Jó újra Koreában lenni. Mert végül úgy döntöttem visszajövök, és ahogy alakul a dolog, elfogadom.
Miután Sarah elment zuhanyozni, Én és Sub a nappaliban ültünk le, Kate pedig rám telepedett, fejét az ölembe rakta, a többiek pedig tengtek lengtek a lakásban.
-És, hogy vagy amúgy? - kérdezte Kate
-Jól, csak unatkoztam, meg hiányztatok. - mondtam haját piszkálva.
-Kate! - jött be Min. -Megyek aludni. - mondja
-Várj, megyek Én is! - ül fel Kate és puszit add az arcomra, majd felpattan és Minhyuk hátára ugorva mennek a szobába.
-Valójában miért jöttél vissza? - fordul felém Changsub. Úgy imádom, hogy átlát rajtam
-Utáltam ott lenni. - hajoltam előre, és elvettem egy almát.
-Akkor miért maradtál ott? - kérdi.
-Gondolkodni akartam. Tudod... imádom Eunkwangot, szeretem minden részét, mégis... sokat gondolok Sungjaera, aztán pedig bűntudat önt el, és olyankor képtelen vagyok Eunkwang szemébe nézni. Plusz beszélni akarok vele. - újra beleharapok az almába.
-És miről? - néz rám cuki fejjel.
-Babám lesz. - suttogtam neki, mire először pislogni is elfelejtett aztán rám vetette magát.
-Lesz pici BTOB baba? - suttogta.
-Lesz! De erről pszt, amíg nem beszélek Eunkwanggal. - suttogtam.
-Rendben. - bólogatott mindentudóan.
-Nem megyünk csokit venni? Meg veszek egy csokiért. - mondom, mire fel áll, és már rohant is majd három tábla csokival jött vissza. Körbe pakolt párnákkal, hozott narancs levet is. Elvitte a bőröndjeim, aztán felpolcolta a lábam és rátelepedett a hasamra. Elnevettem magam.
-Mennyit fogok Én neki énekelni, meg fogom vinni sétálni, és vigyázni is fogok rá. - néz rám.
-Hát, ez lesz a keresztapuka dolga. - mosolyogtam.
-Én leszek az? - pattan fel, és majdnem orrba vert.
-Ki más? - nézek rá.
-Keresztapa leszek! - toporzékol.
-Tényleg? - hallottam meg Eunkwang hangját. -Hát kinek? - rakja le a kulcsát aztán bentebb jön. Ekkor vett észre engem.
-Öhm.. egyik rokonomnak. - mondja Sub zavartan, közben rám pillantot.
-Szia Yun. - néz rám Eunkwang. -Mikor érkeztél? - jön be. Én pedig felállok, és Subra nézek, aki elmosolyodott és kiment.
-Nem rég. - hajoltam le egy csoki után és be is kaptam. Aztán rá néztem. Látszott rajta, hogy nem tud, hogy viszonyulni a helyzethez, mivel rég beszéltem vele, plusz zavarban is van. -Unatkoztam Chicagoban és hiányzik a banda. - vontam vállat, mire három lépéssel előttem termet és megfogta az egyik kezével a derekam, másikkal pedig a tarkóm és megcsókolt. Lassan nyalt végig az ajkamon és dugta át a számba a nyelvét, hogy mélyitse a csókot, amit készségesen viszonoztam. Karjába kapaszkodtam, ami most mintha izmosab lenne. Pihegve vált el az ajkamtól és bújt a nyakamba.
-Csoki ízed van. - mondja, aztán rám néz.
-Eunkwang! - tolom el. Hátrébb lépek, és rá nézek. -Mondani akarok valamit. - ejtem magam mellé a kezeim.
-Ugye nem? Nem akarsz minket újra itthagyni? - ijed meg. Rá néztem és elmosolyodtam.
-Terhes vagyok. És Te vagy az apa. - mondtam ki kerek perec és vártam.
-Eh? - igen, ezt az értelmes választ és reakciót vártam. -Ez..
-Igen, biztos, mással nem voltam csak veled és... - hirtelen ölelt magához és emelt fel.
-Annyira örülök. - suttogta, és hallottam, hogy elérzékenyült mert vékonyabb lett a hangja. -Honnan tudod? Mármint, hogy terhes vagy, és hogy Én vagyok az apa? - tol el.
-Hogy mi van? - hallom Sungjae hangját, rá nézek, szája eltátva, szemei akár a golf labda, aztán megfordult és elrohant.
-Sungjae! - szólok utána.
-Menj utána. Aztán beszélünk. - enged el Eunkwang, mire Én bólintok, és kulcsom meg tárcám felkapva cipőt magamhoz véve rohanok Sungjae után, mezítláb!
Kint pedig magamra kaptam a cipőt, és ami szerencsés vagyok, épp esni kezdet. Remek!
Láttam jobbra Sungjaet piros pulcsijában, így arra szaladtam.
-Sungjae! - szóltam neki.
-Hagyj! - mondja.
-Várj már kérlek! Nem bírok rohanni utánad. Tudod, hogy pici vagyok. - csattanok fel, mire kicsit lassít, de nem áll meg, eső pedig szakad. -Sungjae kérlek. Hadd beszéljek veled.
-Hallgatlak. - válaszol.
-Akkor legalább állj már meg. - fogom meg a karját.
-Jó, tessék! - áll meg és ahogy megfordult, a mellkasának fejelek. Kuncog egyet, aztán komoly lesz.
-Én... - pislogtam a mellkasára. Lassan felemeltem a fejem.
-Tényleg terhes vagy? - kérdi.
-Igen. És sajnálom, hogy így tudtad meg. - mondom.
Sungjae kis ideig csak nézett és gondolkozott. Nem tudhatom min, de kattogtak a kerekek. Az egyik pillanatban még járt az a cuki kis agya a másik pillanatban pedig már ajkamról csüngött. A gerincem lassan olvadt meg a karjai között és teljesen elvesztem.
Azt hittem ezt már nem lehetet volna fokozni, amikor a táncra hívta a nyelvem. Ott olvadtam el mint fagyi a Napon. Nem akartam elválni, de ez a fránya levegő. Viszont az a hatalmas bűntudat, ami el töltött, szinte marta a lelkem. Ezt nem lett volna szabad hagynom.
Miután Sarah elment zuhanyozni, Én és Sub a nappaliban ültünk le, Kate pedig rám telepedett, fejét az ölembe rakta, a többiek pedig tengtek lengtek a lakásban.
-És, hogy vagy amúgy? - kérdezte Kate
-Jól, csak unatkoztam, meg hiányztatok. - mondtam haját piszkálva.
-Kate! - jött be Min. -Megyek aludni. - mondja
-Várj, megyek Én is! - ül fel Kate és puszit add az arcomra, majd felpattan és Minhyuk hátára ugorva mennek a szobába.
-Valójában miért jöttél vissza? - fordul felém Changsub. Úgy imádom, hogy átlát rajtam
-Utáltam ott lenni. - hajoltam előre, és elvettem egy almát.
-Akkor miért maradtál ott? - kérdi.
-Gondolkodni akartam. Tudod... imádom Eunkwangot, szeretem minden részét, mégis... sokat gondolok Sungjaera, aztán pedig bűntudat önt el, és olyankor képtelen vagyok Eunkwang szemébe nézni. Plusz beszélni akarok vele. - újra beleharapok az almába.
-És miről? - néz rám cuki fejjel.
-Babám lesz. - suttogtam neki, mire először pislogni is elfelejtett aztán rám vetette magát.
-Lesz pici BTOB baba? - suttogta.
-Lesz! De erről pszt, amíg nem beszélek Eunkwanggal. - suttogtam.
-Rendben. - bólogatott mindentudóan.
-Nem megyünk csokit venni? Meg veszek egy csokiért. - mondom, mire fel áll, és már rohant is majd három tábla csokival jött vissza. Körbe pakolt párnákkal, hozott narancs levet is. Elvitte a bőröndjeim, aztán felpolcolta a lábam és rátelepedett a hasamra. Elnevettem magam.
-Mennyit fogok Én neki énekelni, meg fogom vinni sétálni, és vigyázni is fogok rá. - néz rám.
-Hát, ez lesz a keresztapuka dolga. - mosolyogtam.
