-Amíg én megveszem Lex ajándékát foglald le!-suttogtam Eunkwang fülébe.
-De én is venni akarok neki valamit!-durcázott be.
-Te már réges-régen megvehetted volna.-csaptam tarkón.
-Aucs!-húzta be a nyakát és előre sietett a nővéremhez én pedig elszakadtam tőlük. Gyorsan odamentem egy ékszereket árusító bódéhoz és vizsgálgatni kezdtem a kínálatot.
-Segíthetek?-tette fel mosolyogva a kérdést az idős hölgy.
-Még csak nézelődök.-mosolyogtam vissza rá és megakadt a szemem egy medálon. Egy egyszerű L-betű volt de még is díszes.-Ezt kérném.-mutattam az ékszerre és kerestem hozzá egy láncot. S megláttam egy lakatot mellette amiről egyből Ilhoon jutott eszembe.-Meg ezt!-tettem elé a medált és egy vastagabb láncot.
-Tessék kedveském.-nyújtotta át miután fizettem.
-Boldog Karácsonyt!-integettem neki vidáman mikor elhagytam a helyet. Szinte már ugrándozva mentem egyik butikból a másikba míg mindenkinek vettem valami kis csecsebecsét. Changsub kapott egy bőr karkötőt amin apró szegecsek voltak és egy mikrofon formájú medalion lógott le róla, Eunkwang egy hosszú sálat, Minhyuk egy ördögszarvakkal ellátott sapit, Peniel és Hyunsik egy-egy dögös gyűrűt. Éppen Sungjaenek és Hachikonak nézelődtem valamit mikor megláttam az újságosnál a képemet. Teljesen lefagyva álltam ott ahogy virítok Changsubbal és Hoonnal a címlapon.-Ezt kérem.-mutattam meg az eladónak és fizettem. Még mielőtt elkezdtem nézegetni Hachikonak vettem egy nagy macit aminek a pocakjára rá volt hímezve hogy „Best friends forever”. Sungjaenek pedig találtam egy tündéri pulcsit aminek kapucniján macifülek és a hasánál egy mézes csupor van. Boldogan ugráltam oda a zsákmányommal egy padhoz s kinyitottam már az újságot amin ott virítottam. Ahogy lapozgattam én voltam az egész oldalon és néhány adat szerepelt mellettem.
-Jó kép lett!-pattant le mellém Sub vigyorogva.
-Erre nem számítottam hogy pont a címlapra dobnak ki.-húztam el a számat és odaadtam neki a lapot.
-Miket vásároltál?-nyújtogatta a nyakát hogy belenézzen a szatyrokba.
-Nem mondom meg!-nevettem és a lábaim mögé toltam.
-Lééégysziiiiii!-könyörgött mint egy kiskutya.
-Ne is álmodj róla!-villantottam rá egy ezer wattos mosolyt.
-De...de...de...
-Ne dadogj szívem.-nyomtam puszit az arcára-Majd holnap este megtudod!
-Akkor én sem mondom el mit kapsz!-fonta össze a kezeit és elfordult.
-Amúgy sem mondanád el!-ült le nevetve Minhyuk.
-Na ott a pont!-vigyorogtam a vöröskére. Hirtelen elkezdett rezegni a mobilom és láttam hogy Hachiko az.
-BOLDOG KARÁCSONYT!-kiabálta teli torokból a telefonba.
-Megsüketültem.-motyogtam.
-Mit kapok ajándékba??!!-kiabálta még mindig csak azért hogy még süketebb legyek.
-Hát azt remélem én tőled hallókészüléket kapok, mert kiszakadt a dobhártyám.
-Hülye!-nevetett-Na szóval mit kapok?
-Eljössz megtudod!-vigyorogtam.
-Rendben akkor holnap ott is vagyok!-szinte a szemem előtt láttam ahogy felhúzta az orrát és úgy mondta ezt.
-Hiszi a piszi!-nevettem.
-Tudd meg délre ott vagyok!
-Tényleg?-szeppentem meg.
-Igen! Szóval ne tedd messzire azt az ajándékot mert kérem ide!
-Megkapod.-kuncogtam.
-Helyes!-kiabált megint én pedig megijedtem.
-Tudod kit ijesztgess!-kiabáltam vissza.
-Téged!
-Ha még egyet kiabálsz Minhyukkal társalogsz tovább!-fenyegettem.
-NEM HISZEK NEKED!!-visított.
-Hyuk társalogj vele te.-nyomtam az emlegetett kezébe a kagylót.
-Helló!-vigyorgott Hyuk ahogy beleszólt a telefonba. Majd egy hangos sikoly után amit Hachiko adott ki gondolom megszűnt a vonal mert Minhyuk visszanyújtotta.
-Imádlak.-kuncogtam-Legalább nem kíváncsiskodik az ajándéka után.-megkerestük a többieket és szóltam a nővéremnek hogy Kate meglátogat minket holnap. Az ő szemei is felcsillantak.
-Am Sarah!-szólított meg Eun.
-Hmm?-fordultam felé.
-Nem lenne baj ha holnap után a nővéred eljönne hozzánk karácsonyozni? Bemutatnám a szüleimnek.
-Vigyed!-nevettem, most még az sem törhette volna le a kedvem ha kiderült volna holnap után elkezdődik a harmadik világháború. Hiszen Hachiko holnap ide jön! Boldogan pattogva mentünk haza s amíg Lexa főzött valamit vacsorát én a szobámba zárkózva csomagoltam be az ajándékokat. A fiúk nem egyszer mentek neki az ajtónak annak reményében hogy nyitva van, de pechjükre zárva volt. Így az orrukat beverték. Mikor lementem mindenki engem nézett összehúzott pillákkal és fogták az orrukat.-Csak nem fáj a kíváncsiság?-nevettem hangosan.
-Holnap után nálunk lesztek!-szólt Pen.
-Az jó, de miért?-pislogtam értetlenül egy csokival a számban.
-Mert Eun és Soyun hazamennek, Sik is haza megy karácsonyra és Jae is. Így nálunk lesz hely, ti pedig hogy ne legyetek egyedül jöttök.-bólintott.
-Te maradsz?-pillantottam Min-re egy gonosz vigyorral.
-Igen?!-vonta fel értetlenségében a fél szemöldökét.
-Szuper!-vacsora után a fiúk haza mentek mi pedig lefeküdtünk aludni. Reggel korán felkeltem és nagy karácsonyi hangulatban fütyürészve pakoltam ki a bőröndökből át a szekrényembe. Majd miután végeztem gyorsan lezuhanyoztam és felvettem egy melegítőt. A srácok olyan 10:00-körül lépték át a küszöböt. Lex sürgött forgott a konyhában és csinálta ma estére a vacsoránkat. Én pedig elkezdtem feldíszíteni a műfenyőt. Hoon kíváncsian ült le mellém ahogy próbáltam kibogozni az égősort és miután sikerült ő adogatta nekem a díszeket. Körülbelül másfél óra múlva sikerült befejezni és Yun kiment autóval Hachi elé. A fa alá pakoltam az ajándékokat amiket felcímkéztem és tűkön ülve vártam a legjobb barátnőm megérkezését.-Hol vannak már!-kínlódtam a kanapén és lelógott a fejem.
-Mindjárt hazaérnek.-kuncogott Peniel és reflexszerűen megfogta a melegítőpulcsimat nehogy fejre essek.
-Le ne ess ember!-kiabált Hachiko az ajtóból nekem.
-HACHIKOOOO!!!-visítottam és szinte összetörve minden porcikámat, rohantam hozzá. Nekivágódtam teljes súllyal mire Siknek esett.
-Kinyomod belőlem a lelket.-fulladozott.
-Legalább nem tudsz kiabálni.-nevettem fel miközben elengedtem.
-Utállak!-rötyögött és puszit nyomott a fejemre.
-Én is.-vigyorogtam. Teljesen be volt tojva hogy a BTOB-s fiúk között üldögélt és így alig tudtam kiszedni belőle hogy mi van otthon. Addig-addig pattogtam mint a nikkelbolha hogy beleestem Hoon ölébe.-Bocsánat.-pirultam el.
-Semmi baj.-mosolygott rám, majd átkarolta a derekamat így ott ücsörögtem és dumáltam ezerrel. Este megvacsoráztunk és átadtam az ajándékokat. Vártam ki mit szól rá tág szemekkel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése