Reggel fél hét! Amióta az öcsémhez költöztem, minden reggel így kezdődik a napom.
Elkészítettem a reggelit, és mire a fiúk ébresztője szólni kezdet.
-Sungyeol, vidd innen a macskád! - hallottam Myungsoo haragos hangját. Yeol persze nem foglalkozik vele, hogy Soo utálja a szfinx macsekját, szereti borzolni a kedélyeket. Betrappoltam Soo és Dongwoo szobájába, és leszedtem Myungsoo határól Jureumit.
-Kösz Soyun. - mondta L.
Ramosolyogtam, és kimentem.
Nos, igen. Infinite Sungyeol az öcsém. És az Infinite dormban lakok már két hónapja. Akkor érkeztem haza amerikából. A fiúk amikor debütáltak, végig Yeol mellett voltam, aztán a suli miatt elkellett jönnöm. Igaz, hogy Sungyeol és Én nem vagyunk teljesen testvérek. De akkor is szeretem.
-Rossz vagy. Miért kell neked mindig szegény Myungsoot molesztálnod? Hmm? - dorombolva nekem dörgölte az orrát.
-Az a dög pont olyan mint a gazdája. - csoszogott ki L a szobából.
-Cuki és aranyos? Szerintem is. - vigyorogtam rá.
-Te esetleg, de Yeol kizárt. - adott egy homlok puszit.
-Persze persze! - bólogattam. -Reggeli kirakva. - mentem lerakni a cicát.
-Soyun! Nem láttad a piros pólóm? - hallottam Dongwoo hangját. Benyitottam, ekkor egy boxer landolt a fejemen.
-Szívem. Nem vagy picit rendetlen? - mondtam meglepve. Az anyagra pislogva.
-Hoppsz. Bocsánat! - kapta le a fejemről a boxert.
-Amúgy, harmadik polc. - mondtam.
-Na ezért jó egy nő a háznál! - kurjantott.
-Hülye. - nevettem.
-Jó reggelt. - jelent meg a kiscicám. Magamban így hívom Sungjongot.
-Neked is. - mosolyogva néztem rá. Kicsit zavarban volt, mert nem volt rajta csak egy boxer, Én meg Yeol egyik pólójában, ami túl hosszú, így a combomig ér.
Ritkán látni így a fiúkat, max fürdés után.
Amúgy kicsit többet érzek iránta és Myungsoo iránt mint barátság. Igen, két fiúba vagyok szerelmes, egyszerre. De ezt Ők nem tudják. Senki se. Még Yeol se, pedig Ő ismer a legjobban. Arra se jött rá, mi volt velem két évig. Pedig történt pár olyan dolog amit jobb mélyen tartani.
-Elgondolkodtál. - éreztem meg a vállamon Yeol állát.
-Aha. Hmm. Mikor értek haza? - simogattam meg a fejét.
-Este. Ma próba, délig, aztán meg fellépés. Úgy kilenc fele érünk haza.
-Szóval megint Zombi menet lesz, Infinite módra? - nevettem el magam.
-Úgy valahogy. - kuncogott.
-Menj enni, aztán irány a kocsi.
-Rendben Manó. Szeretlek. - kaptam egy puszit tőle is.
-Én is téged. Tudjátok fiúk. El vagyok kényeztetve. Minden reggel puszit kapok tőletek, jobb esetben. Rosszabb esetben egy boxert! - Woo felröhögött.
-Az véletlenül volt. - hegy Woo mellém állt, és Ő is adott puszit az arcomra.
-Persze. Véletlenül landolt egy boxer a fejemen.
-Örülj neki, hogy nem volt használt. - mondta Woohyun.
-Juj, fúj!!! - nevettem el magam. Én mosok rájuk, szóval nincs benne nagy dolog.
-Na gyerek, irány a kocsi. - mondta a leader teleszájjal.
-Nyeld le a falatot mert megárt. - csaptam nyakon.
-Igenis anyuci. - vágta magát vigyázba.
Nevetve mentem be Yeol szobájába, hogy lerakjam a Jureumit. Közben a fiúk elmentek, Én pedig átöltöztem, és neki álltam elpakolni a reggeli kupit.
Este a fiúk, tényleg Zombi módban jöttek haza. Enni se volt kedvük, szóval csak lezuhanyoztak, és már dőltek is be az ágyban. Sajnálom őket, hogy ennyire hajtanak, de szeretnek énekelni, ezért kibírják.
-Holnap buli lesz. Final stage. After party, úgy te is jössz? - kérdezte Yeol, hozzám bújva. Hatalmasat ásított.
-Nincs mit fel vennem. - motyogtam.
-Lesz! Gyere velünk. Jó? - motyogta.
-Rendben. De mostmár aludj. - simogattam a hátát. Lassan, mélyen szuszogva aludt el. Holnap buli? De hisz Én nem tartozok közzéjük. De Sungyeol miatt elmegyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése