Secret girls~ (Nuest) Yuki 8.Chapter~

Miután kiszedtem a golyót idegesen vágódtam a gép elé.

-Mit csinálsz?-ült le mellém Jason és Baekho.

-Nem lesz kedve többet lövöldözni....-morogtam és olyan ideges voltam azt hittem felrobbanok. Miután bezártam a nőt a saját házába a férjével együtt torzított hangon hívtam a rendőrséget hogy lövöldözést hallottam abból a házból és attól tartok hogy megmérgezte a férjét. Imádom hogy a rendőrség mindig le akarja követni ki telefonált, de pechjükre nem tudják soha.-Most ha kiszabadul a nő én fogom megölni.-morogtam és betrappoltam kávéért.-Mocskos aljadék...-zsörtölődtem.

-Nyugi Yukina. -karolta át a derekamat Jonghyun.

-Nem nyugszom meg!-kiabáltam el magam-Aljas ribanc!

-Yuna elaludt.-jött ki Aron a szobából.

-Szuper...-morogtam és lehúztam a kávét. S töltöttem a következőt.

-Szerintem ennyi elég lesz!-fogta meg a csuklómat Jason.

-Nem. Még figyelnem kell Soora-t meg ezt a nőt hogy ne jöjjön utánunk és el kell tüntetnem a nyomokat, aztán csinálnom kell valamit enni...-hadartam idegesen de befogta a számat.

-Nyugi!-nézett mélyen a szemeimbe-Minden meglesz, csak nyugodtan.

-Nem.... Még el kell rakjalak titeket máshová, hogy Rennek ne essen baja. Aztán pedig ki kell lakoltatnom Soora-t és megetetni Yuna-t...-tényleg túlpörögtem.

-Csókold már meg hogy befogja!-morogta Minhyun.

-Meg ne pró...-szakított félbe Jason és megcsókolt. Szemeim teniszlabda nagyságúra tágultak és éreztem hogy lassan elolvadnak a csontjaim. Pilláim lecsukódtak és beleomlottam a kínai félisten kezeibe. Szívem hatalmasakat csapott a bordáimon, s lassan elvált tőlem. Nehezen igaz, de kinyitottam a szemeimet s ő egy fél mosollyal nézett vissza.-Azt hiszem én összeesek.-mondtam magam elé bámulva és sokkos állapotban mentem vissza a gépem elé. Majdnem mellé ültem de Ren alám tolta a széket.-Köszi... Asszem...-de még így is figyeltem Soora-t, s átvittem a fiúk adatait egy másik szállodába. Miután végeztem kimentem a konyhába és ugyan azzal a bamba fejemmel csináltam valami ehetőt.

-Ren!-szóltam a fiúnak-Ha megetted, bemennél Yun-hoz és beleöntenéd?-adtam a kezébe a tányér miso-levest és a kanalat, plusz még egy enyhe fájdalom csillapítót és egy pohár vizet.

-Persze.-mondta mosolyogva.

-Te is egyél.-nézett rám könyörgőn Joghyun.

-Nem kérek...-ráztam meg a fejemet -Am srácok melyik szállodákba költöztök át? Tudnom kéne hogy melyikeket figyeljem.-masszíroztam a halántékomat.

-Csak egy szállodában fogunk lakni.-evett Baekho -Amúgy miért nem költöztök hozzánk? Könnyebben lehetne ránk vigyázni.

-Zseni vagy!-lelkesedtek a fiúk.

-Ja és mivel magyarázzuk meg a menedzsernek?-vontam fel a fél szemöldökömet.

-Azzal hogy te Jason barátnője vagy.-mutatott rám Minhyun -Yuna pedig Aron-é.

-Ha meg akarsz halni akkor azt mondod Yuna Aronnal jár.-gondoltam tudatom vele hogy attól még hogy engem nem öl meg, őt meg fogja.

-Akkor Rennel?

-Nem azzal van a probléma hogy Aronnal „jár”. Hanem azzal hogy „jár” valakivel egyáltalán.-huppantam le a földre.

-Hát akkor?-értetlenkedett.

-Meg oldhatnám hogy mi is újonc fellépők legyünk.... De az nem jó...-húztam el a számat-Lesz Ren barátnője!-legyintettem. S kiterültem a padlón egy ásítás kíséretében.

-Akkor szerintem vitessük át a cuccodat a szállodai szobába, aztán menjünk mi is.-mondta Baekho.

-Rendben. Akkor én felhívom a szállítóimat.-dörgöltem meg a szemem miközben felültem. Felhívtam a céget és bementem elmondani a tervet Yuna-nak.

-Nem akarok egyik barátnője sem lenni!!!-nyafogott a barátnőm erőtlenül.

-Más választásunk nincs! Na meg, így tudunk csak a közelükben lenni.-húztam ki a haját az arcából.

-Nem költöznél össze ilyen könnyen senkivel....-szűkítette össze a szemeit-Mi történt?

-Semmi!-tágultak ki a szemeim.

-Hazudsz!-morogta.

-Igen hazudok!-álltam volna fel, erre visszarántott az ágyra.-Naaaa...-hisztiztem-Engedj el!

-Na mi ez itt bent?-jött be Ren és Jason.

-Nem akar elengedni!-mutattam a pulcsimra amit éppen markolt, s feszítettem magam hogy menni tudjak erre elengedett. Nekiestem Jason-nek és majdnem kidőltünk.-Durva vagy!-morogtam és szűk szemekkel csúnyán néztem rá.

-Mi történt amikor aludtam?-próbált felülni erre visszanyomtam az ágyba.

-Semmi!-nyomatékosítottam.

-Te meg hazudsz! Pedig nem szoktál! Így biztos hogy történt!-kiabált rám.

-Nem hiszem el hogy nem lehet leszállni rólam! Egész idő alatt figyeltem a kamerákat, főztem, áttettem a fiúkat másik szállodába, ettem a kefét hogy mi van veled...-járkáltam fel s alá a szobában ahogy ment fel bennem a pumpa. Yuna csak figyelte hogy tombolom ki magam, de Jason úgy tűnik vagy nem bírja elviselni ha ideges vagyok. Vagy pedig élvezi hogy lesokkol. De újra befogta a számat én pedig még mindig beszéltem. Erre megint megcsókolt. Szemeim újra teniszlabda nagyságúra nyíltak. Ugyan az történt meg mint pár órával ezelőtt.

-Értem! Most már tudom miért ilyen fura!-röhögött ki Yuna. A fejem vér vörös lett és körülbelül az ájulás határán voltam. Ha még egyszer megcsókol én biztos összeesek! A szállítóm megérkezett és összepakolták a cuccomat. Yuna-t beültettük egy taxiba és mi is elmentünk a szállodához. Felmentünk a szobába s kiderült nekem Jason-nel kell aludnom... A fejem újra pipacs színben díszelgett. De végül is azzal a tudattal megnyugodtam hogy Yuna-nak Ren-nél kell.-Jason?!-szólította meg Yuna miközben én szereltem össze a gépemet.

-Igen?-fordult felé kíváncsian.

-Szerinted nem lapos Yuki hátsója a sok üléstől?-na én itt már szerintem a pipacsnál is vörösebb voltam.

-Szerintem nem.-hallottam meg Jas kuncogását.

-Le lehet szállni a hátsómról!-zsörtölődtem miközben zavarban voltam.

-Még nincs rajta senki! De az este vigyázz!-nevetett Yuna-Aucs...-fogta meg a golyó helyét.

-Karma!-nyújtottam ki rá a nyelvemet, de azért vittem neki fájdalomcsillapítót.

-Kösz.-vette be-Mellesleg nem karma, hanem egy bolond nő!-vigyorgott rám és ahogy elmentem mellette rácsapott a seggemre.

-Fúúúúh... Csak épülj fel!-fújtattam rá mint egy kismacska, azt hiszem most már értem miért mondja hogy olyan vagyok neki mint egy kismacska.

-Mintha egy kiscica próbálna ijesztő lenni!-kuncogott. Meg sem szólaltam inkább és kimentem beállítani a gépeket hogy figyeljenek mindent. A szálloda biztonsági rendszerébe betörtem és beállítottam az egyik legerősebb biztonsági riasztót a szobánkra amelyiket csak kifejlesztettek az évek során.

-Na most már gyere aludni, kis vadmacska.-kuncogott halkan Jason és betolt a gurulós székemmel a szobába. Beborított az ágyra én pedig felkúsztam mint egy giliszta, s bevackoltam magam. Jas mellém feküdt s a kezét éreztem a combomon. De nem tartott sokáig mivel úgy bealudtam mint a huzat.

Secret girls~ (Nuest) Yuna 7.Chapter~

-Ezt a mobilodon lévő riasztótörő program is meg tudná oldani amit rátettem.- morogta Yuki. Megforgattam a szemem. Ott hagytam a mobilom a cuccaim közt a lakáson.
-Ne sírjon a szád! - mondtam, és kattant a riasztó.
-Kész! - mondta végszóra.
-Kösz! - óvatosan kinyitottam az ablakot és bemásztam.
-Már elmondtam mit hozz, na az az ára. - kuncogott -Mellesleg te meg miért vagy alattam?- hallottam a meglepett hangját.
-Hát... - ez asszem Ren volt.
-Jobb kérdésem van! Miért vagy a helyemen? - igen, Yukina mint egy domina.
-Csak beszélgettünk.- kezdett magyarázkodni Ren.
-Jó szuper! Kell még egy! - mondta Yuki.
-Szívem, kávé mérgezésed lesz már. - suttogtam. A füles hangját is lehúztam.
-Azért ne fájjon a fejed. - mondta. Megforgattam a szemem.
A pasi, valahol a harmadik emeleten kell, hogy legyen. Ott a szobája. Fellopakodtam, közben hallottam ahogy a többiek beszélgetni kezdenek. Ma mérget fogok használni. Elvileg mindig van egy pohár az éjjeli szekrényen, amiben víz van. Sokszor fel kel éjjel inni, mert cukros.
Besettenkedtem, két cseppet raktam a vízbe, az nem fog megjeleni semmilyen vizsgálaton, mert feloldódik egy órán belül. És igen, megvártam amíg felkel, megissza a vizet, aztán óvatosan kilopakodtam, de ahogy leértem, egy nő volt ott.
-Megkönnyíti a dolgom ezzel. Könnyen mondhatom majd, hogy maga betört, aztán a férjem szívrohamban meghalt. - szegezett rám egy pisztolyt a nő.
-Rám akarta kenni az egészet? Nem arra kellettem, hogy eltegyem lábalól az urát! - kezdtem hátrálni.
-Tűnj onnan Yuna! - hallottam Yuki hangját.
-Így senki se fog engem gyanúsítani, mert csak védtem magunkat. - vont vállat.
-Eszes! De nem annyira! - ahogy lőtt, én úgy ugrottam ki az üveg ablakon, de eltalált. Felnyögtem, Yuki kiabált a fülembe, hogy mi van, én pedig még levegőt se mertem venni, annyira fájt. Azt hiszem hason lőtt, de hogy az oldalam biztos eltalálta, az fix.
-Yunaa! A kibaszott életben! Szólalj már meg! - ez téritett észhez, mert sose káromkodik, elmásztam a kert végéig. De nem emlékszem, hogy, hogyan.
-Kimosom a szád. - mondtam halkan. Felsóhajtott.
-Vissza tudsz jönni? - hallottam a hangját.
-Azt hiszem, de nem tudom. - kibotorkáltam a kocsihoz, beültem, levettem a maszkom, beindítottam a kocsit, és fél kézzel, de elmentem a lakásig.
Ott felbotorkáltam a második emeletig. -Nincs több erőm felmenni Yuki. - suttogtam.
-Azonnal lemegyek érte! - hallottam Baekho hangját.
-Mennyi vért vesztettél? - mondta Yuki, hallottam, hogy aggódik.
-Nem tudom, de bennem van a golyó. - ekkor láttam meg Baekhot.
-Gyere. - vett kézbe.
-Áuuu! - nyögtem.
-Bocsánat. - ijedt meg.
-Vigyél már fel. - néztem rá.
Felvitt, lerakott a kanapéra, ott Yuki leszaggatta rólam a garbót, és felhúzta az atlétám.
-Benned maradt. De szerencsére nem ért létfontosságú szervet. - rakott rám egy kendőt.
-Akkor szed ki gyorsan, és adjon valaki valami kemény piát, mert meghalok úgy fáj! - markoltam a kanapét, és a kendőt. Ren ült mellém, és egy kisebb kendő segítségével letörölte a homlokom, a fejem pedig az ölébe vette.
Yuki kiszedte a golyót, és pia helyet kaptam szúrit, Ren pedig végig fogta a fejem, és a számba rakott Yuki egy kisebb kendőt, hogy azért annyira hangosan ne ordítsak már, mert a szomszédok még kihívják a zsarukat.
Aztán fáradtan feküdtem, és pislogtam a falra.
-Nem kérsz valamit? - hajolt kicsit előre.
-Nem. - motyogtam.
-Hogy érzed magad? - jött be Aron, és pont a fejem elé ült. Így pont láttam, mert egy színtben volt a fejünk.
-Pocsékul. - fintorogtam.
-Yuki azt mondta, két napig biztos ki leszel bukva. Sok vért vesztettél. - simogatta az arcom.
Homlokomra adott egy puszit, és az arcomra is. Ren betakart, Aront elzavarta, én pedig elaludtam.

Broken heart (Shinee) 3.Rész /Soyun/

-Muszáj volt Őt is elhívni? Velem olyan bunkó. - vedelni kezdtem.
-Szerintem tök aranyos. És úgy látom jól kijön a fiúkkal is. - mondta Haru.
-Aha. - mondtam, leraktam a poharat, és becsípve indultam a fiúkhoz. -Na, Cica fiú, úgy látom beilleszkedtél. - kuncogtam.
-Nem vagyok...
-Nekem igen. - nyomtam egy cuppanós puszit az ajkaira, aztán betámadtam Hyunt, és elvittem táncolni.
-Te szent Isten! - nyögtem a fejem fogva. Jonghyun feküdt mellettem, meztelenül, ami nem új, jó párszor láttam már csak akkor józan voltam, és mentségemre legyen, de ellen álltam, csak, ő túl vonzó, és már jól ismeri a gyenge pontjaim... Na szóval, nehezen kimásztam az ágyából, aztán felkapdostam a cuccom, és irány haza. Mármint a koli szoba.
Gyoran lezuhanyoztam mivel üres volt az egész szoba, biztos Taemin elment valahová.
-Mond, hogy nem csináltam semmi rosszat! - szóltam a telefonba miután Haru felvette.
-Neked is szia. - nevetett.
-Szóval berugtam de istenesen. - sóhajtottam.
-Be, konkrétan lekaptad Taemint, aztán elvitted Jonghyunt táncolni, aztán felmentél az asztalra, és lenyomtál egy szkriptízt, és bugyiban meg melltartóban vitted szobára Jonghyunt. - hadarta.
-Soha többet nem iszok. - fogtam a fejem.
-Ezt mondtad a múltkor is, igaz most kicsit bedurvultál, eddig csak hányásig ittál aztán Jonghyun vitt szobára, de most... Asszem Minho le is kamerázott.
-Megölöm. - sziszegtem.
-Na, de megyek, mert dolgom van este benézek. Szia.
Lerakta.
-Szörnyű vagyok. - fogtam a fejem. -Részeg és józanon is, igazán sajnállak. - hallottam Taemin hangját.
-Neked senki se osztott lapot. - álltam fel.
-Azt hittem jobb fej leszel, mint Haru, de Te is olyan csaj vagy aki csak a farokra hajt. - akkora pofont adtam neki, hogy a feje el is fordult.
-Nem tudsz rólam semmit sem! - fújtattam. Fogtam magam és otthagytam. Sétálni akartam. Hogy jön ő ahhoz, hogy ítélkezzen felettem? Kinek képzeli magát? Egyedül jutottam oda ahová, és Ő így beszél velem. Nekem nincs Gucci nadrágom, se Versace pólóm, mint neki. Voltaképpen, nekem senkim sincs, a fiúkon és Harun kívül. Anyu egyedül nevelt, aztán meghalt én pedig ide jöttem és tanulni kezdtem. Dolgoztam, keményen, hogy bejussak, hisz a tökéletes, és kitűnő eredményeim kevesek ahhoz, hogy egy ilyen neves suliba kerüljek. És bent is maradjak, megtartva az ösztöndíjat.
-Ne ítéld el. Nincs szülője, egyedül van amióta ismerjük. És ez a kis buli tegnap csak kikapcsolja. Keményen dolgozik, és ugye itt áll a hátamnál? - mondta Jonghyun. Akkor léptem be az aulába, Ők pedig ott ültek.
-Igen. - mondta Kibum aki pont rám nézett. Taemin hátra is fordult.
-Nem kell a lesajnáló nézés Cica fiú, nem mindenki arany kosárba született. - sarkon fordultam, és a szobánkig meg se álltam. Haru írt, hogy nem tud jönni, mert tanulni kell, holnap dolgozat lesz neki. Az ágyba vetettem magam, és hasra fordulva, feküdtem. Taemin hamar megjött, éreztem, hogy néz, mondani is akar valamit, de inkább elment a fürdőbe.
Pár nap telt, de egy szót se beszélünk Taeminnel. Én tanulok, Ő meg hol órán van, hol itt, szintén tanul. Nekem pedig már fáj az orrom a szemüvegem miatt. És még maradt kilenc tétel, amit meg kell csinálnom.
-Éhes vagyok. - hajoltam a karomra.
-Hoztam pizzát, kérsz? - hallottam Taemin hangját.
-Rendelek magamnak, nehogy majd azt mond, kieszlek a vagyonodból. - morogtam.
-Annyira cinikus vagy. Nesze! Nekem egy nagy amúgy is sok. - elém rakott egy tányért, rajta három szelet pizza.
-Kutyának meg tessék! - morogtam. De azért jól esett a két pizza. Persze mint mindig, most is tanulás közben aludtam el.

Irresistible Lips~ (BTOB) Lexa 32. Fejezet~

Sarah eltűnt, csak egy cetlit hagyott, Én pedig tiszta ideg lettem.
-Mi az Istent csináltatok? - förmedtem a két fiúra.
-Mi semmit. - mondta Sub.
-Semmi miatt nem ment volna el. - mondtam -De tudjátok mit? Szóljatok Jiyong menedzsernek, hogy felmondok! Sok nekem ez az egész, a baleset, Ti, Sarah elment, Sungjae, és az idióta csókja, ami miatt teljesen ki készültem, Eunkwang....  Nekem ez nem megy... - fogtam a fejem. Megszédültem. -Egy hely van ahová mehetett, és Én is oda megyek. Nem is jövök vissza. - Kate csak pislogott rám, a fiúkkal együtt. Hátrálni kezdtem.
-Úgy érted.. - kérdezte Kate.
-Igen! Haza megyünk. - kifordultam az ajtón, és hazáig meg se álltam. Kate is jött.
-Biztos vagy ebben? - kérdezte halkan.
-Ha akarsz maradhatsz. - vontam vállat. -Megkeresem Saraht, aztán pedig megbeszélitek mi legyen. Meg úgy is vigyázni kell a lakásra, és látom, hogy Minhyuk miatt is maradnál.
-Igen. - pirult. -Akkor Te most emlékszel?
-Nem sok mindenre, de a javára igen. - mondtam.
Kate maradt, Én pedig az esti géppel már utaztam is. Miami volt az egyetlen hely ahová mehetet.
-Mit akarsz itt? - fogadott a nagyi. -Ne aggódj, nem maradok. Sarah itt van? - rá se néztem. Leraktam a bőröndöm.
-A parton van. - mondta nagyi. Nem tudom miért utál ennyire, lehet azért mert hasonlítok anyura, vagy azért mert elvileg anyám miattam baszta el az életét. Persze Saraht szereti, mert Őt mindig is jobban szerette mindenki.
Ott ültem lent a parton, és néztem ahogy szörfözik, aztán észre vett, és kijött. Rá mosolyogtam, Ő pedig hozzám szaladt, ledobta a szörf deszkát, és a karjaimba ugrott amikor felálltam.
-Nem szép dolog egyedül hagyni az amnéziás nővéred tücsök. - dorgáltam meg.
-De... tücsök... és... - dadogott.
-Emlékszem már. Nem mindenre, de emlékszem. - nem érdekelt, hogy vizes lettem. Jó volt ölelni. Főleg így, hogy emlékszem rá.
Sírni kezdet. Lerogytunk a homokba, és hagytam, hogy kisírja magát.
-Összezavarodtam. - mondta miután megnyugodott. -Hoon, és Changsub egyszerre környékeztek meg, és a csókok, meg Hoon ridegsége először, és Changsub kedves feje... Nem tudok mit tenni már. - hadarta sírva.
-Menjünk, iszunk valahol egy forrócsokit. - mondtam kedvesen.
Megvártam Saraht, és elmentünk, ketten mint rég, amikor Chicagoban éltünk.
-Emlékszem, amikor Chicagoban laktunk, akkor télen, minden este, amikor kedvünk volt hozzá, elmentünk a kis kávézóba, ahol isteni forrócsoki volt, meg gyümölcs tea. - mosolyogva kavargattam a csokit.
-Arra én is olyan finom volt. Vajon meg van még a hely? - nézet rám.
-Majd megnézzük. - kuncogtam.
Sarahval rengeteg dologról beszéltünk, elmondta, hogy mi volt LA-ban.
-És akkor most mi is van otthon? - kérdezte.
-Semmi. Felmondtam, és otthagytam a fiúkat, persze szörnyű nélkülük, pont mint nélküled, de... nem tudok mit tenni. Úgy érzem, mintha két szék közül a földre estem volna.
-Nekem is ilyen érzésem van. Csak annyi a különbség, hogy fogalmam nincs kit szeretek és kit csak vonzalomból.
-Igaz. A csók óta... azt hiszem, Sungjaet szeretem, de Eunkwanghoz csak kötődök, mert sokat segített, és szeretem is, de nem úgy mint Sungjaet. - sóhajtottam fel.
-Gázak vagyunk, és romokban a szerelmi életünk. - hajtotta a fejét a vállamra.
Lent voltunk a parton, a naplementét néztük. Nem tudom mi lesz tovább. Én szállodában aludtam, mikor visszamentük, nagyi kirakott. Hívtak a fiúk, írtak üzit is, de egyikre se válaszoltam. Gondolkodnom kell, és a legjobb, ha egyedül.

Broken heart (Shinee) 2.Rész /Haru/

Haru~

-Ha még egyszer hozzáérsz a hajamhoz eltöröm a kezed!-fenyegettem meg Minho-t és ezért belefújt a fülembe.

-Hogy tud ennyire érdekelni a pszichológia?-mászott bele az aurámba amíg én csillogó szemekkel és kíváncsian hallgattam a tanárt.

-Mivel szeretem csinálni.-morogtam és eltoltam az arcát.

-Nincs egy kis innivalód?-nézett Minho-ra kiskutya szemekkel Kibum.

-Jól kezdted!-röhögött fel halkan ez a barom.

-Kussoljatok már!-vágtam mellkason Minho-t az üvegemmel hogy adja oda szerencsét lennek.

-Kössz.- fogadta el.

-Na de most már kuss!-mondtam ki és egész idő alatt zajongtak. Először a cola-m szisszent, aztán pedig zacskó csörgés, csoki papír, cukor papír, nyivákolás.-Komolyan mondom lekötözlek titeket a következő órán!-csaptam össze a könyvemet az óra végén.

-Miért?-pislogott kíváncsian az orvosok gyöngye.

Kibum cinikus feje~

-Mert mindig zajongtál valamivel! Engem pedig érdekelt hogy miről van szó, még ha titeket nem is!-vettem fel a táskámat.

-Ugyan már!-vágott cinikus fejet Kibum.

-Cinikus majom!-fordultam el és otthagytam őket- Minho! Jinki-éknél találkozunk!-intettem neki és kimentem a teremből. Ahogy kiléptem már hívtam is Skype-on a barátnőmet.

-Ne csipogj vagy hagyj aludni.-mondta miközben a kóca a képébe lógott.

-Nem Twitter vagyok és szedd ki a hajad az arcodból!-mondtam neki.

-Egyetlen gyöngyszemem! Ne idegelj fel!

-Beszéltél a dirivel?-borzoltam meg a hajamat.

-Már kaptam egy cica fiút. Szóval ez bukta.-nyüszögött.

-Francba.-dobbantottam a lábammal.

-Hát igen! Amúgy meg van a filozófia füzetem még? Meg a többi? Ismételnem kell!

-Persze! Később felviszem, jó légy!-nyomtam ki. Hagyom még egy kicsit pihenni aztán közlöm vele hogy mi a terv a ma és holnap estére. Felmentem a szobámba és ledobtam az ágyra a táskámat. Berohantam a fürdőbe, átvettem a ruhámat valami kényelmesre és karomba vettem Soyun összes füzetét amit kölcsön kaptam. Én már ezeket úgy is átírtam a saját füzetembe. S szinte futólépésben mentem a szobája felé. Elkezdtem rugdosni az ajtót mikor oda értem mivel a kezeim tele voltak. Egy magas srác nyitott nekem ajtót, gondolom ő a „cicafiú”.

-Segíthetek?-vonta fel a fél szemöldökét.

-Naná!-mosolyogtam rá-De ha odébb mész talán be is tudom vinni ezeket.-emeltem meg kicsit-Mivel leszakad a kezem!-szóltam hangosan hogy Yun is hallja.

-Add csak.-mosolygott vissza kedvesen a fiú és átvette.

-Ahh leszakadtak a mancsaim.-csuktam be magunk után az ajtót és rádobtam magam Soyun-ra aki az ágyon feküdt.

-Nekem meg kinyomtad a belem.-nyüszített.

-Csak hogy érezd a törődést!-nyomtam meg a hasát megint.

-Jahj ne csináld!-csapott a vállamra.

-Ja amúgy Haru vagyok!-nyújtottam kezet az idegen fiúnak.

-Taemin. -csapott bele vigyorogva.

-Üdv nálunk!-löktem vissza automatikusan az éppen felülő Soyunt.

-Ne szívass már!-röhögött a barátnőm és lerúgott az ágyról.

-Na ezért még kapsz!-csíptem a seggébe-Mellesleg öltözz mert Jinkiékhez megyünk!-segített fel Taemin.

-Aucs!-dörzsölgette a tomporát.

-Neked nincs kedved jönni?-fordultam Tae-hez.

-Mi?-kérdezték egyszerre, csak Yun-nak pánikos és felháborodott hangja volt.

-Jól hallottátok!-röhögtem el magam-Na jössz iszogatni vagy maradsz egyedül a kolesz szobában két napig?

-Hát...-vakarta a tarkóját.

-Na akkor vegyél fel kényelmeset.-legyintettem rájuk egyet. Soyun kiment a fürdőszobába átöltözni, addig én automatikusan Taemin ágyára dobódtam. Ő pedig alsógatyára levetkőzött és magára vett egy kockás inget és egy szaggatott farmert.

-Arrébb tolod magad?-kuncogott Tae.

-Dehogy tolom!-röhögtem fel, erre meg fenékkel tolt arrébb és hanyatt feküdt mellém.

-Mindig sokáig készülődik?-kérdezte öt perc múlva.

-Na várjál csak! Felgyorsítom én!-mentem oda a villanyhoz és lekapcsoltam.

-Haru!-kiabált ki a fürdőből.

-Mondjad!-kiabáltam vissza ártatlan hangon.

-Kidoblak az ablakon!-fenyegetett és kitépte az ajtót.

-Lenne szíved?-néztem rá úgy mint egy ártatlan kiscica.

-Hogy menj a sunyiba!-takarta le a szemeimet. Imádom hogy ez hat nála! Mondjuk ha én csinálom, mindenkinél hat!

-Mennyi idő?-tettem karba a kezem.

-10 perc.

-5!

-7!

-6!

-6,5!-alkudoztunk.

-Rendben!-vágtam rá. S vissza kullogtam Taemin mellé és bedőltem mint egy krumplis zsák.-6,4 perc múlva kész!

-Az szép!-vigyorgott.

-Várj! Vajon nálad is hat?- néztem rá, majd elővettem a kiscica nézésemet.

-Mit szeretnél?-nézett rám ő is cukin.

-Semmit.-kuncogtam-Csak kíváncsi voltam nálad is hat-e.

-És?-vigyorgott.

-Még szép hogy hat!-csaptam a magasba, az én törpe nagyságommal eléggé nehéz, de segáz! Megoldom! A percek teltek és végre Soyun kijött a fürdőből így elindulhattunk Jonghyun-ékhoz.

Man in Love~ (Infinite) Ayumi 42.Fejezet~

Hát ez a karácsony sem olyan mint a többi. Nagyon sokat nevettem ahogy egymást húzzák, olyanok mint Dara, Sanghyun és én otthon. Na miután Yeol kibolondozta magát vissza ült mellém. S kivettem egy rakat képet a cipős dobozból.

-Ez mikor készült?-másztam bele Yeol ölébe és Soyun felé fordítottam egy képet.

-Huh... azt hiszem ez akkor volt, amikor végzős voltam... -Nem, apa itt jelentette be, hogy elveszi anyudat, erre Te, fogtad és szőke lettél, majd rá két hétre, kiszedted a fejem a budiból, és szét verted a két srácot. Majd a diri megfenyegetett, erre Te rá graffitiztél egy pucér csajt a sulira. Akkor csináltam ezt amikor csináltad.-mondta neki Seongyeol.

-Basszus tényleg!-vágta magát homlokon. Aztán pedig Woohyun talált egy igen durva képet Yun-ról és kiderült hogy Yeol eladta azokat régen. Ahogy rápillantottam Woo-ra egyből lesütöttem a szemeimet. Nem tudom meddig lehettünk fent, de én nem bírtam tovább így gyorsan elaludtam Yeol kezei között. Éreztem ahogy kimegy alólam a talaj és megébredtem, de amint újra vízszintesben éreztem magam kicsit éberen de még aludtam. Éreztem hogy kis idő múlva elkezdek fázni, így összekuporodtam automatikusan, majd valaki betakart és a homlokomra nyomott egy puszit. S végül teljesen elsüllyedtem az álmok világában. Arra sem keltem fel hogy Yeol befeküdt mellém vagy sem. Másnap reggel ölelő kezek között kócos fejjel pislogtam Seongyeol mellkasára. Szemem onnan nyakára majd felrepedt ajkára siklott és automatikusan felültem. Szemeim kitágulva pislogtam rá, ő pedig csak rám sandított.

-Feküdj vissza...-nyüszögte és széttárta a karjait.

-Mi történt veled?-húzódtam hozzá közel és hozzáértem az ajkához. Megfogta lágyan a csuklómat és a mellkasára tette.

-Semmi.-simította végig az arcomat.

-A semmitől nem szakad fel a szád!-szűkítettem össze a szemeimet.

-Ne foglalkozz vele.-nyomott puszit az orromra.

-Hát de...-tette mutató ujját a szám elé.

-Ne foglalkozz vele!-hajolt közelebb s szemeivel rabul ejtett, ekkor megkordult a hasam-Jó időzítése van.-kuncogott s lágyan megcsókolt. Lassan öltöztem fel és végig Yeolt néztem, ő pedig engem.-Jobban tetszik mikor ugyan ezt csinálod, csak visszafelé!

-Bolond!-kuncogtam fel és az ölébe ülve vettem magamra a cipőmet. Ő pedig átkarolta a derekamat és nem akarta engedni hogy felálljak.-Engedj el!-nevettem kapálózva.

-Na mi ez a sípolás?-nyitott be Soyun mosolyogva.

-Segítség!-döntöttem hátra a fejem és úgy nevettem, s felé kapálóztam.

-Engedd el te bolond.-forgatta meg a szemeit.

-Dehogy engedem!-szorított meg jobban és kinyomta belőlem a lelket is.

-Megfojtasz!-nevettem.

-Na jó!-állt fel Seongyeol velem a kezei között és lábra állított-Most öltözzünk.-vitt a szekrényéhez.

-De én már felöltöztem.-néztem fel rá könyörgően. Erre csak nyomott az arcomra egy puszit és a fenekemre csapva tolt arrébb.

-Szeretlek!-hajtottam hátra a fejem, s nyomott rá egy cuppanósat. Soyun már lelépett és én is utána mentem, mivel biztosan a konyhában van.-Jó reggelt!-mentem be mosolyogva és ekkor láttam meg hogy Woo arca is össze van verve.

-Jó reggelt!-mosolygott rám ő is felszakadt szájjal és pár moncsival a szeme alatt.

-Hát veled meg mi történt?-álltam meg előtte ledöbbenve, s hozzá akartam érni a vörös foltok egyikéhez de ő is megfogta a kezem.

-Nekimentem az ajtónak.-sandított Yun-ra aki csúnyán nézett rá.

-Ahha...-álltam oda Soyun mellé s ekkor jött be Yeol, Sunggyu és Hoya.-Akkor te nekimentél az ajtónak.-mutattam Dongwoo-ra -Neked pedig nem lényeges hogy miért van felszakadva a szád.-mutattam életem szerelmére.-Bunyóztak mi?-fordítottam a fejem Yun felé ő pedig bólintott.-Oké! Akkor szóval!-csaptam össze a két kezem.-Amíg nem veszitek észre magatokat, nem szólok egyikőtökhöz sem!

-Ayumi!

-Ayu!-kiabálták egymás után. Én a számat egy láthatatlan cipzárral zártam be majd láthatatlan lakatot tettem rá és eldobtam a kulcsot.

-Ne csináld cica!-jött közelebb Yeol és könyörgő szemekkel nézett.

-Yun kérlek!-néztem rá.

-Nézz magadba fiam!-fogta meg a csuklómat és leültetett az asztalhoz hogy egyek, s elém tett egy tányért. Hoya és Woohyun beült mellém és enni kezdtem. Egész nap próbált hozzám szólni Yeol de úgy tettem mintha nem is hallanám. Mikor pedig a párom nem volt ott Woo próbálkozott.

-Felmentem.-álltam fel és felmentem a szobába. Magamra csuktam az ajtót és arccal borultam az ágyba. Mély lélegzeteket véve emeltem fel az arcomat és az állam alá csúsztattam a kézfejemet.

Secret girls~ (Nuest) Yuki 6.Chapter~

Miután elfogyott a lefőzött kávé Jason elnyomott egy ásítást.

-Nem megyünk a kanapéra?-pislogott álmosan.

-Hát én azt gondoltam hogy még szörfölök a neten. -húztam el a számat. Na jó nem szörfölni készültem a neten hanem Kitörölni Yun foglalását a szálloda rendszeréből.

-Légyszi. -nézett boci szemekkel.

-Rendben.-forgattam meg a pilláimat. Ledobtam magam a kanapé egyik szélére ez a bolond meg beletette a fejét az ölembe s az arcomat figyelte. Nem tudom miért, de automatikusan amint valaki feje benne van az ölemben elkezdem simogatni. Most is ez történt, rózsaszín haját tincsenként simítottam s játszottam a szálakkal.

-Ettől elalszom.-bújt el az ölemben én pedig elnyomtam egy ásítást. Valahogy csodák csodájára bealudtam mert félig Jason-ön keltem fel. Kócos bucival pislogtam körbe és próbáltam óvatosan kitenni az ölemből a fejét. Sikerült! Kicsoszogtam kómás fejjel a konyhába és kerestem az életmentő kávémat.

-Hol a kávém?!-nyüszítettem mint egy kiskutya. S ekkor hallottam meg Yun-t az ajtóban.

-Oh hogy az ég szakadna a kibaszott nyakadba!

-Kimosom a szád!-morogtam a mikrofonba.

-Hoztam neked kávét.-kenyerezett le s mire bejutott a házba már kiloptam a kezéből a csomagot.-Igazán köszönöm, hogy segítesz! Nagyon nehezek ám ezek a szatyrok.-zsörtölődött mint egy medve.

-De morgós ma valaki!-tettem be egy adag kávét lefőzésre és elővettem az I-Pad-emet s megnéztem az E-mailcímünket. Két melót kaptunk egy üzletember fia bérelt fel minket hogy öljük meg az apját mert örökölni akar, a másik pedig Korea-ban van. Annál a munkánál pedig a menyasszony akarja kiiktatni a leendő férjét.

-Hallod, nem túl kényelmes a padló!-dobált le mindent a kezéből-Fiúk?

-Még alusznak.-de még milyen édesen!

-Lusta banda. Amúgy nincs valami új meló?-dőlt nekem mintha le lennék betonozva.

-De! Kettő is! Egy itt, a másik Korea-ban.

-Akkor muti az ittenit.-hajolt bele az aurámba. A kezébe nyomtam a tablet-et s miután kiszedte az információkat elment összepakolni néhány cuccot, én pedig felírtam a címet neki egy cetlire és ahogy elviharzott mellettem kikapta az a kezemből.

-Neked is szia.-motyogtam az orrom alatt. Lefőtt a kávém én pedig öntöttem a bögrémbe és bekucorodtam felhúzott lábakkal a székembe a gép elé. Halkan szürcsöltem miközben fülemre tettem a fejhallgatómat, s míg az egyik gépemen bekapcsoltam a Rough Play című filmet. Addig a másikon újra frissítettem az e-mail listát, a harmadikon pedig a kislány alvó alakját kémleltem.

-Most akkor mi lesz? Vársz?

-Nem. Megyek és szétnézek a környéken.-válaszolta.

-Most kaptam még egy E-mailt, a másik meló is gépen van és idejön.-motyogtam és ittam a nedüből.

-Akkor nem kell haza menni. Na, 20 perc múlva vissza megyek.-s kilépett. Bekapcsoltam magamnak a filmet és hoztam be csokidrazsét. A film szexjelenete közben valaki megböködte a vállamat, lehúztam félig a fülemről a hallgatót.

-Mond.-szólítottam meg rá sem nézve.

-Te sosem alszol?-kérdezte Aron -Amúgy mit nézel?

-Az éjjel is aludtam egy órát és a Rough Play-t! Az MBLAQ-ból Changsun játszik benne.-rágcsáltam a drazsémat.

-Azt látom.-ült bele abba a székbe amit tegnap este Jason húzott oda.

-Ha kell van kint fánk meg egyéb kaja. Szolgáld ki magad, mert én tuti nem foglak.-szürcsöltem a kávét.

-Hát milyen házigazda vagy te?-hajolt be elém és a monitor elé. Megnyomtam a space-t hogy megálljon a film.

-Olyan aki kidob az ablakon ha nem hagyod békén nézni a filmet.-szűkítettem össze a szemeimet-Franc!-pattantam fel és rohantam pisilni mert már nagyon kellett. Miután visszatértem minden fiú oda volt gyűlve a gép elé-Hát ti?-pislogtam körbe és legfőképpen Jason-ra aki a helyemen ült.

-Nem akarod elölről kezdeni?-nézett Ren nagy szemekkel.

-Nem hat...nem hat...nem hat...-szorítottam össze a pilláimat aztán megint ránéztem-Jó oké!-adtam meg magam és beleültem Jas ölébe, mert lelökni nem fogom tudni az tuti.-Utálom hogy hat rám ez a szenyaság.- morogtam amíg előre tekertem. Akkora ásítások hagyták el az ajkaimat a film közben hogy az nem igaz. S szerintem be is aludhattam mert mikor felébredtem zene szólt a gépemről.-Aki a gépemhez nyúlt kiherélem.-motyogtam s becsukott szemmel mentem ki a konyhába hogy dupla adag koffeint vigyek be a szervezetembe. De csodák csodájára sikeresen megfejeltem valaki mellkasát és igaz nem jutottam előrébb de én még mentem.

-Ilyenkor csak menj az útjából!-mondta mikrofonon keresztül Yuna.

-Nem lesz baja?-kérdezett vissza Baekho, de elállt előlem. Sikeresen dupla adag cukrot és kávét nyomattam a bögrémbe s ezzel a csoszogós figurával mentem a gépemhez.

-Bealudt filmezés közben mi?

-Igen.-mondta alattam Ren.

-Akkor már értem miért ült az öledbe.

-Elhallgass...-morogtam és kinyitottam a szemeimet.-Ha jössz vissza hozz még kávét.-dünnyögtem-Ja meg kérek három nagy kübli Colat.

-Minek neked Cola?-vonta fel a szemöldökét Yun.

-Megszentelem és eladom! Szerinted mire kell egy üdítő?! Ne fárassz le!-záródtak le a pilláim.

-Süsd már ki a riasztót! Már egy órája arra várok!-fütyült a mikrofonba.

-Ha ezt még egyszer megcsinálod, össze varrom a szádat!-húztam össze a szemeim.

-Na gyerünk!

-Ezt a mobilodon lévő riasztótörő program is meg tudná oldani amit rátettem.-morogtam miközben a leggyengébb riasztót kapcsoltam ki mint amivel valaha találkoztam.

-Ne sírjon a szád!

-Kész!

-Kösz!

-Már elmondtam mit hozz, na az az ára.-kuncogtam fel-Mellesleg te meg miért vagy alattam?-pislogtam Ren-re értetlenül.

-Hát...

-Jobb kérdésem van! Miért vagy a helyemen?-vontam fel a szemöldököm.

-Csak beszélgettünk.-kezdett magyarázkodni.

-Jó szuper!-legyintettem rá és megittam egy ültő helyemben azt az ampulla kávét.-Kell még egy!