Miután megtudtam hogy ott fogok aludni a fiúknál a gyomrom összeszűkült.
-De bunkó.-tette le a telefonomat Lexa.
-Ki bunkó?-érdeklődtem, jogosan mivel az én mobilom volt az.
-Valami Dean hívott, azt mondta majd hív és lerakta. Na végeztél?-teljesen letaglózott ez a mondata. Mit akar tőlem Dean? Világosan megmondtam neki hogy soha többet nem akarok róla hallani. Most meg újra itt van?!
-Igen.-motyogtam,s rohantam átöltözni villám gyorsasággal. Az egész úton kussban figyeltem és járt az agyam vajon mit akarhat az a szerencsétlen. Vettünk valami kaját majd kitett minket a dormnál. Csendben mentem be és a konyhában az asztal mellé huppantam le.
-Mi a baj?-jött be Sub érdeklődve és ahogy leült megcsörrent a telefonom.
-Bocsánat.-motyogtam és kimentem a folyosóra hogy egyedül legyek.-Ki az?
-Szia Sarah. -köszönt a telefonba Dean.
-Mit akarsz?-tettem fel egyből a kérdést semmi kertelés nélkül.
-Nem búcsúztál el mikor elmentél.-lett szomorkás a hangja.
-Szerintem kellőképpen elbúcsúztam tőled mielőtt eljöttem.-ekkor lépett elém Ilhoon és velem szemben nekidőlt a falnak.
-Miért vagy ilyen?
-Ne rizsázz hanem mond mit akarsz.-a velem szemben álló szöszke félisten pedig felvonta a szemöldökét.
-Hiányzol Sarah!
-Mi van szakítottatok a barátnőddel hogy eszedbe jutottam?-villant meg a szarkazmus éle a hangomban.
-Ne izélj már! Hiányzol! Nem szakítottunk csak hiányzol és vissza akarlak kapni!-emelte fel a hangját.
-Értem!-morogtam, mivel tudom ha most elkezdek vele kiabálni 1.)Senki nem fogja érteni mi történt nekem pedig magyarázkodnom kell. 2.) Úgy is mindig engem állított be rossznak a vitáink után és közben.
-Haza jössz?-kérdezte reménykedve.
-Nem!-adtam a kurta választ.
-Miért?-lepődött meg a válaszomon. Na már Ilhoon is érdeklődve figyelte mit mondok, lehet nem mindig hallotta a telefon túlvégén levőt de engem kristálytisztán.
-Azért mert már nem érdekelsz, megbántottál! Hazudtál! Megcsaltál! És tudod mi volt a legfájdalmasabb ebben?!-tettem fel a költői kérdést-Az hogy még mindazok után hogy fényképes bizonyíték is volt rá letagadtad! Na szóval te nekem ne rinyálj hogy hiányzom, meg hogy eszedbe jutottam! Mert én szenvedtem miattad! Szóval köszönöm szépen nem kérek ebből még egyszer. Elég volt nekem!
-Na de...
-Viszlát Dean!-nyomtam ki a telefonomat és a fejemet a falnak döntöttem. Pár perc elteltével a szemeimet kinyitva rápillantottam a még mindig engem néző Hoon-ra. -Mi az?-kérdeztem kedvesebben.
-Gyere enni.-mosolygott féloldalasan.
-Bocsi, de nem vagyok éhes.-mosolyogtam vissza-De azért bemegyek.-visszamentem a konyhába és felültem a pultra.
-Ki volt az?-fordult felém tele szájjal Changsub.
-Lényegtelen!-mosolyodtam el ahogy össze volt kenve az egész arca.
-Biztos?-szűkítette össze a szemeit.
-1000%-ig.-mosolyogtam-De maszatos az arcod amúgy.-kuncogtam.
-Hol?
-Hát... Tudod... Úgy, mindenhol.-vigyorogtam. Elkezdte szalvétával letörölgetni de sok helyen kihagyta.-Várj, segítek.-nevettem fel és elvettem tőle a szalvétát s azzal kezdtem törölgetni. Édes nagy barna szemekkel nézett fel rám a székből, nem tudom meddig törölgettem de végig a szemeiben voltam elveszve.
-Köszönöm a vacsorát.-állt fel Ilhoon nagy lendülettel az asztaltól, mire felocsúdtam.
-Kész vagy.-mosolyogtam rá Sub-ra.
-Köszi.-vigyorgott vissza és le sem tojta Hoon morgását s éles pillantásait.
-Szívesen.
-Gyere megmutatom hol alszol.-fogta meg Hoon a csuklómat és húzott el Changsubtól aki ugyan csak villámozó pillantásokkal figyelte Ilhoont.
-Oh... Rendben.-pislogtam nagyokat mikor behúzott a szobájukba.
-Eunkwang rendszerint a földön alszik, de mivel én itt vagyok az alsó szinten az emeletes ágyban, így alhatsz velem is.-ült le az ágyára, miután becsukta maga mögött az ajtót.
-Hát... Öhm... Nem tudom.-makogtam és bejött Sub, s szúrós szemekkel méregette Ilhoon-t.
-Alszol velem Csipkerózsika?-váltott vigyorba mikor rám nézett.
-Ne-nem tudom.-tágultak ki a szemeim.
-Majd eldönti hol alszik.-jött be nyújtózkodva Peniel.
-Köszönöm.-motyogtam piros fejjel-Szerintem én a földön is elalszok. Nem akarom hogy miattam bárki is szorongjon.-pillantottam bűnbánóan Ilhoonra akinek a szemei egyből megenyhültek.-Nem akarok kényelmetlenséget okozni.
-Te nem tudsz kényelmetlenséget okozni.-mosolygott Changsub kedvesen.
-Köszönöm, de azért elleszek én Kwang helyén.-mosolyogtam rá csillogó szemekkel.
-Rendben.-állt fel Ilhoon -Akkor én is lent alszok hogy ne aludj csak te lent.-mondta ellenvetést nem tűrően.
-De...
-Semmi de!
-Menj letusolni, itt van egy póló.-nyújtotta mosolyogva Hyunsik a pólóját ami számomra egy hálóingnek is megfelelt.
-Rendben. Köszönöm.-nyomtam egy puszit az arcára és elmentem lezuhanyoztam. Felvettem a pólót s mire visszamentem már meg volt nekem és Hoon-nak ágyazva a földön. Mindenki lefeküdt mert ki voltak merülve én pedig törökülésben küldtem egy üzenetet Hachikonak hogy hívott Dean.
-Ki hívott mikor kint voltunk?-könyökölt fel mellettem Hoon.
-A volt pasim.-suttogtam-De lényegtelen.-bújtam be a takaró alá és felé fordultam.
-Hülye volt ha képes volt téged elveszteni.-suttogta és hogy láthassa rendesen az arcomat eltűrte előle a hajat. Pillantásomat lesütve pirultam el, még jó hogy sötét van és nem látszik.-Elaludtál?
-Nem.-mondtam halkan.
-Pedig már biztos fáradt vagy.
-Én ugyan nem!-motyogtam és eleresztettem egy ásítást.
-Tényleg nem.-kuncogott fel és közelebb húzott magához. A mellkasába fúrtam a fejem.-Most már aludj. -dorombolta és a derekamat ölelte át. Az illatát mélyen az agyamba égetve élveztem ki a pillanatot s próbáltam elaludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése