AB City~ (Alphabat) Soyun 7. rész ~

-Adsz? - nézte Yuseob.
-Dehogy adok. - röhögtem.
-Kérek! - hisztizet.
-Hülye gyerek. - vágtam hozzá egy zacsit. -Na, és még egy kosár, és Yumi nyer. - dőltem el.
-Törpecirkáló termetéhez képest, igen fürge. - lopott tőlem gumicukit Sanha.
-Én pedig kezdem azt hinni, hogy egymásba zúgtatok. - ültem föl. Csak hápogott. Tehát, ergó, bejön neki Ayumi. Remek. Nem szóltam semmit se erre, inkább zenét kapcsoltam, és térdeimre támaszkodva, fixiroztam a körmöm.
És Ayu tényleg lealázta Yesungot. Így a fiúk felvetették, hogy mehetnénk enni. Rá bólintottunk, és irány egy étterem.
-Jól vagy? - állt mellém Yeonsoo.
-Szó - szó. Meg vagyok. - kicsit megrogyaztottam a vállam.
-Soyun? - hallottam a hangom, hátra fordultam, és Selin volt az.
-Mondjad. - mosolyogtam rá.
-Semmi, csak már jojózik a szemem a hátsó részedtől, ezért inkább új terepre tereltem a látó szerveim. - vigyorgott.
-De perverz vagy! - majdnem lefejeltem az oszlopot. Persze képletesen. Oldalt láttam ahogy Sanha és Yumi veszekednek, vagy beszélgettek, nem tudom, csak annyit, hogy ott álltak egymással szemben.
Fogtam magam és előre trappoltam. Szegény Junsu majdnem hasra vágódott, amikor elmentem mellette. Nem tudom miféle érzés kerített hatalmába, de, hogy jó nem volt, az biztos.
Zenét kapcsoltam, és első ami elindult az ToppDogg Say It volt. Szeretem ezt a számot, jó a ritmusa. Vigyorogva fordultam át a kezeimen, és pördültem meg utána a tengelyem körül. Láttam, hogy a fiúk közül páran megtapsoltak. Szeretem magam produkálni. Vigyorogva hajoltam meg, és beszaladtam az étterembe. Jöttek a fiúk is, Én pedig addig rendeltem. Yeonsoo és Junsu közt ültem le.
-Nyisd ki! - tolta az orrom elé a kaját Soo
-A lábaimat? - vigyorogtam rá.
-Ezt még megdumáljuk. - vigyorgott. Bekaptam a falatot.
-Álmodni szép dolog! - böktem meg.
-Az. - sóhajtott.
Megkajeltünk, aztán menniük kellett, így mi is haza indultunk, Én zenét hallgattam, és Woobinnak írtam, Ayu szokás szerint csendes. Otthon se beszéltem vele, nem tudom miért lettem rá féltékeny, de nem jó érzés. Sanha se szólt hozzám, mint amúgy. Elmentem zuhanyozni, aztán a konyhában ültem le. Most, hogy belegondolok, nem voltam sose szerelmes, és most se mondanám annak magam, de tény, hogy rosszul esik, hogy Sanhanak Ayu jobban bejön mint Én. Ittam egy pohár vizet, aztán bementem a szobámban. Holnap randim lesz, szóval ki kell választani a ruhát amit fel veszek. Egy ing, cica naci, magas sarkú, amit ritkán hordok. Szexi fehérnemű, és kész is vagyok.
Kíváncsi vagyok mi lesz holnap randin.

AB City~ (Alphabat) Yumi 6.Rész~

Francba hogy észrevett!
-Ez is a te hibád!-könyököltem oldalba a nagydarab debellát. Miután azon gondolkoztam hogy fujsam meg ezt a nagy mamlaszt itt mellettem, Yun-t követve lementünk a pályára. Ott a tanácsomat megfogadva elkezdett táncolni.
-Miért ilyen?-fordult felém a debella mikor leültem Yun cuccai mellé.
-Jaj fogd már be...-morogtam és csak a lányt néztem, a szíve ritmusára járt, egész teste. Miután kitáncolta magát visszajött és egy puszit nyomott a fejemre, automatikusan letörölve magamról pislogtam a happy lányra. Megint bekapcsolta az a betűzős dalt és erre nem lekapta ezt a nagy majmot? Pilláimat megforgatva álltam fel és leporoltam magam.
-Pattanjunk enni, tegnap óta nem ettem semmit. Amúgy Yumi cica veszel nekem gumi cukit?-pattogott mellettem már megint mint egy speed-es bolha.
-Bezárlak a szekrénybe ha tovább pattogsz!-fenyegettem meg, túl sokszor ígérgetem ezt neki. Valamikor már be is kéne tartanom az ígéretemet. Szaltózott egyet és újra felém perdült.
-Nincs patti lesz cuki?-pislogott rám hatalmas boci szemekkel.
-Lesz.-hagytam rá a dolgot-Te meg ne bambulj már! Sokkot kaptál egy puszi miatt? Milyen pasi vagy te?-vágtam tarkón azt a nagy gorillát.
-Törpecirkáló!-szólt rám.
-Ne egyétek már egymást!
-Ő kezdte!-vágtuk rá egyszerre, de én azt hittem fejbe rúgom.
-Menjünk.-indult előre a nikkelbolha.
-Ha még egyszer beszólsz, agyon verlek.-köptem oda a zsiráfnak és lábam az övé elé tettem, erre majdnem pofára esett.
-Fejezzétek már be!-állt közénk Soyun-Csitt!-vettünk valamit enni és én tisztes távolságban leültem attól a debellától. Mondjuk sosem szerettem ha bárki túl közel van hozzám, még Soyun sem. Rendszerint ezt tiszteletben tartja, de néha bekattan és szinte a nyakamba mászik. Van mikor nem zavar és már úgy megyek hogy húzom magam után, vagy pedig csak mikor rám ugrana arrébb állok és csattan egyet a padlón.
-Gyakran vannak ilyen hangulatváltozásai?-hajolt el barátnőm előtt az idegesítő mamlasz.
-Hát, inkább többnyire pattog mint a nitrogénes gumi labda, mindig az idegeimre megy, szóval, egy évben egyszer, ha ilyen szar kedvű aztán meg újra a régi.-válaszoltam és próbáltam minél tömörebb lenni.
-Meglepően sokat beszélsz ma amúgy. Észre vetted?-fordult felém maszatos arccal Soyun.
-Mert ez eszi az IQ szintem.-böktem a zsiráf felé.
-Ne kezdjétek!
-Nekem mennem kell.-na ez a mondat volt amire vártam egész idő alatt.-Sziasztok!-én már csak erre az egy szóra figyeltem fel és szinte táncolni lett volna kedvem hogy lelépett. Idegesítőbb ez a gyerek mint Yesung.
-Menjünk haza, fáradt vagyok.-vigyorgott a barátnőm.
-Menjünk.-vontam vállat és haza botorkáltunk. Amíg Soyun zuhanyzott én ruhástul dőltem az ágyamba és bealudtam. Délben keltem fel valami finom illatra, az orrom vezetett ki egészen az asztalig, még a szemeim is csukva voltak.
-Te sosem veszel pizsamát?-dorgált meg Yun hatalmas csillogó szemekkel.
-Minek? Ha már leveszek egy ruhát egy kintit veszek vissza.-tömtem magamba az ennivalót, de mikor rá néztem csak úgy pattogott és tudtam arra vár hogy megkérdezzem mi van-Mi van?-adtam meg neki azt amit akart.
-Sanha hívott!-ugrált előttem.
-Az meg ki?-kérdeztem tele szájjal.
-Tegnap ő hozta vissza a mobilomat.-forgatta meg a szemeit.
-A debella?-vontam fel a fél szemöldökömet.
-Az.-csóválta a fejét-Sosem jegyzed meg a neveket.
-Nem soha.-nyújtózkodtam el miután teletömtem a pocakomat.
-De!
-Nem, mivel a tiédre is emlékszem.-kacsintottam rá és bevonultam lezuhanyozni, amíg ő kimorogta magát.-Na és mit mondott?-kérdeztem meg tőle magam köré csavart törölközővel. Mivel ott ült és csúnyán nézett rám.
-Találkozunk vele!-mondta vidáman és bement a szobájába, gondolom öltözni.
-Szuper.-fejeltem meg az ajtófélfát. Én is becsoszogtam felöltözni s már rángatott is Yun a találkára. Pechemre az egész bagázs ott volt.
-Sziasztok!-pattogott Soyun megint-Ayu! Kapok nasit?-ugrált körbe én meg már lassan elszédültem.
-Kapsz!-fogtam meg a vállát hogy legalább térjek magamhoz.
-Köszi.-vigyorgott és egy puszit nyomott az arcomra.
-Van mit.-sóhajtottam és töröltem le a puszit.
-Ne töröld már le!-háborgott Yun és körbepuszilgatta az egész fejemet.
-Ha még egy puszit adsz! Én esküszöm hogy az oszlophoz kötözlek!-mutattam az oszlopra magam mellett.
-Nem mered!-vigyorgott rám a kiskutya.
-Mellé kerülsz te is ha a közelembe jössz!-mutattam rá és elindultam a közeli bolt felé hogy hozzak valami édességet ennek a cukortúltengésesnek. Vettem egy nagy zacskó gumicukrot meg pár zacskó M&M-s-t. Mikor visszamentem a barátnőm kezébe nyomtam egy M&M-s-es zacskón kívül mindent, majd megindultam a kosárpálya felé.
-Hová megyünk?-kíváncsiskodott a hátam mögött a kiskutya.
-Kosárpálya.-pattogott el mellettem Yun és meglátta Yesungöt a labdával.
-Yesung!-kiabált és rohant felé hogy megölelje.
-Na én szerintem megyek felkötöm magam.-morogtam és megindultam a fák irányába, de Yun rohant vissza s vitt a pályához.
-Szia csini baba!-kezdte Yesung.
-Ásd el magad.-löktem arrébb és elvették előlem a lasztit.
-Barátságos meccs?-kérdezte vigyorogva a kiskutya.
-Yuminál nincs barátságos meccs!-karolta át a derekamat ez a gyökér.
-Kopj le!-könyököltem oldalba, de nem engedett el.
-Öhm, ez neked szólt nem?-pislogott értelmesen a pincsi.
-Nincs dolgod?-vonta fel a szemöldökét a gyökér.
-Na idefigyelj öcsi!-vágtam hasfalon az engem karoló Yesungöt-Ha még egyszer hozzámérsz! Kitépem a gigád!-sziszegtem összeszorított fogakkal.
-Meccs!-nézett a szemembe-Ha te nyersz békén hagylak, ha én bármikor ölelgethetlek, csókolgathatlak.-nyújtotta a kezét.
-Rendben!-csaptam a kezébe majd elvettem a labdát. Lehet hogy kicsi vagyok, de annál fürgébb!
-Jó kis meccsnek nézünk elébe.-vigyorgott Soyun és leült a kilátó aljára a nasikkal és a srácokkal.
-Porrá veri a kiscsajt!-mondta egyik srác.
-Kizárt!-vágta rá Sanha- Lehet törpecirkáló, de annál okosabb és fürgébb.
-Törpecirkáló a megveszekedett, törpeuszkár nénikéd!-vágtam hozzá a táskámat mire leborult.
-Harcias a kiscica!-mondta valamelyik haverja röhögve.

-Kezdjük!-szóltam Yesungnek, mire elkezdődött a meccs.

AB City~ (Alphabat) Soyun 5. rész~

-Yumi...-sétáltam vissza. Sanha állt mellette. Zsebre dúgott kézzel állt előttünk.
-Ez mondta, hogy kövesselek vele! - mutatott Sanhara Yumi.
-Ez nem is igaz! - háborodott fel Sanha.
-Hülye nem vagyok amúgy. - szólaltam meg.
-Akkor is Ő volt. - mutatott Sanhara Ayu.
-Törpe cirkáló mond mit? - nézett le rá Sanha.
- Törpecilkáló a hernyótalpas,góliátfejű,mesterkélt jó édes anyukád! - nézett rá mérgesen Ayu.
-Befejeznétek? - csattantam fel. Elhallgattak. -Köszönöm. Szóval. Szépségem, téged már akkor kiszúrtalak amikor a fa mellett bújtál el, téged pedig akkor amikor a plázánál felmásztam a buszra. - lesápadtak. Végig néztétek, ahogy a lelkem is kibőgöm magamból. Még egy kérdés. Te Idolok gyöngye, miért követsz? És Te miért leselkedsz utánam egy fa mögül? - néztem rájuk felváltva.
-Én a mibilod miatt. - mondta Sanha.
-Én pedig aggódtam. - mondta Ayu. Fújtattam egyet, aztán sarkon fordultam, és a buszmegállóhoz mentem. Pont jött a busz, így fel is mentem. Jöttek ők is, és előttem ültek le.
-Most haragszik? - kérdezte Sanha Ayut, azt hitték zenét hallgatok, mert rajtam volt a füles.
-Ritkán haragszik bárkire, de akkor nagyon. Inkább szerintem le akar nyugodni.
-Hallom amit beszéltek. - szúrtam oda.
-Hoppá! - mondta Sanha.
-Soyun. Ne haragudj kérlek. - mondta Ayu. Én pedig tűntetőleg az orra előtt húztam fel a hangot, és kapucnit a fejemre vettem.
Most ilyen sírós hangulat vett körbe, így a Sistar Gone not around any longer tökéletes volt. Ablakon kibámulva könnyeim szántották fel az arcom. Amint megállt a busz leszálltam róla.
Gondolom jöttek utánam, de nem vagyok benne biztos, nem néztem hátra. Lementem a kosár pályára, ledobtam a táskát, és a pulcsim. Kicsit hideg van, de jól esett. Táncolni kezdtem. Yu mindig azt mondta, ha valami nem jó, akkor táncoljak. Így tettem. Egy lágyabb dallamot raktam be, derekamhoz erősítettem a lejátszót, szem becsuk, és dance.
Teljesen elvesztem a ritmusban. Igaza volt Ayuminak. Sokkal jobb a kedvem. Mosolyogva indultam vissza a cuccomhoz. Ott ültek. Nyomtam egy puszit Ayu fejére, bekapcsoltam az AB Cityt, és táncolni kezdtem rá. Közben énekeltem. Sanha vigyora a füléig ért.
-Times Up! Game over! - vigyorogva szájon pusziltam, mire Ayu megforgatta a szemét, Sanha pedig lefagyva nézett. Szám végén levettem a fejest. -Pattanjunk enni. Tegnap óta nem ettem. Amúgy Yumi cica veszel nekem gumi cukit? - pattogtam.
-Bezárlak a szekrénybe ha tovább pattogsz! - szólt rám.
-Wuu! - átlendultem a kezeimen, előttünk megpördültem, és megálltam. -Nincs patti lesz cuki? - néztem cukin rá.
-Lesz! - sóhajtott. -Te meg ne bambulj már. Sokkot kaptál egy puszi miatt? Milyen pasi vagy Te? - csapta nyakon Ayu Sanhát.
-Törpe cirkáló! - szólt rá Sanha.
-Ne egyétek már egymást. - nevettem.
-Ő kezdte! - mondták egyszerre.
Megfogtam a fejem, és felkaptam a cuccom.
-Menjünk. - indultam el.
-Még egyszer beszólsz, agyon verlek. - hallottam Ayu hangját.
-Fejezzétek már be! - álltam közéjük. -Csitt! - szóltam rájuk.
Vettünk kaját, és nyugodtan leülve enni kezdtünk.
-Gyakran vannak ilyen hangulat változásai? - hajolt át rajtam Sanha.
-Hát, inkább többnyire pattog mint a nitrogénes gumi labda, mindig az idegeimre megy, szóval, egy évben egyszer, ha ilyen szar kedvű aztán meg újra a régi. - mondta Ayu.
-Meglepően sokat beszélsz ma amúgy. Észre vetted? - kérdeztem Yut.
-Mert ez eszi az IQ szintem. - mondta Ayu Sanhara mutatva.
-Ne kezdjétek! - szóltam rájuk.
-Nekem mennem kell. - mondta Sanha miután kézbe vette a mobilját. -Itt a tiéd. A WC-nél volt, biztos kiesett a táskádból. Beleírtam a számom. Majd hívlak. - állt fel. -Sziasztok! - intett és elment.
-Menjünk haza. Fáradt vagyok. - vigyorogtam Ayura.
-Menjünk.
Otthon zuhiztam, és bedőltem az ágyba.

AB City~ (Alphabat) Yumi 4.Rész~

Ahogy haladtunk ki végig fél szemmel Yun-t figyeltem. Minden évben érzem hogy ezekben a napokban egyre fájdalmasabb a tekintete. Valami olyasmi volt ekkor ami megváltoztatta az egész életét, és biztos vagyok benne hogy a szüleinek is köze van ehhez.

-Sziasztok lányok.-köszöntek a fiúk és egyből rám tapadt Yesung.

-Szia baby. Nincs kedved egy kis hancúrhoz?-karolta át a derekamat, pedig tudja ha hozzám ér eltöröm az állkapcsát.

-Bocs, minivel nem kezdek!-vágtam gyomron és otthagytam. Seoyong hozta a szokásos felszerelést és átpattantunk a parkba a szokásos helyünkre. Amint elindult a zene már táncoltam is. A tánc az életem. Ez az ami sok év után is életben tart. Mindig a kifulladásnál tovább táncolok. Már levegőt sem kaptam és az izzadtság cseppek gyöngyöztek a homlokomon mikor leültem egy kicsit pihenni. Miután kipihentem magam átugrottunk Gangnamba is és ott is kitáncoltam magamból a fájdalmat és a dühöt. A fiúk már eléggé rászálltak Yun-ra hogy mi lehet a baja, ettől pedig eléggé kiakadt.

-Nem akarok erről beszélni, jó? Haza megyek!-pattant fel-Otthon találkozunk.-nézett rám megerősítés képpen. Egy apró bólintással jeleztem hogy nincs probléma, majd elviharzott. A fiúk tág szemekkel rám pislogtak tanácsért és válaszért.

-Menjünk vissza a parkba.-álltam fel lezseren.

-Yumi!-szóltak rám egyszerre a fiúk, de már táskám szíját a vállamra véve indultam meg. Ők csak csendben követtek és szúrós, sokat mondó szemekkel vizslattak. Bizonyára azt gondolják tudom hogy mi Soyun baja. De nem. Nem tudom. Még nekem sem mondja el. De én legalább nem zaklatom miatta, úgy vagyok vele, ha akarja elmondja. Ha nem akarja akkor nem. Nem erőszak a disznótor, csak a disznónak. Hisz rólam sem tud senki semmit. Nem tudják miért kerültem be az árvaházba, nem tudják mit miért teszek és miért mondok. Sőt még szerintem azt sem sejtik miért vagyok ilyen mogorva.

-Yu. -dőlt le mellém Yesung és bámult, egy pillantást vetettem rá mire összehúzta a pilláit. Várta hogy visszakérdezzek ami valljuk be roppant idegesítő.

-Mi van?!-adtam meg magam már az idegtől.

-Szép vagy.-mosolygott én pedig azon gondolkoztam belefojtom a szökőkútba.

-Cseszd meg!-temettem az arcom a tenyerembe.

-Mi van?-értetlenkedett.

-Fájdalmasan hülye vagy.-löktem el magamtól mire kiterült-Majd találkozunk.-kászálódtam fel és lepacsiztam mindenkivel majd hazafelé vetődtem. Mire hazaértem még Yun sehol sem volt. Hát az eszem megáll!! Hol a csudában van?! Vagy ezerszer hívtam a mobilján de nem vette fel, én pedig már ettem a kefét. Már éppen azon gondolkoztam hogy elindulok körbejárni az egész várost mikor véletlenül bealudtam.

Reggel betakarva keltem a kanapén. Úgy tűnik jobban kifárasztott ez a tegnapi tánc mint hittem. Kómás fejjel mentem a hűtőhöz hogy kivegyek magamnak egy üveg narancslevet és ott virított velem szemben Yun üzenete, hogy eltűnt a mobilja és ma későn fog jönni.

-Franc a beledbe!-rúgtam fel a hűtőt, mire az nagy rezgésben tört ki-Ha elborulsz kiváglak az ablakon!-fenyegettem meg azt az élettelen tárgyat. De végül is hatott, mivel nem borult rám. Az asztalra kitéve az üdítőt gyorsan bevetettem magam a szobámba és átvettem a ruhámat. Kézbe kaptam azt a fránya nedüt és rohantam ki az épületből. Elkezdtem balra rohanni, mivel tudom hogy az apja a sitten van így arra vettem az irányt. Beestem a kapun mire mindenki szeme rám szegeződött.

-Miben segíthetek?-kérdezte az egyik recepciós.

-Beszélnem kell Park Dongsu-val.-lihegtem.

-Pár perc és bemehet.-mondta és elkezdett valamit pötyögni a gépén, majd a telefonra tapadt mint egy pióca. A falnak dőlve napszemüvegem mögé bújva vártam egyre türelmetlenebbül.-Bemehet!-szólított meg, mire át kellett mennem egy detektoros kapun.

-Sajnálom ezt nem viheti be.-mutatott a narancslevemre a biztonsági őr.

-Mert? Talán agyonlövöm egy üveg narancslével? Vagy megfojtom a kupakban?-vontam fel a szemöldökömet.

-Sajnálom de...

-Jó!-csattantam fel és beleittam az üvegbe-Tartsd meg!-bementem a szobába amihez oda volt bilincselve a fickó.

-Szóval te vagy Ayumi. -mosolyodott el.

-Ja, de maradjunk a Yumi, megszólításnál.-huppantam le vele szemben.

-Na szóval, Yumi!-emelte ki a nevemet-Minek köszönhetem a látogatásodat?

-Milyen napnak az évfordulója van ma?-szegeztem neki a kérdést.

-Ma?-értetlenkedett.

-Ma!

-Nem értem miről beszélsz.-terelte a témát.

-Nem kell a rizsa. Erre az egyetlen kérdésre válaszoljon, aztán nem lát többet.-löktem el magam az asztaltól.

-Soyun nem mondta el neked?

-Akkor megtudom mástól.-keltem fel s megindultam a kijárat felé.

-Várj!-szólt utánam. Megálltam neki háttal és vártam.- A feleségem halálának az évfordulója van ma.-sóhajtotta.

-Melyik temetőben van?-fordultam vissza a vállam felett.

-Yanghwajin Foreigners' Temető.-mondta megadóan.

-Remélem nem a pokolban köt ki.-mondtam neki köszönet képpen, gonoszul. Miután kijutottam újabb rohanásban törtem ki. Körülbelül egy kilométer a temető innen, szóval vagy futok tovább vagy felvágódok egy buszra. Jobbnak láttam ha buszozok, így vettem jegyet a legelső busznál és vártam. Zilált fejjel egy napszemüvegben pislogtam az ajtóra, jeleztem és láttam hogy Yun éppen most megy be a kapun egy csokor virággal. Levágódtam a buszról és egy szál virággal a kezemben vettem üldözőbe, úgy hogy észre se vegyen. Egy órát álltam egy fa törzsének dőlve mire kisírta magát és megindult.-Picsába!-suttogtam és beestem a fa mögé. Miután elment mellettem, engem észre sem véve, leporoltam a ruhámat és én is letettem a virágot. Pár perc csenddel adóztam az emlékének, még ha én nem is ismertem.-Vigyázok rá.-mondtam a sírnak, majd rohantam hogy tudjam figyelni Yun-t merre megy és mit csinál. Éppen egy villanyoszlop mellett bujdokoltam mikor valaki megszólított.

-Minek bujdokolsz?

-Anyádat ijesztgesd!-rúgtam vádlin.

-Auucs!-kiabálta el magát mire Soyun visszanézett.

-Kössz gyökér!-morogtam és próbáltam magam elrejteni barátnőm elől.

-Yumi...-sétált vissza Soyun én pedig azon gondolkoztam hogy öljem meg ezt az idióta állatot.

AB City~ (Alphabat) Soyun 3. rész~

Semmit se aludtam az éjjel. Csak forgolódtam, reggel pedig Yumi még sokkolt is.
Egész úton a park féle, csendben voltam, persze zene az ment a fülem nem maradhat egyedül. Szóval fejes fel, és lassan csoszogtam Yumi mellett. Furán is nézett rám párszor. Persze biztos azért, mert nem pattogtam, meg minden, mint máskor. Szarul voltam lelkileg, és nem tudok mit tenni. Ritkán van ilyen velem, és általában ki se mutatom, De ma valahogy nem volt erőm. Holnap anyu temetésének az évfordulója, szóval mennem kellesz virágot vinni neki.
-Sziasztok lányok. - köszönt az öt tökkel ütött. Yesung azonnal megkörnyékezte Yumit, aki persze leoltva otthagyta.
-Ne törd már magad. Tudod, hogy sose fog lépni feléd. - mondtam neki.
-Wow! Mi ez a halálos hangulat? - kérdezte Chen.
-Szar kedvem van. - mondtam.
Olyan fejjel néztek, mintha hat fejem lenne. Sose látták rajtam, hogy ilyen lennék, de Ayumitól már megszokott ez a hangulat.
-Hé, szépség! - jelent meg előttem Woobi. Idióta egy gyerek, de szeretek vele lenni.
-Szia. - mosolyogtam rá.
-Ma egy randi? Szex lesz a vége. Vagy kezdhetjük azzal is. - vigyorgott.
-Inkább legközelebb. Ma nincs kedvem. - húztam a szám.
-Holnap? - hajolt közel.
-Holnap nem leszek. Dolgom lesz.
-Mi ez már? - lepődött meg. -Sose utasítasz vissza. - egyenesedett ki.
-Férfiak! - hagytam ott.
-Na! Yun! - kapta el a kezem. -Holnap után? - simult hozzám.
-Holnap után jó lesz. - bólintottam. El is engedett, így Yumihoz mentem. Fiúk is jöttek, Seoyong hozta is az IPodját, meg szerintem hangfalakat is tart a táskájában. Ki tudja.
Lényeg, hogy legyen zene.
Parkba mentünk, ahol a szökőkútnál telepedett le mindenki, és Seoyong zenét kapcsolt. Először Yumi táncolt. Majd csatlakoztam, Yong is jött, de Ő inkább brékel. Mi heten amolyan táncosok vagyunk. Én nem mindig táncolok, inkább Ayumi mindene a tánc és a fiúké. Nekem a zene a mindenem. Kerestem a mobilom, de szerintem otthon hagytam. Elmentünk enni, aztán jártunk a városban, lementünk Gangnamba. Vacsira is kell ám pénz. Általában így szerzünk pénzt, ha Yumi számlájára még nem lett utalva az árvasági.
-Nagyon hallgatag vagy ma. - mondta Yong. Zium is bólintott. Zium igazi nevét nem tudni, félig kínai a gyerek, onnan jött ide.
-Mi a baj? - kérdezte Zium.
-Semmi. Csak semmit se aludtam az éjjel, és kicsit lehangolt vagyok pár dolog miatt. - néztem a fejesem. Lila és szürke, kicsit már kopott, de még jó.
-Máskor volt, hogy két napot nem aludtál mert túl sok Red bullt ittál, és utána se voltál ilyen. Szóval. Ki vele baby. - mondta Yong
-Nem akarok erről beszélni, jó? - csattantam fel. Megijedtek. -Haza megyek. - álltam fel. -Otthon találkozunk. - néztem Ayumira aki bólintott, Én pedig otthagytam őket. Senkinek se mondtam, hogy holnap milyen nap lesz, és Ayu se tudja, pedig illene elmondani neki, de nem vissza rá a lélek, hisz neki is van ilyen gondja. Hatig van láthatás a sittent, és ezért elmentem.
-Szia. - köszönt apu.
-Szia. - ültem fel.
-Nagyon rég voltál... - mondta. Rá néztem. Hasonlítok rá, de inkább anyura.
-Dolgom volt.
-Két évig? - kérdezte. Tudom, hogy megbánta amit tett anyuval, és velem, de nem tudok megbocsátani neki. Nem megy.
-Kicsit elhúzódtak a dolgok. Nem éppen jók voltak a kilátások. Beteg is voltam...
-Ugye nem? - tudta, hogy amíg Ő itt volt, Én sajnos a rák ellen küzdtem. Először akkor amikor Ayut elvitték, aztán tavaly kicsit rosszul voltam, doki mondta, hogy pár hónapig szedni kell a gyógyszert újra. Persze Ayu ezt se tudta, de biztos sejtette, hogy valami nem stimmel. Kérdezte is, hogy hová lett a hosszú hajam.
-Nem, csak nem voltam jól. Doki pedig írt fel gyógyszert. - vontam vállat.
-Holnap kimész anyádhoz? - kérdezte hirtelen.
-Igen. - mondtam.
-Rendben.
-Lejárt az idő. - szólt az őr.
Felálltam, intettem apunak, és már mentem is.
Haza úton semmi zenét nem hallgattam. Vettem egy csokor virágot, aztán haza sétáltam. Elég késő lett mire haza értem, Ayu a kanapén aludt, be is takartam. Reggel pedig írtam egy cetlit, hogy ma későn jövök, ne aggódjon, telefonom pedig nincs meg, és a hűtőre raktam, majd irány az első busz.

AB City~ (Alphabat) Yumi 2.Rész~

A sikeres kosármeccs után Yunnal elmentünk venni kaját, de sikeresen telibe öntötték levessel, ami valljuk be őszintén rohadt forró.

-Cseszd meg!-löktem fel a srácot és két haverját mikor mentem be barátnőm után a mosdóba. Láttam hogy nincs felhólyagosodva így még nem másodfokú égési sérülés, nem kell a kórház. Bejött a három töketlen akik leöntötték. Úgy tűnik Yun ismeri őket. Pech, nem nagyon érdekel kik ezek, csak az hogy minél távolabb legyenek tőlünk.

-Leugrok a gyógyszertárba hozok rá valamit, te addig borogasd.-vettem ki a táskámból a pénztárcámat és megindultam. Ahogy csuktam volna magam mögött az ajtót éreztem hogy nem záródik, de nem foglalkozva vele, napszemüvegemet újra feltéve indultam meg. Még jó hogy a plázában két emelet van és pont alattunk helyezkedik el a patika.

-Héé!-szólt valaki. Nem törődve vele vagy mással mentem tovább, biztosan másnak szól.-Héééé!-szólalt meg megint és elkapta a csuklómat.

-Ha még egyszer hozzám érsz kitépem a karod!-szorítottam össze a fogaimat. S kirántottam a kezem.

-Bocsánat!-emelte maga elé a kezeit és bűnbánó fejjel nézett.

-Mit akarsz?-álltam meg lezserül előtte.

-Elkísérhetlek?-pislogott aranyosan abban reménykedve hogy ez hat nálam. De pechjére még Yun sem tud így manipulálni.

-Öhhmm...-gondolkoztam el és csillogó szemekkel pislogtam rá.

-Hmm?-csillogtak vissza a szemei.

-Nem!-vágtam rá mogorván és újra nekiindultam a lépcsőknek.

-De naaa!!-nyávogott és utánam szaladt. Na szuper! Még egy matrica! Nemtörődöm fejjel iszkoltam végig az épületen és bevágódtam a patika ajtaján. Odaálltam az egyik recepcióshoz, vagy mi az istenhez.

-Valamit forrázásra!-húztam le az orrom hegyére a napszemüveget.

-Harmadfokú? Más...

-Harmad!-szakítottam félbe, ő meg látszott nem csípi ezt.

-Máris hozom.-morogta flegmán.

-Kössz...-dőltem neki a pultnak és bizergálni kezdtem a hajamból egy tincset.

-Tessék.-tette le a spray-t.

-Kössz!-gyorsan kifizettem az árát, és mivel a kiskutya még mindig követett gyors léptekben mentem vissza Soyunhoz. Ott legalább a haverjai remélem maguknál tartják, mert tuti belerúgom az első árokba. Miután benyitottam a szemeim egyből barátnőm alakjára vágódott és befújtam a sérülését.

-Kétszer kell befújni.-nyomtam a kezébe azt a vackot és a vállamra kaptam mindkettőnk táskáját.

-Mi a neved?-kapta el a debella Soyun csuklóját, én pedig majdnem orrba rúgtam.

-Soyun. -mosolygott rá ez az eszement. Mi van ha ez egy drogos gyík és ránk akaszkodik? Az eszem megáll ettől a nőtől! Még jó hogy az a kiskutya nem kérdezte meg az én nevem is, tuti leszaggattam volna az állkapcsát mint kismacska a függönykarnist. Addig-addig agyaltam ezeken teljesen feleslegesen mire hazaértünk. És ami a legjobban meglepett hogy Yun meg sem szólalt! Ezt fel kell írnom a naptáramba!

-Olyan csendes vagy. Máskor meg szófosásod van.-szúrtam oda azért ezt is-Mi a baj?

-Semmi, nem vagyok éhes, megyek lefekszek. Szép álmokat.-hadarta el és bevágta maga mögött az ajtót. Mert semmi! Na mindegy, ha akarja elmondja, vontam vállat. Megfogtam a kajás dobozokat és a csibés szekrénybe tettem, mivel ez Yun beceneve. Legalábbis tőlem ezt a becenevet kapta. Megfogtam egy papírlapot és írtam neki reggelre egy levelet:

Kajád a szekrényben. Jó éjt Csibe!

Hónom alá csapva a dobozkáimat és a pálcikákat vonultam be a szobámba, és felültem törökülésben az ágyam közepére. Elmajszolgattam úgy hajnal egyig, majd miután már egy falattal sem bírtam többet lenyomni a torkomon, kidőltem az ágyon mint egy krumplis zsák és bevágtam a szunyát. Másnap reggel tíz óra közül szem dörgölve léptem ki a nappalinak és konyhának használt kis közös részbe.

-Jó reggelt!-köszönt egy apró mosollyal az ajkain Yun.

-Viszont.-intettem oda és bevonultam a fürdőbe. Megmostam az arcom és ébresztgettem magam. Mikor visszamentem a közös helyiségbe már az asztalon várt a reggeli.-Ez nem számít a kajafőzésbe.-mutattam a tojásra, s összehúzott pillákkal ültem le vele szemben.

-Mert szerinted akkor varázsoltam?-húzta össze ő is a szemöldökét.

-Akkor is te csinálsz vacsorát-vontam meg a vállam és belapátoltam a kaját.

-Nem érvényes!-kezdett csücsöri arccal duzzogni Yun.

-Szívás.-vontam meg a vállam és elmosogattam a tányéromat. Visszamentem a szobába átöltözni egy fekete pólót, terepmintás inggel, egy fekete macskanadrágot és hozzá illő fekete deszkás cipőt kaptam magamra.

-Hová mész?-pislogott Yun hatalmas boci szemekkel.

-Milyen a mellkasod?-álltam meg vele szemben.

-Már nem fáj annyira.-nézett be a pólója alá.

-Ne aggódj ez elmúlik.-vontam vállat és megint a kezébe nyomtam a spray-t.

-Honnan tudod? Csak nem orvos lettél az éjszaka?

-De! Lediplomáztam és már nyugdíjba is vonultam.-pöcköltem homlokon.

-Aucs!-duzzogott megint-De akkor honnan tudod?-toporzékolt mint egy kölök.

-Mert nem ilyen!-húztam lejjebb a nadrágomat és mutattam a csípőmet amit eltakar a póló és a gatya. Egy hatalmas emlék amit mutattam neki.

-Ezt honnan kaptad?-fagyott le mint a beton havazáskor.

-Nem csak a te apád volt olyan szörnyű.-vontam meg a vállamat és visszarendeztem magam az eredeti állapotomba.

-De...-kezdett volna el faggatni, mivel tudja ha rákérdez én elmondom.

-Anyám nekilökött a kályhához, mert eltörtem egy vázát.-vontam vállat.

-Ez most komoly?-akadt el még a lélegzete is.

-Ja.-vontam vállat újra-Akarsz parkozni?-fordultam vissza a vállam felett.

-Igen... Persze...-makogta és enyhén elvörösödött a feje. Ez akkor van mikor kicsit túlgondol valamit, és kizökkentik a gondolataiból.

-Akkor tipli.-tettem fel az elmaradhatatlan napszemüveget és kiléptem a lakásból.

Yumi szerkója~

AB City~ (Alphabat) Soyun 1.Rész~

Soyun~

Ayumi~

-A, b, c, d, e, f, g - énekeltem. -Te, figyu, nem megyünk le kosarazni? Itt a labdám. - néztem Ayumira, közben ritmusra mozgott a lábam. 
-Már megint összekapartál egy idióta fiú bandát, akik most az ábécé dalt énekelnek? - morogta. -Amúgy igen. Menjünk kosarazni. . mosolygott. 
Ritkán mosolyog, olyan rajta a mosoly, mint télen az északi sarki fény. Szép, de nem tart sokáig. 
-Igeeen, össze. - dúgtam vissza a másik fülest is. Lementünk a lelátóról, és játszani kezdtünk. Ayumi már nagyon rég elvisel maga mellett. Allítása szerint, rosszabb vagyok mint egy hiperatív nikkelbolha, akit túl adagoltak nitróval. Szerintem csak élvezem a szar életet. 
-Na, megjöttek a gnómok. - hallottam Junsu hangját. juj de utáljuk a beképzelt tacskó 18 évas idióta fejét. Irritáló. 
-Adok én neked olyan gnómot, hogy szaladni fog a füled a fejeden. - szólt be neki Ayu. Felröhögtem. Olyan beszólásai vannak, hogy kifekszek tőle. 
-De csípős ma valaki. - hunyorgott rá Junsu. 
-Mindjárt megtudod milyen csípős, ha földhözváglak. - mondta Ayu. Kész! Fetrengetem. Junsu úgy felhúzta magát, hogy egyik haverját maga mellé állítva, kiállt ellenünk. Ayumi cinkosan nézet rám, azonnal tudtam mit akar. Szarrá alázni őket. Vigyorogva raktam vissza a fülesem, és labdát pattogtatva álltam Yumi mellé. Annyira bírom amikor lenéznek minket, mert nem vagyunk gazdagok, és árvák vagyunk. Nem tudom mai napig Ayu hogy került oda nyolc évesen, de azóta, le se vakarhat magáról. Zárkózott, de nagyszájú, mégis szeretni való. Én legalábbis szeretem. Már az árva házban megszerettem, mert valahogy éreztem, hogy neki is az fáj ami nekem. Egyedül maradt. Én azért kerültem oda, mert az apám, halálra verte anyut, aztán engem is verni kezdet, de a szomszéd ránk törte a zsarukkal az ajtót. Nem mondhatnám, hogy ez annyira összetört, mert örülök, hogy megszabadultam apámtól, anyu pedig piszkosul hiányzik. Mindig azt mondta: Mosolyogj, még akkor is ha fáj az élet! Sose add fel. Hát így tettem. Mindenem a zene, együtt élünk Ayuval, és minden rendben. Amikor 12 évesen elvitték, Én megigértem neki, amint 18 leszek, elhozzom onnan. Így is lett. Amint 18 lettem, leléptem, és megkerestem. És vígan élünk. Korunkhoz képest, Ő az érett, pedig fiatalabb (19), és Én a szeleburdi, mindent beválalós vagyok, 23 évesen. Jó kis párosítás, igaz? Ayu sokszor azzal fenyeget, hogy az idegeire megyek, de egyszer bezár a szekrénybe, ahol múmiává aszalódok. Kicsit morbid halál. -Na, ki a gnóm? - kérdeztem Junsut. -Két csaj alázott le. - vigyorogva néztem rá. -Ezt még megbánjátok. - sziszegte a képembe. Szét kapom. Úgy utálom amikor az arcomba másznak, hogy olyankor, egy atom bomba mellettem lepke fing. Ayumi meg is fogta a karom, és visszahúzott. -Menjünk. - mondta. -Game over Losers! - mutattam az L betűt nekik még utoljára, sarkon forfultam, és követtem Yumit. -Na, így gnómozzon le még egyszer. Kikaparom a retináját. - mondtam. -Pofára esett, mert lealázta két csaj. - legyintett Yumi. -Enni kéne valamit. - pattogtam mellette, közben a cuccom kaptam fel, és felraktam a fejesem, egyik fülem kilógott, és átraktam a telefonra, fülest pedig elraktam. -Ma nem főzök az biztos. Tegnap Én főztem, ma Te jössz. - mutatott rá a dolgokra. -Fáradt vagyok a főzéshez. Inkább vegyünk valamit. - vettem fel az ingem. -Rendben. - elvettem az oldal táskám, és az övét is odaadtam. -Rament kérek, két adagot, és galbit. - mondtam a férfinak a pultnál. Közben a tárcám kerestem. -Ayumi? Nincs nálad a tárcám? - fordultam meg, felse nézve, mert azt hittem mellettem van, mire irtó forró dolog ömlött rám. Felsikoltottam, és zihálva kezdtem legyezni magam. Az egész mellkasom és a hasam tiszta leves volt. -Úr Isten! Sajnálom. - hallottam egy férfi hangot aki azonnal törölgetni kezdet. -Nee. Csak hagyd! - fogtam meg a csuklóját, és eltoltam, majd berohantam a budira. Máris ledobtam a táskám, az ingem, és az atlétám, egy szál melltartóban törölgettem a vörös mellkasom ami szerencsére nem lett hólyagos. Csap alá raktam az atlétám, és azzal borogattam a mellkasom. Már könnyes volt a szemem is. Fájt. -Yun. - jött be Ayumi. -Ez nagyon fáj. - mondtam sírós hangon. -Mutasd. - vette el a vizes felsőm. -Ez tényleg nagyon csúnya. - mondta. Majd újra vizesen rám rakta. Három kapucnis alak jött be -a mosdók egyben voltak, csak a két nem wcje külön volt-, egyik ahogy levette a kapucnit és aggódva nézett, azonnal felismertem. Yeonsoo volt, vagyis Delta. -Annyira sajnálom. - sietett hozzánk. Akkor vette észre, hogy félmeztelen vagyok. -Óh, bocsánat. - jött zavarba. -Milyen pasi vagy Te, aki zavarba jön két mell láttán? - mondtam. Ayumi kuncogott egyet. -Izé... - nézett rám vörös fejjel. -Kicsit jól elintézted a mellkasom. - vettem el az atlétám. -Úristen. Bocsánat. - sápadt el. -Még egyszer azt mondod bocsánat, kiütlek mint a kettőhúsz. - homlokon pöcköltem -Leugrok a gyógyszertárba, hozok rá valamit, Te addig borogasd, nehogy hólyagos legyen. - mondta Ayumi. Plázában voltunk, egy emelettel lejjebb van patika. -Oké. - mondtam. Ayu fogta a pénztárcáját, és már el is tűnt. -Nagyon fáj? - kérdezte a másik. Rá néztem. Sanha volt. -Jah. - húztam el a szám. Újra a tükörbe néztem, és bevizeztem az atlétám, vissza raktam. Fel is szisszentem, szemeim összeszorítva. -Annyi a szerencsém, hogy egy kezdő Idol volt, aki leöntött. - néztem rájuk. Meglepődött fejjel néztek rám. -Delta, Fie, és Jeta, ha nem tévedek. - hajoltam meg. -Igen. Yeonsoo vagyok. - mosolygott. -Tudom a rendes nevetek is. - legyintettem. Újra megnéztem a felső testem. Már nem volt olyan mint akit jól megfőztek. Felsóhajtottam, és lehajtottam a fejem. Egyszer anya véletlen rám öntötte a teát, két napig kenegette, hogy nehogy bajom legyen. -Jól vagy? - hallottam Sanha hangját. -Igen. - motyogtam. Ayu hamar visszaért, és valami spray-jel be is fújta a vörös területet. -Kétszer kellesz befújni. - adta a kezembe a sprayt. -Rendben. - sóhajtottam. -Hát fiúk, öröm volt találkozni veletek. További szép estét. - vettem fel az ingem, kifelé menet gombolni kezdtem. Ayu hozta a táskám és a vizes atlétám. Épp, hogy kiléptem, elkapta valaki a karom. -Mi a neved? - kérdezte Sanha. -Soyun. - mosolyogtam rá, aztán otthagytam őket. A kajánkat a fiúk fizették ki, a pultos mondta, azt a kezembe véve fejhallgatót felrakva, max hangon zenét hallgatva mentem Ayumi után. Otthon leraktam a szatyrot, és leraktam a táskám. -Olyan csendes vagy. Máskor szófosásod van. Mi a baj? - kérdezte Ayu. -Semmi. Nem vagyok éhes, megyek lefekszek. Szép álmokat. - mondtam hidegen, rá se nézve, aztán mentem a szobámba. Becsaptam az ajtót, és az ágyamra fekve, a sötét plafont kezdtem nézni.