-Én leszek az? - pattan fel, és majdnem orrba vert.
-Ki más? - nézek rá.
-Keresztapa leszek! - toporzékol.
-Tényleg? - hallottam meg Eunkwang hangját. -Hát kinek? - rakja le a kulcsát aztán bentebb jön. Ekkor vett észre engem.
-Öhm.. egyik rokonomnak. - mondja Sub zavartan, közben rám pillantot.
-Szia Yun. - néz rám Eunkwang. -Mikor érkeztél? - jön be. Én pedig felállok, és Subra nézek, aki elmosolyodott és kiment.
-Nem rég. - hajoltam le egy csoki után és be is kaptam. Aztán rá néztem. Látszott rajta, hogy nem tud, hogy viszonyulni a helyzethez, mivel rég beszéltem vele, plusz zavarban is van. -Unatkoztam Chicagoban és hiányzik a banda. - vontam vállat, mire három lépéssel előttem termet és megfogta az egyik kezével a derekam, másikkal pedig a tarkóm és megcsókolt. Lassan nyalt végig az ajkamon és dugta át a számba a nyelvét, hogy mélyitse a csókot, amit készségesen viszonoztam. Karjába kapaszkodtam, ami most mintha izmosab lenne. Pihegve vált el az ajkamtól és bújt a nyakamba.
-Csoki ízed van. - mondja, aztán rám néz.
-Eunkwang! - tolom el. Hátrébb lépek, és rá nézek. -Mondani akarok valamit. - ejtem magam mellé a kezeim.
-Ugye nem? Nem akarsz minket újra itthagyni? - ijed meg. Rá néztem és elmosolyodtam.
-Terhes vagyok. És Te vagy az apa. - mondtam ki kerek perec és vártam.
-Eh? - igen, ezt az értelmes választ és reakciót vártam. -Ez..
-Igen, biztos, mással nem voltam csak veled és... - hirtelen ölelt magához és emelt fel.
-Annyira örülök. - suttogta, és hallottam, hogy elérzékenyült mert vékonyabb lett a hangja. -Honnan tudod? Mármint, hogy terhes vagy, és hogy Én vagyok az apa? - tol el.
-Hogy mi van? - hallom Sungjae hangját, rá nézek, szája eltátva, szemei akár a golf labda, aztán megfordult és elrohant.
-Sungjae! - szólok utána.
-Menj utána. Aztán beszélünk. - enged el Eunkwang, mire Én bólintok, és kulcsom meg tárcám felkapva cipőt magamhoz véve rohanok Sungjae után, mezítláb!
Kint pedig magamra kaptam a cipőt, és ami szerencsés vagyok, épp esni kezdet. Remek!
Láttam jobbra Sungjaet piros pulcsijában, így arra szaladtam.
-Sungjae! - szóltam neki.
-Hagyj! - mondja.
-Várj már kérlek! Nem bírok rohanni utánad. Tudod, hogy pici vagyok. - csattanok fel, mire kicsit lassít, de nem áll meg, eső pedig szakad. -Sungjae kérlek. Hadd beszéljek veled.
-Hallgatlak. - válaszol.
-Akkor legalább állj már meg. - fogom meg a karját.
-Jó, tessék! - áll meg és ahogy megfordult, a mellkasának fejelek. Kuncog egyet, aztán komoly lesz.
-Én... - pislogtam a mellkasára. Lassan felemeltem a fejem.
-Tényleg terhes vagy? - kérdi.
-Igen. És sajnálom, hogy így tudtad meg. - mondom.
Sungjae kis ideig csak nézett és gondolkozott. Nem tudhatom min, de kattogtak a kerekek. Az egyik pillanatban még járt az a cuki kis agya a másik pillanatban pedig már ajkamról csüngött. A gerincem lassan olvadt meg a karjai között és teljesen elvesztem.
Azt hittem ezt már nem lehetet volna fokozni, amikor a táncra hívta a nyelvem. Ott olvadtam el mint fagyi a Napon. Nem akartam elválni, de ez a fránya levegő. Viszont az a hatalmas bűntudat, ami el töltött, szinte marta a lelkem. Ezt nem lett volna szabad hagynom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése