Man in Love~ (Infinite) Soyun 36. Fejezet~

Másnap Seungho és Yeol jöttek be hozzám. Seungho mondta, hogy itt van Ayu is, de Ő kint van. -És, hogy van? - ültem fel.
-Nem jól. Semmit se eszik, nem beszél, inni se akar. - mondta Yeol. Kinéztem a folyosóra, és ott állt. Szemei üresek voltak, mintha nem ő lenne, arcán még voltak kék foltok, és látszott, hogy ez nem a régi Ayumi. Nem tudom mit látott a szememben, de lassan bejött, bemászott mellém, Én pedig átöleltem, Ő pedig sírni kezdett. Azt hittem megszakad a szívem.
-Ssh! - simogattam a hátát. A fiúk kimentek.
-Miattam vagy itt. - zokogta. Nem érdekelt, hogy pont a fájós karomom van, és épp átsírja a kötésem.
-Nem miattad. Amiatt a mocsok miatt vagyok itt. - simogattam a haját a szabad kezemmel. Fél órát zokogott, Én pedig vele sírtam, aztán lassan megnyugodott.
-Amúgy... hogy vagy!? - kérdezte.
-Jól, csak fáradt vagyok. - sóhajtottam. -És éhes. - mondtam a hasam kordulása után.
-Most, hogy mondod, Én is. - fogta a hasát.
-Akkor szólok a fiúknak. - vettem kézbe a telefont, és már hívtam is az öcsém.
-Mondjad. - szólt bele.
-Hoznátok nekünk enni? - kérdeztem.
-Persze, máris. - rakta le. Ayumi felült, és elmászott elém, Én is és Ő is törökülésben ültünk le.
-Nem fáj? - kérdezte Ayu, a takarót piszkálva.
-Inkább zsibbad, és lüktet, de fájni nem fáj. - mondtam.
-Sajnálom. - mondta.
-Mondtam már, hogy nem miattad és nem a Te hibád. Nem kell a "sajnálom" meg a többi társa. Élek, Te élsz! Ez a fontos. - emeltem fel a fejét az állánál fogva. -Megértetted? - néztem a szemeibe.
-Meg. - bólintott egy aprót.
-Helyes. - vettem el a kezem. -Jó a színed. - vigyorogtam.
-Hát a tiéd is elég rózsás. - nevette el magát.
-Nem tudtad?
-Mit? - vágott értetlen fejet.
-A lila és a kék most a menő. - mondtam fapofával, mire nevetni kezdett. -Látod? Ezt szeretem ha mosolyogsz. Ne légy szomorú miatta, megérdemelte a halált amiatt amit tett. Bolond volt. Gondolj bele.. vagyis inkább ne... És ha Yeolt bántotta volna?
-Én abba belehaltam volna. - mondta könnyes szemmel.
-Én is, hisz a testvérem, de érte is ugyan úgy elmentem volna. - mondtam
-Saj...
-Ne! Ezt a szót többet hallani se akarom. Jó? Főleg ne ezmiatt! - mondtam.
-Rendben. - szipogta.
Adtam neki papír zsepit, aztán megjöttek a fiúk, és enni kezdtünk.
Majd jött a doki és szerencsére, na meg persze, az Én,  Ayumi Seungho és Yeol boci szemeinek nem tudott ellent mondani.
Szóval haza engedtek hamarabb, de jövő héten varrat szedés, és fizikoterápia. Remek. De legalább otthon leszek.
Haza érve, tisztaság fogadott, pedig azt hittem kupi lesz, a szobám is rendben volt, és Én pedig meghatódtam. Seungho és Yeol hazavitték Ayumit, Én pedig egyedül voltam otthon.
-Myungsoo! - kiabálta a maknaem. -Ezt nem teheted! Megállapodtunk. - mondta.
-Nem tudok úgy vele lenni, hogy veled is van. Próbáltam, de nem megy. Szóval, vagy Te szakítasz vele, vagy Én veszem el tőled. - mondta Soo. Aztán csend lett. Én pedig kimentem a szobából.
-Noona! - rohant hozzám.
-Szia tücsök. - öleltem meg.
-Hogy hogy itthon vagy? - engedett el.
-Négy boci szemnek még a doki se tudott ellenállni. - mosolyogtam. -De most megyek lepihenek. - néztem az ajtómra, és megfordultam. -Holnap találkozunk. - hagytam ott, lefeküdtem, de aludni nem tudtam.

Irresistible Lips~ (BTOB) Nana 16.Fejezet~

Miután megtudtam hogy ott fogok aludni a fiúknál a gyomrom összeszűkült.

-De bunkó.-tette le a telefonomat Lexa.

-Ki bunkó?-érdeklődtem, jogosan mivel az én mobilom volt az.

-Valami Dean hívott, azt mondta majd hív és lerakta. Na végeztél?-teljesen letaglózott ez a mondata. Mit akar tőlem Dean? Világosan megmondtam neki hogy soha többet nem akarok róla hallani. Most meg újra itt van?!

-Igen.-motyogtam,s rohantam átöltözni villám gyorsasággal. Az egész úton kussban figyeltem és járt az agyam vajon mit akarhat az a szerencsétlen. Vettünk valami kaját majd kitett minket a dormnál. Csendben mentem be és a konyhában az asztal mellé huppantam le.

-Mi a baj?-jött be Sub érdeklődve és ahogy leült megcsörrent a telefonom.

-Bocsánat.-motyogtam és kimentem a folyosóra hogy egyedül legyek.-Ki az?

-Szia Sarah. -köszönt a telefonba Dean.

-Mit akarsz?-tettem fel egyből a kérdést semmi kertelés nélkül.

-Nem búcsúztál el mikor elmentél.-lett szomorkás a hangja.

-Szerintem kellőképpen elbúcsúztam tőled mielőtt eljöttem.-ekkor lépett elém Ilhoon és velem szemben nekidőlt a falnak.

-Miért vagy ilyen?

-Ne rizsázz hanem mond mit akarsz.-a velem szemben álló szöszke félisten pedig felvonta a szemöldökét.

-Hiányzol Sarah!

-Mi van szakítottatok a barátnőddel hogy eszedbe jutottam?-villant meg a szarkazmus éle a hangomban.

-Ne izélj már! Hiányzol! Nem szakítottunk csak hiányzol és vissza akarlak kapni!-emelte fel a hangját.

-Értem!-morogtam, mivel tudom ha most elkezdek vele kiabálni 1.)Senki nem fogja érteni mi történt nekem pedig magyarázkodnom kell. 2.) Úgy is mindig engem állított be rossznak a vitáink után és közben.

-Haza jössz?-kérdezte reménykedve.

-Nem!-adtam a kurta választ.

-Miért?-lepődött meg a válaszomon. Na már Ilhoon is érdeklődve figyelte mit mondok, lehet nem mindig hallotta a telefon túlvégén levőt de engem kristálytisztán.

-Azért mert már nem érdekelsz, megbántottál! Hazudtál! Megcsaltál! És tudod mi volt a legfájdalmasabb ebben?!-tettem fel a költői kérdést-Az hogy még mindazok után hogy fényképes bizonyíték is volt rá letagadtad! Na szóval te nekem ne rinyálj hogy hiányzom, meg hogy eszedbe jutottam! Mert én szenvedtem miattad! Szóval köszönöm szépen nem kérek ebből még egyszer. Elég volt nekem!

-Na de...

-Viszlát Dean!-nyomtam ki a telefonomat és a fejemet a falnak döntöttem. Pár perc elteltével a szemeimet kinyitva rápillantottam a még mindig engem néző Hoon-ra. -Mi az?-kérdeztem kedvesebben.

-Gyere enni.-mosolygott féloldalasan.

-Bocsi, de nem vagyok éhes.-mosolyogtam vissza-De azért bemegyek.-visszamentem a konyhába és felültem a pultra.

-Ki volt az?-fordult felém tele szájjal Changsub.

-Lényegtelen!-mosolyodtam el ahogy össze volt kenve az egész arca.

-Biztos?-szűkítette össze a szemeit.

-1000%-ig.-mosolyogtam-De maszatos az arcod amúgy.-kuncogtam.

-Hol?

-Hát... Tudod... Úgy, mindenhol.-vigyorogtam. Elkezdte szalvétával letörölgetni de sok helyen kihagyta.-Várj, segítek.-nevettem fel és elvettem tőle a szalvétát s azzal kezdtem törölgetni. Édes nagy barna szemekkel nézett fel rám a székből, nem tudom meddig törölgettem de végig a szemeiben voltam elveszve.

-Köszönöm a vacsorát.-állt fel Ilhoon nagy lendülettel az asztaltól, mire felocsúdtam.

-Kész vagy.-mosolyogtam rá Sub-ra.

-Köszi.-vigyorgott vissza és le sem tojta Hoon morgását s éles pillantásait.

-Szívesen.

-Gyere megmutatom hol alszol.-fogta meg Hoon a csuklómat és húzott el Changsubtól aki ugyan csak villámozó pillantásokkal figyelte Ilhoont.

-Oh... Rendben.-pislogtam nagyokat mikor behúzott a szobájukba.

-Eunkwang rendszerint a földön alszik, de mivel én itt vagyok az alsó szinten az emeletes ágyban, így alhatsz velem is.-ült le az ágyára, miután becsukta maga mögött az ajtót.

-Hát... Öhm... Nem tudom.-makogtam és bejött Sub, s szúrós szemekkel méregette Ilhoon-t.

-Alszol velem Csipkerózsika?-váltott vigyorba mikor rám nézett.

-Ne-nem tudom.-tágultak ki a szemeim.

-Majd eldönti hol alszik.-jött be nyújtózkodva Peniel.

-Köszönöm.-motyogtam piros fejjel-Szerintem én a földön is elalszok. Nem akarom hogy miattam bárki is szorongjon.-pillantottam bűnbánóan Ilhoonra akinek a szemei egyből megenyhültek.-Nem akarok kényelmetlenséget okozni.

-Te nem tudsz kényelmetlenséget okozni.-mosolygott Changsub kedvesen.

-Köszönöm, de azért elleszek én Kwang helyén.-mosolyogtam rá csillogó szemekkel.

-Rendben.-állt fel Ilhoon -Akkor én is lent alszok hogy ne aludj csak te lent.-mondta ellenvetést nem tűrően.

-De...

-Semmi de!

-Menj letusolni, itt van egy póló.-nyújtotta mosolyogva Hyunsik a pólóját ami számomra egy hálóingnek is megfelelt.

-Rendben. Köszönöm.-nyomtam egy puszit az arcára és elmentem lezuhanyoztam. Felvettem a pólót s mire visszamentem már meg volt nekem és Hoon-nak ágyazva a földön. Mindenki lefeküdt mert ki voltak merülve én pedig törökülésben küldtem egy üzenetet Hachikonak hogy hívott Dean.

-Ki hívott mikor kint voltunk?-könyökölt fel mellettem Hoon.

-A volt pasim.-suttogtam-De lényegtelen.-bújtam be a takaró alá és felé fordultam.

-Hülye volt ha képes volt téged elveszteni.-suttogta és hogy láthassa rendesen az arcomat eltűrte előle a hajat. Pillantásomat lesütve pirultam el, még jó hogy sötét van és nem látszik.-Elaludtál?

-Nem.-mondtam halkan.

-Pedig már biztos fáradt vagy.

-Én ugyan nem!-motyogtam és eleresztettem egy ásítást.

-Tényleg nem.-kuncogott fel és közelebb húzott magához. A mellkasába fúrtam a fejem.-Most már aludj. -dorombolta és a derekamat ölelte át. Az illatát mélyen az agyamba égetve élveztem ki a pillanatot s próbáltam elaludni.

Irresistible Lips~ (BTOB) Lexa 15. Fejezet~

-Mit csinált már megint? - kérdeztem.
-Majdnem... meg... megcsókolt. - suttogta. Állam valahol a pokol és a Purgatórium közt lehetet. Az oké, hogy tetszik neki a húgom, de, hogy máris lép, és ilyet, nem gondoltam volna.
-Ez most komoly? - kérdeztem kínaira váltva.
-Igen. És bocsánatot is kért. - mondta.
-Én megmondtam, hogy tetszel neki. - vontam vállat.
Megint a két fiú közt aludtam, vagyis csak feküdtem, mivel aludni nem tudtam.
Sungjae ott szuszogott a nyakamba -háton feküdtem -, Eunkwang pedig a derekam ölelve, homlokát a vállamnak döntve aludt.
Felsóhajtottam, mire Sungjae megmozdult, ajkai pedig a nyakamhoz ért. Szívem majd kiugrott a bordáim közül meleg lehelete miatt, és a puha ajka miatt. Teljesen padlón voltam, és miatta. Reggel pedig kész zombi voltam, amit sminkkel gyorsan eltűntettem. Áldom az eszem, hogy sminkesnek tanultam.
-Soyun! - hallottam Eunkwang hangját.
-Mondjad szívem. - mentem ki a fürdőből.
-Van itt nadrágom? - kérdezte a nadrágját törölgetve.
-Tán van kettő. De mint csináltál? - mosolyogva mentem hozzá.
-Tejjel leöntöttem. - bigyesztette le az ajkait. Olyan cuki ilyenkor.
-De meg tudnálak zabálni ilyenkor. - nevettem. -Na, gyere Te, óriás bébi. - fogtam meg a kezét és a szobámba vezettem, de amint bezárult az ajtó, megölelt hátulról, és a nyakamba csókolt.
-Ma este kettesben szeretnék lenni veled. - susogta a fülembe, és éreztem, hogy lent is ébredeznek a dolgok.
-Megkérem Saraht, hogy ma este legyen nálatok, oké? - sóhajtottam. Teljesen kábulatba esek tőle.
-De Én főzök. Szóval majd kérem a kulcsaid. - fogai köze csipte a bőröm amitől felnyögtem.
-Gyertya fényes vacsora? - kérdeztem.
-Meglepetés. - engedett el. Felvette a másik nadrágot és fél óra múlva már úton voltunk.
Mivel egyetlen húgom nem tud nyugton maradni, lenyúlta Ilhoon sapiját, mire WooBin -a fotós-, beállított modelnek. Le voltam döbbenve amikor megláttam a képeket. Fantasztikus volt, mintha a vérében lenne. Másik fotósofozatra angyalian kellett kinéznie, ezen Én is segítettem picit, és egy aranyos fehér ruhácska került rá, haját gyönyörű loknikba sütötték. Gyönyörű volt.
-Mese szép vagy. - rakta oldalra egy tincset.
-Köszi. - mosolygott.
Amíg fotózták Én leültem, mivel már dolgom nem volt.
-Kell a kulcsod. Én már végeztem. - pattogott előttem leaderem.
-Tessék. - pislogtam rá.
-Haza viszed majd a fiúkat? - hajolt le.
-Persze. - mosolyogtam rá.
-Rendben. Szeretlek! - csókot adott az ajkaimra és már el is tűnt.
-Hát ezzel mi van? - kérdezte Sarah.
-Meglepit akar csinálni. Amúgy... nem lenne baj, ha ma a fiúknál aludnál? - néztem rá boci szemekkel. Felsóhajtott.
-Legyen. - mondta.
-Imádlak. - vigyorogtam rá.
Szóltak neki, Én pedig a dolgaim kezdtem összeszedni. Megszólalt Sarah mobilja, Én pedig felvettem.
-Tessék, Sarah mobilja. - szóltam bele.
-Oh. Azt hittem Sarah fogja fel venni. - hallottam egy férfi hangot.
-Épp fotózáson van. - mondtam.
-Fotózás?
-Igen. Modell lett.
-Akkor add át neki, hogy Dean kereste, később még hívom. Szia. - meg se várta, hogy elköszönjek, lerakta.
-De bunkó! - néztem a kijelzőt.
-Ki bunkó? - állt mellém Sarah.
-Valami Dean hívott, azt mondta majd hív és lerakta. Na de végeztetek? - néztem rá.
-Igen. - Bólintott. El volt gondolkozva. Már át is volt öltözve, és lassan a fiúk is végeztek, és mehettünk. Mivel a fiúk éhesek voltak, még elmentünk rendelni majd kiraktam őket, és Subra bíztam Saraht. Kicsit izgatott voltam, hogy otthon mi fogad, ezért haza vettem az irányt. Kíváncsi vagyok mit alkot az Én leaderem.

Irresistible Lips~ (BTOB)Nana 14.Fejezet ~

Az ágyon fekve elmondtam mindent Lexa-nak ő pedig hümmögve nyugtázta a dolgokat. Miután párszor elmondta hogy „Én megmondtam!” elment aludni és én is bebújtam a paplan alá. Changsub levette a ruháját és egy szál bokszerben mászott be mellém, s Ilhoon is követte a példáját. Összehúzva magam pislogtam a plafonra és éreztem hogy Hoon lassan a hasamon végigcsúsztatja a kezét és átölel. Sub már bealudt ahogy lefeküdt és Sik is mélyen durmolt, csak én és ő voltunk ébren. Tág szemekkel pislogtam rá ő pedig magához húzott és a nyakamhoz fúrta az arcát. Egy apró sóhaj hagyta el az ajkait és próbált aludni. Én lefagyva mint a Windows 98 pislogtam hogy mi a búbánat is történik velem. Valahogy olyan fél órára rá én is elaludtam és a két fiúhoz bújva ébredtem fel. Az órám kijelzőjére pillantottam és láttam hogy nekik még haza is kéne menni átöltözni, de én ugyan fel nem keltem őket.

-Nana keltsd már fel őket.-jött be Eunkwang és ki is fordult.

-Feleségül ne vegyelek?-beszéltem hozzá de már szerintem nem is hallotta. Elkezdtem Sub arcát simogatni mire résnyire kinyitotta a szemeit.-Kelj fel.-mosolyogtam rá.

-Erre kelni a legjobb.-vigyorgott és nyújtózkodott egyet.

-Persze.-kuncogtam és Hoon felé fordulva is eljátszottam ezt, csak ő már nehéz dió volt mert csak még jobban átölelt.-Ilhoon kelj fel.-szóltam neki csilingelő hanggal és elkezdtem kicsit böködni.

-Még öt percet.-motyogta és a kezemet lefogva aludt volna tovább.

-Ne már Hoon! Kelj fel mert el fogtok késni a fotózásról.-mocorogtam ő pedig a számra tette a másik kezét.

-Hüüüü!-vinnyogtam mire Hyunsik felébred és elröhögte magát a látványon mikor felült.-Hühühüüüü!

--Mit mondtál?-kérdezte Ilhoon és levette a számról a kezét.

-Azt hogy engedj el mert megharapom a kezedet.-fenyegettem.

-Hiszi a piszi.-tette vissza a számra a kezét én pedig megharaptam.-Ne harapj.-kapta el a kezét és leesett az ágyról.

-Jól vagy?-kukucskáltam utána fentről.

-Kutya bajom.-mondta és ahogy néztem utána én is csúszni kezdtem.

-Csúszok.-vinnyogtam de már rá is estem.

-Ahh.-nyüszögte.

-Köszi hogy legalább puhára estem.-vigyorogtam rajta és nyomtam egy puszit cserébe az arcára.

-Máskor ne így kerülj fölém ha lehet.-kuncogta.

-Héé!-háborogtam mire Sub és Sik is felröhögtek. Összeszűkített szemekkel másztam vissza az ágyra és lelöktem Sub-ot.-Ne nevess.

-Aucs.-nevetett megint Changsub.

-Jól vagy te is?-pislogtam rá is de már kapaszkodva.

-Rám ne ess!-röhögött fel és felült mire pont a melleimmel volt egy szintben-Habár ha jobban belegondolok gyere!-nézett velük farkas szemet.

-Majom.-röhögtem fel és hanyatt löktem. Lemásztam az ágyról és elővettem az egyik szaggatott cső szárú farmeromat és egy nyakba akasztós toppot. Elővettem hozzá a kedvenc cicás pulcsimat aminek a kapucniján cica fülek vannak és elvonultam a fürdőbe. Átöltöztem,magamra kaptam az egyik deszkás cipőmet és egy vagányabb sminket dobtam magamra, hajamat kifésültem és már mentem is le a konyhába.

-Jól néztek ki.-vigyorgott Peniel rám és a nővéremre akin ugyan úgy egy farmer volt egy egyszerű pólóval és a kedvenc magas szárú csizmájával és az egyik dzsekijével.

-Tudjuk.-vigyorogtam és nyomtam az arcára egy puszit.

-Na menjünk.-mosolygott Yun. Az autóút a szokásos volt, elől ültem és Ilhoon még mindig nézett. Mikor bementünk a fotózásra átöltöztek a fiúk és Soyun elkezdte őket kisminkelni. Ilhoonnal kezdte, majd viszonylag hamar végzett mert elmentem onnan Sub előtt nehogy megint kezdje a hülye fejeket vágni. Még mindig fáj az arcom miatta. Már csak a közös fotózások voltak hátra és pont szünet volt mikor megláttam hogy Ilhoon sapkája milyen cuki. Lassan mögé lopóztam és leloptam a fejéről.

-Ez nekem tetszik.-vigyorogtam mint a vadalma-Hogy áll?-pózolgattam a nővéremnek aki nevetett.

-Héé. -vigyorgott Hoon mikor jött a sapkáért és próbálta elvenni tőlem.

-Nyem adom!-visítottam és Minhyuk mögé bújtam hogy védjen meg. De nem nagyon tudott így odarohantam a kamerák elé és a kellékek előtt vigyorogtam fejemmel a sapkán. Észre sem vettem hogy visszatért a fotós, de még Hoon sem vette észre ezért kezét nyújtva kérte vissza a sityakot.

-Vagy vissza adod vagy elkaplak.-mondta fenyegetően de fél mosoly ült az arcán.

-Ezt ugyan vissza nem kapod.-nézegettem magam a kellék tükörben és pózolgattam magamnak.

-Menj a háta mögé és húzd el a nyakából a hajat.-utasította Ilhoon-t a fényképész.

-Mi?-pislogtam meglepetten és odafordultam -Bo-bocsánat!-hajoltam meg és visszatettem a sapkát a tulajdonosa fejére.

-Ne menj el!-szólt rám-Maradj a tükörnél és csinálj úgy mint ha nem tudnád hogy Ilhoon ott van mögötted!

-De...-makogtam.

-Csináld!-szólt rám Minhyuk vigyorogva és a hüvelyk ujját mutatta.

-Rendben.-pislogtam és azt tettem amit mondtak. Hoon-t is beállították mögém és már készültek is a fényképek.

-Kész!-vigyorgott a „főnök”. Lassan megfordultam és még mindig ugyan úgy magasodott fölém Ilhoon ahogy eddig és csak pilláimmal lestem rá. Elmosolyodtam egy féloldalas mosollyal és levettem róla a sapiját és magamra húztam.-Maradjatok így!-kiabálta el magát megint.-Tökéletes!-kiabálta miközben kattintgatott. A „fotós társam” már tudja mit kell csinál így lassan vette le rólam a baseball satyit és magára húzta.-Szuperek vagytok.-villantott ezer wattos mosolyt a fényképész.

-Amúgy tudja hogy én nem modell vagyok?-néztem felvont szemöldökkel rá.

-Tényleg?-vágott meglepett képet.

-Tényleg!-bólintottam.

-Akkor itt az ideje hogy az legyél.-mosolygott-Szuperül állsz a kamerák előtt, természetes vagy és látszik hogy azért tudsz néhány mozdulatot. Szép az arcod és az alakod. Tökéletes modell alany vagy. Sokan lennének a bőrödben.

-Köszönöm.-vörösödtem el egy halványat.

-Akkor mit szólsz hozzá?

-Rendben.-mosolyodtam el.

-Szuper! Akkor öltöztessék át!-kiabálta el magát-A smink maradhat csak a haját vadítsák be egy kicsit és a többi fiúval is kellenek képek!

-Woah...-motyogtam mikor egy asszisztens csaj kezdet húzni az öltöző felé. A nővérem tág szemekkel bámult utánam. Gyorsan átöltöztem abba a ruhába amit attak és kicsit felkócolták a hajamat.

-Egy kis rúzs.-jött oda sokkolva de még is csillogó szemekkel Lex, mikor kiléptem. Egy magassarkú motoros csizma és szaggatott nerc harisnya volt rajtam egy fekete farmer rövidnadrággal ami szaggatott volt és egy mini topp ami csak a melleimet takarta. Rajta pedig egy fekete szegecses és láncos bőr kabát. Minhyukkal egy furcsa párost alkottunk tuti külső szemszögből. Mikor Changsubbal voltam rám kacsintott.

-Csináljatok úgy mint egy vad szerelmes pár!-ez most normális? Jézusom! Oké tetszik Sub így könnyű lesz a dolgom de akkor is. Enyhe féloldalas ravasz mosollyal markoltam bele a pólójába és közel húztam magamhoz. Ő a csípőmet szorítva húzott egyre jobban, én a jobb lábamat a derekára szorítottam. -Woah! Szuper! Ilhoon menj oda te is!-Mi van???!!! Én menten lepetézek! Durva egy fotó sorozat lesz ez! Hoon mögém állt és az ő felsőjét is megmarkoltam és a számhoz közel húztam. A lábam ott marad Sub derekán, de a felsőtestem enyhén Hoon felé fordult. Majdnem megcsókoltam ő pedig a szemein láttam hogy élvezi a helyzetet. Volt olyan kép amin a szőke rapperhez voltam simulva és Sub-ot tartottam távol magamtól de volt hogy fordítva. Élveztem a fényképezkedést de ezek a fényképek szerintem még a PlayBoy címlapjára is kerülhetnének.-Imádlak drágám!-csapta össze a „főnök” a tenyerét.

-Köszönöm szépen.-mosolyogtam.

-Most menj öltözz át valami angyalibba és csak rólad lesznek képek.-cuppogott ott nekem.

-Hát oké.-vontam meg a vállam és bevonultam oda ahonnan az előbb jöttem.

Irresistible Lips~ (BTOB) Nana 13.Fejezet ~

Reggel furcsa módon arra ébredtem, hogy nem ébredtem semmire.
-Alex Morrison!-kiabáltam a teljes nevét mikor a konyhába totyogtam. Tudom hogy utálja a nevét ezért mikor keresem mindig azt kiabálom hogy visszakiabáljon. Mondjuk ilyenkor mindig hátulról akar megtámadni és kinyírni, de rendszerint megmenekülök. Semmi válasz és semmi gyilkossági kísérlet. Hát akkor biza nincs itthon.-Végre lazulhatok.-sóhajtottam fel és leültem az asztalhoz amin ki volt készítve nekem a reggeli ami mellett egy papírlap virított.

„Drága hugicám! Mivel még olyan édesdeden aludtál, nem volt szívem felébreszteni. Eunkwanggal leszek ma, de sietek haza. Legalábbis vacsorára biztos itthon leszek. Kkkkk~
Pusszant Soyun♥”

-Na még szívet is kaptam.-nézegettem pár pillanatig a cetlit. Fogtam a tányéromat és bevonultam a kanapéra és addig váltogattam a csatornákat amíg valami nézhető horror-t nem találtam. Megreggeliztem s elmosogattam magam után, mikor visszamentem éppen elkezdődött az új horrorfilm a Démonok között.-Csodás.-morogtam mivel már láttam. Végignéztem az összes horrort amit adtak mert jobb dolgom sem volt, utána pedig elmentem lezuhanyozni. Éppen egy szál törölközőben jöttem ki a fürdőből mikor megjöttek a nővéremék. De tényleg mindenki itt volt.
-Na, máskor is jövök.-vigyorgott rám Changsub.
-Legközelebb ha előbb jössz, megmoshatod a hátamat.-kacsintottam rá és elnevettem magam.
-Szavadon foglak.-csillogtak a szemei mint a cukortól túlpörgött gyereknek.
-Csak szeretnél.-vonultam be nevetve a szobámba és magamra kaptam a szexi fehérneműk fölé egy rövidnadrágot és egy toppot. Letelepedtem a nappaliban és beültem Peniel és Sungjae közé a kanapéra.-Mi a baj?-böktem oldalba Jae-t aki olyan cuki szomorú fejet vágott azt hittem felzabálom.
-Semmi.-motyogta. Na ha azt hiszi ennyivel megússza akkor már most elcseszte. Amint egyedül találom, elkapom és kiszedem belőle.
-Ugh, pillanat.-pattantam fel. Elvonultam a mosdóba s mikor kézmosás után kijöttem Ilhoon támaszkodott a falnál. Gondolom a mosdóra várt így szó nélkül elindultam vissza a többiekhez, mire a fejemnél megtámaszkodott a hogy nem tudtam elmozdulni.
-Beszélnünk kell.-lehelte az arcomba én pedig elkábultam az illatától.
-Mit akarsz?-kérdeztem elhaló hangon, mire elmosolyodott.
-Sajnálom hogy bunkó voltam. -dorombolta.
-Ughm.-nyeltem egy hatalmasat-S-sem-semmi baj.-akadoztak a szavak a torkomban.
-Valahogy majd kárpótollak az elmúlt napokért.-villantott egy féloldalas mosolyt.
-Nem szükséges.-vigyorogtam mint egy idióta elvörösödve és vakartam zavartságomban a tarkóm-Úgy hallom nekem szóltak.-bújtam ki a kezei közül és megiramodtam a többiekhez. De elkapta valaki a karom és berántott a szobámba. -Sungjae, ne ijesztgess!-kaptam a szívemhez.
-Bocsánat.-mosolyodott el.
-Na mi a baj?-húztam az ágyamhoz.
-Ugyebár nyilvánvaló hogy tetszik nekem a nővéred.-nézte az ölében nyugvó kezeit.
-Igen, tudom.-bólintottam.
-Tegnap megkérdeztem hogy miért nem jön velem össze.-motyogta.
-Ezt is tudom.-fogtam meg a kezét-Figyelj, miért vártál eddig ezzel a kérdéssel?
-Mert...-gondolkozott el egy pillanatig-Féltem hogy nemet mond.
-Jaj te.-vakartam meg a tarkómat-Tudod mi volt az első benyomásom mikor megtudtam hogy Eunkwanggal van?
-Mi?-nézett fel meglepetten.
-Az hogy nem ő akit szerelemből szeret. Kwang aranyos meg minden,de...
-De?
-Nem hozzá való. Sosem az olyan pasik jöttek be Lex-nek mint Eunkwang.
-Hát akkor kibe szerelmes?-értetlenkedett. Hát persze hogy ez a mondat maradt meg a fejében, miért nem fogtam inkább be a számat?!
-Hát tudod...-vakartam zavartan újra a fejem-Mindig is az olyan srácok jöttek be neki mint te.
-Te most szívatsz.-döbbent le.
-Ha szívatnálak mást mondtam volna.
-Köszönöm.-ölelt meg és gondolkozva kivonult a szobámból.
-Na a napi jó cselekedetem is megvolt.-sóhajtottam és az ágyra csapva mentem vissza a többiekhez. Hoon olyan ravasz kiskutya szemekkel nézett rám azt hittem megbolondulok, így kerültem a szemkontaktust mert mindig elvörösödtem mikor összepillantottunk.
-Na mi az baby?-rántott az ölébe Changsub.
-Én Hyunsik ölébe készültem ülni.-pislogtam felocsúdva mire Sik elröhögte magát.
-Na na! Nem adlak én senkinek.-röhögött Sub.
-Na gyertek enni.-jött be mosolyogva Lexa-Hát te hol ülsz.-fékezett le mellettem.
-Iderántott ez a zakkant.-meregettem boci szemeket.
-Milyen kaja?-kapott fel Sub a hóna alá és úgy vitt ki a konyhába.
-Héé. -röhögtem-Segítség! Nem bírok lábra állni.-röhögtem miközben kapálóztam, bárhogy akart letenni Changsub mindig hason kötöttem volna ki a padlón. Ilhoon szemforgatva jött oda és kivett Sub keze alól és lábra állított.-Köszi, asszem.-pislogtam azokba a barna szemekbe.
-Szívesen.-bámult vissza én pedig nem bírtam elfordítani a pillantásomat.
-Itt van már csak hely.-húzódott arrébb Sub hogy odaférjünk. Most a két srác közé kell ülnöm? Odaültem közéjük és Yunra pislogtam pánikos szemekkel, ő pedig felvonta a szemöldökét. Szemeimmel először Hoon-ra sandítottam majd Sub-ra. Soyun pedig alig bírta visszatartani a nevetését. Összeszűkített szemekkel néztem rá mire nem bírta tovább és elnevette magát. Miután megvacsoráztunk beültünk a kanapéra és mivel nálam volt a távirányító horrorra kapcsoltam a TV-t. Vicces volt mikor Eunkwang és Jae sikongattak egy egy résznél. Én a földön összekuporodva néztem Peniel vállának döntve a fejemet.
-Elfogyott a popcorn.-hívta fel a figyelmemet Lex.
-Hozok.-fogtam meg a tálat és kivonultam vele a konyhába. Betettem a mikróba a kukoricát és eszembe jutott hogy van még csoki. Nyújtózkodni kezdtem érte mire valaki hátulról a hasamra simította a kezét. Meglepetten fordultam meg és újra elvesztem Hoon íriszeiben. Teljesen leblokkolva álltam, ő elnyúlt a jobb kezével és levette nekem a csokoládét. Megint! Előttem tartotta de nem tudtam elfordítani a pillantásomat róla. Lassan közeledni kezdett felém én pedig lehunytam a szemeimet, míg ajkunk majdnem összeért. De a mikró csipogott hogy végzett és leállt. Eltávolodott tőlem én pedig lassan feleszméltem, s fejemet megrázva kiöntöttem a tálba a popcorn-t. Ilhoon elvette tőlem és bevitte a többieknek, amíg én a csokit szorongattam. Bevonszoltam magam a nappaliba és újra leültem a TV elé, de nem tudtam figyelni semmire mert leblokkolt az agyam és csak Ilhoon-on járt.
-Ma ki sem lépek innen!!!-kiabálta el magát Eunkwang.
-Ennek meg mi a baja?-pukkasztotta ki a buborékomat.
-Miért erre raktad?-nézett boci szemekkel rám.
-Ja hogy csak nem félsz?-vigyorodtam el gonoszul.
-Ezért ma itt alszunk! Mert én tuti ki nem megyek!-mutatott az ajtóra.
-Mindenki?-pislogtam.
-Mindenki.-tette karba a kezeit és kihúzta magával Minhyuk-ot a konyhába hogy ne legyen egyedül.
-Akkor előveszem a szekrényből a pokrócot.-motyogtam és bementem a szobába s megcsináltam Hyunsik helyét. Na ne csesszetek fel agyilag hogy most Hoon-nal fogok aludni!!!! Ezek után??!!-Lexa.-kaptam el a karját és berántottam a szobámba.
-Mi az?-értetlenkedett.

-Ilhoon...-estem arccal az ágyra.

Irresistible Lips~ (BTOB) Lexa. 12. Fejezet~

Miután Sarah bement aludni, eldőltem a kanapén. Rezegni kezdet a telefonom, amitől összerezzentem.
SMS-t kaptam.
"Fura nélküled feküdni :("
"Óh, valóban? :D"
"Ki nevetsz? O.o"
"ÉN? Hogy feltételezhetsz rólam ilyet?"
"Ide látom, hogy világít a fogsorod!"
Elnevettem magam.
"Dilis vagy! :D"
"De így szeretsz, igaz?"
"Nem... Így imádlak!"
"Akkor kinyitod az ajtót? :D"
Meglepve pislogtam, a telefonra, majd az ajtóra. Azonnal pattantam és mentem ajtót nyitni.
-Hát Te? - pislogtam a páromra.
-Nem tudtam aludni, így taxiba ültem, vettem sütit, és most itt vagyok. - jött be, szabad kezével átfogta a derekam, és az ajkaimra egy csókot adott.
-A legjobb választás volt. - vigyorogtam rá.
-Na, akkor irány a háló! - mondta.
-Más úti célod nincs? - kuncogtam.
-Nincs, mert az a legjobb hely. - irányba vette a szobám. Utána mentem, és mire beértem már az ágyon volt boxerban. Így szokott itt aludni. Vagy anélkül.
-De gyors vagy. - kuncogtam.
Rám vigyorgott, aztán maga mellé húzott, Én pedig a karjára raktam a fejem.
-Csokis krémes. - tartotta a számhoz a kerek édességet. Beleharaptam, és nagyon finom volt.
-Ez Isteni. - nyamnyogtam, kezem az ajkaim elé raktam.
-Tudom, azért vettem. - hajolt fölém.
-Nincs kedvem rosszalkodni. - mondtam.
-Nem is azt akartam. - nézett rám.
-Pedig... - lenyeltem a falatott -Akkor nézel így rám. - ujjammal leszedtem a csokit az ajka széléről, és bekaptam azt.
-Nem tehetek róla. - mondta szomorúan. -Mindig olyan hatással vagy rám, hogy nem tudok nyugton maradni. - szemeimbe nézett.
-Hát pedig amióta járunk, szexen mást nem nagyon csináltunk. Nem mintha bánnám, mert eddig Te vagy az egyetlen akivel azt mondhatom jó. Viszont szeretnélek jobban megismerni téged. Érted mit akarok ebből kihozni? - simogattam meg az arcát. -Nem akarok olyan kapcsolatot veled, ami csak a szex körül forog.
-Tényleg? - kérdezte meglepve.
-Igen. - mosolyogtam rá. -Elég volt már az ilyen kapcsolatokból, mert szeretek veled lenni.
-Lelkizünk? - vigyorgott.
-Téged se komolyan csináltak. Anyád meg apád biztos röhögve csináltak. - mondtam bosszúsan.
-És ez jó, nem? - hajolt a nyakamra, apró csókokat adott rá.
-Jó. De komoly helyzetben nehezen megy neked komoly lenni. - sóhajtottam.
-Tudom. - mormogta a nyakamba.
Sírba visz. Minden csókjával, érintésével, de ma nem volt szex, csak pár csók, beszélgettünk, és megettük a sütiket.
Reggel mivel Sarah még aludt, nem akartam felkelteni, így hagytam neki egy üzit és reggelit. -Holnap fotózás? - kérdezte Eunkwang. Egy parkban ültünk. Most ehhez volt kedvünk, mivel vasárnap volt.
-Aha. - kaptam be még egy pockyt.
-Jól érzed magad? - kérdezte.
-Aha. - mondtam
-Levetkőzök meztelenre és szalma szoknyában hullát fogok táncolni. - mondta.
-Szalma szoknyát hagyd, és ha lehet akkor csak a szobámban öltöz le, és táncolj nekem tradicionális Hawaii táncot. Vagy inkább valami szexi csípőtáncot. Az nagyon jól megy. - mondtam. Elnevette magát. Átkarolta a vállam, és homlokát az arcomnak döntötte.
-Azt hittem nem figyelsz. - kuncogott.
-Rád mindig figyelek. - mosolyogtam magam elé.
-Ez de cukin hangzott. - puszit adott az arcomra.
-Mert Én egy csupa cuki törpe vagyok. - mondtam.
-Ez igaz. - mondta.
-Olyan csöpögősen romantikus most a hangulat. - fogtam meg a kezét.
-És Te pedig ezt nem szereted.
-Hát nem az Én műfajom a romantika. - néztem rá. Mosolygott. -Egyre többet mosolyogsz. - cirógattam meg a kéz fejét.
-Mert szeretek veled lenni. - mondta. Egyik kezemmel megfogtam az arcát és egy csókra magamhoz húztam.
A dormban amíg Eunkwang összepakolt pár dolgot, letelepedtem Ilhoonnal szembe és kitartóan bámultam.
-Na mondjad. - sóhajtott úgy 20 perc múlva.
-Miért vagy undok a húgommal?
-Mert az vagyok.
-De Ő a húgom Ilhoon. Tudod, hogy nagyon szeretlek, és nekem bármit elmondhadsz. És azt is látom, hogy csak azért vagy ilyen vele, mert félsz tőle. Velem is ezt csináltad. De hidd el, higyj nekem, hogy Sarah nem azért bír téged, mert Idol vagy. És a többieket is.
-Igen. Félek közel engedni Őt, mert rá nem úgy tekintek mint rád, nem barátként, érted? - mondta kétségbe esve.
-De ha ilyen vagy vele, azzal engem is bántasz. Ne küzdj az érzéseid ellen.
-Bocsánatot kérek tőle. És mostmár nem leszek vele ellenséges. - mosolygott.
-Köszönöm. - öleltem meg.
-Tele van veletek a net. - jött be Changsub.
-Tényleg? - néztem rá.
-Nézd. Oké, a képekkel nincs baj, viszont, a kommentek, kicsit... durvák. - ült le mellém. Ma a parkban készült képeket rakták fel egy BTOB oldalra, és a kommentek tényleg durvák voltak. Volt olyan aki szó szerint megfenyegetett, volt aki örült, és kiállt mellettem, mert látszik Eunkwangon, hogy boldog, és volt aki azt mondta, úgyse fog sokáig tartani, nincs értelme ez miatt kiakadni. De a fenyegető komik mind egy felhasználótól szóltak.
-Ez a csaj nagyon beteg. - mondta Ilhoon.
-Az. - mondtam.
-Menjünk. - jött be Eunkwang.
-Gyertek Ti is, csinálok valami finom kaját, aztán jöhettek haza. - álltam fel.
Mielőtt haza értünk volna bevásároltam a vacsihoz, aztán a fiúk letelepedtek a nappaliban Sarahval, Eunkwang pedig segített nekem.
Nyugtalanság volt bennem a csaj miatt, de próbáltam legyűrni.

Man in Love~ (Infinite) Ayumi 35.Fejezet~

Miután elaludtam álmaimban újra láttam mindazt ami velem történt és zihálva ültem fel az ágyon.

-Jól vagy?-karolt át Changsun, s Seungho is felkönyökölt.

-Igen, azt hiszem.-lihegtem de tudom hogy ezek után nem merem lehunyni a szemeimet olyan rettegés szorított belülről.

-Hozok neked inni.-adott puszit a fejem búbjára Joon és elviharzott mellőlem. Seunghohoz bújtam és bámultam a plafont. Simogatni kezdte a hátamat mert érezte hogy elkezdtem remegni mint a nyárfalevél.-Tessék.-hozott fel nekem egy pohár vizet és leült.

-Köszönöm.-kortyoltam bele és letettem az éjjeliszekrényre. Végig néztem magamon és láttam hogy még mindig az a ruha volt rajtam mint amiben hazajöttem a kórházból.-Átöltözök.-motyogtam magamnak. Lassan feltápászkodtam, nem törődve a csípőmbe hasító fájdalommal. Levettem a felsőt és a nadrágot. A lámpa fénye megvilágította a sérült bőrömet, apró felszisszenések hallatszottak a hátam mögül, nem foglalkozva semmivel csak felvettem egy bő hosszú ujjú pólót és egy hosszú melegítőnadrágot hogy eltakarjon mindent. Eddig sosem vettem fel hosszú ujjú pólót, de ezek után nem bírok magamra nézni mert felfordul a gyomrom. Vissza feküdtem közéjük és csak bámultam a mennyezetet, nem mocorogtam mert tudom hogy nekik holnap attól még próbák és egy fotózás. Miattam nem szakíthatják meg a munkamenetüket. Pirkadatra figyeltem fel és lementem a konyhába. Csináltam reggelit mindenkinek és felhúzott lábakkal ültem a kanapén amíg valaki fel nem kel.

-Te fent vagy?-lepődött meg rajtam Sanghyun ahogy ott gubbasztottam.

-Ühüm.-bámultam ugyan úgy magam elé.

-Jól vagy?-ült le mellém s megölelt. Furcsamód az ő ölelése volt eddig az egyetlen akiében biztonságban éreztem magam.

-Igen.-hazudtam.

-Nem akarlak itthon hagyni.-motyogta miközben bambult.

-Menned kell.-motyogtam vissza-Menj enni.

-Neked is hozok valamit.-nyomott puszit a fejemre.

-Nem kérek.-suttogtam és egy hangos sóhaj kíséretében elkullogott. Üres tekintettel bámultam magam elé a semmibe mikor elmentek és utána is. Nem mozdultam, nem beszéltem, nem éltem. Egyedül a jobb kezem mozgott mert Ddadongie belemászott az ölembe és őt simogattam. Nem érzékeltem és nem is járt a fejemben semmi. Teljesen üresen figyeltem ahogy Yeol és Dongwoo megérkeznek.

-Jól vagy?-térdelt le elém Woo és farkasszemet nézett az én elhalt tekintetemmel. Szó sem hagyta el az ajkaimat csak ott ültem. Azt kívántam bárcsak meghalnék, bárcsak vége lenne. Nem lenne rémálom, nem lennének emlékek.

-Holnap nem lesz próba, szeretnéd hogy maradjak?-kérdezte Yeol miközben megfogta a bal kezemet.-Te remegsz.-észre sem vettem hogy remegek. Nem tudtam megszólalni, nem mertem semmit csinálni, féltem. Átölelt Seongyeol és egy csókot nyomott a nyakamon lévő foltra. A nap úgy telt el hogy ültem és néztem, próbáltak a fiúk megszólaltatni, etetni, itatni. De semmi nem hatott. Ki voltam használva, Changmin. Ő volt az akiben régen megbíztam, szerettem. De ezt tette velem. Tükörbe sem tudok nézni. Az este már megjöttek a bátyámék és Sanghyunnak sikerült megitatnia. Yeol felvitt a szobámba és letett a helyemre, befeküdt mellém majd nézett. Én ugyan úgy felhúzott lábakkal ültem és a sötét falakat bámultam.-Kérlek szólalj meg.-suttogta könyörgőn. Bármennyire szerettem volna hozzá szólni, nem tudtam. Nem mertem. Átkarolt és éreztem hogy a könnyei potyognak az ölembe, nem volt erőm. Csak az apró simogatás amit meg tudtam tenni. Könnyes csókot nyomott a tenyerembe és hozzám bújt. Valahogy olyan hajnal kettő tájt aludhattam el ugyan úgy ülve.

Egy újabb reggel keltem fel sikoltozva. Yeol azt hitte valami baj van úgy ugrott ki az ágyból és pillantott közbe. Majd mikor látta hogy nincs baj gyorsan odamászott hozzám és átkarolva próbált nyugtatni. Megint lementem és csináltam reggelit Sanghyun-éknak és újra a kanapéra ültem.

-Ki kell vinni valahogy.-hallottam Byunghee hangját a konyhából.

-Nem kell! Semmit nem kell ráerőltetni ha nem akarja.-válaszolta neki Sanghyun.

-Szerintem Soyunhoz be szeretne viszont menni.-mondta Yeol.

-Rendben.-adta meg magát a bátyám.

-Ayu.-sétált be Seongyeol és nézett a szemeimbe-Szeretnél bemenni Yun-hoz?-arcomon csupa üresség csillogott a lelkem pedig megtörten volt széthullva a padlón. De Yun mentett meg. Egy apró bólintásnál többre nem futotta, ennyi is elég volt Changsunnak hogy felkapjon a karjába és felvigyen. A szekrényemből kivette a kedvenc kék cicanadrágomat és a kedvenc pánt nélküli toppomat. Üres szemekkel felálltam és kivettem egy bő pólót és egy hosszú ujjú pulóvert. Sóhajtva ment ki Joon de résnyire nyitva hagyta az ajtót. Miután magamra húztam a ruhákat egy deszkás cipővel egyetemben, felkuporodtam az ágyra és bámultam.

-Kész vagy hercegnőm?-lépett be Byunghee -Istenem...-sóhajtott s felvett a karjaiba. Némán vitt le és letett a kanapéra. Yeol magára kapta a cipőjét és Seungho belém karolt és kikísért az autójáig. A kórházban Yun ablakában álltam és csak néztem. Semmi nyikkanás. Ho és Yeol bementek hozzá és beszélgettek vele, én nem tudtam. Már az is nagy dolog volt hogy el mertem jönni. Valahányszor meghallottam egy lépést megrezzentem, ami elég gáz egy kórházban. Mivel rengetegen vannak és folyton nyüzsgés van a folyosókon. Nem tudtam mit csinálni, csak üres tekintettel néztem és remegtem.