AB City~ (Alphabat) Soyun 11.Rész ~

Felfoghatatlan volt a dolog, hogy mi van. Túl hiperaktív mivoltom, most le volt blokkolva.
Csak pislogni tudtam. Yumi sarkon fordult és elszaladt, Minho vagy ki a franc meg utána.
Yesung maradt mellettem, Ő fogta meg a karom, hogy ne menjek utánuk.
-Most hagyd őket. Jobban jársz. - mondta.
-Akkor felhívom Sanhat. - kikotortam a mobilom, és felhívtam a fiút.
-Mondjad. - vette fel.
-Hallod szívem, hol laktok? Felnézhetek hozzátok? Most nem túl jó ötlet haza mennem.
-Persze.
Lediktálta a címet, én pedig odamentem.
-Srácok! - pattogtam be amikor Sanha ajtót nyitott.
-Szia Yuna! - jött a válasz.
-Mit csinálunk? - ültem Yeonsoo és Selin közzé.
-Eszünk, aztán alszunk. - mondta Hayong.
-Leader sshi! - néztem rá.
-Holnap fellépés. - mondta.
-Akkor kár volt eljönni. - loptam el egy falat répát Selin dobozából.
-Itt is aludhatsz. - mondta Sanha.
-Ja igen! - mondtam. -Hol a mosdó? - néztem rá.
-Balra, harmadik ajtó. - mondta.
-Akkor gyere. - felpattantam, és berángattam a fürdőbe.
-Mi a baj? - ijedt meg.
-Semmi. - megcsókoltam. Hagyta, hogy leszedjem a ruhát róla, aztán a mosógépre ültem, és két menetet lenyomtunk, mikor hogy helyezkedve.
-Wow! - piheget a nyakamba.
-Jól bírod. - simogattam a haját a tarkóján.
-Mindenkivel ezt csinálod? - nézett rám.
-Nem, csak aki tetszik. És Te kifejezetten tetszel. - karoltam át a nyakát, rá mosolyogtam.
-Megfogsz fázni. - emelt le.
-Uh. Ilyen is ritkán van, hogy zsibbadok. - kuncogtam. -Azt hiszem megtartalak. - nevettem fel.
-Ezt jó hallani. - mosolygott.
Lezuhanyoztunk, kaptam tőle alvós pólót is és egy boxert, de azt inkább visszaadtam, mert túl nagy volt rám. Meg mindig van nálam váltás alsó.
-Végre már! - szaladt be Selin mellettem.
-Majdnem másfél órája itt sír, hogy neki kell a wc. - mondta Leader.
-Bocsi. - nevettem el magam.
Sanha megölelt hátulról, és a nyakamba csókolt.
-Menjünk aludni. - mondta.
-Jó, magamra erőltettem az alvást. - kuncogtam.
Persze öt perc se kellett, már aludtam.
Reggel csináltam reggelit, kiraktam a fiúknak, és haza mentem. Csend volt, csináltam Yunak reggelit, aztán elindultam a partra. Nem volt kedvem otthon ülni. Zenét hallgatva ültem a parton és néztem a vizet. Sanha hívott, de nem vettem fel. Tegnap túl hamar másztam rá, és azt hiszem, most az egyszer szerelmes vagyok. Úgy igazán szerelmes. Mert most szégyellem magam.
Sose voltam az a nyugodt, és hűséges típus, és nem az számít, hogy Sanha Idol, hanem, hogy mit érez. Nem tudok a saját érzésemmel se mit kezdeni, mert túl sok van, és túl kuszák.
Valaki leült mellém.
-Yumi. - néztem a lányra. -Mi lesz ha elszarom? Tudod milyen vagyok, és...
-Ha szereted akkor nem lesz gond. - mosolygott.
-Veled mi a helyzet? - néztem újra rá.
-Fájdalmat okozott. Ne várja, hogy azonnal megbocsátom neki.
-Hát kicsit durva, hogy mi volt, szóval megértem az érzéseid.
-Sziasztok. - hallottam Sanha hangját.
-Szia... sztok. - Suyeob is is vele volt.
-Beszélhetünk? - nézet rám Sanha. Yu felállt, és elindult, Yeob meg utána. -Miért hagytál ott? - ült mellém.
-Megijedtem. - néztem a vizet. -Olyan vagyok mint Casanova, csak csajban. Nálam a pasik csak trófeák voltak. De... érzek irántad valamit, ami megijeszt, és... nem tudok ezzel mit kezdeni. - sóhajtottam.
-Az ellentétek vonzák egymást, ezt nem tudtad? - bújt hozzám.
-Fájdalmat fogok okozni.
-Túl elém.
-Bárhol, és bármikor szexelni foglak cipelni.
-Rendelkezésedre állok. - kuncogott.
-Ahogy akarod. Én előre szóltam. - fejem a nyakába furtam.
-Nem lesz gond. - nyugtatott.
Adtam egy csókot neki, aztán mentünk megkeresni Yeobot és Yumit, majd beültünk egy pizzára, az egyik étterembe.

AB City~ (Alphabat) Yumi 10.Rész~

Miután kitáncoltam magamból a stresszt és a fájdalmat, a z idegeim lassacskán megnyugodtak és a földre dőlve nyúltam el Yesung mellett.

-Jobb?-kúszott mellém és a hasamra tette a fejét. Nem volt lelki erőm arra hogy lerúgjam magamról így felbátorodott és csókolgatni kezdte a hasam.

-Ne csináld...-mondtam erőtlenül és kupán vertem. Ekkor kapott egy SMS-t miután tág pupillákkal pislogott körbe.-Mi van?-löktem meg a vállát.

-Semmi...-motyogta zavartan-Ne üss le!-morogta és rám ült lovagoló pózban, nyakam kezdte csókolgatni. Azonnal megcsörrent a telefonja.

-Szállj le rólam te gyökér!-löktem le magamról és megrúgtam. Felkapta a mobilját és valamit keresett. Hallottam hogy valaki kiabál a vonal túlsó végéről, de nem törődve vele felvettem egy üveg vizet és a víz közelébe mentem.

-Elnézést!-szólított meg egy kislány-Ezt egy bácsi küldi!-nyomott a kezembe egy kis dobozt.

-Milyen bácsi?-guggoltam le hozzá és feltoltam a napszemüvegemet.

-Nem tudom.-mosolyodott el és otthagyott. Kíváncsian figyeltem ahogy vissza ugrál az édesanyjához és vidáman beszél hozzá. Hát ebből sem tudtam meg semmit. Kinyitottam a dobozkát és egy cetli volt benne s egy ugyan olyan medál mint amit régen kaptam Minho-tól. Ezt a karkötőt azóta hordom mióta megkaptam tőle. A cetlin az állt „Boldog szülinapot.”. Ez a végtelen jel, egyszerű ezüst medalion.

-Utálom az ajándékokat!-morogtam és lecsuktam a dobozt, s ezzel a lendülettel belehajítottam a folyóba. Szemüvegem visszatettem a pilláim elé.-Pá!-intettem Yesung-nek és elindultam haza. Az ajtón belépve megláttam Yun-t a kanapén mellett. Ledobtam magamról a cipőt, erre a kezembe nyomott egy dobozkát.-Ez mi?-fogtam meg és lehuppantam a kanapéra.

-Születésnapi ajándék.-mosolygott rám és leült mellém.

-Nincs szülinapom!-nyomtam vissza a kezébe.

-De, ma van 28. Még tavaly Yesung kikotyogta részegen, hogy nem tud neked mit venni, mert ha vesz valamit, te garantáltan vissza adod neki. Szóval, ma vagy 19. Ne is tagad. És ha el se fogadod mint szülcsinapcsiajcsinak, akkor legalább azért fogad el, mert nekem is van.-mondta ki egy szuszra.

-Levegőt vegyél.-mondtam neki.

-Vetem közben, tudod van orrom is.-vigyorgott.

-Jó...-sóhajtottam egyet és vissza vettem a dobozkát.

-Nekem is van...-mutatta meg a medálját-Amúgy...-fordult fejjel lefelé és kiszedett valami fecnit a táskájából.-Indulunk?-adta a kezembe a lapot. Úgy tűnik még egy hetünk van próbálni és ha minden nap keményen gyakorolunk talán még meg is nyerhetjük.

-Naná.-mosolyodtam el. Visszaadtam neki a lapot majd bevonultam a szobámba, bedőltem az ágyba. Vajon ki küldte azt a jelet? Ez csak egy ember ígérte meg, oké most Yun is ilyen jeles nyakláncot vett nekem, de... És miért volt Yesung ma ilyen? Ilyen furcsa... Elővettem a mobilomat és megnéztem az időt. Éjfél körül jár. Kivettem egy kapucnis pulcsit a szekrényből és magamra húztam. Kilestem hogy barátnőm még a kanapén hesszel-e. De nem láttam nyomát sem, így kisurrantam. A sitykám a fejemen és ráhúztam a kapucnimat is. Fülembe tettem a fül hallgatómat és mentem. Elővettem a mobilom és hívtam Yesung-öt. Nagyon kíváncsi vagyok ki hívta fel.

-Igen?-vette fel a telefont, a hangja nevetős volt, így gondolom a srácokkal van.

-Park!-mondtam ki hogy hol vagyok, s leültem a padra.

-Mi van vele?-értetlenkedett-És kivel beszélek?

-Anyáddal!-kiabáltam rá.

-Ohh! Ayumi! Bocsánat! Hol vagy?-hallottam hogy körülötte mindenki elhallgat.

-Hagyjuk!-nyomtam ki a telefont. Visszakapcsoltam a zenét s a Miss A-I don't need a man című dalra tekertem. Max-ra a hang és nekiálltam táncolni s énekelni. A koreográfiát és a szöveget is pontosan tudtam, igaz nem vagyok túl csajos. De néha előjön belőlem is a lány. Miután táncoltam le vettem csak észre hogy Yesung ott ül a padon, mögötte pedig a fáknál áll valaki.

-Mit akartál?-kérdezte Sung mosolyogva.

-Mondtam hagyjuk! Menj el!-tettem volna be a fülest a fülembe, de megfogta a csuklómat.- Kim Jongwoon! Utoljára mondom neked! Ne érj hozzám!-sziszegtem izzó szemekkel.

-Ugyan olyan tüzes mint régen.-hallottam hogy a fánál lévő ember kuncog mikor ezt mondja.

-Nincs kedvem hozzád!-néztem Woon-ra és kihúztam a kezem az övéből. Valami másik helyet kell keresnem, mert ez a gyökér tuti nem fog lelépni csak úgy. Ahogy pár lépést tettem arrébb megszólított az idege.

-Na és kihez van?-tette fel a kérdést egy ismerős hang.

-Mi közöd hozzá?

-Kérdésre kérdéssel nem válaszolunk.

-Azt csinálok amit akarok.-vontam vállat-Mellesleg ki a bánat vagy?

-Nem ismered meg a hangomat?-érződött a hangján hogy ledöbbent.

-Talán jobb is.-húztam el a számat-Na pá!-fordítottam nekik hátat.

-Várj!-kiabálták el magukat egyszerre. Kíváncsian fordultam vissza s karba font kézzel, s felvont szemöldökkel figyeltem őket.

-Rendben!-sóhajtott az idegen. Lassú lépteket tett felém s ekkor világította meg a lámpa fénye az arcát.

-Nem...-leheltem elhaló hangon.

-Szia.-köszönt tarkóját vakargatva Minho. A vér megfagyott az ereimben és kővé dermedtem.

-Ez... Nem lehet... - makogtam és a könnyeim a szemembe gyűltek.

-Ma a parkban ő hívott fel.-magyarázta Yesung mosolyogva.

-Ez nem igaz...-suttogtam.

-De én vagyok!-lépkedett felém s megállt előttem. Toronyként magaslott felém, s haja kissé arcába lógott. Szemei csillogtak a lámpa fényénél én pedig nem hittem annak amit látok.-Hiányoztam?

-De...-akadt el a hangom.

-Ayumi!-hallottam Soyun kiabálását és megállt Yesung mellett-Ez meg ki?-nézett az előttem magasló fiúra. Először elöntött a melegség hogy a régi szerelmem itt áll előttem, de aztán a düh amiért így eltűnt.

-Pukkadj meg!-néztem Ho-ra összeszorított szemekkel és gondoltam faképnél hagyom, de elkapta a derekamat.-Engedj el!-kiabáltam és próbáltam kiszabadulni a karolásából. Miután nem hagyta mellkasát kezdtem püfölni s a könnyeim megindultak.-Rohadék! Utállak!-piff paff. Ő nem csinált semmit, csak tartott s várta hogy kitomboljam magam.

-Én ezt nem értem...-suttogta oda Yun Sung-nak.

-Elmentél!-kiabáltam újra és megint mellkason csaptam. Kezem mellkasán maradt és nem bírtam tovább lassan kezdtem csúszni lefelé, de megtartott. Így fejem mellkasának döntve bőgtem mint egy kétéves akitől elvették a nyalókát.

-Ő Minho... Ayumi első és egyetlen szerelme.-mondta Jongwoon a magyarázatot-De Ho két éve elment, senkinek egy szót nem szólt. Csak lelépett, Yumi szíve azóta is csak érte dobogott. Bármennyire is próbáltam más felé terelni, sosem ment. Nem felejtette őt el. Ezért egy év után, már nem tehettem mást csak mellette vagyok mindig és vigyázok arra nehogy hülyeséget csináljon. Emlékszel még arra mikor a kórházban volt?

-Igen...-suttogta Yun és megborzongott, mintha valami rossz emlék jutott volna eszébe.

-Akkor ment el. Yumi egy doboz altatót vett be egy üveg Whisky-vel. Kimosták a gyomrát, azért volt kórházban.

-Szóval ő az akiről álmában beszélt...-mondta Soyun.

AB City~ (Alphabat) Soyun 9. rész ~

Értetlenül néztem Yu után. Reggel van még nekem ehhez. Felsóhajtottam, aztán elmentem zuhanyozni.
Délig volt időm rendet rakni, aztán újra ellenőrzés álla vetettem a randis cuccom, és megállapítottam, hogy ez nem lesz jó! Kikotortam a fehér, hosszabb alju ingem, amihez fekete vastag szíj van, és azt vettem föl a fekete cica nacihoz. Cipő, táska -ami mindig nálam van-, és kettőre már a parkban voltam. Négy óráig vártam, de még csak SMS-t se írt, hogy nem jön. Voltaképpen, még a tegnapira se reagált.
Hívtam is, de ki volt kapcsolva. Sose csinált ilyet.
-Yun? - hallottam Sanha hangját. Lefejeltem a térdem.
-Már csak Te hiányoztál! - álltam fel.
-Hé! Várj már! - kapta el a karom amikor elindultam.
-Dolgom van. - húztam el a karom.
-Félre értettél tegnap! - állt elém. -De magas lettél. - nézet végig rajtam. - És csinos vagy. - jegyezte meg.
-Cipő, és kösz. Térj a lényegre! - fontam karba a kezeim.
-Nem jön be a törpecirkáló! Félre értetted a tegnapi reakcióm. Én azért lepődtem meg, mert Én és Ő... - rám meredt. -Kizárt, hogy bármi legyen közte és köztem! Ki nem állhatom. - fintorgott.
-Befejezted? - kérdeztem.
-Nem! - csattant fel.
-Akkor Én most megyek. - kerültem ki.
-Várj már! - újra megfogta a karom, és ahogy megfordultam, az ajkaimra tapadt. Meredtem a csukott szemeire, aztán amikor megfogta az arcom, visszacsókoltam. Illata az orromba kúszott, Én pedig ha nem lettünk volna a parkban, leteperem. Mondjuk van pár jól takaró bokor... de nem kockáztatom a hírnevét.
-Ritkán fordul elő velem, hogy pasik lépnek, szóval ez most meglepett. - kuncogtam, aztán kinyitottam a szemeim.
-Örülök neki. - egy utolsó puszit kaptam az ajkaimra, és elengedett. -Amúgy hová készülsz ilyen csinosan? - mosolygott.
-Randim lett volna, de Woobin felültetet. Nem jött el. - vontam vállat.
-Akkor helyettesítem.
-Felesleges! Ne légy balfasz! - paskoltam meg a vállát. Elindultam, ő pedig jött utánam. Át karolta a vállam. -Attól, hogy lenyaltad a szájfényem, nem járunk! - vettem le magamról a mancsát.
-Bocsánat. - kuncogott. -Hová most? - kérdezte.
-Sétálni. - sálam megigazítottam, és irány a part.
Egyik részen észre vettem Yut, így a korlátnak dőlve, mosolyogva figyeltem.
Szeretem ha táncol, mert akkor tudom, hogy szabadnak érzi magát, és nem gondolkozik a rossz dolgokon.
-Szépen táncol. - mondta Sanha.
-Tudom. - újra elindultam, és most a városba mentünk.
Néztem is a kirakatokat, de egyik ajándék se volt olyan, ami Yumi.
-Nézd csak. - mutatott egy nyaklánc párra.
-Igen! Ez az. - mosolyogtam rá.
Egy ezüst, végtelen jeles nyaklánc volt, egyik oldalán egy fecske, és a másik párján is csak az a másik oldalon. Szerintem ez tökéletes lenne neki. És nekem is, ezzel mindig fogja tudni, hogy vele vagyok. Sanha még bent maradt amikor én már kijöttem, és felraktam az egyik láncot. Tetszett.
-Tessék. Nem tudtam, ott hagyni. - adott egy dobozt, rá pislogtam.
-Nekem? De mire? - nyitottam ki. Egy ezüst Love medálos karkötő volt. -Ez de szép. - mosolyogtam rá. -Nem adom vissza, mert tetszik. - nevettem el magam.
-Nem is venném vissza. - mosolygott. Felrakta a csuklómra, és amíg én nézegettem addig, Ő már megint eltűnt.
-Hova lett már megint ez a fiú? - néztem szét.
-Te, nézd már. - szólalt meg a hátam mögött.
-Te jó isten! Ne ijeszteges. - csaptam mellkason.
-Bocsi. - húzta össze magát.
-Na mit találtál? - néztem rá.
-Egy hirdetés, Táncversenyre. - nyomta az orrom  alá a lapot.
-És mi az eget kezdjek én ezzel? - pislogtam.
-Törpecirkálóval indulhatnátok. - forgatta meg a szemeit.
-Aha. Majd meglássuk. - vettem el a lapot és tatyiba raktam. megfordultam, hogy most már mehetünk haza, amikor megláttam Woobint, ahogy épp nyálcserét végez egy lánnyal. -Szép, mondhatom. Azt a kurva telefont, meg nem vagy képes felvenni, és szólni, hogy épp mást kengyelezel? - mondtam hangosan. Meredt szemmel nézett rám.
-Yun...- kezdte.
-Már tök mindegy, de legközelebb, ne is jussak még csak eszedbe se. - kikerültem őket, és elindultam ki.
-Ez ki volt? - ért be Sanha.
-Akivel randiztam volna. - vontam vállat.
-És ki se akadsz? - lepődött meg.
-Nem járok vele, max a szobámig. De nem érdekel, hogy mással kettyint, de legalább szólt volna, hogy ne készüljek. - fintorogtam.
Haza kísért, én pedig otthon lepakoltam, lezuhanyoztam, aztán megvártam Yumit.
-Ez mi? - pislogott a dobozra.
-Születésnapi ajándék. - mosolyogtam, és mellé kuporodtam.
-Nincs születésnapom. - adta vissza a dobozt.
-De, ma van 28. Még tavaly Yesung kikotyogta részegen, hogy nem tud neked mit venni, mert ha vesz valamit, te garantáltan vissza adod neki. Szóval, ma vagy 19. Ne is tagad. És ha el se fogadod mint szülcsinapcsiajcsinak, akkor legalább azért fogad el, mert nekem is van. - hadartam.
-Levegőt vegyél. - szólt rám. Elnevettem magam.
-Vettem, közben. Tudod, van orrom is. - mosolyogtam rá.
-Jó. - vette el vissza a dobozt.
-Nekem is van.  - mutattam az én láncom. -Amúgy...- fejjel lefelé lógtam le a kanapéról, és kiszedtem a papirt. -Indulunk? - adta oda neki. Megnézegette, aztán rám nézett.
-Naná! - mosolygott.
Akkor versenyre fel. Ayumi és Soyun alázni fog!

AB City~ (Alphabat) Yumi 8.Rész~

-10/4!-mondtam és közben egy kis vigyorra húzódott az ajkam.

-Francba!-vágta földhöz a labdát Yesung.

-Menjünk enni!-hallottam meg a fiúk hangját. Lepacsiztam Yesunggel majd odasomfordáltam a lelétóra.

-Lealáztad ám!-lelkesedett a kiskutya.

-Ha azt akartam hogy ne zaklasson muszáj volt.-vontam meg a vállam és leültem Soyun mellé, de ő csak felállt és elindult. Ennek meg már megint mi a baja?

-Várj már!-kapta el a karom a debella és oldalra húzott.

-Ha még egyszer hozzám érsz, megrúglak mint vemhes ló az indiánt!-szorítottam össze a fogaimat és ökölbe szorult a kezem s megálltam vele szemben.

-Mit pattogsz mindig?-hajolt közel hozzám és egyre csak cseszte fel az agyamat.

-Lerúglak mint focista a cipőorrát!

-Nem tudom miért vagy velem ilyen ellenséges...-egyenesedett ki.

-Irritálsz!-nyugtáztam és megindultam újra.

-Hogy lehet elhívni randira?-kapott volna megint utánam de összeszűkített szemekkel visszafordultam.

-He?-értetlenkedtem és ledöbbentem.

-Az egyik barátom randira akar téged hívni. És az érdekli hogyan hívjon randira.-mondta nyugodt hangon.

-Ha most magadról beszélsz, akkor sehogy.-vágtam magam laza állásba.

-Ch!-horkantott egyet és féloldalasan elmosolyodott-Nem magamról beszéltem, na meg ha én akarnálak felszedni már az enyém lennél.-tette magát egoista üzemmódba.

-Szép álmok szívi.-legyintettem rá és megindultam a már előre rohantak után. Tuti valamit mondott ez a zsiráf Yunnak azért ilyen.

-Ülsz mellém?-kérdezte kiskutya szemekkel a pincsi.

-Ha muszáj.-sóhajtottam és levágódtam a másik túlpörgött bolha mellé. Yun kacérkodott két sráccal, pedig Sanha-t kapta le. Na ez nem tetszik nekem.

-Suyeob!-szólította meg valamelyik gyerek a pincsit itt mellettem, óh hát akkor Suyeob a neve.

-Suyeob?-vontam fel a szemöldökömet mikor a számhoz emeltem a pálcát.

-Igen?-fordult felém csillogó szemekkel.

-Semmi.-mondtam unottan és ettem tovább-Csak nem tudtam a neved.-vontam vállat.

-Ja hát akkor most már tudod.-vigyorgott-A becenevem pedig J:eta.-pattogott a széken.

-Szuper...-ettem meg a tányéromon levő kaját és hátra dőltem. Még egy darabig fixíroztam barátnőmet ahogy elnevetgél a fiúkkal, Sanhat pedig le se tojja. Ez úgy tűnik nem tetszik a srácnak.-Mit mondtál neki?-morogtam az orrom alatt hogy csak a mellettem ülő srác hallja.

-Ki?-fordult felém Suyeob.

-A debellának szóltam.-rúgtam Sanha bokájába az pedig szúrósan rámnézett. Elővettem a mobilomat és elkezdtem írni.

~Mit mondtál neki, te szerencsétlen?~-elvette a mobilomat és ő is pötyögött.

~Semmit, csak...~-és leírta az egész sztorit.

~Idióta!~

Elkezdtem nyújtózkodni és akkora nyaklevest adtam a zsiráfnak hogy majdnem kiesett a szeme.

-Aucs. -háborgott és mérges pillákkal lesett.

-Ne pezsegjél gyerekpezsgő!-morogtam rá-Idióta!-rúgtam bokán újra.

-Mi a baj?-pislogott rám J:eta, mivel izgek mozgok hogy agyhelyen tudjam vágni ezt az idétlen debellát-Kényelmetlen a szék?

-Ja.-morogtam.

-Nekünk mennünk kell.-húzta meg a hajam egy kicsit Sanha mikor felállt.

-Tudod mit húzogass!-könyököltem herén, ahogy kihúztam a székemet. Szerintem én ezt a gyereket még megölöm ebben a hónapban.

-Valamikor találkozunk?-álltak meg az étterem előtt és kérdezte tőlem Suyeob.

-Na az hiányzik még nekem!-nyújtózkodtam és a tarkómat szorítottam.-Na pá!-indultunk meg haza. Most komolyan rám féltékeny Yun? Sandítottam rá folyamatosan. Ő pacsizik le mindenkivel és bízik meg mindenkiben, erre meg rám féltékeny? Sosem bíztam senkiben, nem szóltam senkihez csak ha muszáj volt. Erre meg rám féltékeny. Főleg egy olyan srác miatt akit legszívesebben felnégyelnék és a disznók elé dobnék. Ma is csak azért jöttem el, mivel közölte hogy találkozunk vele. De biztos jó érzés, ha még hozzám sem szól. Haza értünk ő pedig bevetette magát a szobájába. Én megfogtam egy üveg Whiskey-t. Abból mindig van itthon ha én vásárolok. És leültem egy pohár kíséretében a kanapéra és elkezdtem inni. Mikor már az üveg felét megittam jött ki Soyun és csak nézett.-Mi van?-sandítottam rá. Nem mondtam el neki soha hogy holnap lesz a szülinapom. Valahogy mindig kérdezte, én pedig valahogy eltereltem a figyelmét. Vagy egy dögös pasival, vagy valami kajával, vagy teszem azt egy cuki dologgal. Ezen az éjszakán mindig iszogatok egymagamban.

-Semmi...-suttogta és bement a szobájába. Poharamat teli öntöttem és kiittam a felét. Nem mindig iszogattam egyedül ezen az éjszakán. Egy személy volt aki mindent tudott rólam! Egy aki ismert, akivel minden nap tudtam nevetni. De róla sem tud senki. Hisz elvesztettem. Így ezen az éjszakán szokásomhoz híven, megiszok egy üveg italt és reggel elmegyek. Elmegyek oda, ahol ketten voltunk. Nem volt gond, nem voltak kötöttségek. Csak mi voltunk egymásnak. Miatta iszom a Whiskey-t is. Ő szerette. S azóta hogy eltűnt, megváltoztam. Az üveg utolsó kortyát is kiittam, majd bementem a szobámba. Beállítottam a telefonom ébresztőjét kilencre és bevágtam a szunyát.

Aznapi ruhám~

Másnap reggel a telefonom előtt keltem és kikapcsoltam az ébresztőt. Átöltöztem és nem törődve azzal hogy Yun éppen az asztalnál ül és rám vár, kiléptem a lakás ajtaján. Laza, ruganyos léptekkel mentem s felszálltam az első Han-folyó felé tartó buszra. Leszálltam és a szokásos helyre mentem, ahol voltunk.

-Tudtam én hogy itt leszel.-mosolyodott el Yesung.

-Menj a pokolba.-dünnyögtem és törökülésben leültem nézni a hullámzó vizet. Yesung az egyetlen aki ismerte Minho-t.

-Boldog szülinapot.-ült le mellém és meglökött a vállával.

-Ja...-húzódtam el tőle.

-Még mindig hiányzik?-tette fel elfojtott hangon a kérdést.

~Vállamat átkarolta, én pedig hozzá bújtam.

-Szeretlek.-suttogta ő és a fejem búbjára nyomott egy puszit.

-Én nem.-kuncogtam fel.

-Tényleg?!-játszotta el hogy felháborodott-Akkor el is megyek!-akart felállni, én pedig a ölébe másztam hogy ne tudja megtenni.

-Szeretlek Lee Minho. -nyomtam egy puszit a szájára, ő pedig magához szorított.

-Boldog szülinapot.-suttogta a fülembe.~

Villant eszembe ez az emlék. Ez volt az utolsó emlékem tőle. Szemeimbe könnyek gyűltek, de erős vagyok. Nem fogok sírni!

-Ezt igennek veszem.-hajtotta le fejét Sung. Pár óra elteltével magamra hagyott az emlékeimmel, de vissza tért két üveg ásványvízzel és egy magnóval. Bekapcsolta az After School-First Love című dalt én pedig táncoltam. Minden egyes mozdulat, ugyan az volt mint akkor. A szívem megszakadt és a könnyeim folytak.

AB City~ (Alphabat) Soyun 7. rész ~

-Adsz? - nézte Yuseob.
-Dehogy adok. - röhögtem.
-Kérek! - hisztizet.
-Hülye gyerek. - vágtam hozzá egy zacsit. -Na, és még egy kosár, és Yumi nyer. - dőltem el.
-Törpecirkáló termetéhez képest, igen fürge. - lopott tőlem gumicukit Sanha.
-Én pedig kezdem azt hinni, hogy egymásba zúgtatok. - ültem föl. Csak hápogott. Tehát, ergó, bejön neki Ayumi. Remek. Nem szóltam semmit se erre, inkább zenét kapcsoltam, és térdeimre támaszkodva, fixiroztam a körmöm.
És Ayu tényleg lealázta Yesungot. Így a fiúk felvetették, hogy mehetnénk enni. Rá bólintottunk, és irány egy étterem.
-Jól vagy? - állt mellém Yeonsoo.
-Szó - szó. Meg vagyok. - kicsit megrogyaztottam a vállam.
-Soyun? - hallottam a hangom, hátra fordultam, és Selin volt az.
-Mondjad. - mosolyogtam rá.
-Semmi, csak már jojózik a szemem a hátsó részedtől, ezért inkább új terepre tereltem a látó szerveim. - vigyorgott.
-De perverz vagy! - majdnem lefejeltem az oszlopot. Persze képletesen. Oldalt láttam ahogy Sanha és Yumi veszekednek, vagy beszélgettek, nem tudom, csak annyit, hogy ott álltak egymással szemben.
Fogtam magam és előre trappoltam. Szegény Junsu majdnem hasra vágódott, amikor elmentem mellette. Nem tudom miféle érzés kerített hatalmába, de, hogy jó nem volt, az biztos.
Zenét kapcsoltam, és első ami elindult az ToppDogg Say It volt. Szeretem ezt a számot, jó a ritmusa. Vigyorogva fordultam át a kezeimen, és pördültem meg utána a tengelyem körül. Láttam, hogy a fiúk közül páran megtapsoltak. Szeretem magam produkálni. Vigyorogva hajoltam meg, és beszaladtam az étterembe. Jöttek a fiúk is, Én pedig addig rendeltem. Yeonsoo és Junsu közt ültem le.
-Nyisd ki! - tolta az orrom elé a kaját Soo
-A lábaimat? - vigyorogtam rá.
-Ezt még megdumáljuk. - vigyorgott. Bekaptam a falatot.
-Álmodni szép dolog! - böktem meg.
-Az. - sóhajtott.
Megkajeltünk, aztán menniük kellett, így mi is haza indultunk, Én zenét hallgattam, és Woobinnak írtam, Ayu szokás szerint csendes. Otthon se beszéltem vele, nem tudom miért lettem rá féltékeny, de nem jó érzés. Sanha se szólt hozzám, mint amúgy. Elmentem zuhanyozni, aztán a konyhában ültem le. Most, hogy belegondolok, nem voltam sose szerelmes, és most se mondanám annak magam, de tény, hogy rosszul esik, hogy Sanhanak Ayu jobban bejön mint Én. Ittam egy pohár vizet, aztán bementem a szobámban. Holnap randim lesz, szóval ki kell választani a ruhát amit fel veszek. Egy ing, cica naci, magas sarkú, amit ritkán hordok. Szexi fehérnemű, és kész is vagyok.
Kíváncsi vagyok mi lesz holnap randin.

AB City~ (Alphabat) Yumi 6.Rész~

Francba hogy észrevett!
-Ez is a te hibád!-könyököltem oldalba a nagydarab debellát. Miután azon gondolkoztam hogy fujsam meg ezt a nagy mamlaszt itt mellettem, Yun-t követve lementünk a pályára. Ott a tanácsomat megfogadva elkezdett táncolni.
-Miért ilyen?-fordult felém a debella mikor leültem Yun cuccai mellé.
-Jaj fogd már be...-morogtam és csak a lányt néztem, a szíve ritmusára járt, egész teste. Miután kitáncolta magát visszajött és egy puszit nyomott a fejemre, automatikusan letörölve magamról pislogtam a happy lányra. Megint bekapcsolta az a betűzős dalt és erre nem lekapta ezt a nagy majmot? Pilláimat megforgatva álltam fel és leporoltam magam.
-Pattanjunk enni, tegnap óta nem ettem semmit. Amúgy Yumi cica veszel nekem gumi cukit?-pattogott mellettem már megint mint egy speed-es bolha.
-Bezárlak a szekrénybe ha tovább pattogsz!-fenyegettem meg, túl sokszor ígérgetem ezt neki. Valamikor már be is kéne tartanom az ígéretemet. Szaltózott egyet és újra felém perdült.
-Nincs patti lesz cuki?-pislogott rám hatalmas boci szemekkel.
-Lesz.-hagytam rá a dolgot-Te meg ne bambulj már! Sokkot kaptál egy puszi miatt? Milyen pasi vagy te?-vágtam tarkón azt a nagy gorillát.
-Törpecirkáló!-szólt rám.
-Ne egyétek már egymást!
-Ő kezdte!-vágtuk rá egyszerre, de én azt hittem fejbe rúgom.
-Menjünk.-indult előre a nikkelbolha.
-Ha még egyszer beszólsz, agyon verlek.-köptem oda a zsiráfnak és lábam az övé elé tettem, erre majdnem pofára esett.
-Fejezzétek már be!-állt közénk Soyun-Csitt!-vettünk valamit enni és én tisztes távolságban leültem attól a debellától. Mondjuk sosem szerettem ha bárki túl közel van hozzám, még Soyun sem. Rendszerint ezt tiszteletben tartja, de néha bekattan és szinte a nyakamba mászik. Van mikor nem zavar és már úgy megyek hogy húzom magam után, vagy pedig csak mikor rám ugrana arrébb állok és csattan egyet a padlón.
-Gyakran vannak ilyen hangulatváltozásai?-hajolt el barátnőm előtt az idegesítő mamlasz.
-Hát, inkább többnyire pattog mint a nitrogénes gumi labda, mindig az idegeimre megy, szóval, egy évben egyszer, ha ilyen szar kedvű aztán meg újra a régi.-válaszoltam és próbáltam minél tömörebb lenni.
-Meglepően sokat beszélsz ma amúgy. Észre vetted?-fordult felém maszatos arccal Soyun.
-Mert ez eszi az IQ szintem.-böktem a zsiráf felé.
-Ne kezdjétek!
-Nekem mennem kell.-na ez a mondat volt amire vártam egész idő alatt.-Sziasztok!-én már csak erre az egy szóra figyeltem fel és szinte táncolni lett volna kedvem hogy lelépett. Idegesítőbb ez a gyerek mint Yesung.
-Menjünk haza, fáradt vagyok.-vigyorgott a barátnőm.
-Menjünk.-vontam vállat és haza botorkáltunk. Amíg Soyun zuhanyzott én ruhástul dőltem az ágyamba és bealudtam. Délben keltem fel valami finom illatra, az orrom vezetett ki egészen az asztalig, még a szemeim is csukva voltak.
-Te sosem veszel pizsamát?-dorgált meg Yun hatalmas csillogó szemekkel.
-Minek? Ha már leveszek egy ruhát egy kintit veszek vissza.-tömtem magamba az ennivalót, de mikor rá néztem csak úgy pattogott és tudtam arra vár hogy megkérdezzem mi van-Mi van?-adtam meg neki azt amit akart.
-Sanha hívott!-ugrált előttem.
-Az meg ki?-kérdeztem tele szájjal.
-Tegnap ő hozta vissza a mobilomat.-forgatta meg a szemeit.
-A debella?-vontam fel a fél szemöldökömet.
-Az.-csóválta a fejét-Sosem jegyzed meg a neveket.
-Nem soha.-nyújtózkodtam el miután teletömtem a pocakomat.
-De!
-Nem, mivel a tiédre is emlékszem.-kacsintottam rá és bevonultam lezuhanyozni, amíg ő kimorogta magát.-Na és mit mondott?-kérdeztem meg tőle magam köré csavart törölközővel. Mivel ott ült és csúnyán nézett rám.
-Találkozunk vele!-mondta vidáman és bement a szobájába, gondolom öltözni.
-Szuper.-fejeltem meg az ajtófélfát. Én is becsoszogtam felöltözni s már rángatott is Yun a találkára. Pechemre az egész bagázs ott volt.
-Sziasztok!-pattogott Soyun megint-Ayu! Kapok nasit?-ugrált körbe én meg már lassan elszédültem.
-Kapsz!-fogtam meg a vállát hogy legalább térjek magamhoz.
-Köszi.-vigyorgott és egy puszit nyomott az arcomra.
-Van mit.-sóhajtottam és töröltem le a puszit.
-Ne töröld már le!-háborgott Yun és körbepuszilgatta az egész fejemet.
-Ha még egy puszit adsz! Én esküszöm hogy az oszlophoz kötözlek!-mutattam az oszlopra magam mellett.
-Nem mered!-vigyorgott rám a kiskutya.
-Mellé kerülsz te is ha a közelembe jössz!-mutattam rá és elindultam a közeli bolt felé hogy hozzak valami édességet ennek a cukortúltengésesnek. Vettem egy nagy zacskó gumicukrot meg pár zacskó M&M-s-t. Mikor visszamentem a barátnőm kezébe nyomtam egy M&M-s-es zacskón kívül mindent, majd megindultam a kosárpálya felé.
-Hová megyünk?-kíváncsiskodott a hátam mögött a kiskutya.
-Kosárpálya.-pattogott el mellettem Yun és meglátta Yesungöt a labdával.
-Yesung!-kiabált és rohant felé hogy megölelje.
-Na én szerintem megyek felkötöm magam.-morogtam és megindultam a fák irányába, de Yun rohant vissza s vitt a pályához.
-Szia csini baba!-kezdte Yesung.
-Ásd el magad.-löktem arrébb és elvették előlem a lasztit.
-Barátságos meccs?-kérdezte vigyorogva a kiskutya.
-Yuminál nincs barátságos meccs!-karolta át a derekamat ez a gyökér.
-Kopj le!-könyököltem oldalba, de nem engedett el.
-Öhm, ez neked szólt nem?-pislogott értelmesen a pincsi.
-Nincs dolgod?-vonta fel a szemöldökét a gyökér.
-Na idefigyelj öcsi!-vágtam hasfalon az engem karoló Yesungöt-Ha még egyszer hozzámérsz! Kitépem a gigád!-sziszegtem összeszorított fogakkal.
-Meccs!-nézett a szemembe-Ha te nyersz békén hagylak, ha én bármikor ölelgethetlek, csókolgathatlak.-nyújtotta a kezét.
-Rendben!-csaptam a kezébe majd elvettem a labdát. Lehet hogy kicsi vagyok, de annál fürgébb!
-Jó kis meccsnek nézünk elébe.-vigyorgott Soyun és leült a kilátó aljára a nasikkal és a srácokkal.
-Porrá veri a kiscsajt!-mondta egyik srác.
-Kizárt!-vágta rá Sanha- Lehet törpecirkáló, de annál okosabb és fürgébb.
-Törpecirkáló a megveszekedett, törpeuszkár nénikéd!-vágtam hozzá a táskámat mire leborult.
-Harcias a kiscica!-mondta valamelyik haverja röhögve.

-Kezdjük!-szóltam Yesungnek, mire elkezdődött a meccs.

AB City~ (Alphabat) Soyun 5. rész~

-Yumi...-sétáltam vissza. Sanha állt mellette. Zsebre dúgott kézzel állt előttünk.
-Ez mondta, hogy kövesselek vele! - mutatott Sanhara Yumi.
-Ez nem is igaz! - háborodott fel Sanha.
-Hülye nem vagyok amúgy. - szólaltam meg.
-Akkor is Ő volt. - mutatott Sanhara Ayu.
-Törpe cirkáló mond mit? - nézett le rá Sanha.
- Törpecilkáló a hernyótalpas,góliátfejű,mesterkélt jó édes anyukád! - nézett rá mérgesen Ayu.
-Befejeznétek? - csattantam fel. Elhallgattak. -Köszönöm. Szóval. Szépségem, téged már akkor kiszúrtalak amikor a fa mellett bújtál el, téged pedig akkor amikor a plázánál felmásztam a buszra. - lesápadtak. Végig néztétek, ahogy a lelkem is kibőgöm magamból. Még egy kérdés. Te Idolok gyöngye, miért követsz? És Te miért leselkedsz utánam egy fa mögül? - néztem rájuk felváltva.
-Én a mibilod miatt. - mondta Sanha.
-Én pedig aggódtam. - mondta Ayu. Fújtattam egyet, aztán sarkon fordultam, és a buszmegállóhoz mentem. Pont jött a busz, így fel is mentem. Jöttek ők is, és előttem ültek le.
-Most haragszik? - kérdezte Sanha Ayut, azt hitték zenét hallgatok, mert rajtam volt a füles.
-Ritkán haragszik bárkire, de akkor nagyon. Inkább szerintem le akar nyugodni.
-Hallom amit beszéltek. - szúrtam oda.
-Hoppá! - mondta Sanha.
-Soyun. Ne haragudj kérlek. - mondta Ayu. Én pedig tűntetőleg az orra előtt húztam fel a hangot, és kapucnit a fejemre vettem.
Most ilyen sírós hangulat vett körbe, így a Sistar Gone not around any longer tökéletes volt. Ablakon kibámulva könnyeim szántották fel az arcom. Amint megállt a busz leszálltam róla.
Gondolom jöttek utánam, de nem vagyok benne biztos, nem néztem hátra. Lementem a kosár pályára, ledobtam a táskát, és a pulcsim. Kicsit hideg van, de jól esett. Táncolni kezdtem. Yu mindig azt mondta, ha valami nem jó, akkor táncoljak. Így tettem. Egy lágyabb dallamot raktam be, derekamhoz erősítettem a lejátszót, szem becsuk, és dance.
Teljesen elvesztem a ritmusban. Igaza volt Ayuminak. Sokkal jobb a kedvem. Mosolyogva indultam vissza a cuccomhoz. Ott ültek. Nyomtam egy puszit Ayu fejére, bekapcsoltam az AB Cityt, és táncolni kezdtem rá. Közben énekeltem. Sanha vigyora a füléig ért.
-Times Up! Game over! - vigyorogva szájon pusziltam, mire Ayu megforgatta a szemét, Sanha pedig lefagyva nézett. Szám végén levettem a fejest. -Pattanjunk enni. Tegnap óta nem ettem. Amúgy Yumi cica veszel nekem gumi cukit? - pattogtam.
-Bezárlak a szekrénybe ha tovább pattogsz! - szólt rám.
-Wuu! - átlendultem a kezeimen, előttünk megpördültem, és megálltam. -Nincs patti lesz cuki? - néztem cukin rá.
-Lesz! - sóhajtott. -Te meg ne bambulj már. Sokkot kaptál egy puszi miatt? Milyen pasi vagy Te? - csapta nyakon Ayu Sanhát.
-Törpe cirkáló! - szólt rá Sanha.
-Ne egyétek már egymást. - nevettem.
-Ő kezdte! - mondták egyszerre.
Megfogtam a fejem, és felkaptam a cuccom.
-Menjünk. - indultam el.
-Még egyszer beszólsz, agyon verlek. - hallottam Ayu hangját.
-Fejezzétek már be! - álltam közéjük. -Csitt! - szóltam rájuk.
Vettünk kaját, és nyugodtan leülve enni kezdtünk.
-Gyakran vannak ilyen hangulat változásai? - hajolt át rajtam Sanha.
-Hát, inkább többnyire pattog mint a nitrogénes gumi labda, mindig az idegeimre megy, szóval, egy évben egyszer, ha ilyen szar kedvű aztán meg újra a régi. - mondta Ayu.
-Meglepően sokat beszélsz ma amúgy. Észre vetted? - kérdeztem Yut.
-Mert ez eszi az IQ szintem. - mondta Ayu Sanhara mutatva.
-Ne kezdjétek! - szóltam rájuk.
-Nekem mennem kell. - mondta Sanha miután kézbe vette a mobilját. -Itt a tiéd. A WC-nél volt, biztos kiesett a táskádból. Beleírtam a számom. Majd hívlak. - állt fel. -Sziasztok! - intett és elment.
-Menjünk haza. Fáradt vagyok. - vigyorogtam Ayura.
-Menjünk.
Otthon zuhiztam, és bedőltem az ágyba.