Man In Love ~ (Infinite) Ayumi 52. Fejezet

Az orvos megállapította hogy egészséges a kicsi, de azt nem tudtuk meg hogy kisfiam lesz-e vagy kislányom, mivel takarja magát.
-Tuti hogy kislány! Túl szégyenlős!-nevetett Woo miközben kísért engem haza.
-Miért? A kisfiúk is lehetnek szégyenlősek! S a lányok sem mindig azok!-néztem rá szúrósan.
-Igaz! Te sem voltál szégyenlôs soha!-gondolkozott el.
-Hé!-csaptam vállon-Ah..-fogtam meg a hasamat mert egy hatalmasat rúgott s kegyetlenül fájt.
-Jól vagy?-váltott aggódóra Dongwoo hangja.
-Igen...-motyogtam-Azt hiszem ugyan olyan harcias lesz mint én...-próbáltam a fájdalmon túl kuncogni, de egy fintor lett a vége.
-Aztán mi lett volna ha a te harciasságodat kapja és az én hülyeségemet...-próbálta oldani a feszültséget, de ez nem segített. Miért gondol erre? Azt hittem már tovább lépett rajtam, úgy mint Sungjong Yun-on! Lehet hogy tévedtem?!-Mi az?-pislogott rám értetlenül.
-Te még mindig...-suttogtam-Szeretsz?-a lényem egyik fele arra számított hogy rávágja "Áh, dehogy! Màr csak barátok vagyunk!" De a lelkem egy kicsi, nagyon icurka picurka része pedig, azt kívánta hogy igent mondjon. Nem tudom miért! Hisz Seongyeol gyermekét hordom a szívem alatt és nagyon szeretem! De azok a sebek amiket Dongwoo gyógyított be, mindörökké a lényem részévé váltak! Szükségem van rá, hogy ezek a hegek ne szakadhassanak fel újra! Hogy soha többet ne fájjon ami egykor gyengévé tett. Szükségem van rá! Bármennyire is fáj ezt bevallanom és bár mekkorabűntudatot is érzek azért mert vele és Yeollal is ezt teszem. De nem tehetek ellene. Hozzá vagyok kötve!
-Igen, még szeretlek.-sóhajtotta-Soha nem foglak tudni elengedni száz százalékosan, mert szükségem van rád! De ne aggódj! Nem foglak elszakítani tőle, mert tudom hogy őt is szereted!-húzott magához a derekamnál fogva-De attól még nem mondok le rólad.-nyomott puszit a homlokomra.
-Woo...-akadt a torkomon a szó, s ettől elnevette magát.
-Hagyd magad cica! Gyorsabban szabadulsz!-nevetett és húzott az otthonunk felé.-Együnk valamit!-rántott be a pontosan mellettünk lévő étterembe-Jó napot!-hajolt meg udvariasan.
-Szervusz Dongwoo drágám.-mosolygott a hölgy rá a pult mögül-Hány honapos?-lépett ki a pultból és elkezdte simogatni a hasamat.
-Jövő hónapra várjuk elméletileg.-kuncogtam és egyre pirultam.
-A nemét tudjátok?-sandított a hölgy Woo-ra.
-Tuti lány! Túlságosan takarja magát!-vigyorgott rám Woo.
-Ha fiú lesz, megmondom neki hogy azt mondtad rá lány! Utána pedig megnézheted magad!-csaptam a mellkasára. Erre megint éreztem hogy rúgott, igaz nem olyan nagyot mint előtte, de így is éreztem.
-Vigyázz fiam, az asszony hordja a nadrágot!-jött ki mosolyogva egy férfi a konyhából és átkarolta a nő vállát.
-Ó! Mi nem...-kezdtem szabadkozni, de maci a szavamba vágott.
-Ez csak a látszat! Amúgy egy tünemény!-nyomott puszit az arcomra.
-Dongwoo!-szóltam rá, s értetlenül nézett ránk a pár.
-Csinálok nektek valamit enni, nehogy te legyél a vacsora!-nevetett fel a férfi és eltűnt.
-Üljetek csak le! Gondolom elviszitek.-simogatta meg utoljára a pocakomat a nő s a férje után ment.
-Te mit csinálsz?-kérdeztem a hangom visszafolytva.
-Beszélgetek.-tettette az ártatlant.
-De...!-fújtam fel az arcomat-Hazudsz nekik!
-Nem mondtam hogy az én gyerekem...-vont vállat.
-De azt sem hogy nem!
-Miért fáj az neked?-pislogott.
-Javíthatatlan vagy!-indultam el tőle, de elkapta a csuklómat és ott tartott. Vissza húzott s magához szorított, persze csak annyira amennyire a nagy hasam engedte.
-Valld be hogy így szeretsz!-suttogta a fülembe, majd a szemeimbe nézett mélyen-Mert én így szeretlek...-mosolyodott el.
-Hülye vagy...-forgattam meg a pilláimat.
-Pihenj sokat! S gyertek többször!-nyújtotta át a szatyrot a nő, Dongwoo kifizette én pedig csak mosolyogtam. Legalább is próbáltam. Kimentem az ajtón, s még mielőtt idegemben elmehettem volna Woo elkapta a kezemet és ott tartott. Lágyan de mégis határozottan húzott vissza és magához ölelt, már amennyire a pocakom hagyta.
-Miért csinálod ezt velem?-pislogtam fel rá.
-Mert szeretlek!-teljesen lefagytam mire elmosolyodott-Igen tudom hogy Seongyeol a kicsi apja és hogy te is szereted!-legyezett mintha felesleges dologról beszélne-De engem is szeretsz! Tudom! Látni a szemeidben ahogy rám nézel.-simogatta meg az arcomat-És soha nem fogom feladni ezt! Nekem szükségem van rád, s neked is rám! Ezt pedig Yeol is tudja! Mit gondolsz miért tűr meg nálatok?-nevetett.
-Maci... Yeollal ti...-motyogtam lehajtott fejjel.
-Mi sosem voltunk barátok! Mi mindig is csak kolegákként tekintettünk egymásra, vagy maximum haverként!-húzta el a száját-De mikor beleptél a képbe!-nevetett megint zavartan, s nem folytatta a mondatot.-Na menjünk, éhes vagyok.-fogta meg a kezemet és húzni kezdett haza felé. Én zavartam követtem s kinyitotta a lakást (igen! Saját kulcsai vannak) s engem leültetett a nappaliban a kanapére s behozta nekem a kaját meg magának is.
-Yeolnak is van.-bökött a konyha felé a pálcáival és teletömte az arcát kajával.
-Rendben.-bólintottam egy picit, betelepedett mellém, én pedig miután tele ettem magam hozzá bújtam. Átkarolt. Valahogy a közelsége annyira megnyugtat. Szeretem! Hiába is tagadhatnám, mert ez az igazság. S egy részem repdesett az örömtől hogy még mindig kellek neki, a masik felem pedig nem helyeselte. Az a részem el akarta zavarni hogy többet ne is lássam! De tudtam hogy ekkora fájdalmat nem tudnék elviselni. Így hát engedtem neki. Hisz egy részem az övé...

Man in Love~ (Infinite) Soyun 51. Fejezet~

Másnap reggel, a mobilom rezgése keltett. Álmosan kerestem meg, aztán megnéztem ki az.
Sungjong volt.
-Mondjad... - mondom álmosan.
-Szia Noona... felkeltettelek? - kérdi kicsit szomorú hangon.
-Ah, igen, de már amúgy is kelnem kell. - sóhajtok.
-Ne haragudj... nem mertelek eddig hívni. - mondja. Mellettem Myungsoo mocorogni kezd, aztán pedig hasra fordul, én lassan kimászok az ágyból és kimegyek a konyhába.
-Semmi baj! Nekem is idő kellett, ahhoz, hogy mindent átgondoljak. - tettem oda vizet forrni a teához.
-Gondolom... hogy tegnap mivel Myungsoo hyunggal voltál...
-Igen, vele jöttem haza. És mesélt rólad! - mosolyodok el.
-És nem haragszol? Suhee elég aranyos, de Ő nem Te... - motyog.
-Szívem.... - sóhajtok -Még fiatal vagy! Annyi lehetőség, és választék van a világon, csak figyelni kell! Ne ragadj le mellettem! Tudom, hogy szeretsz, én is téged, teljes szívből, és fogalmam nincs, hogy tudom ugyan úgy Myungsoot is szeretni... de itt leszek! Mindig! Érted? Attól... hogy most Myungsooval vagyok, vagy leszek, nem feledlek el! Élj! És ha már unod, esetleges nem megy, én itt leszek. Bármi gond van, vagy segíteni kell hívj bátran! - mondtam.
-Köszönöm Noona! - hallottam, hogy mosolygós a hangja.
-Ne köszönd! Viszont most megyek, mert mennem kellesz pár dolgot venni a sulihoz. - fintorgok.
-Rendben! Majd még hívlak! Szia Noona!
-Szia Pindur! - mosolyogva rakom le, és megcsinálom a teát. Leülök az asztalhoz, majd lassan kezdem kortyolgatni a forró folyadékot. Myungsoo, álmos fejjel, kócosan, egy szál boxerban jött be a konyhába.
-Jó reggelt! - hajolt le hozzám, és megcsókolt.
-Neked is. - mosolygok rá, mire arrébb tol, leül a helyemre, majd az ölébe húz. -Hogy aludtál? - adok puszit a nyakára.
-Hmm... nagyon jól. - lassan megérinti az egyik mellem, és felvezeti a kezét a nyakamra.
-Korán reggel már kanos vagy? - kuncogok.
-Én, mindig az vagyok! - nevet fel.
-Azért van pornó a telefonodon? - vihogok fel.
-Láttad a vidit? - nevet fel újra.
-Ühüm. - bólintok ajkam beharapva.
-Ah! Sose mosom már ezt le magamról! - hajtja hátra a fejét. Puszit adok a nyakára, végig az álla hegyéig, majd az ajkaira is.
-Tetszik amúgy a hajad, jól áll ez a rövidebb fazon. - dorombolom. Megfogja a derekam, felemel, felrak az asztalra, majd megcsókol. -Óh, ez jár minden "bók" után? - macska karmozok egyet a bók szóra.
-Jár még több... - feláll, úgy hajol hozzám, hogy elfekszem az asztalon. Össze-vissza csókol, néhány helyen csikis, így kuncogok egy sort.
-Ezt meg tudnám szokni. - mosolygok rá.
-Hidd el, én is. - rám tehénkedik vigyorogva, és megsimogatja az arcom. -Mi lesz Sungjonggal? - néz a szemembe.
-Már beszéltem vele, és semmi. - sóhajtok.
-Akkor az enyém vagy? - kérdi.
-Azt hiszem igen. - csukom be a szemeim.
-Yun... - szólt lágy hangon, így rá néztem -Velem is jó lesz, hisz én is szeretlek. Sungjong még gyerek, mégha tudom is mit jelent neked... azt kérem... felejtsd el. Szeretnék veled lenni, végleg. - levegőt is elfelejtettem venni. Csak néztem rá, mint Rozi a moziban.
-Ez... most... - nem tudtam megkérdezni, hogy most ez az volt amire gondolta, vagy sem, mert megszólalt a mobilom, így Soo segített felülni.
Nara volt. Mosolyogva egyeztem bele, hogy én is megyek velük a dokihoz, majd mentem felöltözni.
Egész végig az járt a fejemben, hogy ez most akkor egy burkolt leánykérés volt vagy sem. Majdnem csináltam egy balesetet is, de végül sikeresen megérkeztem Naráékhoz.
Amíg Dongwoo szaladgált, hogy mi kell a dokihoz, Nara mellém ült.
-Láttam, hogy valami nem stimmel. Mi a baj? - néz rám aggódva.
Rá nézek, de nem tudom, hogy kezdjek hozzá.
-Én... azt hiszem Myungsoo megkérte a kezem... - suttogtam.
- Miazanyám? - tágult ki a szeme, szája tátva maradt és elfelejtett pislogni.
-Reggel, beszélgettünk, és azt mondta, hogy, velem akar maradni végleg. Gondolom, akkor ez... azt jelenti. - motyogtam.
-Én úgy veszem le, hogy ez igen csak az! Várj! - fogja meg a kezem -Dongwoo! - kiált, mire Maci jelenik meg.
-Mondjad. - néz ránk.
-Nálatok, pasiknál, milyen jelentősége van a végleg szónak? Ha lánynak mondod például, hogy végleg vele akarsz maradni!?
-Természetesen házasság... de miért? - pislog ránk. Ijedten fogom meg a fejem, és hajolok a térdeimre.
-Soo burkoltan megkérte Yun kezét! - röhög Nara.
-Hogy mi? - bukik ki Dongwooból.
-Először beszélek Soo-val, aztán majd lehet lemenni hídba! - nézek fel. -Addig egy szót se senkinek! - sóhajtok.
-Hát ez most kicsit sokkolt. - pislog Dongwoo
-Na, de menjünk, mert elkésünk a dokitól! - állok fel.
Persze fél órát késtünk, de a doki szerencsére nem szólt. Mind a ketten Macival bementünk az ultrahangos vizsgálatra, csak a kis bitang, nem mutatta milyen nemű!
Elvittem utána őket enni, majd haza mentem.
-Megjöttem! - dobom le a kulcsaim, de semmi válasz. Felsóhajtok, bemegyek a konyhába, és ott volt egy cetli a hűtőn: "El kellett mennem, de este jövök. Beszélnünk kell!"
Elveszem a cetlit, és kidobom. Iszok egy kis vizet, majd a nappaliba, megyek. Pont mire leülök, nyílik a bejárti ajtó.
Myungsoo jött be, és megáll a nappali előtt.
-Elvettem a pót kulcsot. - lengeti meg a sárga matricás kulcsot.
-Oké. - néztem az asztalra. Pár percig csend, majd mellém ül.
-Gondolkodtam... és... - szólal meg. Rá nézek, de a kezeit nézi. -Reggel... én komolyan gondoltam amit mondtam. - sóhajt fel és rám néz. -Szeretlek. Bármire képes lennék érted. - ellágyultam tőle, meg attól amit láttam a szemeiben. Odahajoltam hozzá, puszit adtam az ajkaira, majd megöleltem.
-Én is érted, nagyon szeretlek! - suttogtam neki. Szorosan ölelt meg, majd elengedett, benyúlt a felsője zsebébe, kivett egy fekete dobozt, kinyitotta, benne pedig egy egyszerű fehér arany szív alaku kővel ülő gyűrű volt.
-Ma vettem... megláttam, és azonnal tudtam, hogy ez kell. - mosolyog rám. Elkuncogom magam, kezem pedig odanyújtom. Feladja rám a gyűrűt, majd megcsókol. Kuncogva bújok hozzá, mire eldönt a kanapén.
-Akarsz valamit? - vigyorogtam rá.
-Egy két dolgot igen. - szedi le magáról a felsőt. Elnevetem magam rajta mert a póló félig rajta volt félig kibújt belőle, és úgy pislogott rám.
-Édes vagy így, mint egy esetlen kismacska! - segítek neki.
-Gonosz vagy! - vigyorog.
-Amúgy... szeretném egy ideig titokban tartani ezt! - mutatok a gyűrűre.
-Amíg akarod! - hajol fölém és csókol meg. Kis telhetetlen!

Man In love ~(Infinite) Ayumi 50.Fejezet~

Seongyeollal külön lakásba költöztünk és ő folyamatosan ideges volt. Rohangált,mint a mérgezett egér.
-Yeol nem kérek semmit...-sóhajtottam.
-Muszáj reggelizned!-tette az ölembe a tányér gyümölcsöt-Ma megyünk az orvoshoz?-csókolt homlokon él leült velem szemben az ágyra.
-Igen.-mosolyogtam rá és a hasamra simítottam a kezemet. Már úgy néztem ki, mint aki lenyelt egy labdát. Mivel túl korán lettem terhes így még csak eljegyeztük egymást Yeollal.
-Annyira kíváncsi vagyok hogy fiam lesz-e vagy hercegnőm.-simogatta ő is a labdámat.
-Te mindig kíváncsi vagy.-kuncogtam és adtam az ajkára egy csókot. Hangosan kezdett csörögni a telefonja, az én első és egyben utolsó albumomról való számot állította be. Gyorsan felvette és a füléhez tartotta.
-Megyek...-sóhajtotta és bűnbánó szemekkel nézett rám. Egy apró mosolyt engedtem felé, hogy kissé megnyugtassam. Mindig rohangálnia kell a forgatásokra, mivel elvállalt, persze az én unszolásomra egy dráma szerepet. Gyorsan lerakta a ketyerét.-Még most sem hiszem el hogy rábeszéltél egy szerepre...-húzta össze a szemeit.
-Nem hagyom hogy abbahagyd azt ami az életed. Megígértem hogy, én és a kicsi nem fogunk a karriered útjában állni.-simogattam meg az arcát.
-Én pedig mondtam hogy engem meg nem erdekel semmi és senki! Csak te és Eunhee-m!-bújt a tenyerembe.
-S mi van ha fiú?-kuncogtam.
-Akkor Himsang.-mondta határozottan.
-Nekem tetszik.-gondolkoztam el-Lee Eunhee és Lee Himsang.-mondtam ki egyben őket.
-A te hangodon cseng a legszebben.-hajolt közel hozzám és megcsókolt.
-Nyalis.-kuncogtam.
-Mrs Lee, ne kötözködjön.-csókolt meg, megint.
-Menj mert elkésel a forgatásról.-löktem a vállán egy kicsit.
-Ki akarsz dobni?-maradt egyhelyben.
-Mi mást tehetnék ha jön a szeretőm?!-kacsintottam rá, mire olyan mérgesen morgott hogy egy vad kutya féltékeny lett volna rá.-Dongwoo jön csak.-nevettem fel-Ő is jönni akart az orvoshoz.
-Megyek én is...-morogta komoran.
-Te mész szerepelni cicuka.-forgattam meg a szemeimet-Felhívom még Yun-t is ha az megnyugtat.-adtam be a derekamat, úgy is régen láttam.
-Megtennéd?-csillogtak a szemei.
-Szeretlek Yeol, miért ne tenném?-mosolyogtam rá.
-Te vagy a mindenem.-ölelt meg-Meg persze a kicsi is.-nyomott puszit a hasamra.
-Na menj....-felkapkodta a ruháit és egy gyors csók és szeretlek után elviharzott. Elővettem a mobilomat és tárcsáztam Soyun számát-Szia Yun, nincs kedved eljönni velem és Dongwoo-val a kórházba?
-Szia, de persze.-hallottam a hangján hogy kissé furcsa a hangja, enyhén boldog, de még is keserű.
-Gyere hozzánk, ide jön Woo is.
-Rendben.-tette le a telefont én pedig eldőltem.
-Annyira nehéz mindenki kedvében járni.-simogattam a hasamat, mire a kicsi rúgott egyet.-Rugjak meg én is mindenkit?-kuncogtam. Egy sóhajjal keltem fel és felöltöztem s közben eszegettem azt a gyümölcsöt amit Yeol hozott.
-Jó napot kívánok!-jött be Dongwoo vigyorogva-Szia prücsök.-guggolt le a hasamhoz.
-Szia maci.-mosolyogtam rá.
-Csókot vársz?-vigyorgott rám.
-Hülye!-csaptam mellkason és felnevettem.
-Valld be hogy szeretnéd.-hajolt le hozzám és s egyre jobban közeledett hozzám. Ekkor hangos kopogás törte meg a csöndünket.-Franc bele.-morogta és elhajolt.-Kinyitom.-simogatta végig az arcomat és ment kinyitni az ajtót. Bementem a konyhába és öntöttem magamnak egy pohár narancslevet és belekortyoltam.
-Yun jött!-jött vigyorogva Woo és belepuszilt a nyakamba ahogy elment mellettem s elvette a poharamat.
-Szia Yun.-mentem oda hozzá és megöleltem-Régen láttalak.-mosolyogtam rá.
-Szia.-mosolygott vissza-Hol van Seongyeol?
-Mennie kellett felvételre.-húztam a számat-Rá kellett beszélnem, mert folyton idegeskedik hogy mi van velem és a kicsivel. Pedig csak tüsszentettem egyet.
-Aggódik.-ült le a konyhapulthoz.
-Tudom.-sóhajtottam-De muszáj, mert én viszont idegbajos leszek a sok aggódástól.
-Ettél már?-nyitotta ki a hűtőt Woo.
-Ott a tanyérom ha nem látnád.-intettem a mosogató felé.
-Ezen csak barack volt.-fintorgott-Csokit egyél!-vett elő egy tablával.
-Oh oppa, csoki...-vettem el tőle és kibontottam-Ha folyton azt eszem amit megkívánok, akkora leszek mint egy hordó. Én pedig nem akarok viziló lenni.
-A te testfelépítésed alapból, nem olyan.-csapkodta meg Woo a csípőmet. Yun kicsit furán nézett ránk, nem értettem hogy miért. Maci mindig ezt csinálja, ő a legjobb barátom! Mindig mellettem volt, s biztos hogy nem gondolja tovább... Legalább is remélem.

Man in Love ~ (Infinite) Soyun 49. Fejezet~

Már hetek óta gondolkodom azon, hogy elköltözöm, és most itt vagyok.
Megvettem azt a kis lakást ami itt van a közelben, és már be is pakoltam. Dongwoo állt mellém, és karolta át a vállam.
-Nekem tetszik! Nagyon Te stílusod ez a lakás! - mondja.
-Hát igen. Legalább már van ágyam! - kuncogok.
-Hiányozni fogsz. - ölel meg.
-Ti is. De ha baj van, közel vagyok, van telefon, meg skype... - motyogtam a mellkasába.
-És, hogy állsz a sulival? - enged el. -Elég jól! Tetszenek az órák, sokkal jobban mint Amerikában. - vonok vállat. Elő veszem a vázlataim, és megmutatom. -A professzor azt mondta felesleges lenne járnom, de mivel diplomát akarok, és gyerekeket tanítani, ezért muszáj a suli. Viszont, én szeretek be járni, még akkor is ha a professzor állandóan mondja, hogy ne menjek. - sóhajtok.
-Jó fej a professzor... - sandit rám.
-Nem az esetem! Pedig fiatal. - vigyorogtam. -Úgy 53-54 éves. - kuncogok.
-Amúgy... Sungjong tiszta depis. - ül le. -Beköltözött a szobádba.
-Megszokja. Ha neki jó ott, felőlem.  - vonok vállat.
-De szeret! - néz rám.
-Én is Őt! - fintorgok.
-Hát akkor? - mondja.
-Nem tudom... az igazat megvalva... nem tudom mit érzek, Myungsoot is szeretem, de Őt is. Miattuk jöttem el. Nem akarom, hogy szenvedjen Myungsoo! Se Jongie. - ülök mellé. -És ha távol vagyok, akkor pedig elfelejtenek, Soo és Sungjong is tovább lép, mást fognak szeretni, talán majd egyszer én is! - hajolok hozzá, mire megölel. Hátam kezdi simogatni, ami megnyugtató, így kicsit jobb lesz.
                       *#*#*
Pár hét telt el ugye az egész "válassz köztem és közte" dolog óta, én pedig még másnap éjjel összepakoltam, aztán pedig eljöttem, egy szállóban voltam, majd kerestem lakást, és most itt vagyok, azóta nem is voltam a dormban, és egy ideig nem is akarok menni. Dongwoo szokott jönni hozzám, vagy Yeol, a többiek még nem voltak, majd idővel, ők is jönnek. Gondolom.
Kimentem az erkélyre, elő vettem a cigim, és rá gyújtottam. A vállam már nem fáj szerencsére, de még érzékeny. Viszont minden a legnagyobb rendben, velem, persze lelkileg még nem. Ahhoz idő kell. De szeretném tudni, ki lenne a biztos pont az életemben! Legalább egy pici jelet kapjak!
Megrezgett a mobilom, amitől kicsit megijedtem, de kivettem a zsebemből, és megnéztem ki az.
Sms volt, feladó pedig Sungjong: "Hiányzol Noona!"
Felsóhajtok, és csak nézem a kijelzőt, aztán lezárom a telefont.
Nem tudom, hogy válaszoljak e , neki vagy se, de... nem tettem.
Elraktam a telefont, elszívtam a cigit, és vissza mentem a lakásba. Letelepedtem a kanapéra, bekapcsoltam a TV-t, és pont Myungsoot láttam meg. Az egyik doramája ment. Könnyes lett a szemem, mert nagyon hiányzik Ő is. Különben pedig, nem ilyen jelekre gondoltam! Isten utál engem!
Magamhoz fogtam a párnát, oldalra dőlve néztem tovább a részt.

Másnap a suliban, elég jó napom volt. Mosolyogva léptem ki a suliból, és indultam le a lépcsőn, amikor hallottam a nevem.
-Igen? - néztem hátra, és a prof volt.
-Tessék! Ilyen képeket kellene fotózni, vagy esetleg festeni. - ad a kezembe egy lapot. -Fél évi vizsga, és a négy témát be kell fejezni két hónap alatt vagy megbuktatom. Persze nem csak magát, hanem az osztályt is. Szóval igyekezzen! - mondja.
-Csak festmény? Rajz is lehet? - kérdem.
-Lehet! Ceruza, festék, bármi. - elrakja a mappát.
-Köszönöm, hogy fáradt vele! - hajolok meg kicsit.
-Nincs mit. - kikerült és elment, én addig, amíg le értem a lépcsőn, megnéztem a témákat. Szerelem, család, múlt és jövő. Érdekes témák. Kár, hogy az elsőben nem vagyok valami jó!
Elraktam a lapot, és amikor felnéztem, Myungsoo állt előttem. Megtorpantam, ő pedig elmosolyodott.
-Szia! - vette le a napszemüveget, mire több lány is felsikoltott.
-Mit akarsz? - kérdem félszegen, mert kicsit idegesít, hogy látnak.
-Elfelejtettél köszönni? - lép hozzám közelebb.
-Neked is szia! - morgom.
-Beszélni akarok veled! - mondja. Felsóhajtok.
-De én nem! - néztem fel rá.
-Szemed mást mond! - hajol közel.
-Szemem bandzsa! És sokan vannak Soo! - bebandzsitok, mire elneveti magát, de ad egy puszit az ajkaimra.
-Nem érdekel! Menjünk. - kézen fog, és lassan kisétálunk a kocsimhoz. -Taxival jöttem, szóval Te vezetsz! Amúgy pedig hozzád! - áll meg, hozzám fordul én pedig megforgatom a szemem. -Hiányoztál! - mondja komolyan.
-Te is nekem. - néztem a kocsira. Megfogja a derekam, és magához von, jó szorosan megölel. -Holnap velünk lesz tele az össze újság! - motyogtam.
-Nem érdekel! - enged el. Kocsiba ülve, hozzám megyünk, ahol én neki állok kaját csinálni, amíg Soo körbe járja a lakást. -Tetszik a lakás. Minket most teljesen szét raktak. Akik doramáznak, vagy bandán kívüli tevékenységeket folytat, másik lakásba raktak, Sunggyu persze saját lakásba ment, Ayu meg Sungyeollal van szintén más lakásban, én pedig Sungjong és Hoya társaságát élvezem. - szólal meg.
-Ezért jöttél, hogy ezt elmond? - nézek rá.
-Is. Meg látni akartam a lakásod, és beszélni veled! - lép mellém. Megkavartam a szószt, és kikapcsoltam a tűzhelyt.
-De én nem akarok beszélni. - fordultam hozzá. -Holnap tudod mi lesz a suliban? Engem szét fognak szedni! Pedig idősebb vagyok mint azok a kis csitrik.
-Dehogy fognak! - lép közelebb. Mellkasával szemeztem egy ideig, aztán oldalra néztem.
-Ayu hogy van? És Yeol? - kérdem, kezét a derekamra rakja, aztán közelebb húz magához, ajkait pedig a nyakamon érzem meg.
-Ők jól vannak! Yeol folyton rohangál, hogy Ayu jól érezze magát. Elég hányós, és kívánós. - motyogja a nyakamba.
-Ilyen egy terhes nő! - billentem oldalra a fejem, egyik kezem a derekára rakom, másikat pedig a tarkójára, és hagyom, hogy a szobámig toljon. Közben folyamatosan az ajkaimat, nyakamat kóstolja. Kigombolom az ingét, és le is veszem róla. Azt hittem lesz valami kis elő játék, vagy bármi, de olyan gyorsan tűnt el rólunk a ruha, hogy már csak azt vettem észre, hogy izzadtan, szinte egymáshoz vagyunk már ragadva, mind a ketten mozgunk. Most valahogy más volt. Túl birtokló, szenvedélyes, és mohó. Már olyan érzésem volt, hogy mindjárt felgyulladunk...
Nyakamba csókolt, én pedig felsóhajtottam, nyirkos hajába túrtam, kicsit feltoltam aztán fordultam egyet, így került alólra, feltolta magát, így már mind a ketten ültünk, én rajta, Ő pedig alattam, és megcsókolt. Csípőm picit megmozdítva, emeltem meg magam, mire a csókba nyögött, és elhajolt tőlem, szemei csukva voltak, és pihegve hajtotta le a fejét kicsit. Én tovább mozogtam rajta, Ő pedig nem győzött sóhajtozni, csókolni, vagy hozzám érni.

-Sungjong már tovább lépett. - szólal meg. Zuhanyozni is voltunk már, enni, most pedig itt van mellettem, hozzám bújva fekszik.
-Ezt, hogy érted? - kérdem.
-Van pár új gyakornok lány nálunk a kiadónál, és az egyikkel elkezdett randizni. - ez eléggé fájt, viszont, ezzel túl lesz rajtam. Jobban jár mással. Igaz, nagyon szeretem még mindig, de...
Myungsoo pár perc múlva már mélyen aludt, én pedig elő vettem a mobilt, és írtam...
"Te is nekem Cica fiú!"

AB City~ (Alphabat) Yumi 14.rész~

Lezuhanyoztam s kaja nélkül bevágódtam az ágyba. Nem is csodálkoztam hogy Minho már ott fekszik.
-Nem volt egyértelmű a "kopj le vagy felkoncollak"?-morogtam. Se szó se beszéd a seggemre ült. Felemelte a felső testem s legombolta az inget. S a melltartóval együtt lehúzta. Majd vissza fektetett s gyúrni kezdte a hátam.-Ahh...-hagyta el a nyögés a torkom. Istenem de régen masszíroztak meg! Lejjebb haladt míg nem már a faromat nyomkodta. A csípőmet kezdte csókolgatni, valahogy tudtam hogy ez lesz. Mindig mikor masszírozott ugyan az lett a vége. Nyelve lassacskán a nyakamra siklott, amitől a gerincem megremegett. Megfordultam alatta, s lábaimmal a csípőjét karoltam. Magamhoz rántottam és meg csókoltam. Fölé gördültem, mellkasán megtámaszkodtam s a füléhez hajoltam.-Hagyj aludni!-karmoltam végig a nyakát. Le fordultam róla, s bevágtam a szundit. Hajnalban ugyan úgy félmesztelen mentem ki a fürdőbe, Yun pedig nagyon nagy szemekkel pislogott rám. Mikor kijöttem vettem csak észre hogy Yesung és a debella meg a haverjai is itt vannak és kávéznak. Nem törődtem a fiúkkal lazán vissza mentem a szobámba. Minho kiment egy kávéra én meg felöltöztem. Felvettem egy szaggatott farmer rövidnadrádot meg egy szaggatott pólót egy fullkappel. Kivánszorogtam s egy energiaitalt felszisszentve kuporodtam a földre.
-Mindig azt a szemetet iszod.-motyogta rosszallóan. Én pedig csak megvontam a vállam.-Ma is próba dögrovásig?
-Ja.-ittam ki a tutti-frutti ízesítésű löttyöt, majd feltápászkodtam.
-Megint a parkba mentek?-kérdezte Suyeob.
-Törpeuszkár mindig oda megy.-vont vállat a debella agyatlan. Pechjére reggelente nem vagyok kedves, s kirúgtam alóla a széket. Miután hanyatt vágódott, ráugrottam és a pólóját markolva beszéltem hozzá elfojtott hangon.
-Még egy ugatás, torkodban a fulladás!-elengedtem. Mindenki csak pislogott. Ho egy elfojtott kuncogást engedett meg magának.
-Nyugiiiii!-karolta át a derekamat Yeob és leemelt a bengáról. Yun elkezdett pattogni miközben reggelit csinált.
-Ayu cica eszik salit?-ugrált és ölelgetett.
-Adj egy pulcsit.-sandítottam rá. Elment a szekrényhez s kutatott, egy apró lökéssel bent landolt s rázártam.
-Hé engedj ki!-kiabált. Suyeob csak pislogott mint Rozi a moziban, Sanha meg menni akart kiengedni.
-Ha kinyitod az ajtót, felkoncollak!-mutogattam a nagykéssel.
-Nem engeded ki?-pislogott az egyik. Suyeob osont a szekrényhez s éppen nyitotta ki mikor mögé álltam és őt is belöktem. Rázártam, majd vissza mentem meg csinálni a reggelit. Miután végeztem, elkezdtem enni és még egy energia ital felbontottam. Minho kiengedte a két túlpörgöt egeret és megvártam amíg ők is esznek.
-Találtam bent egy pókot!-rángatot Soyun.
-Ha nem engedsz el, vissza kerülsz mellé!-morogtam.
-Szóljon rá valaki!-nyüszített.
-Minho, gyerünk!-löködte meg Yesung.
-Minho vagyok, nem hülye! Öngyilkos küldetésekbe nem kezdek!-röhögött.
-Mellesleg!-szólaltam meg hangosabban-Van neked lakásod, szal tipli!-legyeztem a kezemmel.
-De meg se szólaltam!-háborgott mint a tenger.
-Biztos a szexhiánytól ilyen.-suttogta Yun a gorillának.
-Kiskutyára fakabát, elverlek mint szódás a lovát!-beszéltem rímekben.
-Mit csináltál vele az éjjel?-pislogott Yeye.
-Semmit, elhajtott a búsba.-vont vállat Ho.
-Miért beszél rímekben?-löködte az egyik majomtag Yunt.
-Mert fáradt. A gorombaság, pedig szexhiány.-csúnyán néztem rá, mire nagyot nyelt.
-Nem akartok próbateremben gyakorolni?-tette fel nyájasan a kérdést Sanha.
-Nem!
-De!-mondtunk egyszerre két féle választ.
-Szuper!-vigyorgott a dömper, meg se hallva engem.
-Hogy az eke szántson fel!-morogtam.
-Na menjünk!
-Te húzz el mire haza érek!-mutattam Hora s mentünk abba a tetves próbateremb

AB City~ (Alphabat) Soyun 13.rész~

-Kifulladtam. - rogytam a földre. A "majdnembunyó" után ide jöttünk, a parkba,  és azóta próbáltunk.
-Ezt mind csuklóból jön nektek? - kérdezte Sanha.
-Igen Te debella, mert nekünk nem kell koreográfus. - mondta Yu. Felröhögtem. Sanha fintorgott egyet, és ide adta nekem a vizet.
-Köszi. - puszit adtam neki.
-Fúj! Hogy tudod ezt a böhöm madarat csókolgatni? - fintorgott Ayu.
-Hát de olyan cuki. - megfogtam Sanha arcát mint a nagyik szokták, és jól megcsípkedtem, meg megmozgattam. Aztán adtam neki még egy csókot.
-Ja, mint egy gorilla. - mondta Ayu, Suyeob meg kifeküdt, úgy nevetett.
-Jaj, ne bánsd már állandóan. Én így szeretem ezt a debellát. - bújtam Sanhahoz, és ekkor tudatosult bennem, hogy mit mondtam.
-Soyun.. - suttogta Sanha.
-Hmm? Nem kéne már haza menni? Fáradt vagyok. - álltam fel mintha semmit se mondtam volna, és pakolni kezdtem.
Persze éreztem, hogy engem néznek, de nem foglalkoztam velük. -Ayu, jössz? Még venni kell valami kaját haza. - fordultam meg, magamra vettem a táskát, és elmosolyodtam.
-Mi? Ja, de. - állt fel. Odapattogtam Sanha-hoz, és lehajolva szájon csókoltam.
-Holnap hívsz? - mosolyogva néztem rá.
-Persze, de... - kezdte.
-Akkor holnap. De, azért írj üzit, hogyha haza értetek. Sziasztok! - intettem és elindultam. Minél hamarabb távol akartam lenni Sanhatól, és attól amit mondtam. Ayu futott utánam, és fogta meg a karom.
-Komolyan, azt mondtad, hogy szereted? - nézet rám. Oldalra néztem, aztán újra Ayura, és bólintottam.
-Igen. Azt hiszem. - sóhajtottam.
-Soha senkinek nem mondtad, hogy szereted. - engedte el a karom.
-De! Neked Te majom.
-Egyik fülemen be, másikon ki. - indult el.
-Jah, fel se veszed. - szaladtam utána.
-Így van! - mondta.
Rezegni kezdet a mobilom mire kikapartam azt a zsebemből. Sanha írt.
"Én is téged!"
Bevágtam a satuféket, és csak pislogtam. Aztán jött még egy üzi: "Taxival mentünk haza, már ágyban vagyok, várom, hogy szabad legyen a fürdő :D Te hol vagy?" Kezdeti sokkom fel is engedet. Elmosolyodtam, és gyorsan visszaírtam, hogy most megyünk kaját venni, és mennék megmosni a hátat és egyéb testrészét, mire küldött egy képet magáról, mármint felső nézetből, csak az arca fele és a felső teste látszik. Azt hittem lehídalok. Nyálam csorogni kezdet, és szerintem még kicsi szívek is röpködtek körülöttem. A képet mentettem és ment is képernyőre.
-Fúj, mit nyáladzol? - mondta Ayu.
-Inkább kire. Sanha olyan képet küldött, hogy... inkább nem is mondom. - az orra alá dugtam a készüléket. -És az enyém! - vigyorogva húztam vissza a mancsom.
-Kicsit még gyúrjon. - mondta Ayu körmét piszkálva. Tudom, hogy így, nem nagyon izgatja a másik nem, mármint nem arra megy, milyen kívül, hanem milyen belül. Én mindkettőre bukok.
-Olyan gonosz vagy! - toporzékoltam.
-Szekrény! - nézett rám. Abbahagytam.
-Menjünk kaját venni. - pattogtam tovább és bementünk egy étterembe.
Rendeltünk kaját, és haza indultunk.
Közben Sanhat szídtam SMS-ben, hogy milyen aljas, mert itt kívántatja magát mint a csoki torta. Hazáig vitatkoztam vele, mert Ő azt írta, hogy legyen szép álmom a kép miatt, Én meg írtam, hogy gonosz, mert most nem fogok tudni aludni miatta. Küldött egy hülye fejet vágó képet amitől akkorát nevettem, hogy majdnem befejeltem az egyik kapu aljba. Ayu meg csak a fejét rázta.
-Szörnyű vagy. - fogott meg.
-Hát de ez hülye! - fogtam a hasam nevetve.
-Menjünk, már két utca és otthon leszünk. Zuhanyozni és aludni akarok! - mondta. Elraktam a mobilom, és szögdécselve mentem Ayu mellett, és azon agyaltam, mit is fogunk holnap csinálni. Szerintem megint próbálni fogunk, aztán haza esünk. Vagyis ahogy Ayut ismerem, így lesz.  
Otthon lepakoltunk, és Ayumi elment zuhanyozni, Én pedig elraktam a kaját a hűtőbe, meg kicsit rendet raktam. Aztán mentem Én is Ayumi után zuhanyozni. Jól esett a meleg víz, ellazultak az izmaim, és még fáradtabb lettem. Alig vártam, hogy ágyban legyek.
Persze amint ágyát értem, már aludtam.

AB City~ (Alphabat) Yumi 12.Rész~

Nem bírtam tovább! Kibújtam a karjai alól és elkezdtem rohanni.

-Ayumi!-kiabálta utánam a nevemet, de nem érdekelt. Futottam ahogy csak a csövön kifért és a parton kapott el. Lefektetett a földre és úgy ült rajtam mint reggel Yesung.

-Engedj el!-sírtam és csapkodni kezdtem újra.

-Nem!-fogta le a fejem mellett a csuklóimat s mélyen a szemeimbe nézett.

-Hagyj békén!-rúgtam hátba erre persze hogy lábaival leszorította az enyémeket. Miután kellőképpen kitomboltam magam már nem volt kedvem sem verekedni, sem mocorogni, de még élni sem. Pilláimat lehunyva, hagytam hogy szakadatlanul folyjanak a könnyek.

-Yumi...-suttogta Minho az ajkaimra én pedig elfordítottam a fejemet-Annyira sajnálom...-éreztem egy könnycseppet az arcomon, de ez nem az enyém volt. Visszafordítottam arcomat és éreztem hogy hullik rám a könnye. A szívem összeszorult s a szabad kezemmel amit elengedett, letöröltem az egyik sós cseppet. Érző barna szemekkel pislogott és megfogta a kezem. A tenyerembe csókolt és arcához szorította. A könnyeim már nem folytak, de a szívem még sajgott.

-Menjünk haza.-suttogtam. Apró bólintással húzott fel és ölelve húztam el a lakásig. Belöktem az ajtót s Minho már húzott a szobám felé.-Honnan tudtad hogy ez a szobám?-suttogtam meglepetten.

-Csak te vagy olyan, hogy mindenféle vacakkal jelzed tilos bejönni.-mosolyodott el nekem pedig összeszorult a torkom.

-Miért mentél el?-ültem fel az ágyra s a kezeimre pislogtam.

-Emlékszel hogy mondtad, egyszer híres színész lesz belőlem?-feküdt le s körém fonódott. De mivel választ nem kapott a kérdésére folytatta.-Leszerződtetett egy cég.-sóhajtotta.

-De miért nem mondtad el?-gyűltek újra a könnyeim.

-Mert tudtam hogy elküldenél...

-De így is elmentél. Egy búcsú nélkül...-hajtottam le a fejemet s orrom hegyén gördült végig a könny.

-Nem tudtam hogy mondjak. Nem akartalak itt hagyni, de tudtam te nem jöttél volna. S ha láttalak volna biztos hogy nem megyek el.-fogta meg a kezem. Olyan volt mint régen. Az én kezem mint a jég, az övé pedig mint a tűz. S így melengette az enyémet.

-Értem.-suttogtam és eldőltem. Lágyan húzott fel az ágy közepére és betakart minket, majd átölelve aludt. Én nem tudtam aludni. Az agyam eszeveszettül dobálta be az emlékeket és a régi képeket. De valahogy még is elaludtam.

Reggel arra ébredtem hogy a csuklómon lévő karkötővel játszik. Azzal amit tőle kaptam.

-A másik dobozt eldobtad igaz?-kérdezte, mivel érezte hogy már nem alszom. Nem tudom hogy csinálja, de mindig megérezte.

-Melyiket?-húztam össze a szemöldököm.

-Amit egy kislány vitt oda a parton.-szorított magához.

-Szerinted?-fordítottam hátra a fejemet s rá sandítottam.

-Sosem fogod megszeretni az ajándékokat.-csókolt meg. Ajka lágy volt mint a frissen esett hó, s forró mint a ropogó tűz.

-Ne...-húzódtam el tőle. Mi van akkor ha megint csak hiú ábrándokat szorongatok? Mi van ha megint el fog tűnni? Én másodszorra már biztos nem rontom el az öngyilkosságot. De a lelke képes lenne elviselni?

-Sajnálom.-sóhajtotta. Kimásztam mellőle az ágyból és elmentem

Yumi szerkó~

zuhanyozni. Bemászott mellém és a hátam kezdte mosni, úgy mint régen. Magamra tekertem a törölközőt mikor végeztem s bementem a szobámba. Felvettem a ruhát amit éppen kinéztem s otthon hagytam Ho-t. Mivel tudom hogy Yun ott lesz a parton megindultam, s leültem mellé.

-Yumi. Mi lesz ha elszarom? Tudod milyen vagyok...és...

-Ha szereted akkor nem lesz gond.-mosolyogtam rá bátorítóan.

-Veled mi a helyzet?-pislogott újra rám a nagy szemeivel.

-Fájdalmat okozott, ne várja hogy azonnal megbocsátom neki.-sóhajtottam.

-Sziasztok.-köszönt a debella.

-Szia...sztok.-köszönt nekik Yun.

-Beszélhetünk?-kérdezte a nagy majom Soyun-tól. Nekem sem kellett több, feltápászkodtam és megindultam a part mentén.

-Várj!-szólt utánam Suyeob -Tegnap ott aludt nálunk a barátnőd.-mosolygott s pattogott mellettem.

-És?-mentem tovább azzal a kifejezetten gyors járásommal, de neki meg sem kottyant.

-Csak azt hittem hogy te nem voltál otthon.

-De otthon voltam.-morogtam és leguggoltam a vízhez.

-Mi a baj?-húzott ki az arcomból egy tincset.

-Semmi.-húzódtam el tőle, de pechemre ez a gyerek olyan mintha mágnes lenne bennem. Követ mint egy kiskutya. Miután kivesézték életük problémáit a gorilla és Soyun megtaláltak minket. Elhívtak pizzázni s beült mellém a kis bolha. A pizzázó ablakán keresztül láttam Minho gyanakvó és féltékeny pillantásait ahogy engem és Suyeob-ot méregetett. Nem is törődve vele ettünk tovább, s mikor kiléptünk az ajtón engem nekilökött a falnak s hozzám simult.

-Hé!-kiabált rá Suyeob és a debella.

-Kik ezek?-lehelte az ajkamra.

-Ha nem engedsz el két másodpercen belül, letépem a golyóidat!-szűrtem a fogaim között, s elnevette magát. Nevetése mint a déli harangszó, s feljöttek bennem az emlékek.

-Engedd el!-állt mellém Suyeob és dühös pillákkal figyelte Minho-t. Nocsak.... Midőn fordulat ez itt kérem szépen!

-Állj le Suyeob!

-Mert ha nem?-sandított rá Ho.

-Azt nem akarod tudni!-mondta egyre idegesebben Yeob.

-Hú de ijesztő...-nevette ki ez a marha.

-Lerúglak mint focista a csillárt!-csaptam mellkason hogy rám figyeljen ne szegény Yeob-ra mert ha Ho nekiáll vele bunyózni a srácból semmi nem marad.

-Talán hajtasz rá?-engedett el Minho és a fiú elé állt.

-Semmi közöd hozzá!-húzta ki magát.

-De van hozzá közöm. Mivel a barátnőm!-kiabált rá Ho.

-Hé!!!-kiabáltam el magam és közéjük álltam-Nem vagyok a barátnőd értve vagyok!

-De Yumi...-remegett meg a hangja.

-Kurvára elcseszted mikor elmentél! Igen elküldtelek volna! De egy búcsú levelet azért hagyhattál volna hogy legalább tudjam hogy élsz! De nem kaptam! Egy árva fecnit sem! Erre egyik napról a másikra ide állítasz és felforgatod az életemet! Elég ebből! Ha kellek küzdj!-folytak a könnyeim-És viseld el hogy miután elmentél, másnak is kellek! S most menj el!

-Na de...-makogta.

-Menjünk!-kaptam el Suyeob kezét és húztam magam után. Büszkén ment mellettem, túl büszkén. S mellkason csaptam.-Mit nem értesz azon hogy „Állj le Suyeob!”? Mi van akkor ha lecsap? Vakarhattalak volna fel arról a tetves betonról!

-Nem kell engem félteni.-húzta ki magát vigyorogva.

-Te tényleg idióta vagy.-állapítottam meg s megindultam, erre ez az állat visszarántott és megcsókolt. Ajkai diadalittasak voltak s mint a cseppentett méz. Mikor elvált tőlem egy apró mosoly húzódott az ajkaira, én pedig ezzel a lendülettel töröltem képen.-Ha még egyszer hozzám érsz, fogpiszkálót csinálok belőled!-fenyegettem. De mikor elfordultam egy apró mosolyra görbült a szám, s végignyaltam a számon. Soyun és a debella vad barom csak pislogtak mint hal a szatyorban hogy mi a búbánat volt ez. Elmentem mellettük s hallottam hogy a kiskutya újra a sarkamban van.

-Ezek se százasok...-motyogta Sanha.

-Vigyázz mert téged csap agyon először...-intette óvatosságra Yun az ős embert.

-Parkba próbálni!-mondtam kicsit hangosan hogy hallja a barátnőm is, s arra vettem az irányt.