Irresistible Lips~ (BTOB) Nana 25.Fejezet~

-Alexa!!-kiabáltam a nővérem nevét ahogy elcsapta az autó. Könnyes szemekkel törtem át a fiúk által okozott kordont és odarohantam hozzá. Ölembe húztam ernyedt testét és zokogva ölelgettem.-Hívjátok már a mentőket!!!-kiabáltam bőgve.

-Mi a...-akadt el Ilhoon és elkerekedtek a szemei. A nővérem liszteszsákként nyúlt el a karjaim között. A könnyek teljesen eláztatták a ruháját. A mentő megérkezett pár percen belül, engem pedig alig bírtak lefeszegetni róla. Changsub és Ilhoon téptek el tőle és fogtak vissza hogy tudjanak dolgozni a mentősök. Hoon nyakába borulva folytak patakokban a sós cseppek amíg taxival követtük a mentős autót. Amint megállt az autó berongyoltam és rohantam hátha meglátom valahol a nővéremet, de elveszett.

-Most hoztak be egy nőt! Merre vitték?-kérdeztem a recepciós hölgyet.

-A sürgősségibe vitték, a műtőbe.-bújt el egy akta mögé.

-Kössz a semmit!-vágtam a pultra és elrohantam amerre gondoltam hogy vannak a műtők. Megláttam a haját ahogy tolják be egy ajtón és utána rohantam-Alexa!-kiabáltam és elkapta egy ápolósrác a derekamat.

-Oda nem mehet be hölgyem!-mondta lágyan én pedig ahogy tudtam fészkelődtem.

-Akkor is bemegyek hozzá!-kiabáltam miközben sírtam.

-Sarah!-kiabálta el magát Eunkwang és el próbált venni az ápolótól.

-Takarodj a közelemből!-löktem el magamtól-Miattad volt az egész!-ömlöttek a sós cseppek.

-Sarah...-halt el a hangja.

-Francért nem tudsz vigyázni rá! Megígérted hogy vigyázol rá!!!-üvöltöttem. Hyunsik a vállaimat átkarolva vezetett oda a székekhez és az ölébe vont. Lelkemből egy kis darab tört ki ahogy láttam Lex-t az autó előtt. Mielőtt elütötte az autó szemei fájdalmat tükröztek. A szívem összeszorult és még jobban sírtam.

-Semmi baja nem lesz...-simogatta a hátamat Hachiko.

-Mi lesz velem nélküle?-fordultam felé kibőgött pillákkal és ő is elkezdett könnyezni.

-Veled marad...-ölelt meg és ő is elkezdett sírni.

-Nana.-szólított meg Sungjae. Nem törődve vele próbáltam elapasztani a könnyeimet mert már nagyon fájtak a szemeim.

-Ki kell mennem a levegőre!-szipogtam és otthagytam mindenkit. Egyedül akartam lenni! Ahogy végig haladtam a folyosókon mindenki engem bámult mint borjú az új kapura. Üres tekintettel vágtam át magam az embereken amíg valahová kilukadtam. Csak én lehetek ekkora szerencsétlen hogy eltévedek egy rohadt kórházban!! Szemeimet erősen behunyva, öklömet összeszorítva legszívesebben az idegtől sikoltanék akár egy őrült.

-Jól van kisasszony?-lépett oda mellém az az ápoló aki megfogott a műtő előtt.

-Nem!-vágtam rá és elindultam valamerre. Ahogy bolyongtam az ideg lassan felemésztett, míg újra ugyan ott a műtőknél kötöttem ki. Csendben leültem s felhúzott lábakkal azt kívántam bár csak velem történt volna mind ez. Ekkor lépett ki az orvos a szobából. Felpattantam, mint egy villám termettem előtte és a falnak kentem.-Hogy van a nővérem?

-Stabil állapotban van. A keze eltört és nagy valószínűséggel agyrázkódása van.

-Ez magának stabil?!-fakadtam ki.

-Sarah!-szólt rám Kate és átkarolta a derekamat-Be lehet hozzá menni?

-Igen, de még egy kicsit kába lesz!

-Köszönjük szépen!-hajolt meg Kate én pedig berongyoltam Alexa-hoz, s ahogy megláttam a nyakába ugrottam.

-Te ki vagy?-ült fel és bamba fejjel bámult rám.

-Te nem emlékszel rám?-bugyogtak ki a könnyek a szemeimből.

-Sajnálom de nem!-gondolkozott el fél pillanatra.

-Sarah vagyok! Tudod, Nana a kishúgod! Hát még mindig nem emlékszel?!-ekkor már ténylegesen újra bőgtem mint egy kislány.

-Sajnálom...-suttogta miközben elhúzta az ajkát. Nekem sem kellett több a földre rogyva zokogtam. Fel lettem ültetve egy székre és egész nap csak bámultam Soyunt. Fiúk többsége hazament és hazavitték Hachiko-t is aludni éjszakára. Én pedig miután Yun bealudt odakuporodtam mellé a székkel és a kezét szorongattam. Szerintem olyan egy óra könnyes bámulás után aludhattam be.

Irresistible Lips~ (BTOB) Lexa 24.Fejezet ~

Szilveszteri cipellőm

Szilveszteri ruhám

A húgom egy buldózer. 

-Fáj minden részem. - mondta Eunkwang. 

-Nekem is. - másztam ki az ágyból. Aludtunk úgy három órát. Miután szabad lett a fürdő, Én is készülődni kezdtem. Fekete testhez simuló ruhát vettem fel, hozzá a kedvenc cipőm. Én vezettem, mert nem akartam inni, persze a fiúknak meg volt engedve, de azért mértékkel. 

-Táncolsz velem? - mosolygott rám Peniel 

-Persze. - nevettem fel. Leraktam a táskám, és megfogtam Peniel mancsát. Letáncoltunk két számot, aztán Eunkwanggal is egyet, csak utána mosdóba kellett mennem. Így egy puszit adtam a párom ajkaira. Elrohantam a mosdóba, elvégeztem a dolgom, majd kezet mostam, picit rendbe szedtem a sminkem. Amikor kiléptem, Sungjae állt velem szembe. 

-Hát Te? - néztem rá. 

-Utánad jöttem. Eunkwang mondta, hogy hívtalak? Otthon nem tudtam veled beszélni. - dugta zsebre a kezeit. 

-Igen. Mondta. De nem tudtalak visszahívni. - túrtam a hajamba. 

-Soyun! Ne csináld ezt velem kérlek. - lépett hozzám. 

-Mit? Nem tettem semmit. - ijedtem meg. 

-De. Megbolondulok, hogy nem érhetek hozzád. - mondta, és megcirógatta az arcom. 

-Sungjae, ne csináld ezt kérlek. - motyogtam. Lehajolt, hiába van rajtam magas sarkú, így is magasabb tőlem, és megcsókolt. Pislogtam mint Rozi a moziban. De végül két tenyerem közzé fogtam az arcát és visszacsókoltam. Sokkal másabb a csókja mint leaderé. És az érintése is. Neki nyomot a falnak, és hozzám simult. 

-Látod? Te se tudsz ellenállni, mint Én neked. - hajolt a nyakamra. Ekkor kapcsoltam. 

-Engedj el. - toltam el. 

-De.. 

-Engedj már el az Isten szerelmére! - ripakodtam rá. Elrohantam, egész ki a klub elé. Persze jött utánam. 

-Sajnálom! Én... - kezdte, de mire feleltem volna megjelent leader, és ellökte tőlem Sungjaet. 

-Megmondtam, hogy Soyun az Én barátnőm. - mondta Sungjaenak.

-Kit érdekel? - mondta Jae. 

-Fiúk! Nem kell rajtam összekapni. Fejezzétek be! - álltam közéjük. 

-Láttam, hogy megcsókolt. - mondta mérgesen Eunkwang. 

-Elakartad mondani? - fogta meg a karom. 

-Igen. El. Csak előtte levegőzni akartam. - mondtam könnybe lábadt szemekkel 

-De tudod mit? Én végeztem veletek. Miattam biztos nem fog szét menni a csapat, mert ha így folytatódik tovább az lesz. - elengedett, Én pedig léptem kettőt hátra, aztán már csak azt hallottam, hogy Sarah a nevem kiáltja, dudálás, és egy hatalmas csattanás. Észleltem, hogy valaki zokogva veszi ölbe a fél testem, aztán semmi. Minden sötét lett.

Irresistible Lips~ (BTOB) Nana 23.Fejezet ~

Hamarosan otthon leszünk és mivel újévi bulira megyünk, megkapod az ajándékod másik felét. Otthon van egy fekete doboz a szekrény tetején. Az a tiéd! Azt vedd fel a cipőhöz!

Puszi: Lex

Erre az SMS-re ébredtem.

-Az ég áldjon meg!-dörgöltem morogva a szememet és felültem.

-Mi a baj?-suttogta Hachiko kíváncsian.

-SMS-t kaptam.-morogtam.

-Kitől?-kíváncsiskodott és átmászott mellém. Bebújt a takaróm alá és úgy pislogott mint egy kiskutya.

-Szerinted ki az az IQBetyár hogy ilyenkor SMS-t írjon?

-Nővéred?

-Jééé??!! És telibe találtad!-felolvastam neki is mit írt és egymásra pislogva gondolkoztunk hogy láttuk-e azt a dobozt.

-Én ugyan nem láttam sehol sem!-motyogta.

-Én sem!-gondolkoztam el megint és lehet hogy Yun szobájában van az a bizonyos titokzatos doboz.-Vajon mi lehet benne?

-Mivel azt írta hogy vedd fel a cipőhöz, nyilván ruha!

-Jó' van má'! Este van!-nyújtottam rá a nyelvemet-Mellesleg mi volt ez reggel Hyukkal?

-Semmi!-vágta rá gyorsan.

-Hehh! Hiszi a piszi!-fürkésztem a félhomályon át az arcát.

-Hyuk...-kezdte el suttogva.

-Igen?-kúsztam hozzá közel hogy ne hallhassa senki még véletlenül se.

-Amikor „vizsgálta” az államat és otthagytatok ugyan olyan közel volt. Sőt! Egyre közelebb hajolt, ismersz hogy teljesen lefagytam. Az orrával az állam vonalát csikizte amitől teljesen megborzongtam! Majd utána mélyen a szemembe nézett és kuncogott!!!-húzta a fejére a párnát.

-Azt még nem csinált semmit!-mormoltam miközben csúnyán néztem-Megcsókolt?

-NEM!-ült fel és majdnem leborult az emeletről.

-Majd meg fog!-fordultam a fal felé vigyorogva és úgy csináltam mintha aludnék.

-MI??!! Utállak!-suttogta. Na most éjszaka tuti nem fog tudni emiatt aludni.

Reggel Kate engem ölelt ahogy felkeltem, de ő még nagyban durmolt. Most vagy felkeltem és akkor nekem végem, vagy pedig megpróbálok kibújni a kezei közül. Mivel nem akartam hogy ledobjon az ágyról így kikúsztam a paplan alól át arra a helyre amin alapból ő aludt volna és lemásztam a talajra. A hűvös parketta lefagyasztotta a talpamat, de valahogy jó érzés volt. Lassú és halk mozdulatokkal surrantam ki a fürdőszobába és gyorsan felöltöztem. Tettem ki az asztalra enni és azon gondolkoztam hogy most lépjek le vagy várjam meg amíg felébrednek.

-Te mit csinálsz?-jött ki szemdörgölve Minhyuk.

-Azon agyalok megszökjek-e vagy várjam meg amíg felkeltek.-vigyorogtam mint a vadalma.

-Most már nem tudsz megszökni!-kuncogott és leült enni.

-De mivel ma lesz este a buli, haza kell szöknöm felöltözni és sminkelni.

-Úgy is megyünk mi is!-legyintett le.

-Reggelt!-jöttek ki a többiek. Ahogy Hachi és Hyuk összepillantottak, Hachiko elvörösödve ült le mellém és piszkálgatni kezdte a kaját.

-Reggelt!-vigyorogtam mivel eszembe jutott hogy mit mondtam neki tegnap éjjel.

-Utállak!-szűkítette össze a szemeit.

-Én is szeretlek! De szerintem miután ettél lécelünk haza, mert rohadtul kíváncsi vagyok milyen ruhát kaptam!-pattogtam mint a gumilaszti.

-Amit kaptál is ellopom!-fenyegetett.

-Nem mered!-morogtam rá.

-Próbáld ki!

-Wáááhhh Penieeeelll!!!-nyafogtam mint egy ötéves és Pen-hez szaladtam és az ölébe ültem.

-Oldjátok meg egymás között!-próbált kikerülni hogy ehessen.

-Genya vagy!-nyomtam a képébe a vajat-Changsuuub!-rohantam hozzá, mivel ő most jött csak ki a szobából.

-Mi a baj?-értetlen szemekkel pislogott és megölelt.

-Ellopja a ruhámat!-mutattam Kate-re, tényleg mint egy ötéves.

-Asszem én ezt nem értem...-motyogta miközben értetlenkedett.

-Áhh! Te is hülye vagy!-legyintettem és Ilhoonra pillantottam. Kezeit kissé széttárva mutatta hogy mehetek. Szögdécselve mentem oda és az ölébe ugrottam.

-Nem veszi el a ruhádat!

-Biztos?-vontam fel a fél szemöldökömet.

-Biztos!-bólintott.

-Oké! Hiszek neked!-miután mindenki felöltözött, a fiúk eltették a ruháikat amiket este felvesznek, s hazamentünk hozzánk. Otthon mind a két jómadár ki voltak dőlve. Ahogy voltam berohantam a szobájukba visongva és ugráltam a szekrény mellett, de szokás szerint nem értem el a dobozt.-Franc ebbe a sok magas szarba!-kezdtem el hisztizni-Kisebb bútorok kellenek!

-Fogd már be!-dünnyögte Yun.

-Jó lenne!-helyeselt Eunkwang és a fejére húzta a takarót.

-Anyátok kenyerit!-ugrottam rájuk-Fiúk segítsetek!-kiabáltam ki a többieknek. Mindenki a segítségemre sietett és a hátamra ugrottak. Azt hittem én is ott fulladok meg a nővéremékkel egyetemben.

-Megfulladok!-nyöszörögte nevetve Soyun.

-Kapok alacsonyabb bútorokat?-röhögtem én is fuldokolva.

-Inkább kapsz egy sámlit!-heccelt Kwang.

-Ne akard hogy háborút indítsak ellened!-kúsztam úgy hogy pont rá nehézkedjek.

-Nem kell!!!-kiabált fel Yun.

-Helyes! Most már leszállhattok rólam!-szépen mindenki lejött a hátamról és engem is leemeltek-A csontjaim eltörtek!

-Ne panaszkodj, te kezdted!-szólt be Lex.

-Ha én kezdtem akkor vegye le valaki azt a fránya dobozt! Mert repülni még nem tanultam meg!-Sub felültetett a vállára és odaállt a szekrényhez.

-Tessék.

Hachiko ruhája ♥

Az én ruhám ♥

-Kö-köszi...-öleltem át a dobozt és Peniel levett. Kicsomagoltam és egy nagyon szép fekete ruha volt benne.-KÖSZIII!!!-visítottam és Lex nyakába ugrottam, s ráestünk az ágyra.

-Össze törsz!-nyüszögte.

-Megyek zuhanyozni!-rohantam el a fürdőbe és bevágódtam a zuhany alá. Miután megmostam a hajamat, s apró köntösömben rohantam be a szobámba. Magamra kaptam a fehérneműimet és újra a köntös mögé bújva rohantam át Yun-ékhoz a ruháért. Ruhát elrabolva visszasiettem a helyemre. Ledobtam az ágyra és hajamat szárítani kezdtem. A tükörből láttam ahogy Hoon az ajtófélfának van dőlve és engem néz. Loknikba szárítottam a hajam és hajsütővassal átmentem rajta még egyszer. Lakkal befújtam, majd újra rászárítottam a lakkot szárítóval. Már a torkomban is hajlakk volt!-Pfej!-nyammogtam. Ezek után egy gyors és határozott smink. Na jó fekete-fehér, egyszerű sminket dobtam csak fel. S magamra kaptam a ruhám. Kate követett és ő is felöltözött, majd utána mindenki szépen sorban, ahogy Sungjae,Hyunsik is megérkeztek. Odaértünk a partiba és Minhyukhoz löktem Hachikot.-Húzzatok táncolni!-röhögtem.

-Utállak!-formálta Hachi az ajkaival a betűket hogy értsem rendesen.

-Te meg velem!-rántott el Changsub, Ilhoon orra előtt és a táncparkettre cibált. Éppen egy lassú dal ment és hozzám simulva cirógatta ajkával a nyakamat.

-Sub!-remegett a hangom.

-Hmm?-csókolta meg a kulcscsontomat, amitől azt hittem menten összeesek.

-N....Ne cs... csináld!-makogtam erőtlenül a karjaiban.

-Talán nem csinálom jól?-vonta fel fél szemöldökét.

-De...de... jól csinálod... csak...

-Akkor csak élvezd az estét.-harapta meg a nyakam amitől a térdem megremegett.

-Sarah!-hallottam meg Ilhoon hangját.

-Me...Megyek!-kiabáltam erőtlenül vissza.

-Franc essen bele!-morogta Changsub mikor elengedett.

-Bocsánat.-sóhajtottam és egy puszit leheltem az arcára. Elfordította kissé az arcát és pont az ajkaira adtam azt a puszit. Ajkam elé kaptam a kezem és odarohantam Hoon-hoz.

-Mi a baj?-húzott magához.

-Semmi...-pirultam el-Kimegyek levegőzni!-rohantam el tőle is. Én nem bírom! Nem tudok dönteni! Kint arra lettem figyelmes hogy Eunkwang éppen löki el Sungjae-t Soyun mellől.

Amúgy ezt kaptam ajándékba~

Man in Love~ (Infinite) Soyun 37. Fejezet~

Zokogva ültem fel, s fogtam meg a vállam. Kivágódott az ajtó, és egy ijedt, álmos Myungsoo jött be rajta.
-Yun. - ölelt meg. Egy kézzel kapaszkodtam belé.
-Azt álmodtam, lelőtt titeket. A szemem láttán! - zokogtam.
-Hé! Itt vagyok. - emelte meg az arcom. -És a többiek is jól vannak. Persze kicsit megijedtek, hogy sikoltozol, de itt vannak. Nézd. - mutatott az ajtóra. Ott álltak szegények, rám meg újra rám tört a sírás.
-Sajnálom fiúk. - szipogtam.
-Menjetek aludni. Itt maradok vele. - mondta Myungsoo. Sorban bejöttek, és puszit adtak a fejemre úgy mentek aludni. 
Láttam Sungjongon, hogy nem tetszett neki, de nyomtam egy csókot az ajkaira, és megnyugodott.
Myungsoo eldőlt, vigyázva a vállamra. És a hajam kezdte simogatni.
-Jól vagy? - ajkát a homlokomhoz nyomta.
-Nem... - motyogtam.
-Elmondod? - kérdezte.
-Egyszer kérdezte, hogy milyen érzés lenne, ha sorba, térdre állítva minden szerettemet fejbe lőné. - mondtam.
-Az aki bántott kint? - kérdezett vissza.
-Igen. A neve Tom. Tomas Waldor. Két évvel idősebb tőlem. És megígérte, hogy egyszer ezt meg is teszi. Ahogy engem is bántott, titeket is fog. Nincs lelke.
-Minket aztán biztos nem. És téged se hagyunk. Ne félj. - puszit adott az ajkaimra.
Szemeit néztem egy ideig, aztán az arcát, mert elaludt szegény.
Szeretem. Ezt határozottan állíthatom, és Sungjongot is. Ők a két felem.
Reggel egyedül keltem. Tudtam még aludni pár órát. Fáradtan, kigombolt nadrággal mentem ki a konyhába.
-Woo mackó segíts kérlek. - álltam elé.
-Ezt inkább ki mint be kéne gombolni. - vigyorgott.
-Hülye! - röhögtem a vállam fogva. Begombolta és felhúzta a sliccem. -Köszönöm. - ültem le mellé.
-Reggelit? Menedzser sshi hozta. - mutatott a dobozokra Hoya.
-Köszönöm nem vagyok éhes. - fintorogtam.
-Pedig enni kell. - mondta Woohyun.
-Nem vagyok éhes. - álltam fel, és az ablakhoz mentem. Esett a hó. Holnap Szent este.
Még szerencse, hogy hamarabb vettem meg az ajándékokat. Amit már biztos megtaláltak.
-Noona. - állt mellém Sungjong.
-Mondjad Szívem. - néztem rá.
-Jól vagy? - kérdezte.
-Nem igazán. Fáradt vagyok, sajog a vállam is. De jobb itt veletek, mint a kórházban. - néztem ki újra az ablakon.
-Szólj ha bármi kell. - puszit adott a vállamra, és otthagyott.
Közben Yeol, Sunggyu és Myungsoo egy fát tuszkolt be. Pedig nem is volt nagy. Még tőlem is kisebb volt. De Ők tuszkolták szegényt.
-Fiúk! Ne molesztáljátok már szegény fát! - mentem oda hozzájuk. Megfogtam a véget, és símán, fél kézzel behúztam. -Tessék! - raktam talpra. -Diszek ott a szekrény alján vannak. - vettem magamra a kabátot, persze csak egyik karomra, másikat betakarva hagytam. -Majd jövök. - hagytam ott őket.
Sétálni akartam. És zenét hallgatni. Paradise volt az első szám. És amíg végig nem ment a többi kedvenc 150 számom, csak álltam, a parkban, a kis hídon, a korláton könyökölve. A havat figyeltem, és a lassan csobogó patakot. Szép kis mesterséges patak. Éreztem, hogy valaki figyel, oldalt egy kisfiú állt. Nagyon elveszett pofija volt.
-Szia picur. Mi a baj? - guggoltam elé.
-Elvesztettem az anyukám. - szipogta.
-Akkor gyere, segítek megkeresni. - álltam fel, mellé álltam, és megfogtam a kezét.
-Mi a baja a kezednek? - kérdezte.
-Egy csúnya bácsi bántotta a családom, Én pedig nem hagytam. Így kaptam egy kis sebet.
-Én rendőr leszek ha nagy leszek. Hogy megvédjem a Noonákat. - mondta.
-De azért vigyázz is ám magadra.
-Minsoo! - hallottam egy női hangot.
-Anya! - kiabált a fiú. Elengedte a kezem, és elszaladt. Én pedig egyedül maradtam. Leültem egy parda, és simogatni kezdtem a vállam. Megint fáj.
-Köszönöm. - hallottam egy női hangot.
-Semmiség. - néztem fel.
-Mi a neved? - kérdezte a kisfiú.
-Soyun. - mosolyogtam rá.
-Te vagy az újságokban, igaz? Te mentetted meg Ayumit. - mondta a nő.
-Igen. Én. - hajtottam le a fejem.
-Bölcs tett volt. - ült mellém. -Hogy érzed magad?
-Nem jól!
-Pszichológus vagyok. Mesélj nekem. - kért mosolyogva.
Én pedig, mint egy vízesés kiadtam mindent magamból. Majdnem két órát ültünk és beszélgettünk, mivel Ő is beszélt. Nem elemezgetett, csak biztatott, elmesélte miért vannak a rossz álmok, mivel üzem el őket, és aztán mennie kellett, de adott egy névjegyet, Én pedig haza indultam. Haza, ahol a családom van.

Irresistible Lips~ (BTOB) Lexa 22. Fejezet~

Amennyire be voltam rezelve, olyan kedvesen fogadtak. Az anyja és az apja nagyon aranyos volt, nem várták el azt a tiszteletet mint egy koreai lánytól, hanem közvetlenek voltak és aranyosak. Egy egész Mount Everest hult le a szívemről.
Kwang öccse is aranyos volt, és látszott, hogy szeretik egymást.
-Ha szabad megjegyeznem, mostmár tudom, hogy kitől örökölte a gyönyörű és egészséges bőrét Eunkwang. - mondtam. Eun anyja picit elpirult.
-Hát köszönöm. - mosolygott.
-Ezt mostmár bele rakhatom? - raktam le a kést.
-Igen. - mondta. -Látom tudsz főzni. - jegyezte meg.
-Igen. A húgom miatt megkellett tanulnom főzni, és nem szeretem a mű kajákat, ezért a fiúkat is mindig Én ettettem.
-Ez dícséretes. - mosolygott rám.
-Esetleg teritsek meg? - néztem az asztalra.
-Majd a fiúk. - mosolygott rám. És pont bejöttek, még Eunkwang apja is, és neki álltak asztalt teriteni. -Jól be lettek idomitva. - suttogta Eunkwang anyukája.
-Maga a legjobb! - suttogtam vissza.
-Tudom. - kuncogott. -Nálunk mindent együtt csinálunk.
-Mi sose voltunk összetartóak. Anyumék rengeteget veszekedtek, de a húgom és Én mindig együtt voltunk. Én neveltem fel. Azóta se beszéltem egyik szülőmmel. Anyám sose figyelt ránk. Én pedig egy idő után meguntam az Amerikai életet, és felültem egy gépre. És most itt vagyok.
- hadartam. -Óh. Elnézést. Nem akartam untatni.
-Nem untatsz. - mosolygott.
-Soyun. - szólt Eunkwang.
-Tessék? - fordultam felé. -Tiszta maszatos vagy. - elvettem egy papír törlőt. -Csokit enni vacsora előtt? Milyen ez már? - kezdtem törölgetni az ajka mellett.
-Apa erőszakolta rám! - háborodott fel.
-Ne fogd apádra a falánkságod! Tiszta Sarah vagy! - dorgáltam meg. Eun oldalra nézet aztán rám pirulva.
-Úgy látom jó kezekben vagy fiam. - hallottam Mrs Seo hangját.
-De még milyen kezekben. - vigyorgott.
-Eunkwang! - szóltunk rá egyszerre az anyjával.
A vacsora nagyon finom volt, segítettem elmosogatni Eunkwangnak, zuhanyoztam,  aztán Eunkwang megmutatta a szobáját.
-Amúgy Sungjae hívott, de nem mondta miért. - nézett rám gyanakodva.
-Majd visszahív. - úgy csináltam mint akit nem érdekel. Persze érdekelt, miért hívott, de most nem fogok rohanni a mobilomhoz, hogy megkérdezzem mit akart.
-Tetszel anyuéknak. - karolta át a derekam.
-Anyudék is nekem. Olyan aranyosak. - hajoltam a nyakára, és egy puszit adtam rá.
-Ennek örülök. - túrt a hajamba.
-Álmos vagyok. - motyogtam.
-Gyere. - húzott az ágyhoz, mivel már pizsi volt rajtam, csak az ágyba dőltem. Mellém bújt, és így aludtam el.
Reggel hallottam ahogy az anyjával beszélget. Így kimásztam az ágyból, és kicsoszogtam hozzájuk a konyhába.
-Fiam. Ne légy ilyen. - hallottam Mrs Seo hangját.
-Milyen? Csak féltem azt ami az enyém. - mondta Eunkwang.
-És ezért le kell ordítani egy társad fejét? - kérdezte az anyja. Lefagytam.
-Sungjae szerelmes Yunba anya. Nem fogom hagyni, hogy elvegye tőlem. Különben is csak elmagyaráztam neki, hogy Yun az Én barátnőm. Hagyja békén.
-De nem veszed figyelembe Soyunt. Ő veled akar lenni, ha Sungjaeval akarna lenni, vele lenne az Ő családjánál, nem itt veled. Nem hiszem, hogy lenne olyan képmutató, hogy csak úgy ideállítana. Gondolkoz fiam. - sóhajtott az anyja. -El se jött volna ha nem szeretne.
-Igazad van. Szeretlek anya. Megyek megnézem, hogy felkelt e már.
Két lépés után már a szobájában voltam, és az ágy szélén ülve dörzsöltem a szemem, mint aki most kelt.
-Jó reggelt. - térdelt elém Leader.
-Neked is. - dőltem a vállára.
-Hogy aludtál? - simizte a hátam.
-Idegen hely, de melletted jól. - arcom a nyakához fordítottam. Kicsit összecsíptem a nyakán a fogammal a puha bőrét, mire felmordult. -Most megkívántalak mint egy éhező a kiflit. - morogtam a nyakába.
-Soyun... - sóhajtott.
-Hmm? - emeltem fel a fejem.
-Gyere reggelizni inkább. - nézett rám.
-Rendben. - sóhajtottam.
Egész Szilveszter estig maradtunk. Nyolckor este indultunk haza, közben írtam egy SMS-t Sarahnak: "Hamarosan otthon leszünk. És mivel Új évi bulira megyünk megkapod az ajándékod másik felét. Otthon van, egy fekete doboz a szekrény tetején. Az a tiéd! Azt vedd fel a cipőhöz. Puszi Lex"
-Te mit veszel fel? - kérdezte Eunkwang.
-Titok. - másztam hátra. Kikotortam a fekete fűzős ruhát, aminek az alja csipkés de egy test színű anyag takar. Hozzá egy fekete boka csizma.
-Te mit csinálsz? - kérdezte Eunkwang.
-Hátra csallak. - vettem le a nadrágom. Aztán a felsőm. Eunkwang leparkolt oldalra, és hátra nézett. Pont vettem le a melltartóm.
-Várj! - hátra mászott és az ajkaimra tapadt. Ki voltunk éhezve egymásra. Amíg nálunk voltunk semmi szex. Úgy falta az ajkaim, mint aki ezer éve nem ért hozzám.
-Mégh... - kértem. Még sose csináltuk ilyen durván. És ez tőle is szokatlan volt. Nagyon bevadult, de Isteni volt. -Ott! - ziháltam, amikor az oldalamba mart és még jobban elmerült bennem. Már olyan szinten remegtem, hogy biztos látszott kintről is ahogy mozog a kocsi.
-Jézusom. - nyögte leader amikor a csúcsra ért. Velem együtt. Én megszólalni se tudtam. -Ez.. jó volt... - motyogta pihegve.
-Az volt. Már hiányoztál. - doromboltam.
-Te is. - csókolt meg.
Kimásztam az öléből, és elkezdtem öltözni.
Megszabadult az óvszertől. Rendbe szedte magát, aztán segített felöltözni. Már az anyósülésen ülve vettem fel a cipőt.
-Szeretlek. - dőltem a vállának.
-Én is téged. - puszit adott a fejemre. Haza érve ágyba dőltünk. És már aludtam is. 

Irresistible Lips~ (BTOB) Nana 21. Fejezet~

Hoon nagyon meglepődött hogy ő is kap ajándékot s tág szemekkel pislogott a kezében lévő kis csomagra.
-Remélem tetszeni fog mindeninek!-adtam a többiek kezébe.
-Most csak Soyun ajándékait hoztuk el. Ti majd ma este otthon megkapjátok.-kacsintott Peniel.
-Náluk?!-suttogta pánikos hangon Hachiko.
-Ja te nem tudod? Megyünk hozzájuk mert Lex, Kwang, Sungjae és Hyunsik mennek haza!-legyintettem és pánikban hagyva kimentem a konyhába potyasütiért. Épp a csokis-túrós krémest pakoltam magamnak egy kis tányérra, mikor valaki megjelent.
-Hát te mit csinálsz?!-ijesztett meg Hyuk.
-A nénikéd térde kalácsát, te eszement bolond!-mondtam a pult szélét markolászva.
-Na a rossz lelkiismeret.-vigyorgott.
-Ha befogod, kapsz te is.-nyomtam egyet a szájába.
-Oké!-hadoválta tele szájjal, majd bevonult a többiekhez. Még szerencse hogy Lexa elment aludni. Most tépné le a bucimat hogy dézsmálom a sütit nélküle. Olyan hívogató volt a tetején a csillogó csoki hogy meg volt olvadva, összefutott a nyál a számban. Ujjammal belenyúltam s ahogy haladtam a szám felé valaki megfordított. Hoon közeledett s ajkát az enyémnek érintette. Hosszú szájra puszi közben csak pislogtam a felmutatott csokitól csillogó mutatóujjammal. Elvált tőlem én pedig még mindig jéggé meredtem. Apró mosoly húzódott az ajkára, s lenyalta az ujjam.
-Héé a csokit adod vissza!-kuncogtam vörös fejjel.
-Vedd vissza!-kacsintott perverzül.
-Na jössz te még az én utcámba!-fenyegettem hunyorogva, s az azrára kentem egy kis csokit. Majd ki spuriztam.-Húzzunk hozzátok!-rötyögtem s rohantam a szobámba Kate-el pakolni ruhát. Hívtunk taxit s vicces volt nézni hogy még az ajtóban is törölgeti az arcát. Persze náluk számíthattam volna rá hogy átadja a helyét Hachinak. Ahogy a zuhanyzás után lefeküdtünk, háttal neki pislogtam az ágyak aljára. Lassan, de biztosan megfordított maga felé, én pedig meg sem mertem mukkanni. Szemeim összeszorítva kívántam hogy süllyedjek el.
-Mi a baj?-lett aggódó a suttogása-Fáj valami?
-Nem!-nyitottam ki újra a pilláimat, s túl közel volt.
-Akkor?-dorombolta közel, s az édes illatától elkábultam.
-Semmi...-ködösült el az elmém.
-Helyes!-hajolt oda és megnyalta a szám szélét.
-Ne kínozz!-nyüszörögtem s kisiettem a konyhába inni. Miután ittam pár kortyot, az arcom is megmostam.
-Mivel kínozlak?-kérdezte miközben a póló alatt a hasamra simította a tenyerét.
-Ezzel!-nyüszítettem mint egy kiskutya.
-De miért?
-Mert nem vagyunk egy értékrend.
-Ezt hogy érted?-pördített meg s felvonta a szemöldökét.
-Te idol, én rajongó!-mutogattam magunkra-Hozzád nem egy rajongó illik!
-Ha nem egy rajongó akkor ki?-vágta kíváncsian  csípőre a kezét.
-Idol! Mivel te is az vagy, s így egy azon értékben kell válogatnod.-motyogtam és visszaindultam. Elkapta a csuklóm s visszarántott, karjait pedig körém fonta.
-Olyan hülye magyarázataid vannak!-szorított meg-A rajongó az idol felett áll! Hisz egy rajongó megvan az idolnélkül, de mi nem vagyunk meg nélkületek! Ti sokkal nagyobb értékkel rendelkeztek, hisz a szeretet amit pár vad idegen felé adtok, akiket csak fellépni láttok. Felbecsülhetetlen!-lesokkolva álltam, egy könnycsepp gördülte le orcámon.
-Ez volt a legszebb dolog amit egy fan hallhat egy idoltól!-eltollt magától hogy lássa az arcom, majd mélyen a szemeimbe bámult. Arcom két tenyere közé véve csókolt meg. Ajkam mintha lángolna csókoltam vissza, s karjaiban elbújtam. Talán ebben a pillanatban voltam a legboldogabb, egész életem folyamán. Boldog és összezavarodott.
-Menjünk aludni!-fogta a derekam, mivel majdnem elaludtam a kezei között.
-Ühhümm...-mentem vele ahogy vezetett. Lefeküdtünk, s oldalához bújva aludtam el. Reggel ahogy kinyitottam a szemeimet Hachiko arca fél centire figyelt. Úgy meg ijedtem hogy egyből felültem és sikeresen megfejeltem.
-Aucs te bolond!-vinnyogott Kate s az állát fogta.
-Ne nyafogj nekem eltört az orrom!-szorongattam az orrom.
-Mi a franc?-könyökölt fel mellettem Ilhoon s csak pislogott ránk.
-Megfejelt!-mutogatott rám Hachi és majdnem kinyomta a szemem.
-Te ijesztettél meg! Na meg kinyomod a szemem!-löktem arrébb a kezét.
-Mutasd az orrod!-térdelt mellém Changsub. Elengedtem s ö kezdte el nyomkodni.
-Aucs!-sziszegtem fel.
-Nyugi, nem tört el.-hajolt nagyon közel, s úgy vizsgálta. Mikor felpillantott, találkozott a tekintetemmel. Teljesen rabul ejtette. Hatalmas barna szemei csillogtak.
-Te is mutasd az állad!-térdelt le Kate mellé Minhyuk.
-Nek...-halt el a hangja ahogy hozzáért.
-Menjünk enni!-fogta mmeg a csuklóm Hoon s húzni kezdett a konyhába, miközben ültem. Elhúzott az ajtóig, ott pedig megakadtam.
-Megakadtam a küszöbben!-kuncogtam.
-Akkor állj fel!-nézett le, de a kezem nem eresztette.
-Old meg!-vigyorogtam mint a tejbetök. Szemeit megforgatva dobott a vállára.-Nem így gondoltam!-rötyögtem.
-Megoldotta...-kuncogott Peniel.
-Végül is...-nevettem. S felrakott a konyhapultra.-Viiiih ez hideg!-visítottam és a hátára pattantam-Lefagyott a fenekem!-vinnyogtam Hoon nyakába.
-Muti hol?-simította a tomporomra a tenyerét Sub egy kaján vigyorral.
-Perverz majom!-csaptam a mancsára és feröhögött. Hoon halk morgását csak én hallottam, de engem is meglepett. Tág szemekkel, értetlenül pislogtam rá. A hátáról, rácsúsztatott egy székre. Hachiko pedig pipacsvörös fejjel totyogott ki s beleült az ölembe.-Hát neked meg mi bajod?
-Ü-ümm...-rázta a kobakját s egyre pirosabb lett. Minhyuk egy kis vigyorral a fején jött utánunk és Katere kacsintott.
-Mit csináltál vele te perverz mókus?-szólítottam meg a vöröskét.
-Ki? Én? Semmit!-makogta lepettséget színlelve.
-El tudom képzelni!-szűkítettem össze a pilláimat.
-Isten rá a tanúm hogy nem csináltam semmi rosszat!-emelte maga elé a kezeit.
-Senki nem mondta hogy rossz.-perverzkedtem.
-Sarah!-háborodott fel Kate.
-Mi van?!-röhögtem. Miután meg reggeliztek, rendberaktuk az ágyakat és a fiúk felpakoltak minket ajándékokkal. Mikor megpillantottam a Hoontól kapot ajimat nagyot lestem. Ő is egy nyakláncot vett csak a medalionja nem egy lakat, hanem egy kulcs.-Köszönöm.-pirultam el egy pindurit.
-Szívesen.-hajamat felfogta, s beletette a nyakamba. Subtól egy aranyos gyűrűt kaptam, amin két szivecske foglalt helyet. Pen egy kesztyűt vett, Siktől egy ördögszarvas baseball sitykát kaptam. A cetlijére az volt írva:
"Hogy ne Ilhoon-ét lopkodd ;)"
-Pedig a tiédet is fogom lopni!-vigyorogtam szembe vele. Egy apró mosoly terült szét az arcán.Sungjae plüsscicát, Eunkwang egy macskás maszkot, Minhyuk pedig egy  sexy fehérnemű párost adott, azzal a címkével:
"Látni akarom!!!"-Csak szeretnéd látni, szépöcsém!-Alexa egy dögös tűsarkú, combig érő csizmát vett.-Na ezt ezzel felveszem s nyerő vagyok.-kuncogtam. Végül Hachi ajándékát bontottam ki. Ő egy pulcsit adott aminek a mellemnél kis betűkkel virított a "Best Friends"felirat. Hátulján pedig egy szívecskében virítottunk egymást ölelve.-Imádom őket!-ugrottam minden jelenlévő nyakába, s mindent magamra aggattam. Hachiko kapott:pulcsit, plüss szívet, sálat, macit, kesztyűt, gyűrűt, karkötöt és nyakláncot. Teljesen meg volt illetődve, ahogy én is. Rendeltünk ebédre pizzát, majd sziesztáztunk egész délután. Este Sungjae helyén aludtam legfelül, mellettem a másik ágyon Sik helyén Kate. A többiek a helyükön.

Irresistible Lips~ (BTOB) Lexa 20. Fejezet~

-Ez a tiéd! - lóbált meg egy dobozt Eunkwang.
-Kérem. - tepertem le érte.
-Kérek egy csókot! - vigyorgott. Adtam neki egy csókot, és kikaptam a kezéből a dobozt. Egy ezüst csillag fülbevaló volt benne. -Ez mese szép. - bújtam hozzá.
-Örülök, hogy tetszik. - egy puszit kaptam a fejemre. Sungjae egy karkötőt vett, Sarah egy nyakláncot, amin egy L betű volt. Azt azonnal fel is raktam, és kapott egy rakás puszit.  Kate is vett ajándékot, egy pulcsit kaptam, aminek hátul egy nagy BTOB jel volt, alá pedig egy "A legjobb sminkes" felirat volt rakva, csak angolul. Imádom.
Sub és Sik plüss macit is vettek. Egy panda és egy egér. Ilhoon egy gyűrűt, és Minhyuk is. Peniel is egy karkötőt vett. Mindenkitől ékszert kaptam, mert tudják, hogy azokat szeretem, és olyanokat adtak, amiket nem veszek le soha. Kate ajándéka is jó volt. És igaz a felirat is. Hehe, kicsit egós volt. Kifáradva dőltem a kanapéra, miután felmosogattam, elpakoltam mindent, rendet raktam, és helyet csináltam mindenkinek.
-Boldog karácsonyt. - mosolygott rám Eunkwang. Fejem a combján volt, kezemet kézbe vette, és összefűzte az ujjainkat.
-Most az. - mosolyogtam vissza rá, aztán a kezeinkre néztem.
-Egyszer, majd ehelyett az ajándék helyet... eljegyzési gyűrűt szeretném látni, amit Én huzok fel az ujjadra. - nézte a kezem.
-Az még messze van. - kuncogtam egyet, és ránéztem.
-Holnap délelőtt indulunk? - simogatta meg az arcom.
-Nem tudom. Amikor neked jó. - doromboltam. Álmos voltam. Szerintem be is aludtam, mert éjjel keltem fel, kicsit nagyon elzsibbadva, és az ágyon voltam, Leader hozzám volt bújva. Kicsit megfordultam, így ki tudtam mászni mellőle. Kimentem a mosdóba, majd vizet inni a konyhába.
Majdnem szívbajt kaptam amikor két kar fonódott a derekamra.
-Hát Te? - mosolyogtam leaderre amikor megfordultam.
-Felkeltem mert éreztem, hogy kijöttél. EunChong-gal beszéltem miután bevittelek. Anyuék várnak már. - mondta. Görcsbe rándult a gyomrom.
-EunChong az öcséd, igaz? - pislogtam rá.
-Hogy tudja. - vigyorgott.
-Hülye. - kuncogtam. -Az igazat megvallva, be vagyok rezelve. Még életemben nem voltam szülőkhöz. - kapaszkodtam belé.
-Anyuék jó fejek, azt is tudják, hogy nem vagy koreai. Ne aggódj. - biztatot.
Semmit se ért a biztatása. Majd berosáltam a házuk előtt. Végig aludtam az utat, majd mielőtt odaértünk, felkeltem, és lilára szorongattam a kezem.
-Ne aggódj. - kaptam egy puszit, és megfogta a kezem, majd elindultunk be. Istenem! Most segíts!