Miután átöltöztem és a srácok felléptek valamiféle klubba vittek el minket.
-Te figyeled, hogy mi vagyunk az egyedüli nők?-néz rám Soyun.
-Ennyi kannal a legjobb.-nevettem.
-Noona gyere velem táncolni.-ugrált Sungjong Soyunnak.
-Te pedig jössz velem.-kapta el a kezem Dongwoo és a parkett felé rángatott-Látod így kell táncolni.-kezdett el előttem ugrálni mint egy nikkel bolha.
-Oké, megjegyzem. Ha nem akarok fellépni egy videoklipben így kell táncolnom hogy ne vegyenek be.-röhögtem el magam mire elkezdett lökdösődni. Tök jól éreztem magam.
-Most pedig megmutatom hogy kell lassúzni egy dögös pasival.-húz magához Woo.
-Szabad erre a táncra?-kért le Seongyeol.
-Nem baj?-mosolyogtam Woo-ra aki olyan durcás fejet vágott mint egy öt éves kisgyerek aki nem kapja meg azt amit akar.
-Felőlem.-hagyott ott minket és elkapta Woohyunt és a bár pult felé rángatta.
-Ennek meg mi baja?-kérdeztem Yeolt.
-Ne is törődj vele.-húzott magához és átfogta a csípőmet. Karjaimat a nyaka köré fontam s szinte elvesztem gyönyörű barna szemeiben.
-Neked hogy tetszett a fellépés?-sütöttem le a pilláimat mikor eszembe jutott ahogy lenéztem a színpadról s őt láttam meg.
-Nagyon jó voltál.-mosolyog rám egy féloldalas mosollyal, mire arcom mellkasába fúrva mélyen belélegzem az illatát.
-Örülök hogy tetszett.-sóhajtottam egy mosollyal az ajkaimon.
-Te mindig.-hallottam ahogy halkan suttogja.
-Hmm?-emelem fel a fejem hogy ránézzek jól értettem-e.
-Ja hát... Asszem... Semmi.-pirult el.
-Ohh értem.-jelent meg egy apró kis csalódott száj biggyesztés az ajkamon.
-Ne nézz így kérlek.-emelte fel a fejét s a mennyezetre pillantott.
-Miért? Hogy néztem?-értetlenkedtem.
-Ayumi.-ejtette ki lágyan a nevem.
-Igen?-pislogtam rá s végül hatalmas barna szemeit rám szegezte.
-Lenne kedved...-akadt meg a mondat közben. Mikor rám pillantott újra ugyan olyan csillogó nagy szemekkel pislogtam rá mint egy kiscica a mozgó cipőfűzőre.-Lenne kedved eljönni velem valahová?
-Nagyon szívesen.-mosolyogtam rá és azt hittem belül mindjárt szétrobbanok a boldogságtól.
-Tényleg?-lepődött meg és őszinte öröm látszott rajta.
-Persze.-kuncogtam és újra a mellkasába bújva dülöngéltünk.
-Yeol Myungsoo rosszul van, Soyun üzeni hogy megyünk.-lépett mellénk Sungjong.
-Megyek.-sóhajtott nagyot Yeol én pedig azt hittem menten meghalok mikor elengedett.
-Bocs Ayu.-mosolygott rám Sungjong.
-Nyugi Myungsoo-t ölöm meg érte.-mosolyogtam rá kedvesen a visszafogott fiúra, ő pedig ott hagyott minket.
-Akkor nekem mennem kell.-húzta el a száját Seongyeol.
-Rendben.-biggyesztettem le az ajkaimat.
-Szia.-adott egy hosszú puszit az arcomra amitől azt hittem elolvadok. Ahogy ott hagyott a fejem vér vörössé vált.
-Szia.-habogtam a távolodó alakjának-Utállak Myungsoo.-morogtam mikor felébredtem az ájultságból. Oda csoszogtam a többiekhez s ledobtam magam.
-Mi a baj?-kérdezte Cheolyong.
-Mi? Ja. Semmi.-habogtam.
-Myungsoo rosszul lett azért mentek el.-mondta derekamat átkarolva Changsun.
-Tudom. Seongyeollal táncoltam amikor odajött Sungjong.-dőltem neki.
-Na szóval, ha már nincs itt a kis cuki pofa.-kezdte vigyorogva Joon-Akkor velem alszol az éjszaka.
-Álmodozz csak.-nevettem el magam.
-Ez nem álom lesz.-húzott vissza mikor el akartam tőle jönni és elkezdett csikizni.
-Changsun ha még egyszer megcsikizel kikaparom a szemed.-röhögtem.
-Király.-vigyorgott-Kalóz leszek.
-Idióta.-forgattam a szemeimet nevetve. Amíg ők még nevetve társalogtak én szépen lassan be punnyadtam. A cola-mat lötykölve figyeltem milyen idiótaságok jutnak eszükbe.
-Na, menjünk haza, mert Ayu a végén bealszik.-mosolygott rám a bátyám.
-Ez egy jó ötlet.-húz fel a derekamnál fogva Changsun s a kocsi felé kísért. Beültem a hátsó ülésre s középre toltak. Mellém beült Sanghyun és Joon hogy közre fogjanak. Én fejem bátyám vállára hajtva alig vártam hogy befekhessek a meleg ágyikómba. Nem is észlelve hogy haza értünk, bátyám kihúzott a kocsiból s a vállára dobott.
-Aucs.-keltem fel s lógtam a állán.
-Jó reggelt hercegnő.-vigyorgott én pedig ahogy lógtam a farába csíptem.-Héé.-ugrott egyet.
-Legközelebb nem dobálsz.-kuncogtam.
-Mondtam én hogy aludj velem.-vigyorgott Changsun rám.
-Senkivel nem alszok.-csaptam a bátyám fenekére.
-Héé. Ne az én hátsómon nyomatékosítsd a mondandódat.-dobott rajtam egyet mire azt hittem kiköpöm a gyomrom.
-Még velem sem?-nézett rám kiskutya szemekkel Cheolyong.
-Te úgy is átjössz, ha rosszat álmodsz.-mosolygok rá.
-Tényleg?-fordul felé Changsun kíváncsi szemekkel.
-Hát.-vakarta meg a tarkóját Mir-Mikor rosszat álmodok igen.
-Ez így nem éri.-háborog Joon mint a tenger.
-Ne csobogjál kis patak.-szólok neki mikor felértünk a lépcsők tetejére-Ő legalább cuki mikor alszik. Te megy úgy össze szorítasz, hogy megfulladok.-kuncogtam.
-De csak mert szeretlek.-röhögte el magát.
-Érzem mikor veled alszok.-kuncogtam-A szereteted nehéz.
-Na menj aludni.-állított Sanghyun a lábamra és befordított a szobám felé, majd rávágott a seggemre.
-Hé.-pislogtam rá, de mire megfordultam röhögve berohant a szobájába.
-És még én vagyok a legfiatalabb a családban.-forgattam meg a szemeimet.
-Mellesleg én szomjas vagyok.-dobbantottam egyet.
-Seungho a konyhában van. Jó éjt.-adott egy puszit Joon majd bement a szobájába.
-Alhatok veled?-kérdezte suttogva Mir.
-Persze szívem.-simogattam meg az arcát-De én most lemegyek inni, feküdj le és próbálj meg elaludni, én pedig majd jövök.
-Rendben.-ugrált be a szobájába, gondolom azért hogy levetkőzzön és felvegyen valami alvós cuccot. Én pedig lementem a konyhába hogy igyak valamit, mert kiszáradok.
-Te is éhes vagy?-kérdezte tőlem Seungho teli pofival.
-Nem.-kuncogtam el magam, mert körülbelül úgy néz így ki mint egy hörcsög-Csak szomjas vagyok.
-Miről beszélgettetek Seongyeollal, amikor táncoltatok?-érdeklődött miközben tömte magába a kaját.
-Hát... Megkérdeztem hogy tetszett neki a debüt.-ültem fel a pultra.
-Na és?
-Azt mondta tetszett neki.-pirultam el.
-Éééééssss?-nyújtotta el-Ne kelljen már harapófogóval kihúzni belőled.
-Elhívott randira.-mosolyogtam Seunghora aki felpattant és körbeugrálta az asztalt mert hogy "ő megmondta".-Szerinted, át fog verni?
-Figyelj noona.-ült le és tömte újra a buciját-Yeol-t én nem olyannak ismerem hogy átvágjon.
-Changmin-t sem olyannak ismertük.-sütöttem le a pillantásom.
-Changmin egy aljas szemétláda.-morogta Ho. A nevével már megbarátkoztam annyira hogy nem omlok össze teljesen ha meghallom, vagy kiejtem. Mikor a nővéremék koncertjén voltam először, akkor csavarta el a fejem. Én mint hiú kislány oda voltam érte, már pont azt akartuk bejelenteni a világnak hogy együtt vagyunk mikor egy másik lánnyal láttam őket a TV-ben. Teljesen egymásra mászva öntötték ki a szívüket a nézőknek hogy ők mennyire szeretik egymást. Következőre mikor találkoztam vele, vagy is mikor átjött mert nem vettem fel neki a telefont és nem válaszoltam az üzeneteire sem. A beszélgetésbe, jobban mondva a kiabálásunkba nem gondoltam bele újra mert csak megint fájna. -Megint eszedbe jutottak az emlékek ugye?-kérdezte csendesen s lágyan lefejtette a műanyag poharamról a szorító ujjaimat.
-Lényegtelen.-ráztam meg a fejem-Jó éjt Seungho.-adtam egy puszit az arcára s felfutottam a szobámba. Mir már édesdeden aludt, de mikor lefeküdtem mellé mint egy kis majom kapaszkodott belém. Haját kisimítottam az arcából, annyira édes. Nagyon szeretem őket. Nem tudom mihez kezdenék ha másik dorm-ba raknának, a debüt miatt.
Másnap reggel Cheolyong ébresztgetett hogy engedjem el mert neki menni kell próbára.
-Ne menj már el.-nyüszögtem és még jobban belé kapaszkodtam.
-Jöhetsz velünk próbára.-kuncogott és most nem próbált feszegetni.
-Oké, fél pillanat és felöltözök.-kászálódtam le az ágyról-Addig legyél jó kispárna és maradj ott.
-Nézzelek ahogy öltözöl?-lepődik meg-Ebben benne vagyok.
-Mi?-fordultam meg.
-Semmi semmi.-kuncogott. Gyorsan magamra rántottam egy kék macska nadrágot és egy fekete lezser toppot.-Gyors voltál.-néz rám Cheolyong.
-Na most már megint kispárna vagy.-ugrok mellé az ágyra és a mellkasára fekszek.
-Nekem is fel kéne ám öltözni.-neveti el magát és a loboncomat kiszedi az arcomból.
-Annyira babrás pasi vagy.-morogtam és elindultam lefelé. Mir berohant a szobájába hogy felöltözzön én pedig ledobtam magam Seungho mellé a kanapéra és őt vettem birtokba kispárnának.
-Kispárna?-kérdezte Seungho miközben átfontam a karját és a vállára hajtottam a fejem.
-Miből találtad ki?
-Tippeltem.-mosolygott rám-Menjünk.
Egészen a próba kezdetéig csüngtem Ho-n mint egy kiscica az abroszon. De mikor már elkezdődött nem lehettem matrica, így nagy nehezen lefejtettem magam róla, s leültem a sarokba. Egy ideig bámultam őket, de meguntam és inkább az ablakon kilesve néztem a járó kelőket. A pocakom megmordult ezért gyorsan kislisszoltam a büfébe valami harapnivalóért. Betározva müzli szelettel és csokival léptem el a pulttól s vánszorogtam vissza a fiúkhoz.
-Ayumi.-hallottam a nevem s reflexszerűen megfordultam, de nem láttam senkit. Olyan volt a hangja mint Dongwoo-nak így mikor láttam hogy nincs itt egyik Infinite-es sem ajak lebiggyesztve mentem tovább.
-Mi az?-nézett rám Byunghee mikor beléptem.
-Semmi.-pislogtam nagyokat-Mi lenne?
-A kajára értettem.-röhögte el magát.
-Jaaa hogy ez?-mutattam fel a kezemben lévő müzli szeletet.-Müzli szelet. Kérsz?-nyújtottam felé azt amibe beleharaptam.
-Naná.-harapta le a háromnegyedét.
-Tudtam hogy zabagépek vagytok mind. Ezért pakoltam fel magam.-mutattam a zsákmányt.
-Te vagy életem szerelme.-hüledezett Go.
-Na mi az, most nem a hercegnéd vagyok?-nevettem el magam.
-De az is.-kuncogott és teljesen kiraboltak. A telefonom rezegni kezdett s jelezte hogy SMS-t kaptam.
~Ma is próbán vagy? By:Yeol~
Eléggé meglepődtem hogy SMS-t kaptam tőle, de bevallom őszintén nagyon örültem is neki.
~Nem, bátyámék próbáján vagyok. Miért?~
Írtam a gyors választ.-Héé.-nyúltam a zsebembe és akkor vettem észre hogy nincs már benne csoki.
-Mi az?-lepődtek meg.
-Ti kiraboltatok?-pilláztam körbe.
-Hozol még?--nézett rám könyörgőn Changsun.
-Hozok.-forgattam meg a szemeimet.
~Akkor nem őrültem meg. Kkkkk By: Yeol~
Olvastam a következő üzenetét mikor a büfé előtt álltam.
~Miért őrültél volna meg?~
Újra kiraboltam a büfé csoki és müzli szelet készletét. Szatyorba pakolva fordultam el a szerzeménnyel mikor Yeol termett előttem.
-Te Jézus isten.-kaptam a szívemhez mert azt hittem menten szív bajt kapok úgy megijedtem.
-Ennyire ijesztő vagyok?-nézett végig rajtam.
-Hát, tudod mikor valaki háta mögé lopózol. Megijed az ember.-lélegeztem mélyeket.
-Soyun is mindig megijed.-kuncogott-Ő még képes hasra vágódni is.
-Köszi az infót.-kuncogtam én is vele.
-Hová lenne kedved elmenni holnap?-kérdezte s közelebb hajolt hozzám.
-Nem tudom.-pislogtam hatalmas szemeibe és még a nevem is elfelejtettem.
-Biztos szeretnél valahová elmenni.-mosolygott rám féloldalasan én pedig olvadás közeli állapotba kerültem.
-Mikor így mosolyogsz, azt is elfelejtem hogy ki vagyok.-bukott ki a számon az igazság.-Ezt most ki is mondtam?-ráztam meg a fejem.
-Igen, ki.-kuncogott s felkísért a próba terem ajtajáig.
-Hétkor megfelel?-kuncogott még mindig.
-Ha addigra sikerül ki kuncognod magad akkor igen.-vigyorogtam rá.
-Bizonyára sikerül.-mosolygott újra féloldalasan.
-Ughm.-nyeltem egy nagyot.
-Akkor holnap hétkor.-hajolt közel és a szám sarkára adott egy puszit. A szívem mint egy tornádó kezdett el tombolni.-Szia.-mosolygott rajtam ahogy teljesen lefagyva néztem rá.
-Sz-Szia.-makogtam.
-Hol vagy már Park Ayumi?!-tárta ki az ajtót Sanghyun.-Ughm. Mit álldogálsz te az ajtóban?
-Mi?-tértem vissza a jelenbe-Ja, tessék.-adtam a kezébe a szatyrot, s visszabotorkáltam a sarkomba.
A fiúk próbája nagyon gyorsan eltelt, mire feleszméltem már otthon ültünk az asztal körül és ettük a vacsorára rendelt pizzát.-Jó éjt.-hagytam ott őket és a szobámba támolyogva teljesen elfogott az álmosság. Az ágyamba lerogyva szundítottam el. Mikor felébredtem s lebotorkáltam a nappaliba az teljesen üresen állt. Biztos próbán vannak, ásítottam hatalmasakat. Mivel nekem ma még szabadnapom van, így azt csinálok egész nap amit akarok.
-De nekem nincs kedvem semmit csinálni.-motyogtam s ledobtam magam a kanapéra-Utálok egyedül lenni.-öleltem meg az egyik kispárnát. A napom abból telt hogy kapcsolgattam a TV-t, de az agyam egész nap az este hét órát várta. Minden percben az órát lestem.-Nagyon hosszú nap lesz.-nyüszögtem. A fekvés minden formáját kipróbálva már lógtam le a kanapéról mikor megjöttek hat órakor a fiúk.
-Mit csináltál ma?-ült le mellém Thunder.
-Feküdtem.-kászálódtam vissza az eredeti ülőhelyzetbe-Mennyi az idő?
-Negyed hét.-nézett Sanghyun a telefonja kijelzőjére.
-Jájzus!-kiabáltam-Akkor húzok készülődni.
-Hová készülődsz?-értetlenkedett a bátyám.
 |
| Randi ruhám. |
-Randim lesz!-kiabáltam miközben futottam a szobám felé.
-Kivel lesz randija?-hallottam ahogy a bátyám idegesen hátra löki a kanapét. Gyorsan felvettem a kedvenc lila pánt nélküli ruhámat és hozzá egy lila magassarkút.-Park Ayumi!-viharzott be a szobámba Thunder, mikor éppen a számra tettem fel az utolsó ajak fény réteget.
-Mi az?-pislogtam rá.
-Azta de szép vagy.-torpant meg a szobám közepén.
-Köszönöm szépen.-nyomtam egy puszit az arcára s felkaptam a mobilomat s egy kis kézitáskába tettem. A csengőnk hangja miatt lefagyva hallgatóztam.
-Ayumi!-kiabált nekem Seungho. Gyorsan magamra fújtam a kedvenc parfümömből és indultam le hozzájuk. A lépcső tetején megálltam egy fél pillanatra s vettem egy utolsó mély lélegzetet. Lassan lépkedtem le, s a lábam elé néztem nehogy leboruljak mint már meg annyiszor.
-Szia.-álltam Yeol elé.
-Szia.-pislogott nagyokat-Gyönyörű vagy.
-Köszönöm.-pirultam el.
-Indulhatunk?-kérdezte mosolyogva.
-Igen.-tárta ki nekem az ajtót.
-Egy pillanatra Yeol kérlek.-szólt neki Sanghyun.
-Kint megvárlak.-mosolyogtam rá s egy taxi állt előttünk.
-Ígérem vigyázok rá.-hallottam Yeol hangját nem sokkal később.-Hölgyek előre.-nyitotta ki nekem a taxi ajtaját.
-Köszönöm.-ültem be, s becsukta utánam az ajtót, majd a másik oldalról beült mellém.
-Indulhatunk.-szólt előre a sofőrnek.
-Hová megyünk?-pislogtam rá kiscica szemekkel.
-Az titok.-kuncogott. Nem sokat ment az autó s megállt egy étteremnél. Kitárta nekem megint csak az ajtót és segített kikászálódni. A recepciós pulthoz lépve volt időm kicsit körbe pillantani. Az étterem hatalmas, a színek harsányak és nagyon-nagyon sok ember van itt.-Lee Seongyeol névre van foglalásunk.-mondta Yeol.
-Kérem kövessenek.-mondta a magas férfi. A pasin szmoking volt és nyakkendő és olyan magas hogy én álmomban sem nőnék meg ilyen magasra. Mikor az asztalhoz értünk kihúzta nekem a széket.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá a hatalmas emberre, s ő is vissza mosolygott.
-Mit gondolsz?-kérdezte Seongyeol mosolyogva.
-Teljesen megleptél.-pirultam el.
-Jó vagy rossz értelemben?
-Te mindig a jó értelemben.-bújtam el az étlapom mögé.
-Jó estét kívánok.-jelent meg a pincér-Mit hozhatok?
-Jó estét.-köszönt Seongyeol. Leadtuk a rendelésünket én közben Yeolt pásztáztam végig. Egy farmer nadrág és egy rövid ujjú ing volt rajta.-Mit nézel?-pillantott hátra hogy lássa.
-Semmit.-sütöttem le a pilláimat. Mikor kihozták nekünk a kaját nevetgélve ettünk.
-Mellesleg honnan jutott eszedbe a pezsgőbe só?-nevetett.
-Megláttam a sót és megláttam a pezsgőt. Agyban kombináltam és lássunk csodát gusztustalan.-kuncogtam-De a legnagyobb művem az volt mikor Changsun kávéjába tejszín hab helyett borotva habot nyomtam.-fojtottam el a nevetést.
-Juuuj.-kuncogott-Tényleg kis boszorka vagy.-mondta mikor kiléptünk az étterem ajtaján.
-Ezt bóknak veszem.-kuncogtam s belé karoltam.
-Annak is szántam.-karolta át a derekam. Időközben besötétedett s a lámpák fényei alatt lépkedtünk nevetgélve.
Az ajtónkban megállva vissza fordultam és belenéztem azokba a csodás szemekbe.
-Nagyon jól éreztem magam.-mosolyogtam rá.
-Én is.-mosolygott.
-Szia.-mosolyogtam rá újra és beléptem az ajtón.Hátam a csukott ajtónak döntve hallottam ahogy ő is elköszön. Mikor az utolsó lépcsőn hallatszott lábának a dobbanása gyorsan kinyitottam az ajtót és odafutottam hozzá. Ajkára tapasztottam az enyémet. A szám tűz forróvá vált ahogy hozzáért az övé. Hajába túrtam ő pedig magához szorítva tartotta a csípőmet.
-Upsz.-pislogtam nagyokat mikor elért az agyamig mit csináltam-Bocsánat.-vörösödött el a fejem.
-Holnap próba után?-kérdezte kuncogva.
-Rendben.-mosolyogtam fel rá.
-Szia.-ejtette ki halkan a hangokat s egy utolsó és mély csókot nyomott a számra.
-Szia.-remegett a hangom. Beszállt egy taxiba és elhajtott én pedig álltam kint a ház előtt mint egy kiskutya aki várja a gazdáját. Lassan feltántorogtam a szobámba és ruhástól az ágyba dőlve peregtek le újra az események az emlékeimben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése