-Van még fél óránk, mire Sarah haza ér. - vigyorogtam Eunkwangra.
-Akkor hajrá! - húzott magára, és csókolt meg.
Fél órából negyven perc lett, aztán gyors zuhany után, csináltam egy gyümölcs tálat, meg zöldség salit, Sarahnak, meg pároltam zöldséget, és húst is sütöttem.
Kicsit késve, de megjött a húgom, és a két fiú, rá fél órára meg a maradék tag.
-Mit szólnátok ahhoz, hogy lelépünk egy kicsit a Lotte Worldbe? - kérdeztem. A nappaliban voltunk, én félig Sarahn és félig Eunkwanggon voltam.
-Az mi? - kérdezte Sarah.
-Egy vidám park. - mondta Minhyuk.
-Mehetünk. - pattant fel, én meg lefejeltem a kis asztalt.
-Ön és közveszélyes vagy! - kapálóztam. Eun felhúzott és az ölébe ültetett.
-Tudom. - sóhajtott Sarah.
-Na akkor menjünk átöltözni, és menjünk. Már rég voltam ott. És a fiúknak is jót tenne a kikapcsolódás. - álltam fel. -Meg ne csak itt lopd a napot nekem. - kezdtem tolni Saraht.
-Még mindig félsz az óriás kérektől, és a hullám vasúttól? - kérdezte nevetve.
-Igen. - borzongtam meg.
Egy kényelmes farmert és egy pólót meg egy pulcsit vettem fel. Majd rohantam összepakolni a táskám. Pénztárca, telefon, és a többi szüksége dolog után már Sarah is kész volt, így indulhattunk. Én vezettem, Sarah mellettem ült, persze bekötve, nehogy menet közben kiszálljon.
-Gyere már! - nyaggatott Sarah és Sub.
-Engem oda biztos nem rángattok fel! - hadonásztam.
-Csak most az egyszer! - mondta Eunkwang.
-Bejössz velem a Szellem Kastélyba? - néztem rá. Úgy iszkolt el a hullám vasúthoz, mint akit üldöznek. -Beszari! - kiabáltam utána.
-Én is téged! - szólt vissza.
Megforgattam a szemem.
-Akkor Én megyek veszek vattacukit. Peniel, velem jössz? - néztem a fiúra, közben már Sarah, Sub, és Hyunsik és Ilhoon Eunkwang után mentek. Én maradtam Peniellel és Sungjaeval meg Minhyukkal.
-Nekem is kell! - pattant mellém Min.
-Akkor menjünk. - indultam el.
Vettünk vattacukit, de Sungjae belenyomta az enyémbe az arcát és kiharapott belőle egy nagy darabot.
-Finom. - vigyorgott.
-Dinka. - röhögtem.
Bementünk hát a Szellem kastélyba, és persze, mivel a három fiú nem ijedős, úgy mint az Én egy szám párom, hát nevetve mentünk végig. Sungjae néha néha felsíkoltott, de aztán jót röhögött. Ez se százas.
Egyszer elvittem Eunkwangot egy moziba, és csak horror volt ami akkor kezdődött, így becsaltam arra. Hát attól a naptól kezdve, soha többet nem megyek vele horrorra a moziba. Ott sikoltozott a nyakamba, mint egy kislány.
Tök jó volt a kastély, még korhintára is felmentünk, azt végig röhögtem, mivel nem megyek semmilyen magas dologra, inkább sétáltunk, meg ettünk.
-Ah! Nem bírok. - dőltem hátra.
-Mint aki három hónapos terhes. - nevetett Peniel.
-Kösz, majom. - nevettem el magam.
Pár percig meditáltam, aztán megjöttek a többiek. Eunkwang mellém ült, és adott egy csókot.
-Lex, jössz velem a Szellem vasútra? - kérdezte Sarah.
-Rohanok. - álltam fel.
-Azért előtte enni is akarok. - ült le nevetve. Felsóhajtottam.
-Gonosz. - ültem le.
-Gyere addig sétálni egyet. - mondta Eunkwang. Se szó, se beszéd, elkezdett húzni, az egyik játékos bódéhoz.
-Ez neked séta? - nevettem.
-Válasz. - mutatott a rengeteg plüss állatra amikor lestoppolt az egyiknél. Megakadt a szemem egy közepes méretű tigris plüssön, imádom a tigrist, sokan mondták már, hogy hasonló a természetem hozzá.
-Az a tigris. - mutattam rá.
-Akkor a tigris. - vigyorgott az eladóra, mire az három labdát adott a kezébe. -Na akkor... - dobálni kezdte az üvegeket, mire mind leesett. Újongva kezdtem ugrálni, aztán nevetve vettem el a cicát.
-Köszönöm. - leheltem egy csókot az ajkaira.
-Nincs mit. - mosolygott. Megfogta a kezem, és visszaindultunk a többiekhez.
-Miért félsz a hullám vasúton? - kérdezte Eunkwang.
-Egyszer, Londonban voltam, és ott voltam hullám vasúton, még apával, akkor még nem volt meg Sarah. És az egyik kocsi, amin ültünk, kisiklott, vagy nem is tudom mi volt vele, de arra emlékszem, hogy ott fent voltunk a tetején, billegett az egész, mindenki síkoltozot, Én pedig sírtam, na azóta nem megyek semmi olyan izére, ami hullám és vasút, vagy kör hinta. - borzongtam meg. Átkarolta a derekam, magához húzott, és egy csókot adott.
-Mostmár értem miért félsz. - mosolygott.
-Na, és Te miért félsz a horror dolgoktól? - cukkoltam. Átkaroltam a nyakát.
-Sose szerettem a félelmetes dolgokat. - borzongott meg.
-Most lelkizünk? - nevettem.
-Hát, ahhoz, hogy jobban megismerjelek, muszáj. - hajolt a nyakamra, és belefúrta az arcát. -Most olyan vagy mint egy kisgyerek, aki álmos, és az anyja nyakába bújik. - kuncogtam. Már megszoktam, hogy mindig a tarkóján a hajába túrok.
-Kicsit elfáradtam, de nem vagyok álmos. - motyogta.
-Jiyong menedzser azt mondta, holnap értekezlet. Kíváncsi vagyok, hogy megint comeback lesz, vagy már csak final stage miatt, és karácsonyig már nem lesz fellépés, csak fotózás. - simogattam a haját. Még jó, hogy nem a tömeg közepén álltunk, hanem oldalt.
-Ugye haza jössz velem? Karácsonyra? - kérdezte. -Be akarlak mutatni a szüleimnek. - egyenesedett fel, s nézet a szemembe.
-Itt van Sarah, szóval biztosat nem tudok mondani, de ha tudok, akkor megyek. De csak miattad. - mosolyogtam rá, pedig nagyon ideges lettem.
Én és a családja? Meg karácsony? Utálom a karácsonyt. És a szülők se szeretnek. Tapasztalat. Na mindegy.
-Szeretlek. - mondta, és a homlokát az enyémnek támasztotta. Egyre többet mondja, és Én mégse érzem, hogy szeretem.. szerelemmel. De szeretek vele lenni, szeretem ha közel van hozzám, ha hozzám ér.
-Én is téged. - doromboltam.
-Soyun! - hallottam meg Changsub hangját.
-Mondjad? - néztem rá.
-Nana mondta, hogy szóljak, vár a vasútnál. - vigyorgott.
-Megyek. - elengedtem Eunkwangot, odaadtam neki a tigrist, és elindultam a vasút felé. -Soyun! Várj. - rohant utánam Sungjae.
-Mondjad. - néztem rá, miután megfordultam.
-Ez a tiéd. Most nyertem. - nyújtotta a macit. Kis barna mackó, egy szívet fog a mancsaiban, és az volt rá írva: Szeretlek.
-Óh, köszi. - pislogtam a macira.
-A felirattal ne törődj. - pirult el.
-Rendben. - bólintottam.
-Akkor Én ezt elveszem. - vette el Eunkwang a macit. Mindent hallott, szóval féltékeny csak nem lesz.
-Na, majd jövünk. - puszit adtam Kwang arcára, és mentem a vasúthoz. Annyi a szerencsém, hogy ez nem vissza magasba. Frászt kapnék.
Ilhoon ment el mellettem egy fél vigyorral az arcán, még csak észre se vett. A kis gonosz.
-Skizofrén! Én mondom skizofrén ez az Ilhoon. - toporzékolt Sarah.
-De cuki maci. Honnan? És Ilhoon miért skizó? - néztem rá.
-Ilhoon adta a macit. Inkább otthon elmondom. Most menjünk. - puffogot Sarah.
Egész utat végig röhögtem Sarahval, viszont otthon biztos kifaggatom, hogy most akkor mi van Ilhoonnal!?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése