AB City~ (Alphabat) Soyun 9. rész ~

Értetlenül néztem Yu után. Reggel van még nekem ehhez. Felsóhajtottam, aztán elmentem zuhanyozni.
Délig volt időm rendet rakni, aztán újra ellenőrzés álla vetettem a randis cuccom, és megállapítottam, hogy ez nem lesz jó! Kikotortam a fehér, hosszabb alju ingem, amihez fekete vastag szíj van, és azt vettem föl a fekete cica nacihoz. Cipő, táska -ami mindig nálam van-, és kettőre már a parkban voltam. Négy óráig vártam, de még csak SMS-t se írt, hogy nem jön. Voltaképpen, még a tegnapira se reagált.
Hívtam is, de ki volt kapcsolva. Sose csinált ilyet.
-Yun? - hallottam Sanha hangját. Lefejeltem a térdem.
-Már csak Te hiányoztál! - álltam fel.
-Hé! Várj már! - kapta el a karom amikor elindultam.
-Dolgom van. - húztam el a karom.
-Félre értettél tegnap! - állt elém. -De magas lettél. - nézet végig rajtam. - És csinos vagy. - jegyezte meg.
-Cipő, és kösz. Térj a lényegre! - fontam karba a kezeim.
-Nem jön be a törpecirkáló! Félre értetted a tegnapi reakcióm. Én azért lepődtem meg, mert Én és Ő... - rám meredt. -Kizárt, hogy bármi legyen közte és köztem! Ki nem állhatom. - fintorgott.
-Befejezted? - kérdeztem.
-Nem! - csattant fel.
-Akkor Én most megyek. - kerültem ki.
-Várj már! - újra megfogta a karom, és ahogy megfordultam, az ajkaimra tapadt. Meredtem a csukott szemeire, aztán amikor megfogta az arcom, visszacsókoltam. Illata az orromba kúszott, Én pedig ha nem lettünk volna a parkban, leteperem. Mondjuk van pár jól takaró bokor... de nem kockáztatom a hírnevét.
-Ritkán fordul elő velem, hogy pasik lépnek, szóval ez most meglepett. - kuncogtam, aztán kinyitottam a szemeim.
-Örülök neki. - egy utolsó puszit kaptam az ajkaimra, és elengedett. -Amúgy hová készülsz ilyen csinosan? - mosolygott.
-Randim lett volna, de Woobin felültetet. Nem jött el. - vontam vállat.
-Akkor helyettesítem.
-Felesleges! Ne légy balfasz! - paskoltam meg a vállát. Elindultam, ő pedig jött utánam. Át karolta a vállam. -Attól, hogy lenyaltad a szájfényem, nem járunk! - vettem le magamról a mancsát.
-Bocsánat. - kuncogott. -Hová most? - kérdezte.
-Sétálni. - sálam megigazítottam, és irány a part.
Egyik részen észre vettem Yut, így a korlátnak dőlve, mosolyogva figyeltem.
Szeretem ha táncol, mert akkor tudom, hogy szabadnak érzi magát, és nem gondolkozik a rossz dolgokon.
-Szépen táncol. - mondta Sanha.
-Tudom. - újra elindultam, és most a városba mentünk.
Néztem is a kirakatokat, de egyik ajándék se volt olyan, ami Yumi.
-Nézd csak. - mutatott egy nyaklánc párra.
-Igen! Ez az. - mosolyogtam rá.
Egy ezüst, végtelen jeles nyaklánc volt, egyik oldalán egy fecske, és a másik párján is csak az a másik oldalon. Szerintem ez tökéletes lenne neki. És nekem is, ezzel mindig fogja tudni, hogy vele vagyok. Sanha még bent maradt amikor én már kijöttem, és felraktam az egyik láncot. Tetszett.
-Tessék. Nem tudtam, ott hagyni. - adott egy dobozt, rá pislogtam.
-Nekem? De mire? - nyitottam ki. Egy ezüst Love medálos karkötő volt. -Ez de szép. - mosolyogtam rá. -Nem adom vissza, mert tetszik. - nevettem el magam.
-Nem is venném vissza. - mosolygott. Felrakta a csuklómra, és amíg én nézegettem addig, Ő már megint eltűnt.
-Hova lett már megint ez a fiú? - néztem szét.
-Te, nézd már. - szólalt meg a hátam mögött.
-Te jó isten! Ne ijeszteges. - csaptam mellkason.
-Bocsi. - húzta össze magát.
-Na mit találtál? - néztem rá.
-Egy hirdetés, Táncversenyre. - nyomta az orrom  alá a lapot.
-És mi az eget kezdjek én ezzel? - pislogtam.
-Törpecirkálóval indulhatnátok. - forgatta meg a szemeit.
-Aha. Majd meglássuk. - vettem el a lapot és tatyiba raktam. megfordultam, hogy most már mehetünk haza, amikor megláttam Woobint, ahogy épp nyálcserét végez egy lánnyal. -Szép, mondhatom. Azt a kurva telefont, meg nem vagy képes felvenni, és szólni, hogy épp mást kengyelezel? - mondtam hangosan. Meredt szemmel nézett rám.
-Yun...- kezdte.
-Már tök mindegy, de legközelebb, ne is jussak még csak eszedbe se. - kikerültem őket, és elindultam ki.
-Ez ki volt? - ért be Sanha.
-Akivel randiztam volna. - vontam vállat.
-És ki se akadsz? - lepődött meg.
-Nem járok vele, max a szobámig. De nem érdekel, hogy mással kettyint, de legalább szólt volna, hogy ne készüljek. - fintorogtam.
Haza kísért, én pedig otthon lepakoltam, lezuhanyoztam, aztán megvártam Yumit.
-Ez mi? - pislogott a dobozra.
-Születésnapi ajándék. - mosolyogtam, és mellé kuporodtam.
-Nincs születésnapom. - adta vissza a dobozt.
-De, ma van 28. Még tavaly Yesung kikotyogta részegen, hogy nem tud neked mit venni, mert ha vesz valamit, te garantáltan vissza adod neki. Szóval, ma vagy 19. Ne is tagad. És ha el se fogadod mint szülcsinapcsiajcsinak, akkor legalább azért fogad el, mert nekem is van. - hadartam.
-Levegőt vegyél. - szólt rám. Elnevettem magam.
-Vettem, közben. Tudod, van orrom is. - mosolyogtam rá.
-Jó. - vette el vissza a dobozt.
-Nekem is van.  - mutattam az én láncom. -Amúgy...- fejjel lefelé lógtam le a kanapéról, és kiszedtem a papirt. -Indulunk? - adta oda neki. Megnézegette, aztán rám nézett.
-Naná! - mosolygott.
Akkor versenyre fel. Ayumi és Soyun alázni fog!

AB City~ (Alphabat) Yumi 8.Rész~

-10/4!-mondtam és közben egy kis vigyorra húzódott az ajkam.

-Francba!-vágta földhöz a labdát Yesung.

-Menjünk enni!-hallottam meg a fiúk hangját. Lepacsiztam Yesunggel majd odasomfordáltam a lelétóra.

-Lealáztad ám!-lelkesedett a kiskutya.

-Ha azt akartam hogy ne zaklasson muszáj volt.-vontam meg a vállam és leültem Soyun mellé, de ő csak felállt és elindult. Ennek meg már megint mi a baja?

-Várj már!-kapta el a karom a debella és oldalra húzott.

-Ha még egyszer hozzám érsz, megrúglak mint vemhes ló az indiánt!-szorítottam össze a fogaimat és ökölbe szorult a kezem s megálltam vele szemben.

-Mit pattogsz mindig?-hajolt közel hozzám és egyre csak cseszte fel az agyamat.

-Lerúglak mint focista a cipőorrát!

-Nem tudom miért vagy velem ilyen ellenséges...-egyenesedett ki.

-Irritálsz!-nyugtáztam és megindultam újra.

-Hogy lehet elhívni randira?-kapott volna megint utánam de összeszűkített szemekkel visszafordultam.

-He?-értetlenkedtem és ledöbbentem.

-Az egyik barátom randira akar téged hívni. És az érdekli hogyan hívjon randira.-mondta nyugodt hangon.

-Ha most magadról beszélsz, akkor sehogy.-vágtam magam laza állásba.

-Ch!-horkantott egyet és féloldalasan elmosolyodott-Nem magamról beszéltem, na meg ha én akarnálak felszedni már az enyém lennél.-tette magát egoista üzemmódba.

-Szép álmok szívi.-legyintettem rá és megindultam a már előre rohantak után. Tuti valamit mondott ez a zsiráf Yunnak azért ilyen.

-Ülsz mellém?-kérdezte kiskutya szemekkel a pincsi.

-Ha muszáj.-sóhajtottam és levágódtam a másik túlpörgött bolha mellé. Yun kacérkodott két sráccal, pedig Sanha-t kapta le. Na ez nem tetszik nekem.

-Suyeob!-szólította meg valamelyik gyerek a pincsit itt mellettem, óh hát akkor Suyeob a neve.

-Suyeob?-vontam fel a szemöldökömet mikor a számhoz emeltem a pálcát.

-Igen?-fordult felém csillogó szemekkel.

-Semmi.-mondtam unottan és ettem tovább-Csak nem tudtam a neved.-vontam vállat.

-Ja hát akkor most már tudod.-vigyorgott-A becenevem pedig J:eta.-pattogott a széken.

-Szuper...-ettem meg a tányéromon levő kaját és hátra dőltem. Még egy darabig fixíroztam barátnőmet ahogy elnevetgél a fiúkkal, Sanhat pedig le se tojja. Ez úgy tűnik nem tetszik a srácnak.-Mit mondtál neki?-morogtam az orrom alatt hogy csak a mellettem ülő srác hallja.

-Ki?-fordult felém Suyeob.

-A debellának szóltam.-rúgtam Sanha bokájába az pedig szúrósan rámnézett. Elővettem a mobilomat és elkezdtem írni.

~Mit mondtál neki, te szerencsétlen?~-elvette a mobilomat és ő is pötyögött.

~Semmit, csak...~-és leírta az egész sztorit.

~Idióta!~

Elkezdtem nyújtózkodni és akkora nyaklevest adtam a zsiráfnak hogy majdnem kiesett a szeme.

-Aucs. -háborgott és mérges pillákkal lesett.

-Ne pezsegjél gyerekpezsgő!-morogtam rá-Idióta!-rúgtam bokán újra.

-Mi a baj?-pislogott rám J:eta, mivel izgek mozgok hogy agyhelyen tudjam vágni ezt az idétlen debellát-Kényelmetlen a szék?

-Ja.-morogtam.

-Nekünk mennünk kell.-húzta meg a hajam egy kicsit Sanha mikor felállt.

-Tudod mit húzogass!-könyököltem herén, ahogy kihúztam a székemet. Szerintem én ezt a gyereket még megölöm ebben a hónapban.

-Valamikor találkozunk?-álltak meg az étterem előtt és kérdezte tőlem Suyeob.

-Na az hiányzik még nekem!-nyújtózkodtam és a tarkómat szorítottam.-Na pá!-indultunk meg haza. Most komolyan rám féltékeny Yun? Sandítottam rá folyamatosan. Ő pacsizik le mindenkivel és bízik meg mindenkiben, erre meg rám féltékeny? Sosem bíztam senkiben, nem szóltam senkihez csak ha muszáj volt. Erre meg rám féltékeny. Főleg egy olyan srác miatt akit legszívesebben felnégyelnék és a disznók elé dobnék. Ma is csak azért jöttem el, mivel közölte hogy találkozunk vele. De biztos jó érzés, ha még hozzám sem szól. Haza értünk ő pedig bevetette magát a szobájába. Én megfogtam egy üveg Whiskey-t. Abból mindig van itthon ha én vásárolok. És leültem egy pohár kíséretében a kanapéra és elkezdtem inni. Mikor már az üveg felét megittam jött ki Soyun és csak nézett.-Mi van?-sandítottam rá. Nem mondtam el neki soha hogy holnap lesz a szülinapom. Valahogy mindig kérdezte, én pedig valahogy eltereltem a figyelmét. Vagy egy dögös pasival, vagy valami kajával, vagy teszem azt egy cuki dologgal. Ezen az éjszakán mindig iszogatok egymagamban.

-Semmi...-suttogta és bement a szobájába. Poharamat teli öntöttem és kiittam a felét. Nem mindig iszogattam egyedül ezen az éjszakán. Egy személy volt aki mindent tudott rólam! Egy aki ismert, akivel minden nap tudtam nevetni. De róla sem tud senki. Hisz elvesztettem. Így ezen az éjszakán szokásomhoz híven, megiszok egy üveg italt és reggel elmegyek. Elmegyek oda, ahol ketten voltunk. Nem volt gond, nem voltak kötöttségek. Csak mi voltunk egymásnak. Miatta iszom a Whiskey-t is. Ő szerette. S azóta hogy eltűnt, megváltoztam. Az üveg utolsó kortyát is kiittam, majd bementem a szobámba. Beállítottam a telefonom ébresztőjét kilencre és bevágtam a szunyát.

Aznapi ruhám~

Másnap reggel a telefonom előtt keltem és kikapcsoltam az ébresztőt. Átöltöztem és nem törődve azzal hogy Yun éppen az asztalnál ül és rám vár, kiléptem a lakás ajtaján. Laza, ruganyos léptekkel mentem s felszálltam az első Han-folyó felé tartó buszra. Leszálltam és a szokásos helyre mentem, ahol voltunk.

-Tudtam én hogy itt leszel.-mosolyodott el Yesung.

-Menj a pokolba.-dünnyögtem és törökülésben leültem nézni a hullámzó vizet. Yesung az egyetlen aki ismerte Minho-t.

-Boldog szülinapot.-ült le mellém és meglökött a vállával.

-Ja...-húzódtam el tőle.

-Még mindig hiányzik?-tette fel elfojtott hangon a kérdést.

~Vállamat átkarolta, én pedig hozzá bújtam.

-Szeretlek.-suttogta ő és a fejem búbjára nyomott egy puszit.

-Én nem.-kuncogtam fel.

-Tényleg?!-játszotta el hogy felháborodott-Akkor el is megyek!-akart felállni, én pedig a ölébe másztam hogy ne tudja megtenni.

-Szeretlek Lee Minho. -nyomtam egy puszit a szájára, ő pedig magához szorított.

-Boldog szülinapot.-suttogta a fülembe.~

Villant eszembe ez az emlék. Ez volt az utolsó emlékem tőle. Szemeimbe könnyek gyűltek, de erős vagyok. Nem fogok sírni!

-Ezt igennek veszem.-hajtotta le fejét Sung. Pár óra elteltével magamra hagyott az emlékeimmel, de vissza tért két üveg ásványvízzel és egy magnóval. Bekapcsolta az After School-First Love című dalt én pedig táncoltam. Minden egyes mozdulat, ugyan az volt mint akkor. A szívem megszakadt és a könnyeim folytak.

AB City~ (Alphabat) Soyun 7. rész ~

-Adsz? - nézte Yuseob.
-Dehogy adok. - röhögtem.
-Kérek! - hisztizet.
-Hülye gyerek. - vágtam hozzá egy zacsit. -Na, és még egy kosár, és Yumi nyer. - dőltem el.
-Törpecirkáló termetéhez képest, igen fürge. - lopott tőlem gumicukit Sanha.
-Én pedig kezdem azt hinni, hogy egymásba zúgtatok. - ültem föl. Csak hápogott. Tehát, ergó, bejön neki Ayumi. Remek. Nem szóltam semmit se erre, inkább zenét kapcsoltam, és térdeimre támaszkodva, fixiroztam a körmöm.
És Ayu tényleg lealázta Yesungot. Így a fiúk felvetették, hogy mehetnénk enni. Rá bólintottunk, és irány egy étterem.
-Jól vagy? - állt mellém Yeonsoo.
-Szó - szó. Meg vagyok. - kicsit megrogyaztottam a vállam.
-Soyun? - hallottam a hangom, hátra fordultam, és Selin volt az.
-Mondjad. - mosolyogtam rá.
-Semmi, csak már jojózik a szemem a hátsó részedtől, ezért inkább új terepre tereltem a látó szerveim. - vigyorgott.
-De perverz vagy! - majdnem lefejeltem az oszlopot. Persze képletesen. Oldalt láttam ahogy Sanha és Yumi veszekednek, vagy beszélgettek, nem tudom, csak annyit, hogy ott álltak egymással szemben.
Fogtam magam és előre trappoltam. Szegény Junsu majdnem hasra vágódott, amikor elmentem mellette. Nem tudom miféle érzés kerített hatalmába, de, hogy jó nem volt, az biztos.
Zenét kapcsoltam, és első ami elindult az ToppDogg Say It volt. Szeretem ezt a számot, jó a ritmusa. Vigyorogva fordultam át a kezeimen, és pördültem meg utána a tengelyem körül. Láttam, hogy a fiúk közül páran megtapsoltak. Szeretem magam produkálni. Vigyorogva hajoltam meg, és beszaladtam az étterembe. Jöttek a fiúk is, Én pedig addig rendeltem. Yeonsoo és Junsu közt ültem le.
-Nyisd ki! - tolta az orrom elé a kaját Soo
-A lábaimat? - vigyorogtam rá.
-Ezt még megdumáljuk. - vigyorgott. Bekaptam a falatot.
-Álmodni szép dolog! - böktem meg.
-Az. - sóhajtott.
Megkajeltünk, aztán menniük kellett, így mi is haza indultunk, Én zenét hallgattam, és Woobinnak írtam, Ayu szokás szerint csendes. Otthon se beszéltem vele, nem tudom miért lettem rá féltékeny, de nem jó érzés. Sanha se szólt hozzám, mint amúgy. Elmentem zuhanyozni, aztán a konyhában ültem le. Most, hogy belegondolok, nem voltam sose szerelmes, és most se mondanám annak magam, de tény, hogy rosszul esik, hogy Sanhanak Ayu jobban bejön mint Én. Ittam egy pohár vizet, aztán bementem a szobámban. Holnap randim lesz, szóval ki kell választani a ruhát amit fel veszek. Egy ing, cica naci, magas sarkú, amit ritkán hordok. Szexi fehérnemű, és kész is vagyok.
Kíváncsi vagyok mi lesz holnap randin.

AB City~ (Alphabat) Yumi 6.Rész~

Francba hogy észrevett!
-Ez is a te hibád!-könyököltem oldalba a nagydarab debellát. Miután azon gondolkoztam hogy fujsam meg ezt a nagy mamlaszt itt mellettem, Yun-t követve lementünk a pályára. Ott a tanácsomat megfogadva elkezdett táncolni.
-Miért ilyen?-fordult felém a debella mikor leültem Yun cuccai mellé.
-Jaj fogd már be...-morogtam és csak a lányt néztem, a szíve ritmusára járt, egész teste. Miután kitáncolta magát visszajött és egy puszit nyomott a fejemre, automatikusan letörölve magamról pislogtam a happy lányra. Megint bekapcsolta az a betűzős dalt és erre nem lekapta ezt a nagy majmot? Pilláimat megforgatva álltam fel és leporoltam magam.
-Pattanjunk enni, tegnap óta nem ettem semmit. Amúgy Yumi cica veszel nekem gumi cukit?-pattogott mellettem már megint mint egy speed-es bolha.
-Bezárlak a szekrénybe ha tovább pattogsz!-fenyegettem meg, túl sokszor ígérgetem ezt neki. Valamikor már be is kéne tartanom az ígéretemet. Szaltózott egyet és újra felém perdült.
-Nincs patti lesz cuki?-pislogott rám hatalmas boci szemekkel.
-Lesz.-hagytam rá a dolgot-Te meg ne bambulj már! Sokkot kaptál egy puszi miatt? Milyen pasi vagy te?-vágtam tarkón azt a nagy gorillát.
-Törpecirkáló!-szólt rám.
-Ne egyétek már egymást!
-Ő kezdte!-vágtuk rá egyszerre, de én azt hittem fejbe rúgom.
-Menjünk.-indult előre a nikkelbolha.
-Ha még egyszer beszólsz, agyon verlek.-köptem oda a zsiráfnak és lábam az övé elé tettem, erre majdnem pofára esett.
-Fejezzétek már be!-állt közénk Soyun-Csitt!-vettünk valamit enni és én tisztes távolságban leültem attól a debellától. Mondjuk sosem szerettem ha bárki túl közel van hozzám, még Soyun sem. Rendszerint ezt tiszteletben tartja, de néha bekattan és szinte a nyakamba mászik. Van mikor nem zavar és már úgy megyek hogy húzom magam után, vagy pedig csak mikor rám ugrana arrébb állok és csattan egyet a padlón.
-Gyakran vannak ilyen hangulatváltozásai?-hajolt el barátnőm előtt az idegesítő mamlasz.
-Hát, inkább többnyire pattog mint a nitrogénes gumi labda, mindig az idegeimre megy, szóval, egy évben egyszer, ha ilyen szar kedvű aztán meg újra a régi.-válaszoltam és próbáltam minél tömörebb lenni.
-Meglepően sokat beszélsz ma amúgy. Észre vetted?-fordult felém maszatos arccal Soyun.
-Mert ez eszi az IQ szintem.-böktem a zsiráf felé.
-Ne kezdjétek!
-Nekem mennem kell.-na ez a mondat volt amire vártam egész idő alatt.-Sziasztok!-én már csak erre az egy szóra figyeltem fel és szinte táncolni lett volna kedvem hogy lelépett. Idegesítőbb ez a gyerek mint Yesung.
-Menjünk haza, fáradt vagyok.-vigyorgott a barátnőm.
-Menjünk.-vontam vállat és haza botorkáltunk. Amíg Soyun zuhanyzott én ruhástul dőltem az ágyamba és bealudtam. Délben keltem fel valami finom illatra, az orrom vezetett ki egészen az asztalig, még a szemeim is csukva voltak.
-Te sosem veszel pizsamát?-dorgált meg Yun hatalmas csillogó szemekkel.
-Minek? Ha már leveszek egy ruhát egy kintit veszek vissza.-tömtem magamba az ennivalót, de mikor rá néztem csak úgy pattogott és tudtam arra vár hogy megkérdezzem mi van-Mi van?-adtam meg neki azt amit akart.
-Sanha hívott!-ugrált előttem.
-Az meg ki?-kérdeztem tele szájjal.
-Tegnap ő hozta vissza a mobilomat.-forgatta meg a szemeit.
-A debella?-vontam fel a fél szemöldökömet.
-Az.-csóválta a fejét-Sosem jegyzed meg a neveket.
-Nem soha.-nyújtózkodtam el miután teletömtem a pocakomat.
-De!
-Nem, mivel a tiédre is emlékszem.-kacsintottam rá és bevonultam lezuhanyozni, amíg ő kimorogta magát.-Na és mit mondott?-kérdeztem meg tőle magam köré csavart törölközővel. Mivel ott ült és csúnyán nézett rám.
-Találkozunk vele!-mondta vidáman és bement a szobájába, gondolom öltözni.
-Szuper.-fejeltem meg az ajtófélfát. Én is becsoszogtam felöltözni s már rángatott is Yun a találkára. Pechemre az egész bagázs ott volt.
-Sziasztok!-pattogott Soyun megint-Ayu! Kapok nasit?-ugrált körbe én meg már lassan elszédültem.
-Kapsz!-fogtam meg a vállát hogy legalább térjek magamhoz.
-Köszi.-vigyorgott és egy puszit nyomott az arcomra.
-Van mit.-sóhajtottam és töröltem le a puszit.
-Ne töröld már le!-háborgott Yun és körbepuszilgatta az egész fejemet.
-Ha még egy puszit adsz! Én esküszöm hogy az oszlophoz kötözlek!-mutattam az oszlopra magam mellett.
-Nem mered!-vigyorgott rám a kiskutya.
-Mellé kerülsz te is ha a közelembe jössz!-mutattam rá és elindultam a közeli bolt felé hogy hozzak valami édességet ennek a cukortúltengésesnek. Vettem egy nagy zacskó gumicukrot meg pár zacskó M&M-s-t. Mikor visszamentem a barátnőm kezébe nyomtam egy M&M-s-es zacskón kívül mindent, majd megindultam a kosárpálya felé.
-Hová megyünk?-kíváncsiskodott a hátam mögött a kiskutya.
-Kosárpálya.-pattogott el mellettem Yun és meglátta Yesungöt a labdával.
-Yesung!-kiabált és rohant felé hogy megölelje.
-Na én szerintem megyek felkötöm magam.-morogtam és megindultam a fák irányába, de Yun rohant vissza s vitt a pályához.
-Szia csini baba!-kezdte Yesung.
-Ásd el magad.-löktem arrébb és elvették előlem a lasztit.
-Barátságos meccs?-kérdezte vigyorogva a kiskutya.
-Yuminál nincs barátságos meccs!-karolta át a derekamat ez a gyökér.
-Kopj le!-könyököltem oldalba, de nem engedett el.
-Öhm, ez neked szólt nem?-pislogott értelmesen a pincsi.
-Nincs dolgod?-vonta fel a szemöldökét a gyökér.
-Na idefigyelj öcsi!-vágtam hasfalon az engem karoló Yesungöt-Ha még egyszer hozzámérsz! Kitépem a gigád!-sziszegtem összeszorított fogakkal.
-Meccs!-nézett a szemembe-Ha te nyersz békén hagylak, ha én bármikor ölelgethetlek, csókolgathatlak.-nyújtotta a kezét.
-Rendben!-csaptam a kezébe majd elvettem a labdát. Lehet hogy kicsi vagyok, de annál fürgébb!
-Jó kis meccsnek nézünk elébe.-vigyorgott Soyun és leült a kilátó aljára a nasikkal és a srácokkal.
-Porrá veri a kiscsajt!-mondta egyik srác.
-Kizárt!-vágta rá Sanha- Lehet törpecirkáló, de annál okosabb és fürgébb.
-Törpecirkáló a megveszekedett, törpeuszkár nénikéd!-vágtam hozzá a táskámat mire leborult.
-Harcias a kiscica!-mondta valamelyik haverja röhögve.

-Kezdjük!-szóltam Yesungnek, mire elkezdődött a meccs.

AB City~ (Alphabat) Soyun 5. rész~

-Yumi...-sétáltam vissza. Sanha állt mellette. Zsebre dúgott kézzel állt előttünk.
-Ez mondta, hogy kövesselek vele! - mutatott Sanhara Yumi.
-Ez nem is igaz! - háborodott fel Sanha.
-Hülye nem vagyok amúgy. - szólaltam meg.
-Akkor is Ő volt. - mutatott Sanhara Ayu.
-Törpe cirkáló mond mit? - nézett le rá Sanha.
- Törpecilkáló a hernyótalpas,góliátfejű,mesterkélt jó édes anyukád! - nézett rá mérgesen Ayu.
-Befejeznétek? - csattantam fel. Elhallgattak. -Köszönöm. Szóval. Szépségem, téged már akkor kiszúrtalak amikor a fa mellett bújtál el, téged pedig akkor amikor a plázánál felmásztam a buszra. - lesápadtak. Végig néztétek, ahogy a lelkem is kibőgöm magamból. Még egy kérdés. Te Idolok gyöngye, miért követsz? És Te miért leselkedsz utánam egy fa mögül? - néztem rájuk felváltva.
-Én a mibilod miatt. - mondta Sanha.
-Én pedig aggódtam. - mondta Ayu. Fújtattam egyet, aztán sarkon fordultam, és a buszmegállóhoz mentem. Pont jött a busz, így fel is mentem. Jöttek ők is, és előttem ültek le.
-Most haragszik? - kérdezte Sanha Ayut, azt hitték zenét hallgatok, mert rajtam volt a füles.
-Ritkán haragszik bárkire, de akkor nagyon. Inkább szerintem le akar nyugodni.
-Hallom amit beszéltek. - szúrtam oda.
-Hoppá! - mondta Sanha.
-Soyun. Ne haragudj kérlek. - mondta Ayu. Én pedig tűntetőleg az orra előtt húztam fel a hangot, és kapucnit a fejemre vettem.
Most ilyen sírós hangulat vett körbe, így a Sistar Gone not around any longer tökéletes volt. Ablakon kibámulva könnyeim szántották fel az arcom. Amint megállt a busz leszálltam róla.
Gondolom jöttek utánam, de nem vagyok benne biztos, nem néztem hátra. Lementem a kosár pályára, ledobtam a táskát, és a pulcsim. Kicsit hideg van, de jól esett. Táncolni kezdtem. Yu mindig azt mondta, ha valami nem jó, akkor táncoljak. Így tettem. Egy lágyabb dallamot raktam be, derekamhoz erősítettem a lejátszót, szem becsuk, és dance.
Teljesen elvesztem a ritmusban. Igaza volt Ayuminak. Sokkal jobb a kedvem. Mosolyogva indultam vissza a cuccomhoz. Ott ültek. Nyomtam egy puszit Ayu fejére, bekapcsoltam az AB Cityt, és táncolni kezdtem rá. Közben énekeltem. Sanha vigyora a füléig ért.
-Times Up! Game over! - vigyorogva szájon pusziltam, mire Ayu megforgatta a szemét, Sanha pedig lefagyva nézett. Szám végén levettem a fejest. -Pattanjunk enni. Tegnap óta nem ettem. Amúgy Yumi cica veszel nekem gumi cukit? - pattogtam.
-Bezárlak a szekrénybe ha tovább pattogsz! - szólt rám.
-Wuu! - átlendultem a kezeimen, előttünk megpördültem, és megálltam. -Nincs patti lesz cuki? - néztem cukin rá.
-Lesz! - sóhajtott. -Te meg ne bambulj már. Sokkot kaptál egy puszi miatt? Milyen pasi vagy Te? - csapta nyakon Ayu Sanhát.
-Törpe cirkáló! - szólt rá Sanha.
-Ne egyétek már egymást. - nevettem.
-Ő kezdte! - mondták egyszerre.
Megfogtam a fejem, és felkaptam a cuccom.
-Menjünk. - indultam el.
-Még egyszer beszólsz, agyon verlek. - hallottam Ayu hangját.
-Fejezzétek már be! - álltam közéjük. -Csitt! - szóltam rájuk.
Vettünk kaját, és nyugodtan leülve enni kezdtünk.
-Gyakran vannak ilyen hangulat változásai? - hajolt át rajtam Sanha.
-Hát, inkább többnyire pattog mint a nitrogénes gumi labda, mindig az idegeimre megy, szóval, egy évben egyszer, ha ilyen szar kedvű aztán meg újra a régi. - mondta Ayu.
-Meglepően sokat beszélsz ma amúgy. Észre vetted? - kérdeztem Yut.
-Mert ez eszi az IQ szintem. - mondta Ayu Sanhara mutatva.
-Ne kezdjétek! - szóltam rájuk.
-Nekem mennem kell. - mondta Sanha miután kézbe vette a mobilját. -Itt a tiéd. A WC-nél volt, biztos kiesett a táskádból. Beleírtam a számom. Majd hívlak. - állt fel. -Sziasztok! - intett és elment.
-Menjünk haza. Fáradt vagyok. - vigyorogtam Ayura.
-Menjünk.
Otthon zuhiztam, és bedőltem az ágyba.

AB City~ (Alphabat) Yumi 4.Rész~

Ahogy haladtunk ki végig fél szemmel Yun-t figyeltem. Minden évben érzem hogy ezekben a napokban egyre fájdalmasabb a tekintete. Valami olyasmi volt ekkor ami megváltoztatta az egész életét, és biztos vagyok benne hogy a szüleinek is köze van ehhez.

-Sziasztok lányok.-köszöntek a fiúk és egyből rám tapadt Yesung.

-Szia baby. Nincs kedved egy kis hancúrhoz?-karolta át a derekamat, pedig tudja ha hozzám ér eltöröm az állkapcsát.

-Bocs, minivel nem kezdek!-vágtam gyomron és otthagytam. Seoyong hozta a szokásos felszerelést és átpattantunk a parkba a szokásos helyünkre. Amint elindult a zene már táncoltam is. A tánc az életem. Ez az ami sok év után is életben tart. Mindig a kifulladásnál tovább táncolok. Már levegőt sem kaptam és az izzadtság cseppek gyöngyöztek a homlokomon mikor leültem egy kicsit pihenni. Miután kipihentem magam átugrottunk Gangnamba is és ott is kitáncoltam magamból a fájdalmat és a dühöt. A fiúk már eléggé rászálltak Yun-ra hogy mi lehet a baja, ettől pedig eléggé kiakadt.

-Nem akarok erről beszélni, jó? Haza megyek!-pattant fel-Otthon találkozunk.-nézett rám megerősítés képpen. Egy apró bólintással jeleztem hogy nincs probléma, majd elviharzott. A fiúk tág szemekkel rám pislogtak tanácsért és válaszért.

-Menjünk vissza a parkba.-álltam fel lezseren.

-Yumi!-szóltak rám egyszerre a fiúk, de már táskám szíját a vállamra véve indultam meg. Ők csak csendben követtek és szúrós, sokat mondó szemekkel vizslattak. Bizonyára azt gondolják tudom hogy mi Soyun baja. De nem. Nem tudom. Még nekem sem mondja el. De én legalább nem zaklatom miatta, úgy vagyok vele, ha akarja elmondja. Ha nem akarja akkor nem. Nem erőszak a disznótor, csak a disznónak. Hisz rólam sem tud senki semmit. Nem tudják miért kerültem be az árvaházba, nem tudják mit miért teszek és miért mondok. Sőt még szerintem azt sem sejtik miért vagyok ilyen mogorva.

-Yu. -dőlt le mellém Yesung és bámult, egy pillantást vetettem rá mire összehúzta a pilláit. Várta hogy visszakérdezzek ami valljuk be roppant idegesítő.

-Mi van?!-adtam meg magam már az idegtől.

-Szép vagy.-mosolygott én pedig azon gondolkoztam belefojtom a szökőkútba.

-Cseszd meg!-temettem az arcom a tenyerembe.

-Mi van?-értetlenkedett.

-Fájdalmasan hülye vagy.-löktem el magamtól mire kiterült-Majd találkozunk.-kászálódtam fel és lepacsiztam mindenkivel majd hazafelé vetődtem. Mire hazaértem még Yun sehol sem volt. Hát az eszem megáll!! Hol a csudában van?! Vagy ezerszer hívtam a mobilján de nem vette fel, én pedig már ettem a kefét. Már éppen azon gondolkoztam hogy elindulok körbejárni az egész várost mikor véletlenül bealudtam.

Reggel betakarva keltem a kanapén. Úgy tűnik jobban kifárasztott ez a tegnapi tánc mint hittem. Kómás fejjel mentem a hűtőhöz hogy kivegyek magamnak egy üveg narancslevet és ott virított velem szemben Yun üzenete, hogy eltűnt a mobilja és ma későn fog jönni.

-Franc a beledbe!-rúgtam fel a hűtőt, mire az nagy rezgésben tört ki-Ha elborulsz kiváglak az ablakon!-fenyegettem meg azt az élettelen tárgyat. De végül is hatott, mivel nem borult rám. Az asztalra kitéve az üdítőt gyorsan bevetettem magam a szobámba és átvettem a ruhámat. Kézbe kaptam azt a fránya nedüt és rohantam ki az épületből. Elkezdtem balra rohanni, mivel tudom hogy az apja a sitten van így arra vettem az irányt. Beestem a kapun mire mindenki szeme rám szegeződött.

-Miben segíthetek?-kérdezte az egyik recepciós.

-Beszélnem kell Park Dongsu-val.-lihegtem.

-Pár perc és bemehet.-mondta és elkezdett valamit pötyögni a gépén, majd a telefonra tapadt mint egy pióca. A falnak dőlve napszemüvegem mögé bújva vártam egyre türelmetlenebbül.-Bemehet!-szólított meg, mire át kellett mennem egy detektoros kapun.

-Sajnálom ezt nem viheti be.-mutatott a narancslevemre a biztonsági őr.

-Mert? Talán agyonlövöm egy üveg narancslével? Vagy megfojtom a kupakban?-vontam fel a szemöldökömet.

-Sajnálom de...

-Jó!-csattantam fel és beleittam az üvegbe-Tartsd meg!-bementem a szobába amihez oda volt bilincselve a fickó.

-Szóval te vagy Ayumi. -mosolyodott el.

-Ja, de maradjunk a Yumi, megszólításnál.-huppantam le vele szemben.

-Na szóval, Yumi!-emelte ki a nevemet-Minek köszönhetem a látogatásodat?

-Milyen napnak az évfordulója van ma?-szegeztem neki a kérdést.

-Ma?-értetlenkedett.

-Ma!

-Nem értem miről beszélsz.-terelte a témát.

-Nem kell a rizsa. Erre az egyetlen kérdésre válaszoljon, aztán nem lát többet.-löktem el magam az asztaltól.

-Soyun nem mondta el neked?

-Akkor megtudom mástól.-keltem fel s megindultam a kijárat felé.

-Várj!-szólt utánam. Megálltam neki háttal és vártam.- A feleségem halálának az évfordulója van ma.-sóhajtotta.

-Melyik temetőben van?-fordultam vissza a vállam felett.

-Yanghwajin Foreigners' Temető.-mondta megadóan.

-Remélem nem a pokolban köt ki.-mondtam neki köszönet képpen, gonoszul. Miután kijutottam újabb rohanásban törtem ki. Körülbelül egy kilométer a temető innen, szóval vagy futok tovább vagy felvágódok egy buszra. Jobbnak láttam ha buszozok, így vettem jegyet a legelső busznál és vártam. Zilált fejjel egy napszemüvegben pislogtam az ajtóra, jeleztem és láttam hogy Yun éppen most megy be a kapun egy csokor virággal. Levágódtam a buszról és egy szál virággal a kezemben vettem üldözőbe, úgy hogy észre se vegyen. Egy órát álltam egy fa törzsének dőlve mire kisírta magát és megindult.-Picsába!-suttogtam és beestem a fa mögé. Miután elment mellettem, engem észre sem véve, leporoltam a ruhámat és én is letettem a virágot. Pár perc csenddel adóztam az emlékének, még ha én nem is ismertem.-Vigyázok rá.-mondtam a sírnak, majd rohantam hogy tudjam figyelni Yun-t merre megy és mit csinál. Éppen egy villanyoszlop mellett bujdokoltam mikor valaki megszólított.

-Minek bujdokolsz?

-Anyádat ijesztgesd!-rúgtam vádlin.

-Auucs!-kiabálta el magát mire Soyun visszanézett.

-Kössz gyökér!-morogtam és próbáltam magam elrejteni barátnőm elől.

-Yumi...-sétált vissza Soyun én pedig azon gondolkoztam hogy öljem meg ezt az idióta állatot.

AB City~ (Alphabat) Soyun 3. rész~

Semmit se aludtam az éjjel. Csak forgolódtam, reggel pedig Yumi még sokkolt is.
Egész úton a park féle, csendben voltam, persze zene az ment a fülem nem maradhat egyedül. Szóval fejes fel, és lassan csoszogtam Yumi mellett. Furán is nézett rám párszor. Persze biztos azért, mert nem pattogtam, meg minden, mint máskor. Szarul voltam lelkileg, és nem tudok mit tenni. Ritkán van ilyen velem, és általában ki se mutatom, De ma valahogy nem volt erőm. Holnap anyu temetésének az évfordulója, szóval mennem kellesz virágot vinni neki.
-Sziasztok lányok. - köszönt az öt tökkel ütött. Yesung azonnal megkörnyékezte Yumit, aki persze leoltva otthagyta.
-Ne törd már magad. Tudod, hogy sose fog lépni feléd. - mondtam neki.
-Wow! Mi ez a halálos hangulat? - kérdezte Chen.
-Szar kedvem van. - mondtam.
Olyan fejjel néztek, mintha hat fejem lenne. Sose látták rajtam, hogy ilyen lennék, de Ayumitól már megszokott ez a hangulat.
-Hé, szépség! - jelent meg előttem Woobi. Idióta egy gyerek, de szeretek vele lenni.
-Szia. - mosolyogtam rá.
-Ma egy randi? Szex lesz a vége. Vagy kezdhetjük azzal is. - vigyorgott.
-Inkább legközelebb. Ma nincs kedvem. - húztam a szám.
-Holnap? - hajolt közel.
-Holnap nem leszek. Dolgom lesz.
-Mi ez már? - lepődött meg. -Sose utasítasz vissza. - egyenesedett ki.
-Férfiak! - hagytam ott.
-Na! Yun! - kapta el a kezem. -Holnap után? - simult hozzám.
-Holnap után jó lesz. - bólintottam. El is engedett, így Yumihoz mentem. Fiúk is jöttek, Seoyong hozta is az IPodját, meg szerintem hangfalakat is tart a táskájában. Ki tudja.
Lényeg, hogy legyen zene.
Parkba mentünk, ahol a szökőkútnál telepedett le mindenki, és Seoyong zenét kapcsolt. Először Yumi táncolt. Majd csatlakoztam, Yong is jött, de Ő inkább brékel. Mi heten amolyan táncosok vagyunk. Én nem mindig táncolok, inkább Ayumi mindene a tánc és a fiúké. Nekem a zene a mindenem. Kerestem a mobilom, de szerintem otthon hagytam. Elmentünk enni, aztán jártunk a városban, lementünk Gangnamba. Vacsira is kell ám pénz. Általában így szerzünk pénzt, ha Yumi számlájára még nem lett utalva az árvasági.
-Nagyon hallgatag vagy ma. - mondta Yong. Zium is bólintott. Zium igazi nevét nem tudni, félig kínai a gyerek, onnan jött ide.
-Mi a baj? - kérdezte Zium.
-Semmi. Csak semmit se aludtam az éjjel, és kicsit lehangolt vagyok pár dolog miatt. - néztem a fejesem. Lila és szürke, kicsit már kopott, de még jó.
-Máskor volt, hogy két napot nem aludtál mert túl sok Red bullt ittál, és utána se voltál ilyen. Szóval. Ki vele baby. - mondta Yong
-Nem akarok erről beszélni, jó? - csattantam fel. Megijedtek. -Haza megyek. - álltam fel. -Otthon találkozunk. - néztem Ayumira aki bólintott, Én pedig otthagytam őket. Senkinek se mondtam, hogy holnap milyen nap lesz, és Ayu se tudja, pedig illene elmondani neki, de nem vissza rá a lélek, hisz neki is van ilyen gondja. Hatig van láthatás a sittent, és ezért elmentem.
-Szia. - köszönt apu.
-Szia. - ültem fel.
-Nagyon rég voltál... - mondta. Rá néztem. Hasonlítok rá, de inkább anyura.
-Dolgom volt.
-Két évig? - kérdezte. Tudom, hogy megbánta amit tett anyuval, és velem, de nem tudok megbocsátani neki. Nem megy.
-Kicsit elhúzódtak a dolgok. Nem éppen jók voltak a kilátások. Beteg is voltam...
-Ugye nem? - tudta, hogy amíg Ő itt volt, Én sajnos a rák ellen küzdtem. Először akkor amikor Ayut elvitték, aztán tavaly kicsit rosszul voltam, doki mondta, hogy pár hónapig szedni kell a gyógyszert újra. Persze Ayu ezt se tudta, de biztos sejtette, hogy valami nem stimmel. Kérdezte is, hogy hová lett a hosszú hajam.
-Nem, csak nem voltam jól. Doki pedig írt fel gyógyszert. - vontam vállat.
-Holnap kimész anyádhoz? - kérdezte hirtelen.
-Igen. - mondtam.
-Rendben.
-Lejárt az idő. - szólt az őr.
Felálltam, intettem apunak, és már mentem is.
Haza úton semmi zenét nem hallgattam. Vettem egy csokor virágot, aztán haza sétáltam. Elég késő lett mire haza értem, Ayu a kanapén aludt, be is takartam. Reggel pedig írtam egy cetlit, hogy ma későn jövök, ne aggódjon, telefonom pedig nincs meg, és a hűtőre raktam, majd irány az első busz.