-Állj! Lebuktál mint a gyöngy halászok. - éreztem meg valamit a hátamnál.
-Hoya nyomozó, magam olyan csendes akár a halál szele. - kuncongtam. -És pont egy kiskanál? De, most komolyan? - vettem el a kanalat tőle.
-Nekem add a másik csokisat. - bökött a másik dobozra.
-Fagyizol velem? Hajnali háromkor? - néztem rá meglepve.
-Velem még nem vagy olyan jó kapcsolatban, mint Dongwoo-val. Be kell pótolni. - húzta ki magát.
-Rendben. Lelkizzünk akkor. - vettem el a másik dobozt, Ő pedig elvett még egy kanalat, és bementünk a nappaliba, ott letelepedtünk a kanapéra.
-Na várj! - letelepedett, maga mellé húzott, neki dőlt a kanapénak, és úgy helyezkedett, hogy Én félig rajta voltam a mellkasán. -Na így jó. - Én pedig csak pislogtam. -Nyugi, nem eszlek meg. - kuncogott. Elmosolyodtam, és ellazultam.
-Igazán kényelmes vagy. - nevettem fel.
-Ssssh. - fogta be a szám kuncogva. -Ofké. - kuncogtam a markába.
-Na szóval. Mesélj nekem a suliról. Milyen volt? - kanalazta be a fagyit. -Nagyon jó volt. Szerettem ott tanulni, és fura mód, egyszer se sárgáztak le. - mondtam.
-Viszont, történt valami, amiről nem akarsz beszélni. - mondta tök nyugodtan. Fel akartam ülni de nem hagyta. -Ne félj, nem kezdek faggatózni. Majd elmondod Te magadtól. Olyan vagy nekem mint egy testvér, Sungyeol-shi is. De látom rajtatok a változást. Ő azért változott, mert nem mosolyogsz, Te pedig azért mert történt veled ott valami ami miatt ilyen lettél.
-Honnan veszed ezt? - hangom nem lett olyan határozott mint szerettem volna.
-Kihalt az a bizonyos fény a szemedből amit akkor láttam amikor debütált a banda, és sokat jártál hozzánk. - lazított szorításából.
-Sajnálom! - mondtam. -Olyan dolgokba keveredtem, amire nem vagyok büszke. - mondtam.
-Gondoltam. Na és akkor, melyik a kedvenc számod?
Megkönnyebbültem a téma váltás miatt.
-Csak, és kizárólag a Paradise! - jelentettem ki.
-Ki a kedvenc hangú? - nyújtotta a kanalát.
-Lefizetsz? - kuncogtam.
-Le Én! - hajamba tompította a nevetést. Bekaptam a kanalat.
-Hmm... Aki igazan hat rám a Sunggyu. Mármint hang alapján. Kicsit vékonyabb a hangja, mint neked, vagy Woohyunnak. Viszont, Woohyun hangjához nagyon megy. Hallgasd csak meg a Nothing's Overt. - bólogattam.
-Ez igaz. Jó megfigyelő vagy. - kuncogott.
-Dehogy. - ráztam meg a fejem.
-Ki a legjobb táncos?
-Hmm... Te, és L.
-Én és L? Hogy - hogy? - hangja kíváncsi volt.
-Nem tudom. - vontam vállat. -Ha táncoltok, valahogy rajtatok marad a szemem. Ja és Dongwoo-on. Hu, micsoda lábai vannak. - ámuldoztam.
-Ki érti a lányokat?! - sóhajtott fel.
-Te kérdezted! - csíptem meg a combját.
-Aucs! - megugrott. -És Yeol? - kérdezte.
-Yeol a másik felem. Ő az öcsém, tiszta szívből imádom, Ő a mindenem. Nélkül semmi lennék. Ha szomorú vagyok, elég arra gondolnom mennyire szeretem, mennyit jelent, azonnal melegség lesz a szívemben. Persze ha trollkodik akkor utálom. - mosolyogtam.
-Na azokat Én is. Honnan szedi ezeket?
-Megálmodja. Vagy valami genetikai mutáció. És szimplán hülye. - vontam vállat.
-Ez jó. - újra a hajamba nevetett. Mi vagyok Én? Hangtompító? Mindegy. Sokáig beszélgetünk, aztán már észre se vettük, hogy alszunk. De azt éreztem, hogy valaki betakart, és adott egy puszit a homlokomra.
Reggel arra keltem, hogy Dongwoo, Woohyun és Sunggyu előttünk álltak, csak az asztal másik oldalán.
-Kész! Itt esküvő lesz. - mondta Gyu.
-Hülye aberált állat. - morogtam. Arcom Hoya mellkasába fúrtam.
-Hát de olyan cukik vagytok. - vigyorgott Woohyun.
-Hyunie, gyorsan teperj előlem mert megverlek! - néztem rá.
-Hopp, Soyun mérges. Sziasztok! - iszkolt el.
-Gyáva nyúl! - kiáltott utána Dongwoo.
-Fiúk, olyanok vagytok mint nagyra nőt ovisok. - mondta Hoya. -Uh, nem kellett volna megenni a két doboz fagyit. - fogta a hasát.
-Belső hűlés. - nevettem.
-Az. - ásított.
-Itt tényleg lesz valami. - mondta Sunggyu Woonak.
-Persze, Én meg pap vagyok. - mondta Hoya. Elnevettem magam.
-Tényleg? Ezt nem is tudtuk. Hát, hogy, merted eddig tagadni? - drámázott az öcsém.
-Majom! - vágtam hozzá a kanalat.
-Úristen, kanál támadás! - kapálózott.
Nevetve másztam ki Hoya mellől. Úgy érzem, olyan lett nekem mint Yeol.
Elmentem zuhanyozni, egy inget vettem fel és egy farmert a kedvenc fehérneműmre. Hajam csak felfogtam, és mivel nem használok sok smiket, csak egy kis ceruza, és spirál a pillaimra, kész is voltam.
-Huszonkét perc, negyven másodperc! Gyors voltál. - mondta Yeol.
-Ugyan, kérlek. Nektek egy óra kevés, hogy elkészüljetek, pedig mindig ti veritek a vasat, hogy a csajok sokáig vannak a fürdőben. Tisztelet a kivételnek. - emeltem fel a mancsaim, mert Woohyun rám nézet, amolyan "vond vissza vagy megeszlek" nézéssel. Erre elvigyorodott.
-Idolok vagyunk, kell a tökéletes megjelenés. - mondta Yeol.
-Édesem, egyetlenem. Ti még csavargó ruhában is tökéletesek lennétek. Láttalak titeket debüt előtt, szóval ne járjon a szád. - néztem rá.
-Milyenek voltunk debüt előtt? - kérdezte Sunggyu.
-Esetlen tacskók. - nevettem rájuk. -Ez bosszút követel! - mondta Dongwoo.
-És bosszúljam vissza? - néztem rá sötéten.
-Nem. Te rosszabb vagy mint Yeol. - motyogta.
-Helyes. Fiúk, ott a cetli a hűtőn, nézetek meg mi kell még, és írjátok rá addig Én összeszedem a szennyest. Oké? - bólogatott mindenki. Majdnem másfél órám ment arra, hogy a hét fiú ruháját szét válogatsam, aztán kezdjek neki színskálázni, mert azért feheret pirossal mégis csak nem moshatok. De a piros és a nem szín eresztő fekete pólókat egyben mostam. Így könnyebb. Két mosógép van, és szárító, így amíg egyik kimos addig Én kirakom szaradni az előzőt. Jól be vált módszer, már rég így csinálom.
Mivel ma a fiúk csak este lépnek fel itthon maradtak. Kilencig aludtunk, szóval kicsit kipihentebbek. Azért örülök, hogy legalább egy héten, vagy két hetente van egy - egy szabad napjuk.
-Fiúk, ruhák kimosva, és úgy látom kicsit elcsúszott az ebéd. Szóval Én most megyek, vásárolni. - vettem el a dolgaim. -Hol a kártya? - néztem szét. Van egy cég kártya amivel kaját szoktunk venni, semmi másra nem használjuk.
-Ott van a második fiókban. Tegnap leesett, Én pedig berektam oda. - mondta Sungjong. -Egyelek meg, de aranyos vagy. - vettem ki a kártyát.
-Veled mehetek? - kérdezte zavartan.
-Persze, úgy is kell egy férfi, aki cipeli a zacsikat. - mosolyogtam rá, mire Dongwoo felröhögött. -Meg ne szólalj. - néztem az említett hiéna ivadékra. Sungjong hátra fordult és rá vigyorgott Dongwoora. Mindig azzal piszkálja, hogy túl lányos. Szerintem pedig aranyos. És gyönyörű a mosolya, meg a szemei, ezért hívom Cicámnak. Mert olyan cica szeme van.
Voltam már mindegyik fiúval vásárolni, hát, azóta is csak nagyon nagy szükség esetén viszem magammal bármelyik falank fiút. Sungjong elég csendes, inkább akkor beszél, ha olyan a kedve, de sokat mosolyog, és kedves.
-Mindent megvettünk? - fordult felém, sajnos kicsit túl közel voltam hozzá. Csak egy picit kellene kihúzni magam, és hozzá egy kicsit pipiskedni, máris az ajkait érezném.
-Igen. Azt hiszem minden meg van. - motyogtam szemeibe veszve.
-Az jó. - bólintott, aztán Ő lépett el. Fülig pirulva indult el, maga előtt tolva a bevásárló kocsit.
A kasszánál fizettünk, és bepakoltunk mindent a kocsiba.
Sungjong végig zavarban volt, és éreztem, hogy néha néha rám pillanat. Én vezettem.
-Ez mi? - néztem a nagy dobozra ami Yeol ágyán volt. A fiúk betoloncoltak a lakásba, azzal a kijelentéssel, hogy Ők kipakolnak. Máskor majd meg szakadtam, akkor se segítettek.
-Nézd meg. - mondta Yeol.
Kinyitottam a dobozt és elállt a szavam.
Amikor elkészültem, a fiúk csak ámulva néztek. Hajam csak hullámos lett két oldalt felcsattolva, ott toporogtam a fiúk előtt.
-Gyönyörű vagy. - mondta Woo.
-Köszönöm. Indulhatunk? - mosolyogtam rájuk.
-Igen. - jött kórusba a válasz.
Rengetegen voltak. Egyik Idol a másik után, sokat fel is ismertem.
-Ez a lány a barátnőd? - kérdezte az egyik újságíró.
-Lee Soyun a nővérem. - mutatott be. Bent már szerencsére egy firkász nem volt.
-Te jó ég! - kaptam a kezem a szám elé, mert a poharam tartalma, egy mese szép ruhán landolt. -Istenem. Annyira sajnálom! - kezdtem törölgetni a lány ruháját.
-Hagyd. Ennek annyi. - fogta meg a kezem. Kedvesen rám mosolygott.
Mi lesz itt még mire haza érek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése