Irresistible Lips~ (BTOB) Nana 19.Fejezet~

-Amíg én megveszem Lex ajándékát foglald le!-suttogtam Eunkwang fülébe.

-De én is venni akarok neki valamit!-durcázott be.

-Te már réges-régen megvehetted volna.-csaptam tarkón.

-Aucs!-húzta be a nyakát és előre sietett a nővéremhez én pedig elszakadtam tőlük. Gyorsan odamentem egy ékszereket árusító bódéhoz és vizsgálgatni kezdtem a kínálatot.

-Segíthetek?-tette fel mosolyogva a kérdést az idős hölgy.

-Még csak nézelődök.-mosolyogtam vissza rá és megakadt a szemem egy medálon. Egy egyszerű L-betű volt de még is díszes.-Ezt kérném.-mutattam az ékszerre és kerestem hozzá egy láncot. S megláttam egy lakatot mellette amiről egyből Ilhoon jutott eszembe.-Meg ezt!-tettem elé a medált és egy vastagabb láncot.

-Tessék kedveském.-nyújtotta át miután fizettem.

-Boldog Karácsonyt!-integettem neki vidáman mikor elhagytam a helyet. Szinte már ugrándozva mentem egyik butikból a másikba míg mindenkinek vettem valami kis csecsebecsét. Changsub kapott egy bőr karkötőt amin apró szegecsek voltak és egy mikrofon formájú medalion lógott le róla, Eunkwang egy hosszú sálat, Minhyuk egy ördögszarvakkal ellátott sapit, Peniel és Hyunsik egy-egy dögös gyűrűt. Éppen Sungjaenek és Hachikonak nézelődtem valamit mikor megláttam az újságosnál a képemet. Teljesen lefagyva álltam ott ahogy virítok Changsubbal és Hoonnal a címlapon.-Ezt kérem.-mutattam meg az eladónak és fizettem. Még mielőtt elkezdtem nézegetni Hachikonak vettem egy nagy macit aminek a pocakjára rá volt hímezve hogy „Best friends forever”. Sungjaenek pedig találtam egy tündéri pulcsit aminek kapucniján macifülek és a hasánál egy mézes csupor van. Boldogan ugráltam oda a zsákmányommal egy padhoz s kinyitottam már az újságot amin ott virítottam. Ahogy lapozgattam én voltam az egész oldalon és néhány adat szerepelt mellettem.

-Jó kép lett!-pattant le mellém Sub vigyorogva.

-Erre nem számítottam hogy pont a címlapra dobnak ki.-húztam el a számat és odaadtam neki a lapot.

-Miket vásároltál?-nyújtogatta a nyakát hogy belenézzen a szatyrokba.

-Nem mondom meg!-nevettem és a lábaim mögé toltam.

-Lééégysziiiiii!-könyörgött mint egy kiskutya.

-Ne is álmodj róla!-villantottam rá egy ezer wattos mosolyt.

-De...de...de...

-Ne dadogj szívem.-nyomtam puszit az arcára-Majd holnap este megtudod!

-Akkor én sem mondom el mit kapsz!-fonta össze a kezeit és elfordult.

-Amúgy sem mondanád el!-ült le nevetve Minhyuk.

-Na ott a pont!-vigyorogtam a vöröskére. Hirtelen elkezdett rezegni a mobilom és láttam hogy Hachiko az.

-BOLDOG KARÁCSONYT!-kiabálta teli torokból a telefonba.

-Megsüketültem.-motyogtam.

-Mit kapok ajándékba??!!-kiabálta még mindig csak azért hogy még süketebb legyek.

-Hát azt remélem én tőled hallókészüléket kapok, mert kiszakadt a dobhártyám.

-Hülye!-nevetett-Na szóval mit kapok?

-Eljössz megtudod!-vigyorogtam.

-Rendben akkor holnap ott is vagyok!-szinte a szemem előtt láttam ahogy felhúzta az orrát és úgy mondta ezt.

-Hiszi a piszi!-nevettem.

-Tudd meg délre ott vagyok!

-Tényleg?-szeppentem meg.

-Igen! Szóval ne tedd messzire azt az ajándékot mert kérem ide!

-Megkapod.-kuncogtam.

-Helyes!-kiabált megint én pedig megijedtem.

-Tudod kit ijesztgess!-kiabáltam vissza.

-Téged!

-Ha még egyet kiabálsz Minhyukkal társalogsz tovább!-fenyegettem.

-NEM HISZEK NEKED!!-visított.

-Hyuk társalogj vele te.-nyomtam az emlegetett kezébe a kagylót.

-Helló!-vigyorgott Hyuk ahogy beleszólt a telefonba. Majd egy hangos sikoly után amit Hachiko adott ki gondolom megszűnt a vonal mert Minhyuk visszanyújtotta.

-Imádlak.-kuncogtam-Legalább nem kíváncsiskodik az ajándéka után.-megkerestük a többieket és szóltam a nővéremnek hogy Kate meglátogat minket holnap. Az ő szemei is felcsillantak.

-Am Sarah!-szólított meg Eun.

-Hmm?-fordultam felé.

-Nem lenne baj ha holnap után a nővéred eljönne hozzánk karácsonyozni? Bemutatnám a szüleimnek.

-Vigyed!-nevettem, most még az sem törhette volna le a kedvem ha kiderült volna holnap után elkezdődik a harmadik világháború. Hiszen Hachiko holnap ide jön! Boldogan pattogva mentünk haza s amíg Lexa főzött valamit vacsorát én a szobámba zárkózva csomagoltam be az ajándékokat. A fiúk nem egyszer mentek neki az ajtónak annak reményében hogy nyitva van, de pechjükre zárva volt. Így az orrukat beverték. Mikor lementem mindenki engem nézett összehúzott pillákkal és fogták az orrukat.-Csak nem fáj a kíváncsiság?-nevettem hangosan.

-Holnap után nálunk lesztek!-szólt Pen.

-Az jó, de miért?-pislogtam értetlenül egy csokival a számban.

-Mert Eun és Soyun hazamennek, Sik is haza megy karácsonyra és Jae is. Így nálunk lesz hely, ti pedig hogy ne legyetek egyedül jöttök.-bólintott.

-Te maradsz?-pillantottam Min-re egy gonosz vigyorral.

-Igen?!-vonta fel értetlenségében a fél szemöldökét.

-Szuper!-vacsora után a fiúk haza mentek mi pedig lefeküdtünk aludni. Reggel korán felkeltem és nagy karácsonyi hangulatban fütyürészve pakoltam ki a bőröndökből át a szekrényembe. Majd miután végeztem gyorsan lezuhanyoztam és felvettem egy melegítőt. A srácok olyan 10:00-körül lépték át a küszöböt. Lex sürgött forgott a konyhában és csinálta ma estére a vacsoránkat. Én pedig elkezdtem feldíszíteni a műfenyőt. Hoon kíváncsian ült le mellém ahogy próbáltam kibogozni az égősort és miután sikerült ő adogatta nekem a díszeket. Körülbelül másfél óra múlva sikerült befejezni és Yun kiment autóval Hachi elé. A fa alá pakoltam az ajándékokat amiket felcímkéztem és tűkön ülve vártam a legjobb barátnőm megérkezését.-Hol vannak már!-kínlódtam a kanapén és lelógott a fejem.

-Mindjárt hazaérnek.-kuncogott Peniel és reflexszerűen megfogta a melegítőpulcsimat nehogy fejre essek.

-Le ne ess ember!-kiabált Hachiko az ajtóból nekem.

-HACHIKOOOO!!!-visítottam és szinte összetörve minden porcikámat, rohantam hozzá. Nekivágódtam teljes súllyal mire Siknek esett.

-Kinyomod belőlem a lelket.-fulladozott.

-Legalább nem tudsz kiabálni.-nevettem fel miközben elengedtem.

-Utállak!-rötyögött és puszit nyomott a fejemre.

-Én is.-vigyorogtam. Teljesen be volt tojva hogy a BTOB-s fiúk között üldögélt és így alig tudtam kiszedni belőle hogy mi van otthon. Addig-addig pattogtam mint a nikkelbolha hogy beleestem Hoon ölébe.-Bocsánat.-pirultam el.

-Semmi baj.-mosolygott rám, majd átkarolta a derekamat így ott ücsörögtem és dumáltam ezerrel. Este megvacsoráztunk és átadtam az ajándékokat. Vártam ki mit szól rá tág szemekkel... 

Irresistible Lips~ (BTOB) Nana 18.Fejezet~

Reggel kócos fejjel pislogtam körbe hogy hol is lehetek. Szemeimet dörgölve ültem fel törökülésbe, s körbe pillantottam ki van már fent s ki nincs. Kivonszoltam magam a konyhába s engedtem magamnak egy pohár vizet.

-Nem tudsz aludni?-jött Changsub is ki egy pohár vízért.

-Csak szomjas voltam.-mosolyogtam rá-Te?

-Én is.-mosolygott vissza.

-Mennyi lehet az idő?-bámultam a vizet.

-Hajnal négy.-motyogta és odajött, átölelt s fejét a vállamra fektette.

-Na gyere menjünk vissza még pihenni.-öleltem meg én is.

-Befekszel mellém?-nézett ártatlan kiskutya szemekkel.

-Be.-kuncogtam.

-Szupi. -vigyorgott és behúzott az ágyig, ott bebújt egészen a falhoz én pedig mellé másztam. Gondosan betakargatott én pedig háttal neki összegömbölyödtem. Átkarolta a derekamat és a lapockámba mélyesztette az arcát. Pont ráláttam Hoon-ra aki ugyan úgy feküdt mint mielőtt eljöttem volna onnan. Changsub mélyen kezdett szuszogni s ezzel jelezte hogy elaludt. Negyed óra elteltével Sub a hátára feküdt engem pedig majdnem lelökött, így jobbnak láttam hogy visszakúszok a helyemre. Kicsúsztam a paplan alól hogy ne keljen fel, s négykézláb másztam vissza. Ilhoon felemelte előttem a takarót hogy be tudjak mászni, majd betakart.

-Nem tudsz aludni?-suttogtam miközben teljesen magához húzott úgy mint este.

-Nem.-motyogta és a hajamba fúrta az arcát. Én csak a mellkasára pislogtam se meg sem mukkantam, nem akarom elrontani a pillanatát vagy a kedvét.-Mondj valamit.-suttogta s éreztem a leheletét a fejbőrömön.

-Mit?-emeltem fel a fejem hogy lássam a félhomályon keresztül az arcát, nem úgy reagált ahogy vártam hogy hátrébb teszi a fejét. Áhh hogy is képzeltem! Ugyan ott tartotta és fél centiről bámultuk egymást.

-Bármit.-suttogta, s az édes lehelete elkábított. A szívem hevesen vert és ha nem ő lett volna a BTOB rapper-e, talán most meg is csókolnám. De mivel ő, ő, én pedig csak én vagyok így, nem vagyunk egy értékrendszerben. Bármennyire is szeretném hogy az enyém legyen bármelyikőjük. Akár Changsub, akár pedig Ilhoon. Ők idolok! Én pedig csak egy egyszerű ember.-Min gondolkozol?-kíváncsiskodott.

-Mindegy.-mosolyogtam rá.

-Hmm.-sóhajtott halkan én pedig inkább a mellkasába fúrtam a fejem. Halkan kezdett morogni a hasa én pedig csak felkuncogtam.

-Menjünk ki, csinálok valami kaját.-kuncogtam még mindig,s lehúztam magamról a takarót.

-Éhes vagyok.-nyüszörögte Minhyuk miközben nyújtózkodott egyet.

-Csinálok valamit.-rötyögtem és kikullogtam a konyhába. Gyorsan összeütöttem egy reggelit a felkelőknek és bevonultam a fürdőszobába felvenni a ruhámat. Mikor visszamentem már mindenki ott ült az asztalnál és pislogott rám hatalmas kopogó szemekkel. Letettem eléjük és csináltam magamnak egy kávét. Szórakozottan lötyköltem az italomat mikor Minhyuk te pofival és tág szemekkel becsúszott a perofériás látáskörömbe.-Zakkant.-nevettem fel.

-Finyom uut.-mondta tele szájjal s kicsit mosolyogva.

-Örülök neki.-nevettem.

-Jöhetsz máskor is!-vigyorgott Sungjae és az arcomra nyomott egy puszit-Köszönöm.

-Van mit.-vigyorogtam.

-Ez olyan Soyun-os volt.-mosolygott Hyunsik.

-Mivel a nővérem, lopja a szövegemet.-bólintottam komoly fejet vágva és elnevettem magam.

-Ezt elmondom neki.-nevetett hangosan Changsub.

-Akkor meg karmollak, előre szólok.-szűkítettem össze a pilláimat. Ő is ugyan ilyen fejet vágott én pedig nem bírtam ki, nyomtam egy puszit az arcára. Pen és Sik elmosogatott amíg én és a többiek rendbe raktuk az ágyakat. Párszor Sub és Sik engem is becsomagolt az ágyneművel együtt úgy mond „Nem vettünk észre.” alapon. De Ilhoon megmentett mindig. Az idő elteltével úgy szavaztuk meg hogy elmegyünk hozzánk, s fülön fogjuk a gerlepárt. Majd elmegyünk a városba körbenézni a karácsonyi vásárt. Mivel még nem vettem meg Lex ajándékát így azon agyaltam egész úton hogy mit is kéne venni neki. Haza értünk, s elmondtuk az ötletünket nekik. Átöltöztem mivel még mindig a tegnapi szerelésemben feszítettem, felvettem az egyik fekete magassarkú csizmámat, egy fekete vastagabb harisnyát, fölé pedig egy farmer miniszoknyát. Egy egyszerű halványkék pólót s hozzá egy vastag sötétkék pulóvert. Mivel én a kapucnikra utazom így ennek is volt, úgy mint az összes többinek.

Irresistible Lips~ (BTOB) Lexa 17. Fejezet~

Leparkolta a kocsit, aztán lassan felsétáltam a lépcsőn, pedig van lift. Mindegy.
Mivel nem volt kulcsom, becsengettem. Pár pillanat múlva kinyílt az ajtó.
-Fáradjon be hölgyem. - mondta Eunkwang. Egy fehér ing volt rajta, és egy fekete farmer. Szívdöglesztő volt.
-Igazán köszönöm Uram. - hajoltam meg picit, és bementem. Levettem a cipőm, lepakoltam a cuccom, és beljebb mentem. A nappali ki volt világítva, kisebb-nagyobb illatos gyertyákkal, közepén pedig egy kisebb asztalka, kanapé előtt. A kettő közt pedig valami futon féle matrac.  Az üveg dohányzó asztalka a falhoz volt húzva, azon is gyertyák voltak.
-Hogy tetszik? - vette le a dzsekim. Közben a nyakamba csókolt.
-Ez mese szép. - ámuldoztam.
-Örülök, hogy tetszik. - kuncogva elém állt, megfogta a kezem, és odavezetett az asztalkához.
Már volt rajta minden. Hal, rizs, hús.
-Ezt Te csináltad? - ültem le.
-Hát, igazából anyut felhívtam, és ő segített. De igen. Mindent Én csináltam. - ült le velem szemben.
-Gratulálok. Te vagy az első aki ilyennel lepett meg. - mosolyogtam rá.
-Ennek örülök. - vigyorgott.
-Te ma ilyen "örülök mindennek" napot tartasz? - billentettem oldalra a fejem. Elvettem a pálcikáim.
-Lehet. - mosolygott.
-Szeretem ha mosolyogsz. - kaptam be egy falat halat.
-Jó hallani. - kezdett enni.
Nem sokat ettem, mert nem voltam túl éhes, így inkább csak ültem, a boros pohárral a kezemben.
-Mi a baj? - ült mellém.
-Hmm? - néztem rá.
-Mi a baj? Alig ettél, és azt a korty bort is már fél órája forgatod. - puszit adott a homlokomra, majd az arcomra, és az államra.
-Ja, csak fáradt vagyok. És kicsit elbambultam. - csuktam be a szemeim. Nyakamon simitott végig, kezét az ajkai is követték.
Nem törődött azzal, hogy fáradt vagyok. Leszedte a pólóm, és a mellkasom kezdte csókolni, melltartómat is kikapcsolta hátul, és letolta a vállaimról, majd a melleimre tapadt. Felsóhajtottam, és hagytam, hogy hátra döntsön.
Az egész testem végig csókolta, hol ajkaival, hol a kezével simogatott, mindent bevettet annak érdekében, hogy ellazuljak. Feltoltam, és felültem. Lassan gomboltam ki az ingét. Minden gomb után csókot adtam arra a felületre ami elő bukkant, a mellkasán, és a hasán. Hajamba túrt amikor a nadrágjához értem. Én is hozzá akartam érni, de nem hagyta. Morcosan néztem rá, mire megcsókolt, és leszedte a nadrágom, és a bugyim.
Alig tudtam megszabadítani a nadrágjától és az alsójától, de ment. Teljesen meztelenül tartotta magát fölöttem.
-Szeretlek. - mondta a szemembe nézve. -Bármit megadok neked, csak, hogy boldog légy. - hajolt a nyakamra. Felsóhajtottam.
Hajába túrva kulcsoltam a derekára a lábaim, és vártam mikor merül el bennem, ami hamar bekövetkezett.
Imádom ahogy mozog a teste rajtam, ahogy magához ölel amikor felemel az ölébe, amikor csókol. Mégsem vagyok teljesen szívből szerelmes belé. És ezt nem értem, pedig Eunkwang tökéletes pár.
-Min gondolkozol? - simogatta a combom. Rajtam volt az inge, Ő a kanapénak dőlt, Én pedig az Ő mellkasának,egyik lábam felhúzva, így pont eléri a combom. Fejem a karjának döntöttem.
-Semmin. Csak jó így. Élvezem a csendet. És téged. - mosolyogtam. Mert így is volt.
-Azt hittem baj van. - állát a vállamra helyezte.
-Nem. Az nincs. Jól esik a csend, és a közelséged. - doromboltam.
-Akkor jó. - puszit adott az arcomra.
Kezdtem elbóbiskolni, de Eunkwang karba vett, és a szobába vitt. Ott betakart, majd kiment. Gondolom rendet rakni, mert fél óra múlva már visszajött, befészkelte magát mellém, Én pedig hozzábújtam, és el is aludtam.

Man in Love~ (Infinite) Soyun 36. Fejezet~

Másnap Seungho és Yeol jöttek be hozzám. Seungho mondta, hogy itt van Ayu is, de Ő kint van. -És, hogy van? - ültem fel.
-Nem jól. Semmit se eszik, nem beszél, inni se akar. - mondta Yeol. Kinéztem a folyosóra, és ott állt. Szemei üresek voltak, mintha nem ő lenne, arcán még voltak kék foltok, és látszott, hogy ez nem a régi Ayumi. Nem tudom mit látott a szememben, de lassan bejött, bemászott mellém, Én pedig átöleltem, Ő pedig sírni kezdett. Azt hittem megszakad a szívem.
-Ssh! - simogattam a hátát. A fiúk kimentek.
-Miattam vagy itt. - zokogta. Nem érdekelt, hogy pont a fájós karomom van, és épp átsírja a kötésem.
-Nem miattad. Amiatt a mocsok miatt vagyok itt. - simogattam a haját a szabad kezemmel. Fél órát zokogott, Én pedig vele sírtam, aztán lassan megnyugodott.
-Amúgy... hogy vagy!? - kérdezte.
-Jól, csak fáradt vagyok. - sóhajtottam. -És éhes. - mondtam a hasam kordulása után.
-Most, hogy mondod, Én is. - fogta a hasát.
-Akkor szólok a fiúknak. - vettem kézbe a telefont, és már hívtam is az öcsém.
-Mondjad. - szólt bele.
-Hoznátok nekünk enni? - kérdeztem.
-Persze, máris. - rakta le. Ayumi felült, és elmászott elém, Én is és Ő is törökülésben ültünk le.
-Nem fáj? - kérdezte Ayu, a takarót piszkálva.
-Inkább zsibbad, és lüktet, de fájni nem fáj. - mondtam.
-Sajnálom. - mondta.
-Mondtam már, hogy nem miattad és nem a Te hibád. Nem kell a "sajnálom" meg a többi társa. Élek, Te élsz! Ez a fontos. - emeltem fel a fejét az állánál fogva. -Megértetted? - néztem a szemeibe.
-Meg. - bólintott egy aprót.
-Helyes. - vettem el a kezem. -Jó a színed. - vigyorogtam.
-Hát a tiéd is elég rózsás. - nevette el magát.
-Nem tudtad?
-Mit? - vágott értetlen fejet.
-A lila és a kék most a menő. - mondtam fapofával, mire nevetni kezdett. -Látod? Ezt szeretem ha mosolyogsz. Ne légy szomorú miatta, megérdemelte a halált amiatt amit tett. Bolond volt. Gondolj bele.. vagyis inkább ne... És ha Yeolt bántotta volna?
-Én abba belehaltam volna. - mondta könnyes szemmel.
-Én is, hisz a testvérem, de érte is ugyan úgy elmentem volna. - mondtam
-Saj...
-Ne! Ezt a szót többet hallani se akarom. Jó? Főleg ne ezmiatt! - mondtam.
-Rendben. - szipogta.
Adtam neki papír zsepit, aztán megjöttek a fiúk, és enni kezdtünk.
Majd jött a doki és szerencsére, na meg persze, az Én,  Ayumi Seungho és Yeol boci szemeinek nem tudott ellent mondani.
Szóval haza engedtek hamarabb, de jövő héten varrat szedés, és fizikoterápia. Remek. De legalább otthon leszek.
Haza érve, tisztaság fogadott, pedig azt hittem kupi lesz, a szobám is rendben volt, és Én pedig meghatódtam. Seungho és Yeol hazavitték Ayumit, Én pedig egyedül voltam otthon.
-Myungsoo! - kiabálta a maknaem. -Ezt nem teheted! Megállapodtunk. - mondta.
-Nem tudok úgy vele lenni, hogy veled is van. Próbáltam, de nem megy. Szóval, vagy Te szakítasz vele, vagy Én veszem el tőled. - mondta Soo. Aztán csend lett. Én pedig kimentem a szobából.
-Noona! - rohant hozzám.
-Szia tücsök. - öleltem meg.
-Hogy hogy itthon vagy? - engedett el.
-Négy boci szemnek még a doki se tudott ellenállni. - mosolyogtam. -De most megyek lepihenek. - néztem az ajtómra, és megfordultam. -Holnap találkozunk. - hagytam ott, lefeküdtem, de aludni nem tudtam.

Irresistible Lips~ (BTOB) Nana 16.Fejezet~

Miután megtudtam hogy ott fogok aludni a fiúknál a gyomrom összeszűkült.

-De bunkó.-tette le a telefonomat Lexa.

-Ki bunkó?-érdeklődtem, jogosan mivel az én mobilom volt az.

-Valami Dean hívott, azt mondta majd hív és lerakta. Na végeztél?-teljesen letaglózott ez a mondata. Mit akar tőlem Dean? Világosan megmondtam neki hogy soha többet nem akarok róla hallani. Most meg újra itt van?!

-Igen.-motyogtam,s rohantam átöltözni villám gyorsasággal. Az egész úton kussban figyeltem és járt az agyam vajon mit akarhat az a szerencsétlen. Vettünk valami kaját majd kitett minket a dormnál. Csendben mentem be és a konyhában az asztal mellé huppantam le.

-Mi a baj?-jött be Sub érdeklődve és ahogy leült megcsörrent a telefonom.

-Bocsánat.-motyogtam és kimentem a folyosóra hogy egyedül legyek.-Ki az?

-Szia Sarah. -köszönt a telefonba Dean.

-Mit akarsz?-tettem fel egyből a kérdést semmi kertelés nélkül.

-Nem búcsúztál el mikor elmentél.-lett szomorkás a hangja.

-Szerintem kellőképpen elbúcsúztam tőled mielőtt eljöttem.-ekkor lépett elém Ilhoon és velem szemben nekidőlt a falnak.

-Miért vagy ilyen?

-Ne rizsázz hanem mond mit akarsz.-a velem szemben álló szöszke félisten pedig felvonta a szemöldökét.

-Hiányzol Sarah!

-Mi van szakítottatok a barátnőddel hogy eszedbe jutottam?-villant meg a szarkazmus éle a hangomban.

-Ne izélj már! Hiányzol! Nem szakítottunk csak hiányzol és vissza akarlak kapni!-emelte fel a hangját.

-Értem!-morogtam, mivel tudom ha most elkezdek vele kiabálni 1.)Senki nem fogja érteni mi történt nekem pedig magyarázkodnom kell. 2.) Úgy is mindig engem állított be rossznak a vitáink után és közben.

-Haza jössz?-kérdezte reménykedve.

-Nem!-adtam a kurta választ.

-Miért?-lepődött meg a válaszomon. Na már Ilhoon is érdeklődve figyelte mit mondok, lehet nem mindig hallotta a telefon túlvégén levőt de engem kristálytisztán.

-Azért mert már nem érdekelsz, megbántottál! Hazudtál! Megcsaltál! És tudod mi volt a legfájdalmasabb ebben?!-tettem fel a költői kérdést-Az hogy még mindazok után hogy fényképes bizonyíték is volt rá letagadtad! Na szóval te nekem ne rinyálj hogy hiányzom, meg hogy eszedbe jutottam! Mert én szenvedtem miattad! Szóval köszönöm szépen nem kérek ebből még egyszer. Elég volt nekem!

-Na de...

-Viszlát Dean!-nyomtam ki a telefonomat és a fejemet a falnak döntöttem. Pár perc elteltével a szemeimet kinyitva rápillantottam a még mindig engem néző Hoon-ra. -Mi az?-kérdeztem kedvesebben.

-Gyere enni.-mosolygott féloldalasan.

-Bocsi, de nem vagyok éhes.-mosolyogtam vissza-De azért bemegyek.-visszamentem a konyhába és felültem a pultra.

-Ki volt az?-fordult felém tele szájjal Changsub.

-Lényegtelen!-mosolyodtam el ahogy össze volt kenve az egész arca.

-Biztos?-szűkítette össze a szemeit.

-1000%-ig.-mosolyogtam-De maszatos az arcod amúgy.-kuncogtam.

-Hol?

-Hát... Tudod... Úgy, mindenhol.-vigyorogtam. Elkezdte szalvétával letörölgetni de sok helyen kihagyta.-Várj, segítek.-nevettem fel és elvettem tőle a szalvétát s azzal kezdtem törölgetni. Édes nagy barna szemekkel nézett fel rám a székből, nem tudom meddig törölgettem de végig a szemeiben voltam elveszve.

-Köszönöm a vacsorát.-állt fel Ilhoon nagy lendülettel az asztaltól, mire felocsúdtam.

-Kész vagy.-mosolyogtam rá Sub-ra.

-Köszi.-vigyorgott vissza és le sem tojta Hoon morgását s éles pillantásait.

-Szívesen.

-Gyere megmutatom hol alszol.-fogta meg Hoon a csuklómat és húzott el Changsubtól aki ugyan csak villámozó pillantásokkal figyelte Ilhoont.

-Oh... Rendben.-pislogtam nagyokat mikor behúzott a szobájukba.

-Eunkwang rendszerint a földön alszik, de mivel én itt vagyok az alsó szinten az emeletes ágyban, így alhatsz velem is.-ült le az ágyára, miután becsukta maga mögött az ajtót.

-Hát... Öhm... Nem tudom.-makogtam és bejött Sub, s szúrós szemekkel méregette Ilhoon-t.

-Alszol velem Csipkerózsika?-váltott vigyorba mikor rám nézett.

-Ne-nem tudom.-tágultak ki a szemeim.

-Majd eldönti hol alszik.-jött be nyújtózkodva Peniel.

-Köszönöm.-motyogtam piros fejjel-Szerintem én a földön is elalszok. Nem akarom hogy miattam bárki is szorongjon.-pillantottam bűnbánóan Ilhoonra akinek a szemei egyből megenyhültek.-Nem akarok kényelmetlenséget okozni.

-Te nem tudsz kényelmetlenséget okozni.-mosolygott Changsub kedvesen.

-Köszönöm, de azért elleszek én Kwang helyén.-mosolyogtam rá csillogó szemekkel.

-Rendben.-állt fel Ilhoon -Akkor én is lent alszok hogy ne aludj csak te lent.-mondta ellenvetést nem tűrően.

-De...

-Semmi de!

-Menj letusolni, itt van egy póló.-nyújtotta mosolyogva Hyunsik a pólóját ami számomra egy hálóingnek is megfelelt.

-Rendben. Köszönöm.-nyomtam egy puszit az arcára és elmentem lezuhanyoztam. Felvettem a pólót s mire visszamentem már meg volt nekem és Hoon-nak ágyazva a földön. Mindenki lefeküdt mert ki voltak merülve én pedig törökülésben küldtem egy üzenetet Hachikonak hogy hívott Dean.

-Ki hívott mikor kint voltunk?-könyökölt fel mellettem Hoon.

-A volt pasim.-suttogtam-De lényegtelen.-bújtam be a takaró alá és felé fordultam.

-Hülye volt ha képes volt téged elveszteni.-suttogta és hogy láthassa rendesen az arcomat eltűrte előle a hajat. Pillantásomat lesütve pirultam el, még jó hogy sötét van és nem látszik.-Elaludtál?

-Nem.-mondtam halkan.

-Pedig már biztos fáradt vagy.

-Én ugyan nem!-motyogtam és eleresztettem egy ásítást.

-Tényleg nem.-kuncogott fel és közelebb húzott magához. A mellkasába fúrtam a fejem.-Most már aludj. -dorombolta és a derekamat ölelte át. Az illatát mélyen az agyamba égetve élveztem ki a pillanatot s próbáltam elaludni.

Irresistible Lips~ (BTOB) Lexa 15. Fejezet~

-Mit csinált már megint? - kérdeztem.
-Majdnem... meg... megcsókolt. - suttogta. Állam valahol a pokol és a Purgatórium közt lehetet. Az oké, hogy tetszik neki a húgom, de, hogy máris lép, és ilyet, nem gondoltam volna.
-Ez most komoly? - kérdeztem kínaira váltva.
-Igen. És bocsánatot is kért. - mondta.
-Én megmondtam, hogy tetszel neki. - vontam vállat.
Megint a két fiú közt aludtam, vagyis csak feküdtem, mivel aludni nem tudtam.
Sungjae ott szuszogott a nyakamba -háton feküdtem -, Eunkwang pedig a derekam ölelve, homlokát a vállamnak döntve aludt.
Felsóhajtottam, mire Sungjae megmozdult, ajkai pedig a nyakamhoz ért. Szívem majd kiugrott a bordáim közül meleg lehelete miatt, és a puha ajka miatt. Teljesen padlón voltam, és miatta. Reggel pedig kész zombi voltam, amit sminkkel gyorsan eltűntettem. Áldom az eszem, hogy sminkesnek tanultam.
-Soyun! - hallottam Eunkwang hangját.
-Mondjad szívem. - mentem ki a fürdőből.
-Van itt nadrágom? - kérdezte a nadrágját törölgetve.
-Tán van kettő. De mint csináltál? - mosolyogva mentem hozzá.
-Tejjel leöntöttem. - bigyesztette le az ajkait. Olyan cuki ilyenkor.
-De meg tudnálak zabálni ilyenkor. - nevettem. -Na, gyere Te, óriás bébi. - fogtam meg a kezét és a szobámba vezettem, de amint bezárult az ajtó, megölelt hátulról, és a nyakamba csókolt.
-Ma este kettesben szeretnék lenni veled. - susogta a fülembe, és éreztem, hogy lent is ébredeznek a dolgok.
-Megkérem Saraht, hogy ma este legyen nálatok, oké? - sóhajtottam. Teljesen kábulatba esek tőle.
-De Én főzök. Szóval majd kérem a kulcsaid. - fogai köze csipte a bőröm amitől felnyögtem.
-Gyertya fényes vacsora? - kérdeztem.
-Meglepetés. - engedett el. Felvette a másik nadrágot és fél óra múlva már úton voltunk.
Mivel egyetlen húgom nem tud nyugton maradni, lenyúlta Ilhoon sapiját, mire WooBin -a fotós-, beállított modelnek. Le voltam döbbenve amikor megláttam a képeket. Fantasztikus volt, mintha a vérében lenne. Másik fotósofozatra angyalian kellett kinéznie, ezen Én is segítettem picit, és egy aranyos fehér ruhácska került rá, haját gyönyörű loknikba sütötték. Gyönyörű volt.
-Mese szép vagy. - rakta oldalra egy tincset.
-Köszi. - mosolygott.
Amíg fotózták Én leültem, mivel már dolgom nem volt.
-Kell a kulcsod. Én már végeztem. - pattogott előttem leaderem.
-Tessék. - pislogtam rá.
-Haza viszed majd a fiúkat? - hajolt le.
-Persze. - mosolyogtam rá.
-Rendben. Szeretlek! - csókot adott az ajkaimra és már el is tűnt.
-Hát ezzel mi van? - kérdezte Sarah.
-Meglepit akar csinálni. Amúgy... nem lenne baj, ha ma a fiúknál aludnál? - néztem rá boci szemekkel. Felsóhajtott.
-Legyen. - mondta.
-Imádlak. - vigyorogtam rá.
Szóltak neki, Én pedig a dolgaim kezdtem összeszedni. Megszólalt Sarah mobilja, Én pedig felvettem.
-Tessék, Sarah mobilja. - szóltam bele.
-Oh. Azt hittem Sarah fogja fel venni. - hallottam egy férfi hangot.
-Épp fotózáson van. - mondtam.
-Fotózás?
-Igen. Modell lett.
-Akkor add át neki, hogy Dean kereste, később még hívom. Szia. - meg se várta, hogy elköszönjek, lerakta.
-De bunkó! - néztem a kijelzőt.
-Ki bunkó? - állt mellém Sarah.
-Valami Dean hívott, azt mondta majd hív és lerakta. Na de végeztetek? - néztem rá.
-Igen. - Bólintott. El volt gondolkozva. Már át is volt öltözve, és lassan a fiúk is végeztek, és mehettünk. Mivel a fiúk éhesek voltak, még elmentünk rendelni majd kiraktam őket, és Subra bíztam Saraht. Kicsit izgatott voltam, hogy otthon mi fogad, ezért haza vettem az irányt. Kíváncsi vagyok mit alkot az Én leaderem.

Irresistible Lips~ (BTOB)Nana 14.Fejezet ~

Az ágyon fekve elmondtam mindent Lexa-nak ő pedig hümmögve nyugtázta a dolgokat. Miután párszor elmondta hogy „Én megmondtam!” elment aludni és én is bebújtam a paplan alá. Changsub levette a ruháját és egy szál bokszerben mászott be mellém, s Ilhoon is követte a példáját. Összehúzva magam pislogtam a plafonra és éreztem hogy Hoon lassan a hasamon végigcsúsztatja a kezét és átölel. Sub már bealudt ahogy lefeküdt és Sik is mélyen durmolt, csak én és ő voltunk ébren. Tág szemekkel pislogtam rá ő pedig magához húzott és a nyakamhoz fúrta az arcát. Egy apró sóhaj hagyta el az ajkait és próbált aludni. Én lefagyva mint a Windows 98 pislogtam hogy mi a búbánat is történik velem. Valahogy olyan fél órára rá én is elaludtam és a két fiúhoz bújva ébredtem fel. Az órám kijelzőjére pillantottam és láttam hogy nekik még haza is kéne menni átöltözni, de én ugyan fel nem keltem őket.

-Nana keltsd már fel őket.-jött be Eunkwang és ki is fordult.

-Feleségül ne vegyelek?-beszéltem hozzá de már szerintem nem is hallotta. Elkezdtem Sub arcát simogatni mire résnyire kinyitotta a szemeit.-Kelj fel.-mosolyogtam rá.

-Erre kelni a legjobb.-vigyorgott és nyújtózkodott egyet.

-Persze.-kuncogtam és Hoon felé fordulva is eljátszottam ezt, csak ő már nehéz dió volt mert csak még jobban átölelt.-Ilhoon kelj fel.-szóltam neki csilingelő hanggal és elkezdtem kicsit böködni.

-Még öt percet.-motyogta és a kezemet lefogva aludt volna tovább.

-Ne már Hoon! Kelj fel mert el fogtok késni a fotózásról.-mocorogtam ő pedig a számra tette a másik kezét.

-Hüüüü!-vinnyogtam mire Hyunsik felébred és elröhögte magát a látványon mikor felült.-Hühühüüüü!

--Mit mondtál?-kérdezte Ilhoon és levette a számról a kezét.

-Azt hogy engedj el mert megharapom a kezedet.-fenyegettem.

-Hiszi a piszi.-tette vissza a számra a kezét én pedig megharaptam.-Ne harapj.-kapta el a kezét és leesett az ágyról.

-Jól vagy?-kukucskáltam utána fentről.

-Kutya bajom.-mondta és ahogy néztem utána én is csúszni kezdtem.

-Csúszok.-vinnyogtam de már rá is estem.

-Ahh.-nyüszögte.

-Köszi hogy legalább puhára estem.-vigyorogtam rajta és nyomtam egy puszit cserébe az arcára.

-Máskor ne így kerülj fölém ha lehet.-kuncogta.

-Héé!-háborogtam mire Sub és Sik is felröhögtek. Összeszűkített szemekkel másztam vissza az ágyra és lelöktem Sub-ot.-Ne nevess.

-Aucs.-nevetett megint Changsub.

-Jól vagy te is?-pislogtam rá is de már kapaszkodva.

-Rám ne ess!-röhögött fel és felült mire pont a melleimmel volt egy szintben-Habár ha jobban belegondolok gyere!-nézett velük farkas szemet.

-Majom.-röhögtem fel és hanyatt löktem. Lemásztam az ágyról és elővettem az egyik szaggatott cső szárú farmeromat és egy nyakba akasztós toppot. Elővettem hozzá a kedvenc cicás pulcsimat aminek a kapucniján cica fülek vannak és elvonultam a fürdőbe. Átöltöztem,magamra kaptam az egyik deszkás cipőmet és egy vagányabb sminket dobtam magamra, hajamat kifésültem és már mentem is le a konyhába.

-Jól néztek ki.-vigyorgott Peniel rám és a nővéremre akin ugyan úgy egy farmer volt egy egyszerű pólóval és a kedvenc magas szárú csizmájával és az egyik dzsekijével.

-Tudjuk.-vigyorogtam és nyomtam az arcára egy puszit.

-Na menjünk.-mosolygott Yun. Az autóút a szokásos volt, elől ültem és Ilhoon még mindig nézett. Mikor bementünk a fotózásra átöltöztek a fiúk és Soyun elkezdte őket kisminkelni. Ilhoonnal kezdte, majd viszonylag hamar végzett mert elmentem onnan Sub előtt nehogy megint kezdje a hülye fejeket vágni. Még mindig fáj az arcom miatta. Már csak a közös fotózások voltak hátra és pont szünet volt mikor megláttam hogy Ilhoon sapkája milyen cuki. Lassan mögé lopóztam és leloptam a fejéről.

-Ez nekem tetszik.-vigyorogtam mint a vadalma-Hogy áll?-pózolgattam a nővéremnek aki nevetett.

-Héé. -vigyorgott Hoon mikor jött a sapkáért és próbálta elvenni tőlem.

-Nyem adom!-visítottam és Minhyuk mögé bújtam hogy védjen meg. De nem nagyon tudott így odarohantam a kamerák elé és a kellékek előtt vigyorogtam fejemmel a sapkán. Észre sem vettem hogy visszatért a fotós, de még Hoon sem vette észre ezért kezét nyújtva kérte vissza a sityakot.

-Vagy vissza adod vagy elkaplak.-mondta fenyegetően de fél mosoly ült az arcán.

-Ezt ugyan vissza nem kapod.-nézegettem magam a kellék tükörben és pózolgattam magamnak.

-Menj a háta mögé és húzd el a nyakából a hajat.-utasította Ilhoon-t a fényképész.

-Mi?-pislogtam meglepetten és odafordultam -Bo-bocsánat!-hajoltam meg és visszatettem a sapkát a tulajdonosa fejére.

-Ne menj el!-szólt rám-Maradj a tükörnél és csinálj úgy mint ha nem tudnád hogy Ilhoon ott van mögötted!

-De...-makogtam.

-Csináld!-szólt rám Minhyuk vigyorogva és a hüvelyk ujját mutatta.

-Rendben.-pislogtam és azt tettem amit mondtak. Hoon-t is beállították mögém és már készültek is a fényképek.

-Kész!-vigyorgott a „főnök”. Lassan megfordultam és még mindig ugyan úgy magasodott fölém Ilhoon ahogy eddig és csak pilláimmal lestem rá. Elmosolyodtam egy féloldalas mosollyal és levettem róla a sapiját és magamra húztam.-Maradjatok így!-kiabálta el magát megint.-Tökéletes!-kiabálta miközben kattintgatott. A „fotós társam” már tudja mit kell csinál így lassan vette le rólam a baseball satyit és magára húzta.-Szuperek vagytok.-villantott ezer wattos mosolyt a fényképész.

-Amúgy tudja hogy én nem modell vagyok?-néztem felvont szemöldökkel rá.

-Tényleg?-vágott meglepett képet.

-Tényleg!-bólintottam.

-Akkor itt az ideje hogy az legyél.-mosolygott-Szuperül állsz a kamerák előtt, természetes vagy és látszik hogy azért tudsz néhány mozdulatot. Szép az arcod és az alakod. Tökéletes modell alany vagy. Sokan lennének a bőrödben.

-Köszönöm.-vörösödtem el egy halványat.

-Akkor mit szólsz hozzá?

-Rendben.-mosolyodtam el.

-Szuper! Akkor öltöztessék át!-kiabálta el magát-A smink maradhat csak a haját vadítsák be egy kicsit és a többi fiúval is kellenek képek!

-Woah...-motyogtam mikor egy asszisztens csaj kezdet húzni az öltöző felé. A nővérem tág szemekkel bámult utánam. Gyorsan átöltöztem abba a ruhába amit attak és kicsit felkócolták a hajamat.

-Egy kis rúzs.-jött oda sokkolva de még is csillogó szemekkel Lex, mikor kiléptem. Egy magassarkú motoros csizma és szaggatott nerc harisnya volt rajtam egy fekete farmer rövidnadrággal ami szaggatott volt és egy mini topp ami csak a melleimet takarta. Rajta pedig egy fekete szegecses és láncos bőr kabát. Minhyukkal egy furcsa párost alkottunk tuti külső szemszögből. Mikor Changsubbal voltam rám kacsintott.

-Csináljatok úgy mint egy vad szerelmes pár!-ez most normális? Jézusom! Oké tetszik Sub így könnyű lesz a dolgom de akkor is. Enyhe féloldalas ravasz mosollyal markoltam bele a pólójába és közel húztam magamhoz. Ő a csípőmet szorítva húzott egyre jobban, én a jobb lábamat a derekára szorítottam. -Woah! Szuper! Ilhoon menj oda te is!-Mi van???!!! Én menten lepetézek! Durva egy fotó sorozat lesz ez! Hoon mögém állt és az ő felsőjét is megmarkoltam és a számhoz közel húztam. A lábam ott marad Sub derekán, de a felsőtestem enyhén Hoon felé fordult. Majdnem megcsókoltam ő pedig a szemein láttam hogy élvezi a helyzetet. Volt olyan kép amin a szőke rapperhez voltam simulva és Sub-ot tartottam távol magamtól de volt hogy fordítva. Élveztem a fényképezkedést de ezek a fényképek szerintem még a PlayBoy címlapjára is kerülhetnének.-Imádlak drágám!-csapta össze a „főnök” a tenyerét.

-Köszönöm szépen.-mosolyogtam.

-Most menj öltözz át valami angyalibba és csak rólad lesznek képek.-cuppogott ott nekem.

-Hát oké.-vontam meg a vállam és bevonultam oda ahonnan az előbb jöttem.