falnak.-Engedj el Ilhoon!-kiabáltam rá, el is felejtettem hogy rajongók is vannak itt.
-Nem!-simult hozzám és ajkát az enyémre tapasztotta. A testem teljesen lángba borult és a szívem eszeveszetten vert. Majd elvált tőlem. Kezem automatikusan lendült és pofon vágtam.
-Azt mondtam engedj el!-mondtam fenyegetően. Kibújtam a előle és rohanni kezdtem. Haza rohantam és felkaptam a deszkát s már futottam is a partra. Ledobtam a cipőmet és a lehulló tartozékaimat a homokba és berongyoltam a vízbe. A habokat szelve kapcsoltam ki az agyamat. Miután már vagy hetedszerre mentem vissza már eléggé kifáradva másztam ki a homokra és kinyúltam mint egy döglött béka.
-Ha megint ott hagysz valahol, nem tudom mit csinálok veled.-morogta Hoon és mellém ült.
-Akkor gyorsan találd ki, mert itt hagylak!-tápászkodtam fel a deszka segítségével.
-Biztos hogy nem!-pattant fel és a deszkát fogva nekinyomott.
-Miért nem hagysz békén?!-lett pánikos a hangom.
-Miért menekülsz előlem?-hajolt közel és ajka súrolta az enyémet.
-Nem tudom!-nyüszítettem-Mert kedvellek! És te olyan hülye vagy! Közben Changsub-ot is kedvelem, mert ő is hülye. De kedves is! Én pedig... nem tudooooom!-toporzékoltam,mert már az idegtől nem tudtam mit tenni.
-Cuki mikor össze vagy zavarodva.-villantott felém egy féloldalas mosolyt.
-Ne húzd az agyam!-szűkítettem össze a pilláimat.
-Figyelj!-sóhajtott-Szeretlek!-mondta ki hadarva és összeszorította a szemeit, mint egy kisgyerek aki í szidást várja. A szívem nagyot dobbant ahogy kimondta és minden súly elszállt a fejem felől.
-Én is szeretlek...-suttogtam. Csillogó barna szemeit kinyitotta és fogva tartotta a tekintetemet.
-Tudtam én!-húzta ki magát egoistán egy vigyorgott.
-Ohh, utállak!-nevettem fel.
-Na gyere te kelekótya!-húzott magához, derekamra simította bal kezét jobbal pedig az állam alá nyúlt s megemelte azt. Mély és szenvedélyes csókot nyomott a számra, karjaim nyaka köré fontam és számomra ebben a pillanatban nem volt más! Csak is ez a szőke rapper.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése