-Ez a tiéd! - lóbált meg egy dobozt Eunkwang.
-Kérem. - tepertem le érte.
-Kérek egy csókot! - vigyorgott. Adtam neki egy csókot, és kikaptam a kezéből a dobozt. Egy ezüst csillag fülbevaló volt benne. -Ez mese szép. - bújtam hozzá.
-Örülök, hogy tetszik. - egy puszit kaptam a fejemre. Sungjae egy karkötőt vett, Sarah egy nyakláncot, amin egy L betű volt. Azt azonnal fel is raktam, és kapott egy rakás puszit. Kate is vett ajándékot, egy pulcsit kaptam, aminek hátul egy nagy BTOB jel volt, alá pedig egy "A legjobb sminkes" felirat volt rakva, csak angolul. Imádom.
Sub és Sik plüss macit is vettek. Egy panda és egy egér. Ilhoon egy gyűrűt, és Minhyuk is. Peniel is egy karkötőt vett. Mindenkitől ékszert kaptam, mert tudják, hogy azokat szeretem, és olyanokat adtak, amiket nem veszek le soha. Kate ajándéka is jó volt. És igaz a felirat is. Hehe, kicsit egós volt. Kifáradva dőltem a kanapéra, miután felmosogattam, elpakoltam mindent, rendet raktam, és helyet csináltam mindenkinek.
-Boldog karácsonyt. - mosolygott rám Eunkwang. Fejem a combján volt, kezemet kézbe vette, és összefűzte az ujjainkat.
-Most az. - mosolyogtam vissza rá, aztán a kezeinkre néztem.
-Egyszer, majd ehelyett az ajándék helyet... eljegyzési gyűrűt szeretném látni, amit Én huzok fel az ujjadra. - nézte a kezem.
-Az még messze van. - kuncogtam egyet, és ránéztem.
-Holnap délelőtt indulunk? - simogatta meg az arcom.
-Nem tudom. Amikor neked jó. - doromboltam. Álmos voltam. Szerintem be is aludtam, mert éjjel keltem fel, kicsit nagyon elzsibbadva, és az ágyon voltam, Leader hozzám volt bújva. Kicsit megfordultam, így ki tudtam mászni mellőle. Kimentem a mosdóba, majd vizet inni a konyhába.
Majdnem szívbajt kaptam amikor két kar fonódott a derekamra.
-Hát Te? - mosolyogtam leaderre amikor megfordultam.
-Felkeltem mert éreztem, hogy kijöttél. EunChong-gal beszéltem miután bevittelek. Anyuék várnak már. - mondta. Görcsbe rándult a gyomrom.
-EunChong az öcséd, igaz? - pislogtam rá.
-Hogy tudja. - vigyorgott.
-Hülye. - kuncogtam. -Az igazat megvallva, be vagyok rezelve. Még életemben nem voltam szülőkhöz. - kapaszkodtam belé.
-Anyuék jó fejek, azt is tudják, hogy nem vagy koreai. Ne aggódj. - biztatot.
Semmit se ért a biztatása. Majd berosáltam a házuk előtt. Végig aludtam az utat, majd mielőtt odaértünk, felkeltem, és lilára szorongattam a kezem.
-Ne aggódj. - kaptam egy puszit, és megfogta a kezem, majd elindultunk be. Istenem! Most segíts!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése