Secret girls~ (Nuest) Yuna 9.Chapter~

Kicsit kirázta a lelket belőlem a taxis, Jasonnal megnéztük Yuki seggét, aztán elmentem aludni. Szarul voltam.
-Elég nőies vagy arcra. De azért nem vagy Te annyira csajos. - ültem le az ágyra, Ren akkor jött ki a fürdőszobából. -Mármint testre. - fogtam meg az egyik mellem. Elnevette magát.
-Hát igen, azok a tartozékok lemaradtak. - levette a kendőt a fejéről, és megrázta a haját.
-Uh! Asszem bebaszott a fájdalom csillapító. Ez irtó szexi volt. - tágultak ki a szemeim. Zavarba jött. -Inkább alszok. - lassan eldőltem az ágyon, és a plafont kezdtem nézni.
-Amúgy... nem köszöntem meg, hogy megmentesz. Sose gondoltam volna, hogy egy kislány ilyenre vetemedne. - mondta Minki.
-Vannak hülye emberek. Mint például én. Imádom a vér látványát, ahogy egy ember meghal, azt az ijedt tekintetet, amikor rám néznek, és szemmel könyörögnek, hogy hagyjam őket életben... Számomra ez az élet. De azt nem értem, Te mit tettél a kiscsajnak, hogy ki.akar nyirni. Bár amennyit hallottam már a Saseng fanokról, nem csodálom. - mellém feküdt.
-Miért kezdtél ölni? - kérdezte halkan.
-Családi trauma. Apám megölte az anyám, és amikor engem akart, leszúrtam. Élveztem, aztán az árvaházban 14 évesen edzeni kezdtem, majd meglógtam, kerestem egy olyan embert aki tanít, és most itt vagyok. - néztem rá.
-És Yuki?
-Yuki évek óta Ő az egyetlen támaszom. Szerelmes voltam belé. - sóhajtottam.
-Leszbikus vagy? - kérdezte Ren.
-Nem. Ő az egyetlen nő aki valamilyen szinten megmozgatott. Jó volt hozzá haza érni, tudtam, hogy sose hagyna cserben, velem volt. És remélem sokáig mellettem is
marad. Bele halnék ha elhagyna vagy elveszíteném. - csuktam be a szemem.
-Még mindig szereted?
Nem válaszoltam, de rá néztem Renre, és nemet intettem a fejemmel.
Szeretem még Yukit, de már csak mint egy hugit. Három évig szerelmes voltam belé, de inkább elnyomtam, hogy ezzel nem ijeszem meg. És ez lassan apadt, és családi szeretet lett belőle.
-Aronnak tetszel. - mondt.
-Na, csak Őt ne hozd szóba. Akkora gyökér, hogy már nekem fáj. - fogtam a fejem.
-Tetszik neked. - megállapítás volt nem kérdés.
-Ha Jr-t mondtad volna rögtön rá vágtam volna, hogy persze. De az az agyon szőkített pincsi nem. - mondtam. Az ajkaimra hajolt, és egy lágy puszit kaptam. Lefagytam.
-Jó éjt! - mosolyogva feküdt le, és takarta be magát.
-Mekkora ribanc vagy! - csaptam vállon. -Ennyivel lerendezel? - sipitoztam. Ugh! Nem tett jót a fájdalom csillapító. Ren felnevetett, aztán feltolta magát és rendesen megcsókolt. -Hmm... határozottan jól csókolsz. - dünyögtem. Felkuncogott, és visszafeküdt.
Hamar bealudtam. Másnap pedig alig bírtam kimászni az ágyból, azt hittem szét szakadok, úgy fájt mindenem, de tartottam magam. Kicsoszogtam a fürdőbe, aztán a konyhába, ahol Baekho és Jr volt, Yukina a gép előtt, de elég csendes volt, de azért intet egyet.
-Nem kell fájdalom csillapító? - kérdezte. Nemleges választ adtam, pedig majd belehaltam a fájdalomba. Leültem Ren mellé, aki puszit adott a homlokomra, és adott a reggeliből is.
Szarul voltam, mind testileg, mind lelkileg.
Fogtam magam és elmentem sétálni. Senkinek se szóltam. Fülest és a többi dolgomat is otthagytam.
Kapucnit a fejemre vettem, zsebeimbe dugtam a kezeim, egyikkel fogtam a sebet. Leültem egy padra, és az embereket kezdtem nézni. Velem szembe egy játszótér volt, ahol gyerekek voltak. 15 voltam amikor megismertem Hoont, minden terén Ő volt nekem az első. És volt tőle egy lányom. Hét hónapra született meg, ezért nem maradt életben. Hoon pedig elhagyott. Onnantól kezdve már nem az volt a célom, hogy jó bérgyilkos legyek, hanem a legjobb. Az egyetlen nő aki ilyen dologgal foglalkozik. És Én lettem az. De így nincs életem.
Elfintorodtam, és kibontottam a csokit amit vettem, és épp beleharaptam volna, amikor egy cuki kislány állt elém.
-Szia. - néztem rá.
-Adsz abból unnie? - bökött a csokimra.
-Persze tücsök. - letörtem a felét, és neki adtam. Felült mellém, és enni kezdte. Gondolom mondani se kell, hogy még az orra is olyan volt, igaz? Nagyon cuki volt. -Mi a nevet picur? - néztem rá.
-Dongyi. - lóbálta a lábát.
-Anyukád hol van? - kérdeztem.
-Nem tudom. Elszöktem tőle a kútnál.
-Tudod, Dongyi. Az Én anyukám meghalt, Én is csináltam vele ilyet amikor nem vett meg nekem valamit, és most pedig rossz, hogy olyan rossz voltam vele. Pedig anya csak jót akart.
-Hogy halt meg anyukád? - na most erre mit mondjak?
-Beteg lett attól, hogy Én rossz, és gonosz, meg szófodatlan lettem. - mondtam pár perc múlva.
-Akkor soha többet nem leszek az. - nézett rám.
-Jól teszed. Szeretni kell az anyukád. Mert belőle csak egy van. - elő vettem egy zsepit, és a mellettem levő ásványi vizes palackomból egy kevés vízzel letöröltem az arcát.
-Dongyi! - szaladt felénk egy nő.
-Anya! - pattant fel a kislány.
-Soha többet ne csinálj ilyet! - vette kézbe a kislányt. -Köszönöm, hogy vigyázott rá. - hajlongott a nő.
-Adott nekem csokit. - mondta a kislány.
-Nem véletlenül Te kérted? - nevettem el magam. Azonnal a hasamhoz kaptam.
-Jól vagy? - rakta le a nő a kislányt.
-Persze csak egy kisebb sérülés. - legyintettem.
-Orvos vagyok, hadd nézzem meg. - húzta fel a felsőm
-Ne. Hagyja! Semmi baj. - toltam el a kezét.
-Vérzik. Jöjjön velünk, rendben szedem.
Nem akartam menni, de Dongyi nagyon erőszakos volt, így mennem kellet.

Broken heart (Shinee) 4.Rész /Haru/

Ez a kelekótya már megint többet ivott a kelleténél és elráncigálta Jonghyun-t táncolni.

-Még egy pohárral?-kérdezte Minho perverz vigyorral.

-Már megint megpróbálsz leitatni, mi?-vontam fel a szemöldökömet, de azért odaadtam neki a poharamat.

-Áhh dehogy! Mit képzelsz te rólam?-nevetett fel.

-Ismerlek...-nyújtottam rá a nyelvemet és elvettem a kezéből a pohárkát.

-Dehogy ismered.-dünnyögte Kibum.

-Velem alszol ma úgy is!-vigyorgott ez az eszement doki.

-Te fogd be és igyál.-szűkítettem össze a pilláimat és morogtam-Te meg ne is álmodj róla!-röhögtem el magam a fején.

-Valld be hogy beindítalak.-hajolt egyre közelebb.

-Túl sokat ittál.-forgattam meg a szemeimet és elmentem egy doboz sörért. Ahogy felszisszent belekortyoltam, s meghallottam a fiúk beszélgetését.

-Azt ne mond Key hogy nem döngetnéd meg!-röhögött Jinki.

-Előbb dugnám a porszívóba.-morogta. Ez azért fájt... Vissza dobtam magam a helyemre és felpakoltam a lábaimat Taemin ölébe, aki csak lesett mi van.

-Én lépek vissza a koleszbe.-morogtam unottan és beleittam a dobozba.

-Miért?-köpte majdnem ki a piát Jinki.

-Mert valakiből már rohadtul elegem van.-sandítottam Kibumra.

-Ne is törődj vele!-emelt fel Minho.

-Tegyél le te bolond.-kuncogtam.

-Edzenék veled!-vigyorgott én meg leköptem Key-t sörrel.

-Upsz.-nevettem fel megint és belekaroltam Ho nyakába.

-Na jössz velem aludni?-vigyorgott megint.

-Csak ha ő nem alszik velünk.-mutattam duzzogva Key-re.

-Senki más csak mi ketten!-dobált.

-Neeeeem!-visongtam röhögve -Taemin is velünk alszik, mert megvéd tőled!-nevettem újra.

-Nem bíznék ebben ennyire!-vigyorgott ravaszul ez a bolond is.

-Na most hagyjatok békén!-nevettem ahogy letett Minho a lábaimra-Én mentem lefeküdni.-kacsintottam egyet a fiúkra, kivéve arra a marhára. Majd a fenekem riszálva s a nadrágomat fél úton elhagyva bújtam be a paplan alá.

-Megőrjít ez a csaj!!!-kiabálta el magát Ho, s hallottam hogy bevágódik mögöttem az ajtó. Valaki befeküdt mellém és szinte hozzám simult. Éreztem hogy a férfias kedve teljében van, de hátat fordítottam neki és szemeimet behunyva próbáltam aludni. Kis idő után a másik háló társam is megérkezett s szinte velem takarózott be.

-Ho akkora hülye vagy...-morogtam félálomban és mellkason vágtam, de nem volt lelki erőm lemászni róla, így ott aludtam tovább. Reggel kómásan keltem és félig Taemin-en és félig Minho-n. Ők egymás mellett feküdtek én meg rajtuk, hát szép mondhatom! Kisebbet takarónak használni! Hahh. Csupasz mellkasukra simítottam a tenyeremet és megemeltem magam. Erre ez a két félnótás egyik, erről. Másik a másik oldalról fogta meg a derekamat és visszahúzott.-Engedjetek már el!-kuncogtam és belekarmoltam mind kettőbe. Ho magára rántott teljesen, majd maga alá gyűrt. Megtámaszkodott a fejem két oldalánál, erre Taemin az én nagy megmentőm, nem kiment a szobából?!-Engedj el Minho.

-Már miért engednélek?-ereszkedett lejjebb s már csak könyökölt.

-Mert én azt mondtam!-fordultam felé.

-Key miatt vagy ilyen mi?-duruzsolta a nyakamba.

-Vele hagyjál békén.-morogtam undorkodva.

-Mi van?-dőlt le felőlem, s maga felé fordított.

-Semmi.-ültem fel és mentem a gatyám után.

-Hallottad amit este mondott mi?

-Melyiket?-tettettem a hülyét.

-Tudod te miről beszélek.

-Nem tudom és nem is érdekel. Szóval ha róla akarsz társalogni én lépek vissza a koleszba.-fogtam meg a nadrágomat és felvettem. Éppen a gombbal bíbelődtem mikor Jinki leborult a kanapéról, gondolom a másik majom lelökte.

-Au te barom!-röhögött azzal a hülye nevetésével.

-Majd találkozunk a suliban.-dünnyögtem és mielőtt kiléptem az ajtón felkaptam a cipőimet. Szinte rohantam a kollégium felé. Bedőltem az ajtómon és ráborultam az ágyamra. Fejemre tettem a fejhallgatómat és maxra növeltem a hangerőt. Hanyatt gurultam és megkordult a hasam.-Ott pukkadj meg.-motyogtam a pocakomnak és nem is törődtem vele. Szombat van mit kéne csinálni? Kedvem lenne sétálni, de nincs kivel. Soyun biztos tanul így nem zavarom.

~Pár nap múlva~

A sulin és a kolesz között cikáztam, sehová nem mentem. S senkivel nem beszéltem. Minho mikor megszólított bólogattam, de ennyi. Yun tanul ezerrel így vele sem tudtam találkozni. Éppen a számban volt a tollam, s a laptopon gépeltem a másnapra szükséges házi dolgozatom utolsó oldalát mikor valaki kopogott az ajtómon. Nem válaszoltam, mondván majd elmegy, de újabb és erőszakosabb kopogások következtek.

-Ha még egyet belerúgsz az ajtóba eltöröm a lábad!-szakítottam fel az ajtót és egy Kibummal találtam magam szemben.-Mit akarsz?-hagytam résnyire az ajtót, de nem engedtem be.

-Nesze!-tolt felém egy szatyrot amin a kedvenc kínai éttermem pecsétje virított.

-Nem kell!-akartam bezárni előtte de a lábfejét betolta az ajtó elé.

-Ez nem kérdés volt!-nézett rám csúnyán.

-Akkor sem kell! Szóval viszlát!-lökdöstem az ajtót és a hátammal toltam hogy legalább fájjon neki és be tudjam zárni. De fél kézzel eltolt és bejött. Letelepedett a szabad ágyra s az ágyamon levő cuccokat fixírozta.-Dolgom van! Szóval kopj le!-mutattam hüvelyk ujjammal a hátam mögött lévő ajtóra.

-Lehetnél kedvesebb is!-rúgta le a cipőjét és elcsórta az egyik könyvemet.

-Te vagy velem mindig egy bunkó tetű!-kaptam ki a kezéből a töri könyvet. Durcás fejjel pislogott, én pedig a szemeimet megforgatva visszakuporodtam a gépem elé és vártam hogy távozzon. Öt perces egymást bámulás után egy sóhajjal az ajkamon írtam meg az utolsó szavakat a dogából. Egy laza mentés után lecsaptam a topit és kinyúltam az ágyon.

-Kész?-kíváncsiskodott sok idő után.

-Kész!-dobtam vissza neki a töri könyvet amit nézegetett és kezdtem összepakolni a cuccaimat a táskámba.

-Akkor most már ehetünk!-zajongott a zacskóval. Mire én végeztem ő már az ágyam felét elfoglalta és a kezembe nyomta a pálcikákat.

-Most komolyan, mit akarsz?-ültem le vele szembe és értetlen szemekkel pislogtam rá.

-Enni!-nyomta a kezembe a dobozkát és ő is kibontotta az övét s falni kezdett. Semmit nem értettem, de mivel éhes voltam és ez a kedvenc kajám, kibontottam és én is ettem. Vajon mit akar tőlem? Biztos nem csinálta meg a pszichológia háziját és rólam akarja lemásolni! Azt csak szeretné! Nem kap tőlem semmit, még ha egy zsák csokoládét hoz akkor sem!

Secret girls~ (Nuest) Yuki 8.Chapter~

Miután kiszedtem a golyót idegesen vágódtam a gép elé.

-Mit csinálsz?-ült le mellém Jason és Baekho.

-Nem lesz kedve többet lövöldözni....-morogtam és olyan ideges voltam azt hittem felrobbanok. Miután bezártam a nőt a saját házába a férjével együtt torzított hangon hívtam a rendőrséget hogy lövöldözést hallottam abból a házból és attól tartok hogy megmérgezte a férjét. Imádom hogy a rendőrség mindig le akarja követni ki telefonált, de pechjükre nem tudják soha.-Most ha kiszabadul a nő én fogom megölni.-morogtam és betrappoltam kávéért.-Mocskos aljadék...-zsörtölődtem.

-Nyugi Yukina. -karolta át a derekamat Jonghyun.

-Nem nyugszom meg!-kiabáltam el magam-Aljas ribanc!

-Yuna elaludt.-jött ki Aron a szobából.

-Szuper...-morogtam és lehúztam a kávét. S töltöttem a következőt.

-Szerintem ennyi elég lesz!-fogta meg a csuklómat Jason.

-Nem. Még figyelnem kell Soora-t meg ezt a nőt hogy ne jöjjön utánunk és el kell tüntetnem a nyomokat, aztán csinálnom kell valamit enni...-hadartam idegesen de befogta a számat.

-Nyugi!-nézett mélyen a szemeimbe-Minden meglesz, csak nyugodtan.

-Nem.... Még el kell rakjalak titeket máshová, hogy Rennek ne essen baja. Aztán pedig ki kell lakoltatnom Soora-t és megetetni Yuna-t...-tényleg túlpörögtem.

-Csókold már meg hogy befogja!-morogta Minhyun.

-Meg ne pró...-szakított félbe Jason és megcsókolt. Szemeim teniszlabda nagyságúra tágultak és éreztem hogy lassan elolvadnak a csontjaim. Pilláim lecsukódtak és beleomlottam a kínai félisten kezeibe. Szívem hatalmasakat csapott a bordáimon, s lassan elvált tőlem. Nehezen igaz, de kinyitottam a szemeimet s ő egy fél mosollyal nézett vissza.-Azt hiszem én összeesek.-mondtam magam elé bámulva és sokkos állapotban mentem vissza a gépem elé. Majdnem mellé ültem de Ren alám tolta a széket.-Köszi... Asszem...-de még így is figyeltem Soora-t, s átvittem a fiúk adatait egy másik szállodába. Miután végeztem kimentem a konyhába és ugyan azzal a bamba fejemmel csináltam valami ehetőt.

-Ren!-szóltam a fiúnak-Ha megetted, bemennél Yun-hoz és beleöntenéd?-adtam a kezébe a tányér miso-levest és a kanalat, plusz még egy enyhe fájdalom csillapítót és egy pohár vizet.

-Persze.-mondta mosolyogva.

-Te is egyél.-nézett rám könyörgőn Joghyun.

-Nem kérek...-ráztam meg a fejemet -Am srácok melyik szállodákba költöztök át? Tudnom kéne hogy melyikeket figyeljem.-masszíroztam a halántékomat.

-Csak egy szállodában fogunk lakni.-evett Baekho -Amúgy miért nem költöztök hozzánk? Könnyebben lehetne ránk vigyázni.

-Zseni vagy!-lelkesedtek a fiúk.

-Ja és mivel magyarázzuk meg a menedzsernek?-vontam fel a fél szemöldökömet.

-Azzal hogy te Jason barátnője vagy.-mutatott rám Minhyun -Yuna pedig Aron-é.

-Ha meg akarsz halni akkor azt mondod Yuna Aronnal jár.-gondoltam tudatom vele hogy attól még hogy engem nem öl meg, őt meg fogja.

-Akkor Rennel?

-Nem azzal van a probléma hogy Aronnal „jár”. Hanem azzal hogy „jár” valakivel egyáltalán.-huppantam le a földre.

-Hát akkor?-értetlenkedett.

-Meg oldhatnám hogy mi is újonc fellépők legyünk.... De az nem jó...-húztam el a számat-Lesz Ren barátnője!-legyintettem. S kiterültem a padlón egy ásítás kíséretében.

-Akkor szerintem vitessük át a cuccodat a szállodai szobába, aztán menjünk mi is.-mondta Baekho.

-Rendben. Akkor én felhívom a szállítóimat.-dörgöltem meg a szemem miközben felültem. Felhívtam a céget és bementem elmondani a tervet Yuna-nak.

-Nem akarok egyik barátnője sem lenni!!!-nyafogott a barátnőm erőtlenül.

-Más választásunk nincs! Na meg, így tudunk csak a közelükben lenni.-húztam ki a haját az arcából.

-Nem költöznél össze ilyen könnyen senkivel....-szűkítette össze a szemeit-Mi történt?

-Semmi!-tágultak ki a szemeim.

-Hazudsz!-morogta.

-Igen hazudok!-álltam volna fel, erre visszarántott az ágyra.-Naaaa...-hisztiztem-Engedj el!

-Na mi ez itt bent?-jött be Ren és Jason.

-Nem akar elengedni!-mutattam a pulcsimra amit éppen markolt, s feszítettem magam hogy menni tudjak erre elengedett. Nekiestem Jason-nek és majdnem kidőltünk.-Durva vagy!-morogtam és szűk szemekkel csúnyán néztem rá.

-Mi történt amikor aludtam?-próbált felülni erre visszanyomtam az ágyba.

-Semmi!-nyomatékosítottam.

-Te meg hazudsz! Pedig nem szoktál! Így biztos hogy történt!-kiabált rám.

-Nem hiszem el hogy nem lehet leszállni rólam! Egész idő alatt figyeltem a kamerákat, főztem, áttettem a fiúkat másik szállodába, ettem a kefét hogy mi van veled...-járkáltam fel s alá a szobában ahogy ment fel bennem a pumpa. Yuna csak figyelte hogy tombolom ki magam, de Jason úgy tűnik vagy nem bírja elviselni ha ideges vagyok. Vagy pedig élvezi hogy lesokkol. De újra befogta a számat én pedig még mindig beszéltem. Erre megint megcsókolt. Szemeim újra teniszlabda nagyságúra nyíltak. Ugyan az történt meg mint pár órával ezelőtt.

-Értem! Most már tudom miért ilyen fura!-röhögött ki Yuna. A fejem vér vörös lett és körülbelül az ájulás határán voltam. Ha még egyszer megcsókol én biztos összeesek! A szállítóm megérkezett és összepakolták a cuccomat. Yuna-t beültettük egy taxiba és mi is elmentünk a szállodához. Felmentünk a szobába s kiderült nekem Jason-nel kell aludnom... A fejem újra pipacs színben díszelgett. De végül is azzal a tudattal megnyugodtam hogy Yuna-nak Ren-nél kell.-Jason?!-szólította meg Yuna miközben én szereltem össze a gépemet.

-Igen?-fordult felé kíváncsian.

-Szerinted nem lapos Yuki hátsója a sok üléstől?-na én itt már szerintem a pipacsnál is vörösebb voltam.

-Szerintem nem.-hallottam meg Jas kuncogását.

-Le lehet szállni a hátsómról!-zsörtölődtem miközben zavarban voltam.

-Még nincs rajta senki! De az este vigyázz!-nevetett Yuna-Aucs...-fogta meg a golyó helyét.

-Karma!-nyújtottam ki rá a nyelvemet, de azért vittem neki fájdalomcsillapítót.

-Kösz.-vette be-Mellesleg nem karma, hanem egy bolond nő!-vigyorgott rám és ahogy elmentem mellette rácsapott a seggemre.

-Fúúúúh... Csak épülj fel!-fújtattam rá mint egy kismacska, azt hiszem most már értem miért mondja hogy olyan vagyok neki mint egy kismacska.

-Mintha egy kiscica próbálna ijesztő lenni!-kuncogott. Meg sem szólaltam inkább és kimentem beállítani a gépeket hogy figyeljenek mindent. A szálloda biztonsági rendszerébe betörtem és beállítottam az egyik legerősebb biztonsági riasztót a szobánkra amelyiket csak kifejlesztettek az évek során.

-Na most már gyere aludni, kis vadmacska.-kuncogott halkan Jason és betolt a gurulós székemmel a szobába. Beborított az ágyra én pedig felkúsztam mint egy giliszta, s bevackoltam magam. Jas mellém feküdt s a kezét éreztem a combomon. De nem tartott sokáig mivel úgy bealudtam mint a huzat.

Secret girls~ (Nuest) Yuna 7.Chapter~

-Ezt a mobilodon lévő riasztótörő program is meg tudná oldani amit rátettem.- morogta Yuki. Megforgattam a szemem. Ott hagytam a mobilom a cuccaim közt a lakáson.
-Ne sírjon a szád! - mondtam, és kattant a riasztó.
-Kész! - mondta végszóra.
-Kösz! - óvatosan kinyitottam az ablakot és bemásztam.
-Már elmondtam mit hozz, na az az ára. - kuncogott -Mellesleg te meg miért vagy alattam?- hallottam a meglepett hangját.
-Hát... - ez asszem Ren volt.
-Jobb kérdésem van! Miért vagy a helyemen? - igen, Yukina mint egy domina.
-Csak beszélgettünk.- kezdett magyarázkodni Ren.
-Jó szuper! Kell még egy! - mondta Yuki.
-Szívem, kávé mérgezésed lesz már. - suttogtam. A füles hangját is lehúztam.
-Azért ne fájjon a fejed. - mondta. Megforgattam a szemem.
A pasi, valahol a harmadik emeleten kell, hogy legyen. Ott a szobája. Fellopakodtam, közben hallottam ahogy a többiek beszélgetni kezdenek. Ma mérget fogok használni. Elvileg mindig van egy pohár az éjjeli szekrényen, amiben víz van. Sokszor fel kel éjjel inni, mert cukros.
Besettenkedtem, két cseppet raktam a vízbe, az nem fog megjeleni semmilyen vizsgálaton, mert feloldódik egy órán belül. És igen, megvártam amíg felkel, megissza a vizet, aztán óvatosan kilopakodtam, de ahogy leértem, egy nő volt ott.
-Megkönnyíti a dolgom ezzel. Könnyen mondhatom majd, hogy maga betört, aztán a férjem szívrohamban meghalt. - szegezett rám egy pisztolyt a nő.
-Rám akarta kenni az egészet? Nem arra kellettem, hogy eltegyem lábalól az urát! - kezdtem hátrálni.
-Tűnj onnan Yuna! - hallottam Yuki hangját.
-Így senki se fog engem gyanúsítani, mert csak védtem magunkat. - vont vállat.
-Eszes! De nem annyira! - ahogy lőtt, én úgy ugrottam ki az üveg ablakon, de eltalált. Felnyögtem, Yuki kiabált a fülembe, hogy mi van, én pedig még levegőt se mertem venni, annyira fájt. Azt hiszem hason lőtt, de hogy az oldalam biztos eltalálta, az fix.
-Yunaa! A kibaszott életben! Szólalj már meg! - ez téritett észhez, mert sose káromkodik, elmásztam a kert végéig. De nem emlékszem, hogy, hogyan.
-Kimosom a szád. - mondtam halkan. Felsóhajtott.
-Vissza tudsz jönni? - hallottam a hangját.
-Azt hiszem, de nem tudom. - kibotorkáltam a kocsihoz, beültem, levettem a maszkom, beindítottam a kocsit, és fél kézzel, de elmentem a lakásig.
Ott felbotorkáltam a második emeletig. -Nincs több erőm felmenni Yuki. - suttogtam.
-Azonnal lemegyek érte! - hallottam Baekho hangját.
-Mennyi vért vesztettél? - mondta Yuki, hallottam, hogy aggódik.
-Nem tudom, de bennem van a golyó. - ekkor láttam meg Baekhot.
-Gyere. - vett kézbe.
-Áuuu! - nyögtem.
-Bocsánat. - ijedt meg.
-Vigyél már fel. - néztem rá.
Felvitt, lerakott a kanapéra, ott Yuki leszaggatta rólam a garbót, és felhúzta az atlétám.
-Benned maradt. De szerencsére nem ért létfontosságú szervet. - rakott rám egy kendőt.
-Akkor szed ki gyorsan, és adjon valaki valami kemény piát, mert meghalok úgy fáj! - markoltam a kanapét, és a kendőt. Ren ült mellém, és egy kisebb kendő segítségével letörölte a homlokom, a fejem pedig az ölébe vette.
Yuki kiszedte a golyót, és pia helyet kaptam szúrit, Ren pedig végig fogta a fejem, és a számba rakott Yuki egy kisebb kendőt, hogy azért annyira hangosan ne ordítsak már, mert a szomszédok még kihívják a zsarukat.
Aztán fáradtan feküdtem, és pislogtam a falra.
-Nem kérsz valamit? - hajolt kicsit előre.
-Nem. - motyogtam.
-Hogy érzed magad? - jött be Aron, és pont a fejem elé ült. Így pont láttam, mert egy színtben volt a fejünk.
-Pocsékul. - fintorogtam.
-Yuki azt mondta, két napig biztos ki leszel bukva. Sok vért vesztettél. - simogatta az arcom.
Homlokomra adott egy puszit, és az arcomra is. Ren betakart, Aront elzavarta, én pedig elaludtam.

Broken heart (Shinee) 3.Rész /Soyun/

-Muszáj volt Őt is elhívni? Velem olyan bunkó. - vedelni kezdtem.
-Szerintem tök aranyos. És úgy látom jól kijön a fiúkkal is. - mondta Haru.
-Aha. - mondtam, leraktam a poharat, és becsípve indultam a fiúkhoz. -Na, Cica fiú, úgy látom beilleszkedtél. - kuncogtam.
-Nem vagyok...
-Nekem igen. - nyomtam egy cuppanós puszit az ajkaira, aztán betámadtam Hyunt, és elvittem táncolni.
-Te szent Isten! - nyögtem a fejem fogva. Jonghyun feküdt mellettem, meztelenül, ami nem új, jó párszor láttam már csak akkor józan voltam, és mentségemre legyen, de ellen álltam, csak, ő túl vonzó, és már jól ismeri a gyenge pontjaim... Na szóval, nehezen kimásztam az ágyából, aztán felkapdostam a cuccom, és irány haza. Mármint a koli szoba.
Gyoran lezuhanyoztam mivel üres volt az egész szoba, biztos Taemin elment valahová.
-Mond, hogy nem csináltam semmi rosszat! - szóltam a telefonba miután Haru felvette.
-Neked is szia. - nevetett.
-Szóval berugtam de istenesen. - sóhajtottam.
-Be, konkrétan lekaptad Taemint, aztán elvitted Jonghyunt táncolni, aztán felmentél az asztalra, és lenyomtál egy szkriptízt, és bugyiban meg melltartóban vitted szobára Jonghyunt. - hadarta.
-Soha többet nem iszok. - fogtam a fejem.
-Ezt mondtad a múltkor is, igaz most kicsit bedurvultál, eddig csak hányásig ittál aztán Jonghyun vitt szobára, de most... Asszem Minho le is kamerázott.
-Megölöm. - sziszegtem.
-Na, de megyek, mert dolgom van este benézek. Szia.
Lerakta.
-Szörnyű vagyok. - fogtam a fejem. -Részeg és józanon is, igazán sajnállak. - hallottam Taemin hangját.
-Neked senki se osztott lapot. - álltam fel.
-Azt hittem jobb fej leszel, mint Haru, de Te is olyan csaj vagy aki csak a farokra hajt. - akkora pofont adtam neki, hogy a feje el is fordult.
-Nem tudsz rólam semmit sem! - fújtattam. Fogtam magam és otthagytam. Sétálni akartam. Hogy jön ő ahhoz, hogy ítélkezzen felettem? Kinek képzeli magát? Egyedül jutottam oda ahová, és Ő így beszél velem. Nekem nincs Gucci nadrágom, se Versace pólóm, mint neki. Voltaképpen, nekem senkim sincs, a fiúkon és Harun kívül. Anyu egyedül nevelt, aztán meghalt én pedig ide jöttem és tanulni kezdtem. Dolgoztam, keményen, hogy bejussak, hisz a tökéletes, és kitűnő eredményeim kevesek ahhoz, hogy egy ilyen neves suliba kerüljek. És bent is maradjak, megtartva az ösztöndíjat.
-Ne ítéld el. Nincs szülője, egyedül van amióta ismerjük. És ez a kis buli tegnap csak kikapcsolja. Keményen dolgozik, és ugye itt áll a hátamnál? - mondta Jonghyun. Akkor léptem be az aulába, Ők pedig ott ültek.
-Igen. - mondta Kibum aki pont rám nézett. Taemin hátra is fordult.
-Nem kell a lesajnáló nézés Cica fiú, nem mindenki arany kosárba született. - sarkon fordultam, és a szobánkig meg se álltam. Haru írt, hogy nem tud jönni, mert tanulni kell, holnap dolgozat lesz neki. Az ágyba vetettem magam, és hasra fordulva, feküdtem. Taemin hamar megjött, éreztem, hogy néz, mondani is akar valamit, de inkább elment a fürdőbe.
Pár nap telt, de egy szót se beszélünk Taeminnel. Én tanulok, Ő meg hol órán van, hol itt, szintén tanul. Nekem pedig már fáj az orrom a szemüvegem miatt. És még maradt kilenc tétel, amit meg kell csinálnom.
-Éhes vagyok. - hajoltam a karomra.
-Hoztam pizzát, kérsz? - hallottam Taemin hangját.
-Rendelek magamnak, nehogy majd azt mond, kieszlek a vagyonodból. - morogtam.
-Annyira cinikus vagy. Nesze! Nekem egy nagy amúgy is sok. - elém rakott egy tányért, rajta három szelet pizza.
-Kutyának meg tessék! - morogtam. De azért jól esett a két pizza. Persze mint mindig, most is tanulás közben aludtam el.

Irresistible Lips~ (BTOB) Lexa 32. Fejezet~

Sarah eltűnt, csak egy cetlit hagyott, Én pedig tiszta ideg lettem.
-Mi az Istent csináltatok? - förmedtem a két fiúra.
-Mi semmit. - mondta Sub.
-Semmi miatt nem ment volna el. - mondtam -De tudjátok mit? Szóljatok Jiyong menedzsernek, hogy felmondok! Sok nekem ez az egész, a baleset, Ti, Sarah elment, Sungjae, és az idióta csókja, ami miatt teljesen ki készültem, Eunkwang....  Nekem ez nem megy... - fogtam a fejem. Megszédültem. -Egy hely van ahová mehetett, és Én is oda megyek. Nem is jövök vissza. - Kate csak pislogott rám, a fiúkkal együtt. Hátrálni kezdtem.
-Úgy érted.. - kérdezte Kate.
-Igen! Haza megyünk. - kifordultam az ajtón, és hazáig meg se álltam. Kate is jött.
-Biztos vagy ebben? - kérdezte halkan.
-Ha akarsz maradhatsz. - vontam vállat. -Megkeresem Saraht, aztán pedig megbeszélitek mi legyen. Meg úgy is vigyázni kell a lakásra, és látom, hogy Minhyuk miatt is maradnál.
-Igen. - pirult. -Akkor Te most emlékszel?
-Nem sok mindenre, de a javára igen. - mondtam.
Kate maradt, Én pedig az esti géppel már utaztam is. Miami volt az egyetlen hely ahová mehetet.
-Mit akarsz itt? - fogadott a nagyi. -Ne aggódj, nem maradok. Sarah itt van? - rá se néztem. Leraktam a bőröndöm.
-A parton van. - mondta nagyi. Nem tudom miért utál ennyire, lehet azért mert hasonlítok anyura, vagy azért mert elvileg anyám miattam baszta el az életét. Persze Saraht szereti, mert Őt mindig is jobban szerette mindenki.
Ott ültem lent a parton, és néztem ahogy szörfözik, aztán észre vett, és kijött. Rá mosolyogtam, Ő pedig hozzám szaladt, ledobta a szörf deszkát, és a karjaimba ugrott amikor felálltam.
-Nem szép dolog egyedül hagyni az amnéziás nővéred tücsök. - dorgáltam meg.
-De... tücsök... és... - dadogott.
-Emlékszem már. Nem mindenre, de emlékszem. - nem érdekelt, hogy vizes lettem. Jó volt ölelni. Főleg így, hogy emlékszem rá.
Sírni kezdet. Lerogytunk a homokba, és hagytam, hogy kisírja magát.
-Összezavarodtam. - mondta miután megnyugodott. -Hoon, és Changsub egyszerre környékeztek meg, és a csókok, meg Hoon ridegsége először, és Changsub kedves feje... Nem tudok mit tenni már. - hadarta sírva.
-Menjünk, iszunk valahol egy forrócsokit. - mondtam kedvesen.
Megvártam Saraht, és elmentünk, ketten mint rég, amikor Chicagoban éltünk.
-Emlékszem, amikor Chicagoban laktunk, akkor télen, minden este, amikor kedvünk volt hozzá, elmentünk a kis kávézóba, ahol isteni forrócsoki volt, meg gyümölcs tea. - mosolyogva kavargattam a csokit.
-Arra én is olyan finom volt. Vajon meg van még a hely? - nézet rám.
-Majd megnézzük. - kuncogtam.
Sarahval rengeteg dologról beszéltünk, elmondta, hogy mi volt LA-ban.
-És akkor most mi is van otthon? - kérdezte.
-Semmi. Felmondtam, és otthagytam a fiúkat, persze szörnyű nélkülük, pont mint nélküled, de... nem tudok mit tenni. Úgy érzem, mintha két szék közül a földre estem volna.
-Nekem is ilyen érzésem van. Csak annyi a különbség, hogy fogalmam nincs kit szeretek és kit csak vonzalomból.
-Igaz. A csók óta... azt hiszem, Sungjaet szeretem, de Eunkwanghoz csak kötődök, mert sokat segített, és szeretem is, de nem úgy mint Sungjaet. - sóhajtottam fel.
-Gázak vagyunk, és romokban a szerelmi életünk. - hajtotta a fejét a vállamra.
Lent voltunk a parton, a naplementét néztük. Nem tudom mi lesz tovább. Én szállodában aludtam, mikor visszamentük, nagyi kirakott. Hívtak a fiúk, írtak üzit is, de egyikre se válaszoltam. Gondolkodnom kell, és a legjobb, ha egyedül.

Broken heart (Shinee) 2.Rész /Haru/

Haru~

-Ha még egyszer hozzáérsz a hajamhoz eltöröm a kezed!-fenyegettem meg Minho-t és ezért belefújt a fülembe.

-Hogy tud ennyire érdekelni a pszichológia?-mászott bele az aurámba amíg én csillogó szemekkel és kíváncsian hallgattam a tanárt.

-Mivel szeretem csinálni.-morogtam és eltoltam az arcát.

-Nincs egy kis innivalód?-nézett Minho-ra kiskutya szemekkel Kibum.

-Jól kezdted!-röhögött fel halkan ez a barom.

-Kussoljatok már!-vágtam mellkason Minho-t az üvegemmel hogy adja oda szerencsét lennek.

-Kössz.- fogadta el.

-Na de most már kuss!-mondtam ki és egész idő alatt zajongtak. Először a cola-m szisszent, aztán pedig zacskó csörgés, csoki papír, cukor papír, nyivákolás.-Komolyan mondom lekötözlek titeket a következő órán!-csaptam össze a könyvemet az óra végén.

-Miért?-pislogott kíváncsian az orvosok gyöngye.

Kibum cinikus feje~

-Mert mindig zajongtál valamivel! Engem pedig érdekelt hogy miről van szó, még ha titeket nem is!-vettem fel a táskámat.

-Ugyan már!-vágott cinikus fejet Kibum.

-Cinikus majom!-fordultam el és otthagytam őket- Minho! Jinki-éknél találkozunk!-intettem neki és kimentem a teremből. Ahogy kiléptem már hívtam is Skype-on a barátnőmet.

-Ne csipogj vagy hagyj aludni.-mondta miközben a kóca a képébe lógott.

-Nem Twitter vagyok és szedd ki a hajad az arcodból!-mondtam neki.

-Egyetlen gyöngyszemem! Ne idegelj fel!

-Beszéltél a dirivel?-borzoltam meg a hajamat.

-Már kaptam egy cica fiút. Szóval ez bukta.-nyüszögött.

-Francba.-dobbantottam a lábammal.

-Hát igen! Amúgy meg van a filozófia füzetem még? Meg a többi? Ismételnem kell!

-Persze! Később felviszem, jó légy!-nyomtam ki. Hagyom még egy kicsit pihenni aztán közlöm vele hogy mi a terv a ma és holnap estére. Felmentem a szobámba és ledobtam az ágyra a táskámat. Berohantam a fürdőbe, átvettem a ruhámat valami kényelmesre és karomba vettem Soyun összes füzetét amit kölcsön kaptam. Én már ezeket úgy is átírtam a saját füzetembe. S szinte futólépésben mentem a szobája felé. Elkezdtem rugdosni az ajtót mikor oda értem mivel a kezeim tele voltak. Egy magas srác nyitott nekem ajtót, gondolom ő a „cicafiú”.

-Segíthetek?-vonta fel a fél szemöldökét.

-Naná!-mosolyogtam rá-De ha odébb mész talán be is tudom vinni ezeket.-emeltem meg kicsit-Mivel leszakad a kezem!-szóltam hangosan hogy Yun is hallja.

-Add csak.-mosolygott vissza kedvesen a fiú és átvette.

-Ahh leszakadtak a mancsaim.-csuktam be magunk után az ajtót és rádobtam magam Soyun-ra aki az ágyon feküdt.

-Nekem meg kinyomtad a belem.-nyüszített.

-Csak hogy érezd a törődést!-nyomtam meg a hasát megint.

-Jahj ne csináld!-csapott a vállamra.

-Ja amúgy Haru vagyok!-nyújtottam kezet az idegen fiúnak.

-Taemin. -csapott bele vigyorogva.

-Üdv nálunk!-löktem vissza automatikusan az éppen felülő Soyunt.

-Ne szívass már!-röhögött a barátnőm és lerúgott az ágyról.

-Na ezért még kapsz!-csíptem a seggébe-Mellesleg öltözz mert Jinkiékhez megyünk!-segített fel Taemin.

-Aucs!-dörzsölgette a tomporát.

-Neked nincs kedved jönni?-fordultam Tae-hez.

-Mi?-kérdezték egyszerre, csak Yun-nak pánikos és felháborodott hangja volt.

-Jól hallottátok!-röhögtem el magam-Na jössz iszogatni vagy maradsz egyedül a kolesz szobában két napig?

-Hát...-vakarta a tarkóját.

-Na akkor vegyél fel kényelmeset.-legyintettem rájuk egyet. Soyun kiment a fürdőszobába átöltözni, addig én automatikusan Taemin ágyára dobódtam. Ő pedig alsógatyára levetkőzött és magára vett egy kockás inget és egy szaggatott farmert.

-Arrébb tolod magad?-kuncogott Tae.

-Dehogy tolom!-röhögtem fel, erre meg fenékkel tolt arrébb és hanyatt feküdt mellém.

-Mindig sokáig készülődik?-kérdezte öt perc múlva.

-Na várjál csak! Felgyorsítom én!-mentem oda a villanyhoz és lekapcsoltam.

-Haru!-kiabált ki a fürdőből.

-Mondjad!-kiabáltam vissza ártatlan hangon.

-Kidoblak az ablakon!-fenyegetett és kitépte az ajtót.

-Lenne szíved?-néztem rá úgy mint egy ártatlan kiscica.

-Hogy menj a sunyiba!-takarta le a szemeimet. Imádom hogy ez hat nála! Mondjuk ha én csinálom, mindenkinél hat!

-Mennyi idő?-tettem karba a kezem.

-10 perc.

-5!

-7!

-6!

-6,5!-alkudoztunk.

-Rendben!-vágtam rá. S vissza kullogtam Taemin mellé és bedőltem mint egy krumplis zsák.-6,4 perc múlva kész!

-Az szép!-vigyorgott.

-Várj! Vajon nálad is hat?- néztem rá, majd elővettem a kiscica nézésemet.

-Mit szeretnél?-nézett rám ő is cukin.

-Semmit.-kuncogtam-Csak kíváncsi voltam nálad is hat-e.

-És?-vigyorgott.

-Még szép hogy hat!-csaptam a magasba, az én törpe nagyságommal eléggé nehéz, de segáz! Megoldom! A percek teltek és végre Soyun kijött a fürdőből így elindulhattunk Jonghyun-ékhoz.